Dunántúli Napló, 1979. június (36. évfolyam, 148-177. szám)

1979-06-03 / 150. szám

DN HÉTVÉGE 10. TUDOMÁNY 1979. JÚNIUS 3. Az oktatástechnológiai eszközök A Magyar Tudományos Akadémia Pécsi Akadémiai Bizottsága 1978. évi pályáza­tán díjazták dr. Vadász Te­rézia faddi pedagógus dol­gozatát, amely Az oktatás­technológiai eszközök alkal­mazása és pedagógiai kér­dései az iskolában címet vi­selte. Lapunk számára a szer­ző cikktormában is feldolgoz­ta harmadik dijat nyert pá­lyamunkáját. Ezt közöljük az alábbiakban. Befejezéshez közeledik az 1978/79-es tanév, amelyben életbe lépett az általános is­kolai nevelés és oktatás ter­ve. Az első osztályosok új tanterv szerint tanultak, s még néhány tantárgy tanításában jelentős változás történt. Az ál­lami oktatást irányító szervek már értékelik a tanév tapasz­talatait, de a szülök, a neve­lők és a széles közvélemény véleményt formál arról, hogy sikerült-e elérnünk céljainkat, meg tudtuk-e valósítani kijelölt feladatainkat. Minthogy az új nevelést és oktatást szabályozó dokumen­tumban a pedagógiai tevé­kenység általános elvei kö­zött jelentős helyet 'kap a kor­szerű pedagógiai technológia alkalmazásának szükségessé­ge, nem véletlenül jelölte meg a Pécsi Akadémiai Bizottság éppen e kérdéskört fontos ku­tatási témaként. A korszerű pedagógiai technológia alkal­mazásával hatékonyabbá te­hetők a tanítási órák, ezért napjainkban, amikor a gaz­dasági szférában is korsze­rűbb technikai felszereltségű munkahelyeket létesítenek, és új munkaszervezési módokat alkalmaznak, az iskolában is racionálisabbá kell tenni a ta­nulást, így nemcsak többet tanulhatnak gyermekeink, ha­nem különb személyiségekké válhatnak, és jelentős időt is szabadíthatnak fel számukra. Az Összetevőkből az eszkö­zök és eszközegyüttesek alkal­mazásának néhány kérdését foglaljuk össze jelen ismerte­tésünkben. Nemcsak egy cikk szűk terjedelme miatt válasz­tunk így, hanem azért is, mert a gazdasági élet szférájában is a termelőerők lényeges ol­dalának — a munkaeszközök­nek — az átalakulása indítja meg a korszerűsítés folyama­tát. Tehát nemcsak a tanítás módszerei változnak meg, ha az eszközök bevonulnak az órákra, nemcsak a tanulás- szervezés alakul át, hanem ennék következtében megvál­tozik a nevelő szerepe, de- mokratikusabbá válik a tanár —diák viszony, javulnak a ta­nulók munkakörülményei, leg­főképpen pedig kialakulhat a tanulási technikájuk és a per­manens önművelésre való ké­pességük. A jelenleg rendelkezésre álló eszközkészlet hatása a tanulókra A szülők is igazolhatják kö­vetkező megállapításainkat, hi­szen naponta látják gyerme­keinket dolgozni különböző tanulási eszközökkel: színes rudakkal, szókórtyákkal, mun­káltató tankönyvekkel, munka­füzetekkel, sőt már zsebszá­mológéppel is. Nemcsak ott­hon ülnek szívesen a tv előtt, hanem az iskolában is öröm­mel veszik az információkat tárgyiasult anyagokból: film­ből, hangosított diából, mun­kafüzetből, szótárakból, lexi­konokból és folyóiratokból. Megváltozik a tanulási atti­tűdjük, szívesebben tanulnak eszközöket használva, mint olyan órán, ahol túlteng o ver-• balitás. A közvetített informá­ciók annál hatékonyabban fej­lesztik a tanulók gondolkodá­sát, minél tudatosabb a ta­nári munka, mégpedig a rá­hangolás, a célkitűzés, a rész­egységekre bontás, a ke vetí­tést követő feldolgozás. Kedvező hatású az kö­zökkel végzett tanulás c 5­pedagógiai kérdései nulók aktivitásának és önál­lóságának fejlődésére is. A nevelés-oktatás korábbi - esz­közöket kisebb arányban fel­használó — körülményei között lassúbb volt a tanulói önálló­tág fejlődési üteme. Ma már a cél érdekében egyre inkább rendelkezésre állnak az eszközökbe táplált anyagok. A pedagógus ezek felhasználásával indirekt mó­don avatkozhat be a nevelő- dési folyamatba: önmaga és a tanuló közé eszközt iktathat, rászoktathatja őt az eszköz- használatra. Ha ez sikeres, akkor a diák az egyéni mű­velődés során is képes esz­közök felhasználásával önálló­an tanulni. Természetesen él az igény a pedagógusokban, hogy javít­sák és könnyítsék munkáju­kat, de nem lehet mindent a tárgyi feltételek további ja­vításától várni, még szükség van (és mindig is szükség lesz) pedagógiai leleményre, igaz, hogy több jó megoldá­sa is lehet egy-egy tanulási feladatnak, nem feltétlenül eszközök alkalmazásával vég­zünk hatékonyabb munkát mégsem mellőzhetők ezek a gondosan megtervezett, felül­vizsgált, kipróbált, tanszeris­mertetővel ellátott hasznos eszközök. Az eszközhasználat hatása az oktatási folyamatra Az oktatási folyamat során alkalmazott korszerű eszközök korszerű módszerekkel működ­tetve hozzájárulnak ahhoz, hogy a tanítás és a tanulás egy időben történjék, vagyis miközben a tanár (illetve az általa pedagógiailag indokol­tan működtetett eszköz) tanít, a tanuló aktívan (és gyakran önállóan) tanulhat. Követel­mény, hogy a felhasznált au­diovizuális eszközök integrá­lódjanak az oktatás hagyomá­nyos eszközrendszerével (pél­dául a munkafüzettel, a tan­könyvvel vagy akár a táblai vázlattal, magyarázó ábrával). A nyomtatással előállított esz­közrendszer tagjait — a mun­káltató tankönyveket és a munkafüzeteket — látjuk arra alkalmasnak' hogy szintézist teremtsenek az eszközegyüttes tagjai között, és segítsék a tanárt abban, hogy az oktatá­si folyamatot logikusan egy­másra épülő lépésekre bontsa. A hagyományos óratípusok mellett tömegessé válnak az újtípusú — eszközöket felhasz­náló — órák, s ezek metodi­kája eléggé kiforratlan. Gya­korlatunkban az az óratípus vált be legjobban, amelyben a tanulás minden lépcsőfokát valamely eszköz felhasználá­sával közelítettük meg. Fogal­mazásórán például gyakran végzünk szógyűjtést az iroda­lomkönyvből, diaképsorral szer­kesztünk közös fogalmazást, majd önállóan dolgoznak a tanulók (esetenként képek fel- használásával). A tanulás munkaformái tö­kéletesednek. Az eszközök sok beszédalkalmat teremtenek. A téma nevelési tartalommal te­lítődve vita, eszmecsere vagy társalgás formájában dolgoz­ható fel, s e közös kommu­nikáció tanulságaira építve a tanulók önálló, egyéni be­számoló megtartására is fel­készülhetnék, ezáltal közléke­nyebbé, nyelvileg aktívabbá válhatnak. Kommunikáció az „eszkijzös” órákon Bármennyire paradoxnak látszik: az „eszközös” órákon több lehetőség adódik a ta­nár és a tanulók közötti sze­mélyes kontaktus megteremté­sére, mint az eszköz nélküli órákon. Ha ugyanis az órán a jeleket sugárzó „adó" min­dig a pedagógus; és a „ve­vő" (a tanuló) számára min­dig csak a tanári magyarázat vagy az előadás az a „fő­csatorna", amelyen az infor­mációkat veszi: akkor ez az egyetlen eszköz (a tanár hangja) túlságosan megszo­kottá válik. Ha sokszor van alkalom az oktatócsomagok­ban rendelkezésre álló — visz- szacsatolást is biztosító — esz­közök (például feladatlapok, önellenőrzést biztosító fóliák, fogalomátrendezést segítő szó­kártyák) alkalmazására, akkor a kommunikáció szabályozot­tabb folyamattá válhat. Ha az oktatástechnológiai eszközök a tanulókhoz szólnak, különö­sen élénk kommunikációs al­kalmakat teremthetnek. Régen is mutattak be kí­sérletet, régen is szemléltet­tek, de ez a tevékenység in­kább a tanár munkáját je­lentette, és a tanítási órának csupán egy mozzanatára ter­jedt ki. Napjainkban pedig egyre inkább a „sok eszköz" használata a jellemző, ezek az egész oktató-nevelő folya­mat közvetlen tartozékai let­tek, és a tanulók munkálta­tását célozzák. A pedagógus és az eszkö­zök nem harcban állnak egy­mással az oktatási folyamat­ban betöltendő elsőbbségü­kért, hanem az új technika és a tanár egymással együttmű­ködnek a nevelés-tanítás si­keréért. Ha a szülők otthon lehetőséget tudnak teremteni eszközökkel végzendő művelő­désre (tehát diavetítésre, könyvhasználatra, magnóról vagy lemezről történő idegen nyelv tanulásra, zenehallga­tásra, közösen megbeszélt te­levíziós és rádiós élményekre), akkor hasznosan járulnak hoz­zá az iskolában folyó korsze­rű pedagógiai technológia hatékonyságának emeléséhez. Or. Vadász Terézia, ált. isk. igazgatóhelyettes Fadd Buda Béla: Hz empátia —a beleélés lélektana A közelmúltban jelent meg Buda Béla empátiával fog­lalkozó kötete a Gondolat kiadónál. A pszichológia e fontos fogalma, az erre vo­natkozó elmélet, ez idáig a hazai pszichológiai irodalom­ban és természetesen a köz­tudat számára is meglehető­sen ismeretlen volt. Ez a könyv ezt a hiányt pótolja, ezért mind a szakembereknek, mind a pszichológiával csak most ismerkedőknek hasznos kézikönyvként szolgálhat. A könyv szerzője világosan fej­ti ki, hogy mi az empátiás képesség lényege, mi történik a beleélés során, mely körül­mények befolyásolják az em­pátia kibontakozását. Az em­pátia minden ember veleszü­letett képessége, de ezt csak kis mértékben alkalmazzuk mindennapi életünkben. Pedig csak így érthetjük meg igazán egymást, így kapunk igazán értékes információkat egymás­ról. Általánosan meghatároz­va: „az empátia a személyi­ségnek olyan képessége, Áiifti agyar tudomány arcképcsarnokából Bemutatjuk Szabolcsi Gertrúd akadémikust A Magyar Tudományos Akadémia 1979. évi, 139. közgyűlésén a levelező tagok sorából rendes taggá választották — többek között — Szabolcsi Gertrúdot Az egyenjogúság szóbeli el­ismerése ellenére nem túl sok hői akadémikus foglal helyet a Magyar Tudományos Akadé­mián. Ezért önmagában is ér­dekes a tudósnő portréja, akit nők közül harmadiknak válasz­tottak be akadémikusaink so­raiba. Szabolcsi Gertrúd 1923-ban született Nagyváradon. (Amikor a riporter arról érdeklődik: il- lik-e ezt hölgytől kérdezni, és főleg leírni — elneveti magát: „Megteheti nyugodtan, amikor levelező tagnak választottak, közölték az újságok . . .”) Csc- ládi indíttatás nem aspirálta tudományos pályára. A gimná­ziumban kezdett vonzódni a természettudományokhoz, elő­ször a fizika, majd egyre job­ban a kémia érdekelte. A kö­zépiskola befejezése után kel­mefestőként dolgozott, és 1945- ben a kolozsvári egyetem ve­gyészkarára jelentkezett. Akko­riban, a háború utáni években sok budapesti diák keresett ott menedéket a kibombázott fő­városból. így ismerkedett meg egy budapesti orvostanhallga­tóval, az ismeretségből házas­ság lett, és a házaspár vissza­települt a fővárosba. 1949-ben végezte el a vegyészkart, de már hallgatóként is dolgozott az Általános Kémiai Tanszéken, ahol fehérjékkel foglalkoztak. 1950-ben került gyakornok­ként abba az intézetbe, ahol azóta is dolgozik a Karolina úti kutatóhely ma az Akadé­mia Szegedi Biológiai Központ­jának Enzimológiai Intézete né­ven működik. Azaz — mégsem egyfolytában dolgozik itt, csak jogilag. Mert 1950-ben „kikérték" egy évre, és az Akadémia elnöki osztá­lyának vezetőie lett. Nagy él­mény volt Erdey-Grúz Tibor, Rusznyák István mellett dolgoz­ni — mondja —, de a tudomány, a kutatás szeretete visszavon- zotta. Visszatért az intézetbe, ahol Szörényi Imre, a híres bio­kémikus mellett lett aspiráns. A szigorú tudós melletti munka sokat formált Szabolcsi Gertrúd emberi-kutatói magatartásán is. Szabolcsi Gertrúd 1957-ben lett kandidátus, értekezésének témája a fehérjék szerkezetének kutatása volt. 1964-ben szerez­te meg a tudományok doktora fokozatot, ezúttal a fehérjék szerkezete és működése közötti kapcsolat volt disszertációjának tárgya. Jóllehet a fehérje óriás­molekula, csak egy kis része vesz részt a működésben (anyagcserében). Minthogy az élő szervezetben a fehérje kép­ződése sok energiát igényel, vajon ennyire pazarló-e a ter­mészet? Nem, az egész szüksé­ges ahhoz, hogy annak a bi­zonyos „kis rész"-riek a szer­kezete kialakuljon. Az elsők között volt, aki olyan módszert dolgozott ki, amellyel a fehér­jeszerkezet részleges megbon­tása révén ki tudta mutatni, hogy egyes részek — kisebb vagy nagyobb mértékben —, hogyan járuljanak hozzá az egész működéséhez. Ez a kér­dés egyébként szorosan kap­csolódik szervezetünk saját fe­hérjéinek lebomlásához és megújulásához. A Magyar Tu­dományos Akadémia 1967-ben választotta levelező tagjainak sorába Szabolcsi Gertrúdot, székfoglalójában is a fehérje­témákat dolgozta fel tovább. Életrajzához tartozik, hogy államunk egy sor kitüntetéssel ismerte el eredményes kutató­munkáiét: 1960-ban a Munka Érdemérem, majd 1970-ben a Munka Érdemérem arany foko­zatával, 1961-ben Akadémiai Díjat kapott, majd 1973-ban Állami Díiban részesült. Aktív közéleti ember is, számos hazai és külföldi tudományos és tár­sadalmi szerv, bizottság tagja. 1955-ben az intézet igazga­tóhelyettesévé nevezték ki, e tisztet 1972-ig töltötte be. Ek­kor ment férjhez Sraub F. Brúnó akadémikushoz, a világhírű biokémikushoz, aki az intézet igazgatója, és etikai okokból férj-féleség ugyanabban az in­tézetben vezető szerepet, illető­leg vezető helyettes-vezetői sze­repet nem tölthet be . . . Azóta az intézet tudományos tanács­adója. Kutatási területe hosszú ideig elsődlegesen az egyedi fehérjék (egy-egy fehérje, en­zim) szerkezetéhez, működésé­hez kapcsolódott, ebből vont le következtetéseket, a fehérjék működésmechanizmusára és a fehérjeszerkezet általános sa­játosságaira. Újabban azt vizs­gálja : a fehérjék egymással, sejten belül milyen kölcsönha­tásban vannak? Jelenleg éppen a vörösvér- sejttel kapcsolatos kísérletek sorozatát folytatja munkatár­saival, olyan elmerülten, hogy a riportra megbeszélt időpont­ra sem emlékezett, mert egy nem várt eredményt hozó kísér­let adatait számítgatta, ele­mezte, az egész világról, sőt, a leghétköznapibb dolgokról, például az ebédről is elfeled­kezve. Egy új jelenséget ismert fel a vörösvérsejttel kapcsolatban: a sejt hártyája, ha az ozmózis­nyomás (azaz a sejten belüli és a környező folyadék nyo­másviszonya) változik, pulzál, és molekulaméret szerint en­ged ki a sejtből sókat, fehér­jéket A kérdés: másfajta sejt is így viselkedik-e vagy, ami még ennél is fontosabb: mit lehet a sejtbe ilyen úton eset­leg bevinni? Ez a probléma a gyógyszerek alkalmazásának egyik korszerű kérdése. Az említett „mindenről meg- feledkezés” ismét a tudósról, mint magánemberről árul el valamit: hobbyja a munka. És ez nem frázis: ha egy kutatási probléma, egy kísérletsorozat érdekli, azzal hetekiq képes akár éjjel-nappal is foglalkoz­ni, minden mást félretéve. És a nő, a családanya sze­repköre? Ott is egy, a tudo­mánnyal összefüggő esemény­re a legbüszkébb: előző házas­ságából született 26 éves nagy­lánya nemrég doktorált általá­nos nyelvészetből, és szintén kutatói pályára készül. Aminek külön örül: saját akaratából teszi ezt, nem az édesanya be­folyására, és tőle nagyon tá­vol álló tudományterületen. Le­het, hogy Szabolcsi Gertrúd mindebben saját pályakezdésé­nek ismétlődését látja ... Szatmári Jenő István amelynek segítségével a má­sik emberrel való követlen kommunikációs kapcsolat so­rán, bele tudja élni magát a másik lelkiállapotába. Ennek a beleélésnek nyomán meg tud érezni és érteni a másik­ban olyan emóciókat, Indíté­kokat és törekvéseket, amelye­ket a szavakban direkt mó­don nem fejez ki, és amelyek a társas érintkezés szituáció­jából nem következnek tör­vényszerűen. A megérzés és megértés fő eszköze az, hogy az empátia révén a saját sze­mélyiségben felidéződnék a másik érzelmei és különféle feszültségei. Ezt úgy is ki le­het fejezni, hogy a személyi­ség beleéli, mintegy a má­sikba vetíti önmagát.” Budo Béla könyvében fog- lalokzik az empátia kialaku­lásával a személyiségfejlődés során. Hangsúlyozza az anya -gyermek kapcsolat jelentősé­gét, ahol már a csecsemő is empátiás módon érzékeli any­ja lelkiállapotát, érzelmi vál­tozásait, hangulatait. Az anya úgyszintén érti a gyerméke megnyilvánulásait, mert egy különleges, sajátos kapcsolat­ban van a gyermekével. Ép­pen ezért ezt a relációt „duá- luniónak” is szokták nevezni, egy sajátos kettős egységnek. A szakemberek szerint a ké­sőbbi empátiás készség mér­tékét nagyrészt ez a korszak határozza meg. A szerző külön fejezetekben emlékezik meg az empátiás képesség jelentőségéről a fel­nőttek szociális viszonyaiban, intim, szexuális kapcsolatai­ban. Foglalkozik a formális em­beri kapcsolatokkal, a szerve­zeti konfliktusokkal, azok meg­oldási lehetőségeivel, vala­mint az empátia szerepével a vezetésben. Ugyanis a szerve­zetekben a vezető pozíciója különlegesen fontos, és a ve­zetővel való formális és infor­mális kapcsolatok sajátos problémákat vetnek fel. Buda, a vezetői viselkedéshibáik kö­vetkezményeire hívja fel fi­gyelmünket, valamint a veze­tő empátia sajátosságaira. Nyilvánvaló, hogy az empátia segítségével sokkal többet le­het megérteni a munkahelyi problémákból, emberi dolgok­ból, mint enélkül. Az empá­tia abban nyilvánul meg, hogy a másikra jobban odafi­gyel, tovább tartja fenn a kommunikációt vele, gondo­latban többet foglalkozik a másikkal, egyáltalán, hogy hajlandó a másik problémáit érdekesnek és fontosnak tar­tani. Nagy szerepe van a bele­élő képességnek olyan foglal­kozásoknál, amelyek emberék­re irányulnak, ugyanis pl. a pedagógiai munka, a gyer- méknevelés elképzelhetetlen empátia, beleélő megértés nélkül. A nevelésügyben azért nagy az empátia szerepe, mert a különböző korú gyerekek még kialakulatlanok, fejletlen a szociális viselkedésük stb. A gyerekek megértésében a következtetések, értelmi műve­letek, racionalizálások nem elegendőek. Szabályozatlan vi­selkedésük, érzelmeik' csak az empátiás képességgel — mely tudatosan fejleszthető — ért­hetőek meg. Külön fejezetben szól a szerző ezen képesség jelentő­ségéről, a gyógyítómunkában, a pszichiátriában, a pszicho­terápiában. Megemlékezik ko­runk beetgségéről, a neurózis­ról, annak megismeréséről. Ugyanis a beteg feszültségé­nek, szorongásának megértése a kommunikáció és a beleélés segítségével történhet meg. Pszitíhológiatörténeti szem­pontból végigköveti az empá­tia fogalmának előzményeit, kialakulását, magyarázatait, és utal a különféle iskolák kon­cepcióira, részletesen szól az empátia fejlesztésének mód­jairól, és vizsgálatainak esz­közeiről. A könyv bő irodalomjegy­zéke egyben útmutató is a to­vábbi kutatásokhoz. Beke Szilvia

Next

/
Oldalképek
Tartalom