Dunántúli Napló, 1979. június (36. évfolyam, 148-177. szám)
1979-06-28 / 175. szám
1979. június 28., csütörtök Dunántúli napló 3 Néni szükségszerű az áorka- szezan A sósdi nyári napköziseknek Reith Jánosné népművelő mutatja meg a művelődési ház népikerámia-gyűjteményét Változatos program Bikaion, Sásdon és Göresönyben A tücsök és a hangya története jut az eszembe, amikor Gundy Miklóst, a bikali művelődési ház igazgatóját keresvén sürgő-forgó traktorokat látok az állami gazdaság udvarán. Vajon jut-e ideje a „hangyáknak” ilyenkor a „tücsök” hegedűjét hallgatni? — Szóval, én vagyok a tücsök — kászálódik le felforrósodott mopedjéről Gundy Miklós. Dombóvárról jött, a szüleit látogatta meg, egyébként tanulmányi szabadságon van. ♦ Megemlítem neki, hogy kerestem délelőtt a művelődési házban, de csak a takarítónővel tudtam beszélni. (Ki gondolná, hogy a magtárkinézetű, nem is túl ízlésesen kidekorált épületben ennyi tágas, használható terem van. Ahol például az asztali focik sorakoznak, akár egy igazi meccset is le lehetne játszani.) — Megígértem, hogy délután bemegyek — mondja az igazgató. — A nagytermet készítjük elő, ugyanis Koós János ad műsort ma este. A táskájából jegytömböt vesz elő és mutatja: 195 jegy fogyott el elővételben. — Látom, Koós még mindig népszerű Bikaion, de a többi program is ilyen sok embert érdekel? — Nem nagyon érezzük meg a nyarat. Én itt ötven-hatvan fiatalra építhetek júliusban is, hiszen a vakációra a legtöbb diák hazajön. Itt vállalnak munkát a gazdaságban. Az estéjük szabad, és hét végén sem dolgozik senki. Legfeljebb üdülni, vagy kirándulni mennek el néhány hétre, de a nyár legnagyobb részét itthon töltik. Rendszeresen tartunk diszkót, jó- néhóny szakkörünk — a fafaragó, a fotó tovább működik. A szocialista brigádok számár ra országjárást szervezünk, és színészeket, előadóművészeket hívunk meg. Ezekre általában az idősebbek is eljönnek. ♦ Jusztinger János, a sásdi művelődési központ vezetője két kulcsot pörget nagy örömmel az ujja közül. — Ma vettük át azt a mik- robuszt, amit a megye nyert a „Röpülj páván". Sofőrünk ugyan még nincs, de ez nem lehet akadály: napokon belül szerzünk valakit, akinek megvan a „D” vizsgája is — mondja. Stencilezett füzetet tesz elém: Szünidei program 1979. nyarára általános és középiskolásoknak, szakmunkás-tanulóknak. Idézek a bevezetőből: „A vakáció minden napjára javasolunk tartalmas szórakozási lehetőségeket, s természetesen ebben az évben is valamennyi nyári programunk díjtalan." Kilencet sorolnak fel az első oldalon: asztalitenisz társasjátékok, színes televízió, hírlapolvasó, diafilmkölcsönzés, tv-foci, magnó és lemezhallgatás, lengőteke. A műsorfüzet 3—4 naponként filmvetítést Is ígér a gyerekeknek, továbbá erdei vetélkedőt, „KRESZ-há- borút", számháborút, kerékpáros ügyeségi versenyt, ismeret- terjesztő filmeket nagyobbaknak, és jó néhány kirándulást. — Színészek, táncdaléneke- sek? — A nyárra csak két szereplést tervezünk: Pécsről és a Thália Színházból jönnek néhányon. Sok lenne a szervező- munka . . . Készek viszont a Falusi vasárnapok tervei. Tavaly örömmel fogadták ezeket az egésznapos műsorokat a hozzánk tartozó kisebb falvakban. A ház amatőregyüttesei — a fúvósok, a kamarakórusok, a népdalkör és szavalok szórakoztatják a közönséget. Lesz honismereti kirándulás a szakkör tagjainak, de mások is részt vehetnek rajta. Társastánc-tan. folyamot.indítunk és jó néhány ifjúsági bált rendezünk. Néhány faluban klubfoglalkozásokat is szeretnénk tartani a nyáron. — Lesz kinek? — Igen. Ügy érzem, itthon tudjuk tartani a fiatalokat. ♦ Nagy Lajos, a görcsönyi művelődési ház vezetője bikali kollégájához hasonlóan, tanul. Ócsárdra, a szülői házba menekült el a világ zaja elől, de a nyári programról azért készségesen felvilágosít. — A különös az, hogy nyáron talán még több érdeklődőre számíthatunk, mint a téli hónapokban: itthon vannak ugyanis a diákjaink. Tovább működik a fóti és a honismereti szakkör. A bábosok is csak azért vakációznak, mert a vezetőjük hosszabb szabadságra megy. Az énekkarok sem tartanak szünetet, rendszeresen folytatják a próbákat. Három kirándulást terveztünk a nyárra, ezek közül egyet tsz-nyug- díjasoknak. Valószínűleg júliusaugusztusban kerül rá a sor, mert a mezőgazdaságban dolgozók kérték, hogy az aratás után menjünk, akkor több idejük lesz. Az úttörőkkel is túrázunk majd, és a heti két mozin kívül egy-egy gyerekfilmet is a programba vettünk. ♦ Nem lesz tehát holtidény a művelődési házakban — legalábbis ebben a háromban és talán másutt se — már önmagában is jó jel. Hogy a lengőteke, a diszkó és az ifjúsági bál mennyire szolgálja a közművelődés ügyét, erről ne nyáron vitatkozzunk. Arról sem, hogy vajon azokhoz is eljut-e a népművelői szándék, akiknek a legnagyobb szükségük volna rá, az iskolázatlan, maguknak élő embereknek, örüljünk annak, hogy azok, akik megéheztek a kultúra javaira, töb- bé-kevésbé csillapíthatják éhségüket a nyári hónapokban is. H. 1. Fertőrákos, barlangszínház A fertőrákosi barlangszínház „előcsarnoka" Lobenwein Tamás felvétele Dbb Carles, Nahucca B soproni ünnepi hetek programjából Huszonharmadszor rendezik meg az idén a soproni ünnepi heteket: a város minden eddiginél több vendégre számít. S ha növekszik is a külföldi turisták száma — mert növekszik, különösen Ausztriából rándul- nak át sokan egy-egy napra vagy estére, — azér a soproniak úgy igyekeznek megszervezni a kulturális, művészeti és sport-programjaikat, hogy az a soproniaké és a hazai turistáké is legyen. A három nyári hét alatt az utazási irodák és a rokonok, barátok által lebonyolított soproni kirándulásokon sok ezer érdeklődő keresi fel a műemlékeiről és szép környezetéről ismert várost. Az idén július 5-én, a Szent Mihály templomban a Győri Filharmonikus Zenekar és a Soproni Pedagógus Kórus ad hangversenyt Jancsovics Antal vezetésével. A műsoron Szoko- lay Trombitaversenye és Schubert G-dúr miséje szerepel. Az országos kamarakórus fesztiválon tíz hazai és egy külföldi együttes lép fel a Liszt Ferenc Művelődési Központban, július 7-én és 8-án. Az orgonamuzsika kedvelői Baráti Istvánt és Koloss Istvánt hallhatják; előbbit július 6-án, utóbbit 9-én este. A híres fertőrákosi barlangszínház két operabemutatót tart az idén. Július 3-án és 7- én a Don Carlost, 6-án és 8- án a Nabuccót játsszák. Mindkettőben a Szombathelyi Szimfonikus Zenekar működik közre, Petró János vezényletével, a rendező Horváth Zoltán. A Don Carlos nemzetközi szereplő gárdájával hívja fel magára a figyelmet. II. Fülöp: Jurij Statnik (Moszkva), Don Carlos: Jose-Maria Perez (Graz), Posa márki: Sztojan Popov (Szófia), Főinkvizitor: Faragó András, Eboli :■ Galina Boriszova (Moszkva). A Na- bucco főbb szerepeit Berczelly István (Nabucco), Horváth Bálint (Izmáéi), Szalma Ferenc (Zakariás) és a kolozsvári Kriza Ágnes (Abigél) éneklik. Július 14-én és 15-én Suppé Boccaccio című nagyoperettjét mutatja be a Győri Kisfaludy Színház, Bor József rendezésében. Július 19-én, 20-án és 21- én az Állami Népi Együttes lép fel Fertőrákoson. G. B. A társadalom a sérült gyermekekért Gyógypedagógusok tanácskozása Pécsett Hazánkban százalék között van az ideg- rendszerileg, értelmileg vagy fizikailag sérült gyermekek aránya, s a koraszülések nagy száma miatt az arány tovább fog növekedni. Nevelésükre, oktatásukra széles körű intézmény- hálózat épült ki az országban. Az elmúlt tanévben 159 önálló intézetben 415 iskolai kisegítő osztályban foglalkoztak velük. Több mint félezer hazai szakember vett részt a múlt héten Pécsett megtartott tanácskozáson, a Magyar Gyógypedagógusok Egyesületének Vili. országos szakmai konferenciáján. Mellettük ott voltak a csehszlovák, a finn, az NDK- beli és a svéd testvérszervezetek képviselői is — így nemzetközi kitekintést is kaphattak a résztvevők. A nemzetközi gyermekév sok olyan kérdésre irányította rá a szakemberek és a közvélemény figyelmét, melyek egyébként csak a szűkebben vett szakterületeken — pedagógia, orvostudomány — kerülnek terítékre. Ilyen volt a POTE-n tartott konferencia témája is: a fogyatékos gyermekek élet- és nevelési körülményei, iskoláztatási, társadalmi helyzete. A gyógypedagógia eddig jobbára háttérben munkálkodó szakemberei ezzel a felnőttekre bízott, vagy éppen nekik kiszolgáltatott gyermekei közül is a legrászorultabbak, a testi vagy értelmi fogyatékos gyermekek társadalmi beilleszkedésének lehetőségeit mérlegelték. Az elhangzó előadások egyik alaptétele így fogalmazódott meg: a maga helyzetében minden ember, minden gyermek teljesértékűnek tekintendő, így a sérült gyermek is. Rászorul a segítségre, bajban van, de — mint Aczél György, a Politikai Bizottság tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese fogalmazott megnyitó előadásában — senki sem foszthatja meg létének értelmétől. Az értelmes emberi életbe pedig a pedagógus vezetheti be növendékét, de ehhez az „átvezetéshez", azaz az „épek társadalmába” való integrálódáshoz már a külső környezet, a társadalom segítségére is szükség van. Nélkülözhetetlen a környezet türelme, megértése, hiszen a társadalom nem mondhat le népességének 2,5— 3 százalékáról; munkát, megélhetést — értelmes emberi életet kell biztosítania a sérülteknek is. Ahnav szó esett a társan ,U0/ dalom toleranciájáról, olyan élesen vetődött fel — ugyancsak Aczél György előadásában — az általános iskolák felelőssége is: — Sokan vitatják, értelmezik és félreértelmezik a gyógypedagógia kifejezést az általános iskolák pedagógusai között. Nem lehet a fejlődésben visszamaradt, de teljes értékűvé nevelhető gyermekeket úgy átutalni a gyógypedagógia hatáskörébe, hogy számukra ne legyen többé onnan visszatérés. Növekedjék az általános iskolák toleranciája a nehezen nevelhető gyermekek érdekében, legyenek nevelésközpontúbbak, és segítsenek erősíteni a társadalmi toleranciát. Annál is inkább, mert társadalmunk növelni fogja a nevelési határesetek számát. Száz- és százezres tömegekről, a városszéleken, tanyákon, nagyvárosokban, ingázó vagy éppen lumpenkörnyezetben élő családok gyermekeiről van szó. Megengedhetetlen, hogy az ún. ingerszegény környezetben növekvő gyerekeket, a nyelvi hátrányban szenvedőket, az erkölcsi, akarati fogyatékosokat gyógypedagógiai intézetekbe küldjék. Hiszen az ilyen visszalépés, valamint a hátrányos indulás csak megnehezíti a társadalomba valóvisz- szatérésüket. Ezeket a gondolatokat illusztrálta előadásában Garami Lajos, a fiatalkorú bűnözők tököli intézetének kriminálpszi- chológusa, aki megdöbbentő adatokat sorolt fel a fiatalkorú bűnözők bűnözésre ösztönző családi környezetéről, alacsony iskolázottsági fokáról, szellemi, érzelmi, közösségi nívójáról. A svéd gyógypedagógiát képviselő Tora Löw pedig éppen egy olyan kísérletről számolt be, amely normál általános iskolában oldja meg az enyhén sérült gyermekek integrálását: bizonyos órakat minden tanuló közösen látogat, a rászorulók pedig ezzel párhuzamosan ki- sebb-nagyobb csoportos foglalkozásokon vesznek részt. Ez a rendszer idén ősztől általánossá válik Svédországban. Felvetődött a konferencián a felnőtt fogyatékosok foglalkoztatása is. Ez fejlődő gazdasági struktúránkban egyre nagyobb gondot jelent. Az iparilag magasan fejlett országból érkező svéd gyógypedagógus ugyanakkor elmondta, hogy a miénknél jóval korszerűbb svéd mezőgazdaságban számtalan munkahelyen, a munkaadónak biztosított kedvezmény ad munka- lehetőséget a testileg, értelmileg sérült embereknek. Hiszen mint annyiszor hallottuk, a fogyatékos ember nem lehet nyűg, teher sem önmaga, sem a társadalom számára. Vpoiil hadd idézzünk TCgUI néhány szót a konferencia összegezéséből, Gór- dosné, dr. Szabó Anna, a Bár- czi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskola főigazgató-helyettesének szavaiból: — Számos döntés előkészítő javaslat született konferenciánkon a fogyatékosok kapcsolatrendszerének továbbfejlesztésére. Nagy öröm számunkra, hogy eljöttek tanácskozásunkra a fogyatékosok szövetségeinek képviselői is. Az egyik szakosztályi kerekasztal- ülés vitájába egyenlő partnerként kapcsolódtak be a szülők és maguk a sérültek, akik minden szakembernél jobban látják, hol van hiány, lemaradás, mit kell pótolni. Á jogok áttekintésekor például javaslat hangzott el arról, hogy az új BTK végrehajtásához szükséges tennivalók összehangolására a MAGYE teremtsen fórumot ahol ezt megvitatják. Többen felvetették a fogyatékosok anyagi megsegítésének kérdését nemcsak a felemelt családi pótlékkal kapcsolatban, hanem a testi- és mozgásfogyatékos házaspárok, szülők anyagi terhei- hez való hozzájárulás kérdésében is: benzinár-támogatás, gyes-meghosszabbítás stb. Több szekció foglalkozott a különböző klubformák, nyári táborozások szervezésével; szó esett arról, hogyan lehetne jobban felhasználni a technika adta lehetőségeket. A konferencia megvizsgálta iskolai és társadalmi helyzetüket, és azt, hogyan juthatnak el emberi teljesítőképességük csúcsára, és korlátáikhoz mérten az emberi teljességhez, az őket körülvevő társadalomhoz — ez pedig már nem a gyógypedagógia „bel- ügye". Gállos Orsolya
