Dunántúli Napló, 1979. június (36. évfolyam, 148-177. szám)
1979-06-07 / 154. szám
e Dunántúli napló 1979. június 7., csütörtök Újak jöttek, uj dalokkal Amatőrök gálaműsora Szépre és jobbra ösztönző bemutatkozás a Pécsi Nemzeti Színházban A pécs-vasasi Kodály Zoltán művelődési ház népdalköre és citerazenekara Vasárnap délelőtt Hallama Erzsébet író, a Dunántúli Napló főszerkesztő-helyettese megnyitó szavaival kezdődött meg Baranya amatőr művészeti együtteseinek ez évi gálaműsora. Az előadást, mint korábban megírtuk, a megye amatőr művészeti mozgalmának kb. négy évvel ezelőtt meghirdetett új (kétévenkénti) bemutató rendszere, vagyis az együttesek megyei szerepléssorozata előzte meg. Két éve az első ilyen sorozat a tapasztalatszerzés, a „bejáratás" időszaka volt. Ez a második. A járási-körzeti bemutatók az év első felében Sásdon, Komlón, Pécsváradon, Szentlőrincen, Siklóson, Somberekén, Pécsett és Mohácson zajlottak le. Biztató a mérleg: ez a bemutatórendszer legfontosabb céljait teljesítette. A megye amatőr együttesei, szólistái részére permanens módon értelmet, elérhető célokat és nem utolsósorban szereplési lehetőségeket adott. A művészeti ágak felügyelete, felelős szakmai irányítói előtt reális összkép bontakozhatott ki a mozgalom pillanatnyi helyzetéről. És ami talán a legfontosabb: a fenti helyszíneken a művészeti ágak legjobb, legtekintélyesebb szakembereiből álló ugyanaz a zsűri mondhatott a bemutatók után szakvéleményt, közvetlen segítséget nyújtva az együttesvezetőknek a további munkához. Ez szinte fölbecsül- hetetlen, semmi mással nem pótolható szakmai támogatás annak, aki hibákból és értékekből egyaránt tanulni szeretne. Nem szólván arról, hogy ilyen találkozásokon az együttesek egymást is megtekinthetik s barátságok, kapcsolatok, cseremeghívások szövődnek spontán módon. Ennek a záróaktusa volt a vasárnapi gálaműsor. Aki Baranya országosan ismert együtteseit, szólistáit, a „nagyágyúkat” várta, csalódott. Aki a műsorszámok közt és mögött elvi összefüggéseket is keresett, annak viszont kellemes meglepetést adott ez a délelőtt. A szereplők többsége még egyáltalán nem lépett fel a megyeszékhelyen. így helyt1 állásának tudatában további szépre és jobbra ösztönző élmény birtokába juthatott a pécsi színházban. Ez sem elhanyagolható szempont. És mit adott ez a műsor? Annak a felismerését, hogy a jól ismert baranyai folklóregyüttesek mellett (és nem után!) mennyi tehetséges, jószerével most induló — főleg nemzetiségi — népdalkor, ci- teraegyüttes, néptánccsoport vagy éppen kórus él ebben a megyében. A műsor szerkesztői sok jól működő együttes közül hívták meg a mostani gálaműsor szereplőit. Ismerjük el, egy-két kivétellel jól választottak, hasznos, előrelendítő erejű válogatással. Bár ez a törekvésük egy kicsit el is billentette az arányokat a nemzetiségi kultúra felé. Ugyanis tizenegy folklór jellegű műsorszám közül hat német vagy délszláv volt, (egyébként jobbára a műsor legszínvonalasabb produkciói között). Ami helyes lett volna, ha ezek nem egymás mellett, illetve után, hanem a nemzetiségeinkkel való, a baráti kézfogást jobban tükrözve kerültek volna az előadás rendjébe. Tartalmilag mind a szólisták, mind az együttesek műsorában a gondos válogatást, a tiszta forrásból való merítés igényességét éreztük. Eltekintve a mohácsi Bartók Béla Művelődési Központ néptánccsoportjától, amelyiknek az előadása sem színvonalában, sem jó néhány, a népművészettől idegen motívumával nem érett meg arra a megtisztelő rangra, amit a Pécsi Nemzeti Színház színpada jelent. És még egy észrevétel: egy ilyen gálaműsor nem tűri a fekete körfüggönyt! A műsor célját, karakterét, jellegét illetően nem vállalkozhatunk e helyen a produkciók elemző értékelésére. Annál nagyobb örömmel teszünk eleget a kiemelés feladatának — teljesség nélkül. A pécs-vasasi népdalkor és citerazenekar Kertész Attila és Major Ferenc vezetésével ismét gyönyörűséget okozott. A népdalok átélése, szép eredeti hangvétele arról tanúskodott, hogy ez az együttes nemcsak lelkesedésből dalol, hanem a zenei anyanyelv művészi fokon való csiszolására is képes. Pákolitz István Nocturno című verse Demeter Éva előadásában megrendítő élmény. A folklóregyüttesek közül a villányi asszonykórus, a mohácsi délszláv zenekar, a dobszai citerazenekar tetszett leginkább, kiemelve közülük is a mohácsiszigeti Vada táncegyüttes nagyszerű érzékkel sűrített délszláv lakodalmasát, amely úgy gondolom, egyedülálló élményhez jutatott bennünket. Gyerekektől ilyen tökéletes átéléssel, líraisággal és ragyogó technikai könnyedséggel délszláv táncanyagot aligha láthattunk eddig. (Az együttes vezetője: Filákovity István.) Két — újnak tekinthető — kórust előadásuk művészi igényességén túl külön jóleső örömmel hallgattunk. A Komlói Pedagógus Kórus egy éve, az ugyancsak jobbára pedagógusokból álló mohácsi Bartók Béla Művelődési Központ vegyeskara két éve alakult meg. (Karnagyok: Szabó Szabolcs és Nagy Ernő; illetve Krausz György). Mindkettő nagy ígéret, amiből hanganyagban, zenei kulturáltságban és műsorválasztásban egyaránt mindketten megcsillantottak valamit. A közönség szeretettel és értékekre ráérző fogékonysággal fogadta a bemutatkozó együtteseket, szólistákat. Ezután se rejtsük előle értékeinket! Wallinger Endre Üj hetilap Heti Világgazdaság Üi hetilappal gazdagszik a magyar újságok népes tábora. A Heti Világgazdaság a Magyar Kereskedelmi Kamara lapjaként lát napvilágot, hogy hétről hétre közérthetővé tegye a magyar gazdaságban és a világpiacon tapasztalható folyamatokat, ismertesse, szemléltesse a világgazdasági események hátterét. Az olvasmányos lap lapszemlét tesz közzé a vezető világlapok cikkeiből, hírrovataiban a legfrissebb üzletkötések részleteiről ad tájékoztatást, és természetesen rendszeresen közli a devizaárfolyamokat. A Heti Világgazdaság évente több szakosított mellékletet is tervez, melyek országokról, termelési ágazatokról adnak majd összefoglaló képet. A fotókkal, rajzokkal és grafikonokkal szemléltető hetilap ára 8 forint, előfizethető a postahivatalokban. Dohányosok, szivarozók múzeuma Beszédes használati tárgyak Talán a legjelentéktelenebbnek tűnő használati tárgyak tanúskodnak leghívebben mindennapi életünkről. Ezeket gyűjti a Janus Pannonius Múzeum helytörténeti osztálya, ahol már a leendő Felsőmalom utcai múzeum berendezését tervezgetik. Ennék udvari szárnyában három régi üzletet szeretnének 'kialakítani: egy szatócsboltot, egy „suszte- rájt" meg egy trafikot. Az utóbbi tárgyai is ott sorakoznak már a muzeológusok asztalán. A cigarettákat, szivarkákat meg szivarokat rég elpöfékelték már eleink, viszont megmaradtak — kitűnő varródobozként szolgálták — a fából, pléhből készült régi szivaros- meg cigarettásdobozok. Aztán megmaradtak a régi, tűzköves öngyújtók - megbízhatóbban működték, mint a mai luxuscsodák. Bődből készült szivartárca is van a gyűjteményben, és szipkák — némelyiket piciny 'hegedűtök rejti. Egy angol feliratú dobozkában egyetlen nyolccentis gyufa árválkodik. A doboz alja recés, ezen kellett meggyújtani a piros fejű óriásgyufát, vagy a cipőtálpon - de meggyulladt az ablaküvegen is. A piros fejű gyufa szomorú szerepet játszott a kriminalisztikában is. Remény- vesztett szegényem'berék, főként nők követték el véle öngyilkosságot. Lám, egy karnyújtásnyi csak a távolság a különleges élvezetet jelentő valódi török vagy egyiptomi dohány és az egyik legnyomorultabb halálnem között. A szegényemberek „dózni”-ban tartották a dohányt meg a papírt, abból sodorták a cigarettákat. De itt vannak a téhetősebbék alkalmatos, rézből készült cigarettatöltői is, ezek segítségével saját keverésű, finom dohány került a cigarettahüvelybe. Katona vagy hadifogoly készíthette azt az egyszerű fadóznit, melyen az 1945-ös évszám áll. Az apróbb, nagyobb gyufatartók között az egyiken ott virít Ferenc József képe, 'békés egyetértésiben a világhódító Franck-kávé reklámjával. A másikat — ez nőknek készült —, finom tűzzománc virágok díszítik, a harmadikat az ajkai Kőszénbánya reklámja. Együtt véve: a dohány rabjainak és szerelmeseinek, a régi tűz- rakóknak és 'lámpagyújtők- nak múltból ittmaradt személyi tárgyai. G. O. Eredmények és szükségletek Építések, felújítások A komlói oktatási intézmények helyzetéről A megyében Komló az egyik leggyorsabban fejlődő város. A lakosság növekedése maga után kell hogy vonja az oktatási intézmények bővítését, újak építését. A városi művelődésügyi osztályon érdeklődtük meg, hogyan is alakult az iskolák helyzete, az V. ötéves terv során. Az MSZMP oktatáspolitikai határozata után fellendült a tartalmi munka, és már akkor elkezdődött a felkészülés az új tantervek bevezetésére. A tárgyi feltételek is fokozatosan javultak. Az óvodákban azonban jóllehet 1974—75-ben 129,7 százalékos volt a kihasználtság, mégis csak a jelentkezettek 72 százalékát tudták felvenni. Azóta 100-al növekedett a helyek száma (775). Felújították az elmúlt években a Sallai, a Majakovszkij és a Tompa Mihály utcai óvodákat. Hátra van még 225 óvodai hely elkészítése. Idén ősszel adják át a lakóépületből átalakított, 75 gyerek elhelyezésére alkalmas Hunyadi úti óvodát és december végén a 100 személyes szilvásit. Az intézmények felszereltsége jó: az üzemek támogatása a tavalyi évben 193 ezer forint volt. A kenderföldi óvodában német nyelvű csoportot akarnak indítani. A lakosság is igényli, hiszen Mecsekjánosiból jelenleg is 80 német nemzetiségű gyerek jár az iskolába, ahol ugyan van német tanítás, de szeretnék, ha a gyerekek már az óvodában tanulnák a nyelvet. Az általános iskolák felújítására sorrendi listát készítettek. Ez évben az egyik legrégibbet, az 1958-ban épült kenderföldi iskolát hozzák rendbe, jövőre n dávidföldit, majd a szilvásit, a Gagarin útit és a gesztenyésit. Jövő ősszel az új, nyolctantermes szilvási iskolát is átadják. A kisegítő iskola gondjait meg. oldották: a gesztenyési iskolában kapott megfelelő helyet. Megyei engedéllyel két továbbképző csoportot is szervezett a kisegítő iskola, s így azok, akik másodév végén sikeresen vizsgáznak, folytathatják tanulmányaikat, csakúgy, mint a nyolc általánost végzettek. A Kodály és a kenderföldi iskolában korrekciós osztály működik, ahol pszichológus ellenőrzi a tanulók fejlődését. Testnevelés és matematika tagozattal, napközis csoporttal is bővültek egyes iskolák. Régi gondot oldott meg a sikondai nyári napközi otthon létrehozása. Építettek szolgálati lakást; kazánfelszerelést Kenderföldnek és Dávidföldnek, szennyvízcsatornát Gesztenyésnek. A különféle üzemek és a tanulók társadalmi munkája az általános iskolákban 297 ezer forint, a középiskolákban pedig 117 ezer forint volt 1978-ban. Külön támogatást kapnak a szemléltetőeszközök beszerzésére (pl. 1976-ban a Mecseki Szénbányáktól 80 ezer forintot). Mégis vannak problémáik: a 3. és 4. számú alapfelszerelési jegyzékek alapján megrendelt, de fedezetlen eszközök értéke 808 ezer forint, a megyétől kapott 234 ezer forint ellenére is. Az iskolákban a szakos ellátottság megyei és országos viszonylatban is jónak mondható: 97,8 százalékos, így a dolgozók iskolája is elegendő óraadó szaktanárral rendelkezik. A jól felszerelt új zeneiskolát 1975- ben avatták fel. A következő tervidőszakban, a népesség növekedését figyelembe véve, valószínűleg a belvárosban is szükség lesz egy új iskolára. A szakmunkásképző intézethez korszerű kollégium is tartozik. Az intézetnek jók a kapcsolatai a képzésben részt vevő üzemekkel, vállalatokkal. A tanárok továbbképzésére módszertani kabinetet hoztak létre. A Kun Béla Gimnáziumban működik a dolgozók esti gimnáziuma és a négyéves esti ruhaipari szakközépiskola is. A tantestület létszáma elegendő, de az iskola tárgyi feltételei nem kielégítőek. Jobb helyzetben van a Steinmetz Szakközépiskola modern épületével és kollégiumával. A művelődésügyi osztály arra törekszik, hogy még gazdaságosabban bánjanak a rendelkezésre álló anyagi eszközökkel és az esetleges pénzmaradványokkal. Ezeket karbantartásra, felújításra, fenntartásra fordítják. Tovább szeretnék bővíteni az üzemekkel való kapcsolatot, többször kívánják vinni a gyerekeket üzemlátogatásra. A város közművelődési intézményei eléggé ifjúságcentriku- sak, most azt szeretnék elérni, hogy az iskolák is jobban éljenek ezzel a lehetőséggel, adjanak ötleteket, igényeljenek új műsorokat. B. A. Éljünk mindig békében A nemzetközi gyermek képző- és iparművészeti pályázat baranyai nyertesei Éljünk mindig békében címmel hirdetett nemzetközi gyermek képző- és iparművészeti pályázatot a Magyar Úttörők Szövetségének Országos Elnöksége, az Oktatási Minisztérium és a Balatoni Úttörőváros GyermékalkotósOk Galériája tavaly. A pályázatra 34 ország gyerekei küldték el alkotásaikat. A munkák értékelése, zsűrizése befejeződött. Ennek alapján jelentős baranyai sikerekről számolhatunk be. A 13 évesek kategóriájában a siklósi Knopf Zsált „1917" című linómetszete nyert első díjat. Kiemelkedően szerepelt a pályázaton a szintén sil'kósi Sárosi Krisztina. Ö a 9 évesek kategóriájában indult és a „Szájon a dal” című temperájával nyert kitüntetést. A 10 évesek közül Magyar László siklósi tanuló szerepelt kiemelkedően. A siklósi Meszlényi Gábor Mélyvízben című alkotásával a 11 évesék közül tűnt ki. A 12 évesék által be- küldött pályamunkák között Zogorácz Zita, pécsi tanuló munkáját díjazták, mellette a siklósi Czurkó András Világkozmosz című temperájával nyújtott kiemelkedő teljesítményt. A 13 évesek kategóriájában a siklósi Magyar Judit linómetszetével és a. mohácsi Gadányi Katalin vegyes technikávaj készült Múlt és jelen című munkájával nyert díjat. A 14 évesek korosztályában Szirényi Csaba, siklósi, Navratil Zsuzsa pécsi, Horváth Zoltán siklósi, Márton Éva mohácsi diá'koik kaptak kitüntetést. Az ipar- és népművészeti pályamunkáik közül a 11 évesek kategóriájában a komlói Úttörőház képzőművészeti szakköre által benyújtott alkotást díjazták. H. T.
