Dunántúli Napló, 1979. június (36. évfolyam, 148-177. szám)
1979-06-26 / 173. szám
1979. június 26., kedd Dunántúli napló Tartsuk be a jogszabályokat Ellenőrzik az üzletek üzemeltetését, műküdését Egyes kereskedelmi vállalatok és szövetkezetek a rendelkezésekkel nem törődve, engedélyt nem kérve, senkit sem tájékoztatva ideiglenesen bezárnak vagy véglegesen megszüntetnek üzleteket — állapította meg a Belkereskedelmi Minisztérium a tanácsok jelzéseire és a lakosság bejelentéseire tartott vizsgálat alapján. A minisztérium hivatalos lapjában megjelent közlemény figyelmeztette a vállalatokat, a szövetkezeteket az egy éve megjelent miniszteri rendeletre, amely szabályozta az üzletek működését, üzemeltetését és megszüntetését. A jogszabály előírta, hogy bármely üzlet előreláthatóan nyolc napon túli szüneteltetését 30 nappal előbb, az indokok megjelölésével, az illetékes vállalat köteles bejelenteni a tanácsok szakigazgatási szervénél. Az üzlet működését engedély nélkül szüneteltetni tilos. Ugyancsak kötelező kérelmet benyújtani legalább hat hónappal előbb arra, ha egy üzletet meg akarnak szüntetni. Az előterjesztésben a bezárás indokain túlmenően a helyiség hasznosítását is meg kell jelölni. Az üzlet megszüntetéséről legalább egy hónappal korábban — a szüneteltetésről ugyancsak az előírásoknak megfelelően — tájékoztatni kell a vásárlókat. Gyorsított munkatempó a Siklósi Székgyár beruházásán Átadási határidő: október 30. Lépéstartás a piaci igényekkel Nagy a hajrá a Siklósi Székgyár új telepének építkezésén. Hiába a bágyasztó hőség, sietni kell és megpróbálni behozni a lemaradást. Az állami támogatós elúszik, ha október 30-ig nem fejeződik be a beruházás. Ismeretes, a Szék- és Kárpitosipari Vállalat siklósi gyáregységének elavult, öreg épületei helyett új, koszerű üzem épül. A beruházás első ütemében még 77-ben elkészült az első munkacsarnok, ahová az asztalosok be is költöztek. A második munkacsarnok — ahol a kárpitosok és felületkezelők kopnak majd helyet — azonban a tervezett ütemnél eddig lassabban épül. A kivitelezők hol anyaghiányra, hol egyébre hivatkozva, nem tudták tartani a tempót. Nem irigylésre méltó tehát az új igazgatónak, Császár Istvánnak a helyzete. Külső segítség Császár István december 1- től lett a siklósi gyáregység igazgatója. Erdészeti és faipari mérnöki végzettséggel és 13 éves főmérnöki gyakorlattal rendelkezik. A Szék- és Kárpitosipari Vállalat központjában az elmúlt év végén kicserélődött a vezetőgárda, s ez több területen változásokat vont maga után. Az addig veszteségesen működő vállalat most csak olyan termékek gyártását hagyja jóvá, amelyek igényes és biztos piacot jelentenek. Nem a mennyiségi termelést ösztönzik, hanem a minőséget. E változások révén került Császár István Kisújszállásról a siklósi gyár élére. — A legsürgősebb feladata beruházásnak a befejezése — mondja az igazgató. - Mikor idekerültem, kértem a város vezetőit, segítsenek. A 36,5 millió forintos beruházásból — amennyi a második ütem költsége — 78-ig csak 13 milliót építettek be. A hátralévő 22- 23 millió forint értékű munkát ebben az évben kellene elvégezni. Féltem, hogy az eddigi kivitelezők erre egyedül nem lesznek képesek. • Most hét kivitelező dolgozik egyszerre, ezeknek a munkáját naponta koordinálni kell. Mindennap reggel nyolckor ösz- szehivom a vezetőket és beszámoltatom őket arról, hogy haladnak a munkával, hol van probléma, hova kell segítség. Most ott tartunk, hogy az új csarnokbo a felületkezelők és a kárpitosok egy hónapon belül beköltözhetnek, de a hátralévő épületeknek — üzemviteli iroda, késztermék- tároló, vegyianyag-tároló, valamint az út- és csatornahálózat — mégcsak az alapozásánál tartunk. — A beruházás valóban nagy gondot jelent, azonban emellett a termelést is irányítani kell. E téren milyen feladatok várnak az új igazgatóra? — A gyárban eddig a termelés 85 százalékát a Tulipán-heverő gyártása adta, a fennmaradó 15 százalék volt a Hargita és egyéb ülőbútorok, összesen 16-féle termék. Mivel a Tulipánt mintegy tíz éve ugyanúgy készítették, nem jelentett különösebb termelési problémát. Most azonban 57- féle bútort kell készítenünk. A központi gyár ugyanis prototípusok, kísérleti szériák gyártására jelölt ki bennünket. Ez ugyan nagyon szép feladat, de roppant nehéz, egyelőre csak küszködünk vele. — Hogyan kíván segíteni ezen? — Szakmai továbbképzések szervezésével és az asztalos tanulóképzés szélesítésével szeretnénk megfelelő szakembergárdát létrehozni. Szeretnék olyan műszaki szakembereket toborozni, vagy kitaníttatni, akik a jelentősen megnövekedett feladatokat képesek lesznek kézbe venni, irányítani. S nagyon fontos a munkafegyelem megszilárdítása. — Mit tud e téren tenni? — Rövid ideje vagyok itt, de már kellett fegyelmiket adnom. Nagyon sok az igazolatlan mulasztás, különösen az utóbbi időben (azt mondják ez borsóvidék, s akinek borsóföldje van, az ilyenkor kihagy pár napot). A figyelmeztetések és a fegyelmi után már a felmondás következik. Szerencsére a szocialista brigádok, amelyeknek a száma a tavalyi ötről az idén tizenegyre emelkedett, sokat tudnak ebben segíteni. » — Olyan apróságokkal próbálom a munkaidő jobb kihasználását elérni, mint például a cigarettaszünet szabályozása. Eddig akkor mentek ki, amikor akartak, most meghatározott időben, meghatározott ideig. Az emberek egyelőre zúgolódnak miatta, de hogy mit jelent, azt bizonyítja, hogy csak egy hete vezettük be, s máris 10 százalékos termelésemelkedés mutatkozik. Új termékek — Végezetül megkérem, adjon tájékoztatást, hogy olvasóink milyen új termékeket kereshetnek az üzletekben, ami az önök gyárából került ki? — A Tulipán-heverőnek egy modernizált változatát, amit Jágó-fantázia néven forgalmazunk. Ez egy kétszemélyes fekhellyé alakítható, ágyneműtarlós heverőbői és két fotelból álló garnitúra. Gondoltunk azökra is, akik csak a heverőt kívánják megvásárolni, ezért ezt szólóban is elkészítjük. Nagyon tetszetős a Karin- étkezőgarnitúra, amit különböző színekben pácolunk, a , székek ülőkéje fonott sás. Az eddig is nagyon népszerű Hargita-étkezőgarnitúrának kialakítottuk egy új változatát, a rusztikusabb kivitelű Herkules- garnitúrát, ami máris' nagyon keresett cikk lett fogyasztóink körében. _ . _ Sarok Zsuzsa Státusszimbólum-e a kiskert, vagy e9Y pihentető hobby ? találni, vagy az egyéniség boncolgatása, de valahol mégis a szomszédolásban van az egészséges kivezető út. Vagyis a kis, baráti közösségek keresésében. S a felüdülés varázsa jó volna, ha begyűrűzne a mindennapi munkatempóba is, vagyis a gyári, üzemi, hivatali ténykedést jobban fűszerezné. Ezen törekvés úttörői a lépcsőházban, a munkahelyen „csakúgy” terményt osztogatnak, az ismerőst föld-nézőbe invitálják, közösen bérelnek földet, mint munkahelyi kollégáit. Kísérleteznek és az újításuk elterjed, mert divatot diktálnak. így divat ma a fekete, vagy szalmával bélelt fólia a nagy szárazság kivédésére és így népszerű a fekete gyökér, a cékla, a karfiol, a pattiszon termesztése és az egzotikus növények egész garmadája. Magában rejti mindez az egészséges versenyszellemet, amit ma még azért gyakran megronthat a gőg, a lekezelő rivalizálás. Státusszimbólumnak csak azt a földet tartják, melyen napszámosok szorgoskodnak, melyen a gazda vadabbul flan- col, mint az utcában és a két kezét legfeljebb a pohárért mozdítja. A kivagyiság, a rang- kórság telkei ezek. Az, aki a maga verítékével és kivárt szabadidejével dolgozza hétvégi földjét, annak nagyon is féltett tulajdon, mégha bérli is. Miközben öreg szüleire, egykori falujára, eredetére is emlékezik ezzel és a gyermekeit megtanítja munkát becsülni, természetet és biológiát imádni. E sorok írója is kiskertet bérel másfél éve száz négyszögölön. Igaz, azóta is változatlanul tömött szatyorral tér haza a zöldségestől, de mégis .. . Van valami megható abban, amikor kikel egy mag. Pécsett mintegy 3—4 ezer olyan kiskert-barát él, akik a piacra nemigen termelnek, öt- ven-száz négyszögöljük szinte mindenütt meglelhető a város határában. Az írásban az ő világukat, „kiskerti életüket” akartam megközelíteni. Csuti János Mit is jelent a kiskert, melynek a népszerűsége az utóbbi másfél évtizedben oly nagy. Gazdaságilag mindenképpen hasznot, akár a piacra termel árut, vagy csak önmagát látja el a „birtokos". Megkérdeztem 55 embert: miért vonzódnak a néhány négyszögöles magánbirodalomhoz? Főleg olyanokat szólaltattam meg, akik számára nem annyira a megélhetés fontos eleme, hanem inkább a kikapcsolódás lehetősége a hétvégi parcella. Valóban stá- tusszimbólum-e? Az, csak nem oly mértékben, mint a balatoni villa, az autó vagy a gazdagság egyéb kifejezői. Műszerész, óvónő, forgalmi ügyintéző, vegyésztechnikus, üzemgazdász, előadók, valamint eladók, portás, adminisztrátorok, kertész, nyugdíjasok, jogtanácsos, tanár, orvos, mérnök, gépírók, szabónő, asszisztens, gondozónők, tanácsi dolgozó válaszoltak. Majdnem egytől egyik szigorúan kértek nevük eltitkolására. A feleletek zöme abban csúcsosodott ki, hogy a kertben lenni egy menekülési forma a munkahely feszültségeiből, aztán a család zaklatottságaiból, végül a lépcsőház, az utca zsivajából. Egy olyan hobby, kiKapálni mindig kell. Jó a növénynek és jó testmozgás is A munkahitüket élik ki telkükön gátlástalanul és ennek az öröme óriási frissítő erő lelkileg, idegileg is. Maguk révén jutnak szép, tartós sikerélményekhez. Mindenesetre figyelmeztetnek, hogy az igazi munkahelyen egyéniségüket, fantáziájukat nemigen adhatják bele a munkájukba. Csak egy mondta, hogy minden szédítő hobby ellenére neki az igazi munkahelye nyújt teljes lelki élvezetet. Miért csak a telken valósítják meg a rendszeretetüket, miért csak ott látják be a szép munka léleknemesítő hatásait? Ilyen formában a gyönyörűen művelt parcella az eredeti mindennapi munkától való elidegenedés jele is. A magány szigete, a bölcs, rezignált be- feléfordulás már-már szertartásos csendje, amiben nagyszerű élmény az eredeti természetre Példásan gondozott szőlők Kővágószőlős környékén kapcsolódási forma, ami pihentet: „ — Kilépek az elszigeteltségbe, hisz az egész nap egy nagy idegesség. — Minden feszültségem levezetődik. — Az ülőfoglalkozás után igazán felüdülök." Nagy a keletje az olyan kiskertnek, ami valóban a természet egy gyönyörű darabkája, ahol a tízemeletesek zsúfoltsága ismeretlen. De egyre több helyen ez a meghitt csend vész el emberi és technikai okok miatt, marad csak álomkép és maholnap gaztenger ring a földecske helyén. Mindenki pihenni akar a „birtokán”, idegileg, lelkileg is és nemigen keresik az ismeretséget: befelé fordulnak, legfeljebb a szépen ápolt növényzet dicsekszik helyettük. Néhol igazinak tűnő baráti kör alakul ki, mely csak a „birtokon” létezik. A barátság jeleként tavasszal palánták cserélnek gazdát, az első termést megízlelik, osztogatják a termelési tanácsokat és persze előkerül a jó házibor. De a jószomszédi kapcsolatok nem válnak kötelezően előírt erkölcsi normákká. Senki nem szégyelli, hogy a földet gondozza már-már megszállottként, még a legősibb városlakó sem emleget paraszti szokásokat. Állítják, hogy falun a telek aligha a pihenés, a felüdülés fellegvára: kell, mert sok a háztáji állat, mert nincs zöldségbolt. Míg a városi napozik, horgászik is, és lezseren vállalja a kockázatot, ha nagyobb befektetését nem is kamatoztatja a föld. Zömük anyagilag semmi hasznát nem látja a hétvégi kertészkedésnek, legfeljebb nem állnak annyit sorban a boltban és egy kicsit olcsóbb a kerti áru, mint a piaci. Mégis fontos, mert: Szent, féltett hely, akár a családi fészek. — Nem szabja meg munkakedvemet és időmet senki. — A magam ura vagyok. — Nem tartozom másnak felelősséggel. — A természetes környezet visz- szaadja az eredetiségemet. — Egyensúlyba kerülök lelkileg, emberileg is. — Másnap még az agyam is másképp vág. — Félek a betegségektől, a korai haláltól, ezért így tornászom. — Csak teszek-veszek, de a jó levegőn és főleg egyedül. — Öröm, mert ez tényleg az én fáradozásom remeke. — Mit tegyek mást? — Ez olcsó, meg némi haszonnal is jár. — Leköt valami valahogy." Az állami tävnogatäs elúszik, ha... Beszélgetés ötvenöt kiskerttulajdonossal
