Dunántúli Napló, 1979. június (36. évfolyam, 148-177. szám)

1979-06-10 / 157. szám

2 Dunántúli napló 1979. június 10., vasárnap Ünnepség­sorozat az építők napján |:|Íi||ÍI||i|elkészül a szlgetvárl mlmekórház Baranya legszebb tájain Kulcsos turistaházak a természetjáróknak Ivóvízzel, villannyal ellátott „támaszpontok” Újabb létesül Kisúj- bányán és a Sasréten 1ól halad az építkezés A berendezések, műszerek zöme már megérkezett Ápolják a hagyományokat KLUBAVATÓ ÓFALUN (Folytatás az 1. oldalról) ikát végeztünk, több mint 2 mil­liárd forintért út-, vasút- és mélyépítési létesítményeket, 1,7 milliárd forintért ipari épü­leteket, 3,5 milliárd forintért közösségi épületeket, 5,7 mil­liárd forintért lakóépületeket építettünk. Minden ötéves tervben közel egymilliárddal növeltük a termelést, a jelen­legi tervidőszakban pedig megdupláztuk a növekedést. Átadtunk 323 iskolai tanter­met, 1475 óvodai férőhelyet, 824 bölcsődei helyet, 526 kór­házi ágyat és sok ezer négy­zetméter kereskedelmi létesít­ményt. Megépítettünk össze­sen több mint 22 000 lakást, ébből 21 000-et Pécsett. A város rohamos fejlődésé­vel tovább nőnek a felada­tok. Mennyiségben, minőség­ben többet kell adni ma, mint tegnap. Ennek érdekében haj­tották végre a vállalatnál az építőgép-rekonstrukciót és be­fejezés előtt áll az új közpon­ti gyártó- és ellátótelep épí­tése. Az eredmények méltatása után az építők napja alkal­mából kitüntetéseket és jutal­makat adtak át a vállaltat dolgozóinak. Czégény József a megyei pártbizottság nevében további sikeres munkát kívánva gra­tulált a 30 éves vállalatnak és a kitüntetett dolgozóknak. Tegnap az építőipari válla­latok különböző ünnepségek­kel, színes műsorókkal kedves­kedtek a dolgozóknak. A BÁÉV munkásszállójának könyvtárában az ünnepi meg­nyitó után Zágon Gyula fa­szobrász kiállítását nyitották meg. Köszöntötték a nyugdí­jasokat, akiket a dunaszékcsői népi együttes csoportja szó­rakoztatott. A fiatalok sport- vetélkedőn vehettek részt. A Tanácsi Magas- és Mély­építő Vállalat Verseny utcai telepén tegnap délután 2 óra­kor kezdődtek az ünnepségek. A megemlékezések és jutal­mazások után egész napos sportversenyen vehettek részt a dolgozók. A Közúti Igazgatósági Köz­pont délelőtt 10 órakora Szli- ven Étteremben látta vendé­gül a vállalat dolgozóit, nyug­díjasait, ahol szintén kitünte­téseket és jutalmakat osztot­tak ki. A délutáni sportver­senyt és kultúrműsort köve­tően családi estet rendeztek. A Közúti Építő Vállalat a Pus­kin Művelődési Házban kö­szöntötte dolgozóit, ahol a ki­tüntetések és jutalmak átadá­sa után családi esten ünne­pelhették az építők napját. 1974-ben kezdődött a sziget­vári kórház építése. Ennek első ütemeként új, 330 ágyas ideg- és elmekórház létesül. Szükség is van erre, hisz az elmegyógy­intézeti ellátást tekintve — amit az idegklinikai és elmekórházi ágyak alacsony száma is fiűen kifejez — Baranya az országos összehasonlításban a többi me­gye mögött az utolsó helyen áll. Az ország egyik legnagyobb ideg- és elmekórházának építé­se a módosított határidőnek megfelelően halad. A Baranya megyei Állami Építőipari Válla­lat kivitelezésében készülő új gyógyintézet pavilonjaiban a be­fejező munkákat végzik, az év végére készen lesz a mosoda és a konyha is. A kazánház már üzemképes, itt szeptembertől már fűtenek, a kazánok szabad kapacitását a kórházzal szem­közti lakótelep lakásainak fűté­sére használják majd fel. A mo­soda — amelybe NDK-beli cég gyártja le a gépeket — szerelé­se novemberben kezdődik, a üzemi igazolványok, színházi plókátók, részvényék, meghívók — számtalan írásos és tárgyi emlék cserélt gazdát szomba­ton a Hazafias Népfront buda­pesti Bizottságának székházá­konyha végleges kialakításához pedig jövő év februárjában lát­nak hozzá. A MEDICOR már mintegy 10 millió forint értékű gépet, be­rendezést, műszert leszállított, azok raktárban várnak a besze­relésre. Erre július 15-ét köve­tően kerülhet sor, amikorra a tervek szerint az építők átad­ják az I—II. épületet. A MEDI­COR 1980. június 30-ra ígéri a technológiai szerelések befeje­zését, így a jövő esztendő har­madik negyedévére a szigetvári ideg- és elmekórház a gyógyá­szat ' rendelkezésére áll, akkor fogadhatja az első betegeket. A szigetvári kórház építésének második ütemére csak ezután lehet számítani. Ennek során 220 általános kórházi ágyas gyógy:ntézet, rendelőintézet és központi gyógyszertár készül el. Mivel a kiviteli tervek csak 1981-re várhatók, a második ütemben épülő általános kórház átadására előreláthatóan csak 1985 után kerül sor. ban, a II. országos honismereti­helytörténeti börzén, amelyet Töltési Imre, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsa honis­mereti-helytörténeti albizottsá­gának vezetője nyitott meg. Az öreg is!kola egy termé­ben tanítanak már csak Ófa­lun, ebben a gyönyörű fekvé­sű mecseki községben — a fel­sősöket busz viszi naponta Mecseknádasdra. így adódott, hogy a használaton kívüli tan­termet felújítva, ott rendezzék be a község német nemzeti­ségi klubját. A Kulturális Mi­nisztérium nemzetiségi főosz­tálya negyvenkétezer forinttal segítette a klub berendezését, amelyben 1200 kötetes, német nyelvű könyvtár, rádió, lemez­játszó is helyet kapott. A tavaszi falugyűlésen már ugyancsak téma volt a leendő klub. A fiataloknak eddig is volt szórakozási lehetősége a Bizony akármelyik égtáj fe­lé is nézünk Európa térképén, közvetlen szomszédaink kö­zött is csak olyan országokat találunk, ahol a természetjáró mozgalom sóikkal fejlettebb, művelődési házban, s hát az idősebbék is eljárhattak oda, debá.t egy nemzetiségi klub, ahogy a gyülekező falubeliék között egy bácsika megje­gyezte, mégiscsak más. össze lehet jönni beszélgetni, hí­mezni, előadásokat hallgatni, s ki tudja még mit. A klub­vezető, Kemény Zoltán szerint főképp a hagyományokat ápolni, összegyűjteni azokat a szokásokat, dalokat, muzsiká­kat, amelyéket még ismernek az idősébbék. Ezért volt hát, hogy tegnap késő délután megtelt az is­kolaudvar Ófalun. Először, persze, a gyerekek, főképp a fiúk kerülgették az iskolát, hi­szen a lányok délután már próbálták a táncokat, de hat órára minden korosztály kép­viseltette magát. Eljöttek a mecseknádasdi Közös Tanács vezetői is, és Bonyhádról is érkeztek vendégek és hivata­los emberek, hiszen ott is né­met nemzetiségi klubot avat­tak délután. A mecseknádasdi felnőttek is, iskolások is kiál­lítottak az avatásra egy-egy tánccsoportot, énekkart és ze­nekart, hogy Papp László kör­zeti párttitkár megnyitó sza­vai mellett a nemzetiségi kul­túra produkciói is átadhassák az ófaluiáknak a klubot. Elfáradhatott az ünnepség végére Dónovald Jázsefné, a nevelési központ igazgató- helyettese. Nemcsak mert a tegnapi események szervezése az ő munkáját dicséri, hanem, mert a klub létrejöttében dol­gozott hónapot óta. Kellemesebb fáradtságot, úgy gondolom, nemigen ismer az ember. B. L. mint nálunk, akár a népsze­rűséget, szervezettséget, akár az objektumokat, eszközöket, szolgáltatásdkat tekintjük. Kü­lönösen az utóbbiaknál van sOk pótolni valóak még. A magyar természetjáró mozgalomban Baranya az utóbbi években lépéselőnyre tett szert a többi megyékhez képest. (Részben ennek is kö­szönhető, hogy a dolgozó fia­talok V. kempingtalálkozóját Sikondán rendezik meg a jö­vő héten.) A 43 baranyai ter­mészetjáró szakosztálynak je­lenleg több mint 3000 tagja van. Ez a szám nagyjából megfelel az országos átlag­nak, a létesítményék tekinte­tében azonban sokkol jobban állunk. A megyénkben a Me­cseken, valamint Zselic- és a Villányi-hegység térségében összesen 650 kilométer hosz- szú, jelzésekkel ellátott turiis- tautunik van. A baranyai ter­mészetjárókra azonban legin­kább a kulcsos házak miatt „irigykednék” más megyék szervezett turistái. Az elmúlt tíz év során a me­cseki turistaházaink — a dö- mörkapuii, istenkúti, fehérkúti — lényegében mind vendég­látóipari egységgé alakultak át. Egykori szerepüket ma a kulcsos házak töltik 'be. A kü­lönböző baranyai természetjá­ró szakosztályok saját maguk alakították át az elhagyott, ré­gi iskolaépületeket, erdészhá­zakat a természetjáró turista­csoportok pihenését szolgáló támaszpontokká. Egy-egy ilyen kulcsos ház 10—17 ember el­szállásolására alkalmas, fűthe­tő, konyhája van, a legtöbb­jük vízzel és villanyvilágítással is rendelkezik. A házaikat a szakosztályok gondozzák, s a kulcsot is tőlük lehet kölcsön kérni, s azit bármely szervezett csoport — nem csupán vala­melyik szakosztály tagjai - megkaphatja. A használati bér minimális: személyenként na­ponta 20 forint. A kulcsos házak behálózzák az egész Mecseket: körülbelül egynapi gyalogtúrára van­nak egymástól. Míg más me­gyékben alig egy-lkét ilyen kulcsos ház található, addig a Mecseken hét van: Püspök- szentlászlón. Bánoson, Zofoák- pusztán, Vágotpusztán, a nyá- rádi vadászháznál, a vasasi Hársas-forrásnál és Terecseny- pusztán a Zselicben. Július végére a feújbányai megszűnt iskola épületét is kulcsos ház­zá alakítják át, s a közeljö­vőben a zselici Sasréten léte­sítenek újabb kulcsos turista­házat. A mecséki kulcsos turista­házak hálózata sókat lendített megyénk természetbarát ide­genforgalmán. Évente mintegy 10 000-ren jönnek más me­gyékből és a fővárosból ide túrázni és szállnak meg a kul­csos házakban, amelyéknek fejlesztésével „gyorsított me­netben" haladhatnánk a ná­lunk fejlettebb természetjáró mozgalmaikkal, létesítményék­kel rendelkező országok nyom­dokain, hogy a ma még in­kább „csak” sportnak tekin­tett természetbarát turizmus valóban tömegmozgalom le­gyen. D. I. Négy évtized után ^n^álfi Sándor 81 észtén­él dős aranydiplomás pedagógus az osztálykönyvet olvassa: Bálint, Bán, Bozso­vics ........időnként azt mond. j ák az apró padokba szorult termetes diákok, hogy hiány­zik, meghalt. Hallgatnak né­hány pillanatig, a harminc- három egykori diákból hu­szonheten élnek, három kivé­telével az élők valamennyien itt vannak. Ugyanabban a tanteremben jöttek össze, ugyanabban a padban ülnek, illetve a padokat régen ki­cserélték, de évődnek egy­mással: ne ülj előre, itt a helyed a szamárpadban ... Az iskola fél évszázados tör­ténetét megörökítő könyvben olvasom : ... Gyárváros ma sem tartozik Pécsett az ide­genforgalmi nevezetességek közé, itt nem szoktak meg­állni a kiránduló buszok. Gyárváros ma is a gyárak vá­rosa, bár megszűntek a tég­lagyárak, az apró mészége­tők, ma már nem a napszá­mos gyereke, a téglások ne­bulói járnak ide iskolába. Pálfi tanár úr közben a névsor végére ért; az osztály­könyv lezáratott 1939. június 11-én, valamennyi diák, a gyárvárosi iskola első nyolca­dikosai eredményesen végez­ték el az iskolát. Az egykori elemi népisko­lában az 1937/38-as tanév­ben kezdte meg működését a 7. osztály. A szülők kérték a népiskolák gondnokságát, hogy nyissák meg a 7. osz­tályt, tekintettel arra, hogy a tankötelesek szegénysorsú munkásgyerekek, szüleik télen nem tudják őket meg­felelő ruházattal ellátni. Ad­dig ugyanis a környéken lakó srácoknak a városba kellett járniuk, ha el akarták végez­ni a 7. és 8. osztályt. Ősszel teljesült a szülők kérése, Pál­fi Sándor tanító, aki ekkor került Csurgóról Pécsre, át­hozta a Nagy Lajos úti ele­mi iskolából a gyárvárosi, meszesi, vasasi, kozármisle- nyi gyerekeket. Az 1938/39-es tanévben ebből az osztályból került ki az első végzős 8. osztály. Joó Béla igazgató az is­kola mostani életéről beszélt jól felszerelt tantermekben ta­nulnak az iskola diákjai, a tanulmányi versenyek egész sorát nyerték el, a gyárvárosi úttörőzenekart Európa-szerte ismerik, az iskolából mindig is a kiváló sportolók egész sora került ki. Nyolcadikos lányok Ady-verseket szaval­nak, aztán a „fiúk" negyven esztendős történeteket mesél­nek: ... A pad alatt a Légió élő halottjai című könyvet ol­vastam, egyszercsak kivette Pálfi tanító bácsi a kezemből és azt mondta, hogy én az osztály élőhalottja vagyok. Spárer Ödön a ballagási ta­risznyával játszik, az ablakot mutatja, ahol Tóth Béla az üres üvegeket gyűjtötte. Ki­nézek az ablakon, egykor a centrálé salakhegye tornyo­sult itt nem messze, porral hintette be a városrészt, gyil­kos kéngázok töltötték be a levegőt. Pálfi Sándor botjára tá­maszkodva beszél, szemüve- e kissé az orrára csúszik, ppen négy évtizedig tanított, s most is a becsületről beszél: , — Ti akkoriban önként jöt­tetek tanulni, nem volt köte­lező a nyolc osztályt elvégez­ni. A notesszal „bántam ve­letek”, mert egyiktek sem akart rossz jegyet. A ti osz­tályotokból soha, senki sem hozott szégyent rám, pedig az elmúlt négy évtizedben nem volt könnyű felnőttnek lenni, ti most is mindannyian felelős beosztásban, vagy éppen ki­váló munkásként teszitek dol­gotokat. Drága fiaim, sok mindent szeretnék még mon­dani, de . . . Tanár úr! ön túlságosan szerette diákjait... Lombosi Jenő Honismereti börze

Next

/
Oldalképek
Tartalom