Dunántúli Napló, 1979. június (36. évfolyam, 148-177. szám)

1979-06-09 / 156. szám

1979. június 9., szombat Dunántúli napló 3 Finn-magyar kórushangverseny Szemünknek ismerős a tar­ka népviselet, fülünkben ott­honosan cseng a nyelv, együtt dúdoljuk velük a felismert dal­lamokat. Messziről jöttek, de nem idegenek: finnék. Pécs és Lahti testvérvárosi kapcsolatának fontos láncsze­me az énekkarok cseréje. Kó­rusaink sorra megtalálták finn párjukat; ezekben a napok­ban az Építők Madrigálkórusa látja vendégül testvéregyütte­sét, a 40 tagú Lohti-Kuoro-t. Kedd esti hangversenyüket népdal-feldolgozásokkal kezd­ték. A szépen előa'dott és nagy közönségsikert aratott finn dalok utón 6 magyar népdalt ígért a műsor, de amint megszólaltak, kiderült, azok 'bizony nem népdalok .. . Nem az előadással volt a baj, vendégeink igazán kitették magukért. Be kell látnunk, na­gyon rosszul népszerűsítjük ze­nei értékeinket, ha még a ben­nünket leginkább ismerő fin­nek számára is ezek az idegen feldolgozású, selejtes műda- lök jelentik a magyar népze­nét, az abból kinőtt kórus- művészetet! A Lahti-Kuoro legmagasabb művészi teljesítményét a finn zeneszerzők, Leevi Madetoja, Toivo Kuula és Jean Sibelius műveinek tolmácsolásával nyújtotta. Hangzásuk téltté és színessé vált énéklésüket őszinte lelkesedés fűtötte át. A rokonszenves karmesternő, Terhi Juvonen is itt mutatta meg igazi muzikalitását. A vendéglátó Építők Mad­rigálkórusa (művészeti vezető Jandó Jenő) a kórusrepertoár közismert darabjaiból álló mű­sorral működött közre. E kis létszámú, karmester nélkül énéklő együttes sajátos he­lyet foglal el a kórusművészet­ben. Jellegében, hangzásában valahol a kórus és a szólista- együttes határán áll, és ez nem mindenben szerencsés: a kórusszerűen hangzó női kara szóliszti'kus férfihangókkal nem olvad egybe, a hangzáskép heterogén, gyakran egészen széteső. Erényük viszont ugyan­akkor az éneklésnék egy olyan spontán házimuzsikálás jelle­ge, mely különösen a rene­szánsz darabok esetében igen stílusos és rokonszenves. Ez­úttal is'HassIer, Lassus, Scan- delli darabjai tetszették; Bár­dos Széles a Duná-jándk ilyen ,,madrigaleszk” előadása tá­vol áll a mű népi humorától. ünnepélyes befejezésként a kórusok együttesen adták elő llmari Kráhn Kesöillalla és Pacius Suomen laulu című kompozícióit. Az egységes és érzelmileg átfűtött előadás őszinte örömére szolgált a Leöwey Gimnázium nagyter­mét csaknem megtöltő hallga­tóságnak. Végül a két nem­zet himnusza hangzott el, ki­fejezésül annak a barátság­nak, amely e kórustalálkozó­kon is tová bb szövődik és mé­lyül lahtiak és pécsiek, finnek és magyarok között. Dobos L. Egy hónappal a kezdés előtt A képen balról a lahti, jobbról az építők kórusa 12 fő- és 5 kiegészítő műsor, hét helyszínen Készülődik a Pécsi Nyári Színház Ned Kelly A végével kezdődik a film. És bár ezzel a megoldással nem most találkozunk először a világ filmtermésében, a néző érdeklődését mégis felcsigázza. A rendező, Tony Richardson és a főszereplő, Mick Jagger neve már eleve csábítóan hat. Richardsoné azért, mert olyan filmeket láthattunk tőle, mint az Egy csepp méz, A hosszútávfutó magányossága, A könnyűlovas­ság támadása, a Dühöngő if­júság vagy a Tom Jones. Richardson a „free cinema”, az angol új hullám egyik jeles kép­viselője. Szorosan kötődött Osborne-hoz és baráti köréhez, a „dühöngő ifjúsághoz". Fel­rúgta a hagyományos, konzer­vatív angol ábrázolásmódot. Nem idealizálja hőseit, történe­teit, társadalmi visszásságokra figyel, ért a történelmi pamflet- hez, a lélekelemzéshez, az iró­niához. Mick Jagger neve pe­dig azért vonzó, mert eddig a Rolling Stones együttes veze­tőjeként elsősorban zenei tu­dását bizonyította, és mindig érdekes, ha egy világhiresség más műfajban szerepel. És nem is rosszul. Alakításá­ban az Ausztráliába telepített szegénylegény figurája hiteles. Mindezek ellenére a Ned Kelly, a rendező korábbi filmjeihez mérve, nem éri el azok színvo­nalát. Feszültségteremtése, alakjainak ábrázolása, történe­tének problémafelvetése kevés­bé sikerült és ezért nem éri el a kivont balladai hatást. Gerry Fischer szép képei, Shel Sil- verstein—Wayton Jennings re­mek' hangulatkeltő és narrátori dalbetétei sem ellensúlyozzák mindig a vontatattságot. Akad a filmben a western szokásos elemeiből, a többször látott motívumokból. Szatirikus, mór- már parodisztikus részei viszont a rendezőt dicsérik és ezek a kontrasztok jól emelik ki a vájt (és természetesen keletkező) drámai hatást. A múlt század hetvenes évei­ben játszódó film egy család sorsán keresztül feleleveníti Ausztrália benépesítésének tör­ténetét. Ned Kelly apja ellopott három disznót és ezért került e távoli földrészre. Halála után Ned tartja el a családot, de ő is börtönbe kerül lólopás igaz­talan vádja miatt. Kiszabadulva a börtönből hiába igyekszik, a gazdag farmerek és sunyj csen­dőrök nem hagyják beillesz­kedni a munkába, végül is ők kényszerítik az önvédelemre, a rablásra, bújdosásra és a nyílt támadásra. Ned Kelly a depor­tált, elnyomott írek szemében szabadságuk jelképévé, legen­dás hősükké, szemünkben új Robin Hooddá, naív „forradal­márrá” válik. Szokás szerint azonban egy áruló megakadá­lyozza lázadásukat, felszabadí­tó küzdelmüket. És Ned Kelly, maga fabrikálta groteszk sisak­jában, magányos kitartásában kicsit Cervantes hősére hason­lít. Ő is megvívja a maga szél­malomharcát, csak ő valódi el­lenséggel, egy seregnyi csend­őrrel szemben. A néző rokonszenvét elnyeri Ned, és bár a film hibáit nem feledjük, egészében véve érde­mes megtekinteni. A „Fogjuk meg és vigyétek” című újdonság aratta a legna­gyobb sikert Balatonfüreden, ahol az elmúlt napokban a szo­cialista országok filmátvételi bizottságai válogattak a leg­utóbbi fél év magyar filmtermé­séből. Oláh Gábor alkotását - amelyben egy lebontásra ítélt ház lakóinak új lakásba költö­zését, s az ezzel kapcsolatos bonyodalmakat mutatja be — Bulgáriában, Csehszlovákiában, Lengyelországban, az NDK-ban, Romániában és a Szovjetunió­ban - mutatják be a mozikban. Az idei első „filmaukción” bemutatott 11 új produkció kö­zül tíz gazdára talált. Gábor Pál „Angi Vera” című új film­jét Bulgáriában, Csehszlovákiá­ban, az NDK-ban és a Szovjet­unióban is vetíteni fogják. Szi­Egy hónap múlva megkezdőd­nek a főpróbák, finiséhez érnek a Pécsi Nyári Színház előkészü­letei. Mi történt eddig, mi a helyzet pillanatnyilag, csaknem öt héttel a nyitás előtt? A konkrét felkészülés az idén jó másfél hónappal később kez­dődhetett meg, mint tavaly, mi­vel a költségvetést csak már­ciusban hagyták jóvá. (Az or­szág kialakult nyári színházai­ban általában a szerződéseket is aláírják még ősszel . . .) A szervezők emiatt „akrobatikus” mutatványokra kényszerültek, szerencsére sikerrel. A program összeállt, végleges, a szerepe­ket kiosztották, a próbák foly­nak' — egyelőre négy fal kö­zött. A jegyeket árusítják, a tá­jékoztató programot bárki kéz­be veheti. Ehhez képest a fon­tosabb változás mindössze ket­tő: A Balett 79 programjában Pergolesi Stabat Mater-e (Eck Imre) után nem az ott jelzett két produkciót, hanem a Mah­ler Gyermekgyászdalok (Tóth Sándor) és Händel Tűzijáték (Hetényi János) c. zeneműveire írt tánckompozíciót láthatjuk. netár Miklós „Az erőd” című filmjét a bolgár, a csehszlovák és a szovjet filmbarátok láthat­ják majd. Ugyancsak három or­szágba — Csehszlovákiába, Len­gyelországba és az NDK-ba — jutnak el Sándor Pál „Szabadíts meg a gonosztól” című alkotá­sának kópiái. A „Kentaurok”’ a csehszlovák és az NDK-beli szakemberek tetszését vívta ki. Jancsó Miklós tervezett film­trilógiájának első fejezete, a „Magyar rapszódia" kópiáit csehszlovák és lengyel, a máso­dik fejezetet az „Allegro Bar­ba ro”-t csehszlovák mozikban vetítik. A Magyar Televízióban 1970-ben már bemutatott „Hat­holdas rózsakert”-et — Ranódy László filmjét - és Rózsa János „A trombitás” című művét Ro­mánia vette át. Barlahidai A. Filmbörze Balatonfüreden A pécsi szabadtéri színpad, a nyári játékok egyik helye A fő műsorokat próbálják, elkészült a három műhely jelle­gű (vasárnap délelőtti) tánc- program (Villány, szoborpark) és a hat éjszakai előadás (Barba- kán bástya) programja. Aláírták a szerződéseket a Magyar Ál­lami Operaház és a Pécsi Ba­lett neves szólistái és a bemu­tató sorozatot záró Gálaest sze­replői is. összesen 12 fő műsor­nak tekinthető balettestet, nép­táncműsort, koncertet, bábmű­sort és öt kiegészítő (éjszakai) műsort láthat-hallhat a közön­ség összesen hét különböző hely­színen. A bemutatók próbáira és a különböző programok, műsorok ismertetésére később részletei­ben is visszatérünk. Ezúttal csak egy-két nyilatkozatra jut he­lyünk, amiket a fő műsorok né­hány alkotójától kértünk. Tóth Sándor, a Pécsi Balett igazgatója: — A Verdi-Rekv/em: adaptá­ció, a korábbi átültetése a sza­badtéri táncszínre olyan elő­adásban, amikor a zene is él, azaz ugyanabban a pillanatban születik meg. A Balett '79 há­rom korszak muzsikájára készült három modern balett. A Pergő, lesi-mű — a lírai és epikai hangvételű; a Mahler- Gyermek­gyászdalok romantikus mű. Vol­taképp rekviem, — meghalt vagy meg sem született—gyer­ekekért ... Szűrrealisztikus meg­jelenésével ez drámai erejű, amit a harmadik tánckompozí­ció, a Höndel-mű ünnepélyes derűjével felold. Hetényi János, a Tűzijáték koreográfusa: — Véletlen „szülte” ezt a mű­vet. Eredetileg a most végző ne­gyedikes táncszakosoknak készí­tettem vizsgafeladatul. Eck Im­re meglátta, elkérte, átnézte és berontott: „Ez a darab »meg van véve«, épp ilyen finom hu­morú koreográfia kellene a ba­lettest végére!.. ." Hosszabb la­tolgatás és kisebb igazítások után megkezdtük a munkát; je­lenleg az V. tétel kivételével készen is vagyunk, várjuk a sza­badtéri próbákat. . . Bagossy László, az Álszentek összeesküvése című Bulgakov- darab rendezője: — A Fösvény óta sokat fog­lalkoztat Moliere, különösen éle­tének ez a tragikus „Tartuffe- korszaka” és tragikus halála. Nem aktualitásokat keresünk ebben a darabban, nem figu­rák „azonosítását” szeretnénk, hanem azt, hogy mai érzéseink­re, problémáinkra sok minden rímeljen. A címszereplő (Molie­re): Unka György, további sze­replők: Bókái Mária, Mihályi Győző, Fekete András, Tomanek Gábor, Csutora Ferenc, Ifj. Kő­műves Sándor és a Pécsi Köz­ponti Amatőr Színpad tagjai. Kós Lajos, a Bóbita művészeti vezetője: — Régi tervem valósul meg az Egy kiállítás képei-veI. Há­rom különböző zenei változat­ban három különböző szabadté­ri bábjáték. Először az alapmű, (Richter játékával); középütt a már ismert Emerson-popzenei bábjáték felújítása, végül a Mu- szorgszkij-darab Isao Tomita szintetizátoros feldolgozású ze­néjére egy sci-fi történet, Kucz- ka Péter szövegkönyve alapján. * A vendéglátás ügyében érde­kes információt hallottunk. Ja- kabos Zoltánné oszt. vezető nyi­latkozata : — Az esti előadások után a keresettebb vacsorázóhelyek (Tettye, Rózsakért, sétatéri Kioszk stb.) és reméljük a Pan­nónia és a Minaret-udvar is éj­félig nyitva tartanak. A Káp­talan utcai Táncszín udvarán ezerszemélyes, a Tettyén pedig egy kisebb büfé épül... Mindez megnyugtató. De az is jó lenne, ha — igények sze­rint — legalább a Kioszk és esetleg a Színház téri terasz nem zárna be éjfélkor... W. E. Filmjegyzet [ Képen í élőit Hajók örömmel hallom, olva­som, hogy új lap indul, História címmel, amelyben a történelem iránt érdeklő­dők olvashatnak majd ked­venc témáikról. A történe­lem mindig is érdekelte az embereket, de manapság szinte kézzelfoghatóan érző­dik, hogy a mindenkorinál is nagyobb az érdeklődés. Hallom, hogy az első szám mi mindent tartalmaz majd, s egyszeresek megüti a fü­lemet (a híradás maga is a tévéből valói), hogy lesz majd egy cikk benne, amely az Onedinek hajóiról fog szólni. * Lámcsak, ragálynál job­ban fertőz a televízió né­mely műsora! Milyen érde­kes, hogy hétről hétre fa- nyalgunk, szidjuk többek közt a sorozatokat, aztán lám, mégis, valahol mégis­csak beférkőzött a tuda­tunkba és milyen erősen . . . Szinte összetévesztjük egy történelmi eseménnyel, egy világméretű hírrel, informá­cióval. Hiszen az Onedin család csak egy mese, kita­lálás, csak egy közepes té­vésorozat, de akad-e mégis széles e hazában, ki nem ismeri ezt a nevet? Szóval, mondom, az One­din család hajóiról lesz szó . . . Ezek a hajók való­ban csodálatosak. Isten lát­ja a lelkem, nem vagyok sorozatpárti, a korai angol kapitalizmus úttörőinek lel­kiélete sem érdekelt eddig túlságosan, a szőrmentén folytatott brit moralizálás sem tudja lekötni a figyel­memet — mégis meg szok­tam nézni az Onedin csa­ládot. Alighanem épp a ha­jók miatt. Ha a film a szá­razföldön játszódna, rég hűtlen lettem (lettünk) vol­na hozzá. De nem, leg­alább felerészben a tenge­ren játszódik, emeletes-ház- méretű hullámok, szédítő magasságban himbálód- zó árbocok, kurtított orrvi­torlák, a döntő pillanatok­ban rendszerint kettészaka­dó kötelek között. Meg le­het szemlélni közelről a kor­mánykereket, a fedélzetet, *a kabinokat, még a hőskori hajókon elmaradhatatlan patkányok kései utódait is. Aztán lehet nézni távo­labbról is ezeket a hajókat, törékeny játékszereknek tűnnek a hatalmas tenge­ren, gyönyörűen duzzad minden vitorlájuk és olyan gyorsan siklónak a vizen, hogy az ember hajlamos a gőzhajó-ellenes párt hívévé szegődni, mégha tudja is a jövőt. Szóval szépek ezek a hajók, recsegő deszkáik, patkányaik, agyondolgozta­tott matrózaik és rengeteg áldozatuk ellenére szépek. Romantikájuk van, mert áz ember azért szereti a törté­nelmet is — más egyebek között — mert szeret ábrán­dozni régmúlt dicsőségről, régmúlt hősiességről, még hősi bukásokról is. Ezek a hajók ráadásul igaziak, eredetiek, korabeliek. Hát ezért nézzük oly lelke­sen az Onedin családot, egészen addig, amíg meg nem épül az az árboc nél­küli gőzhajó, amely véget vet a romantikus vitorlások korszakának és a sorozat­nak is. H. E.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom