Dunántúli Napló, 1979. június (36. évfolyam, 148-177. szám)

1979-06-25 / 172. szám

Carter Japánban Vasárnap — helyi idő szerint — este négynapos hivatalos ál­lami látogatásra a japán fővá­rosba érkezett James Certer, az Egyesült Államok elnöke. Car­ter, aki részt vesz a vezető tő­késországok június 28-án és 29-én megtartandó tokiói csúcs- értekezletén is, hétfőn és ked­den tárgyalásokat folytat Ohi- ra Maszajosi kormányfővel, el­látogat továbbá vidékre. Előd­je, Gerald Ford 1974-es no­vemberi japáni látogatása után Carter a második amerikai el­nök, aki Washington és Tokió kapcsolatainak története folya­mán hivatali ideje alatt felke­resi a szigetországot. A tár­gyalásokról nem adnak ki közös közleményt, ismeretessé vált azonban, hogy a megbeszélések átfogják majd a tőkés csúcs- konferencia napirendjén sze­replő energiaproblémák, vala­mint a kétoldalú és a nemzet­közi kapcsolatok széles téma­körét. Mindenekelőtt egyezte­tik nézeteiket a konferencián megvitatandó közös energia­programot, az olajbeszerzési gondok enyhítését illetően, esz­mecserét tartanak amellett az alternatív energiaforrások ki­aknázása területén megvalósí­tandó amerikai—japán műszaki­tudományos együttműködésről. Ám várható, hogy éppilyen nagy figyelmet fordítanak a nemzetközi helyzet megvitatásá­ra is. Carter elnök a japán sajtó számára még elutazása előtt adott nyilatkozatában — bizo­nyos amerikai és japán körök­nek „az ázsiai szovjet haditen­gerészeti fenyegetésről” terjesz­tett állításaira válaszolva — ar. ról beszélt, hogy az amerikai kormány „nem aggódik", fenn­tartja a térségben a „szüksé­ges" katonai jelenlétet. A SALT-megállapodás, valaminta bécsi találkozónak a szovjet- amerikai viszony javulásával ke­csegtető kimenetele nemcsak általában a nemzetközi békét, hanem - más tényezőkkel együtt — a távol-keleti stabilitást is szolgálja — mondotta. Ohira minden bizonnyal in­formálja majd vendégét azok­ról a tárgyalásokról, amelyeket az utóbbi napokban két ma­gas beosztású japán diploma­ta Pekingben, illetve Hanoiban valamint a Tokió által hivatalo­san még mindig elismert bu­kott Pol Pot-rezsim volt máso­dik embere, Jeng Sary a japán fővárosban folytatott. Carter is­mét kérni fogja, hogy Japán je­lentős mértékben járuljon hoz­zá Egyiptom gazdasági segé­lyezéséhez. NAGYVILÁGBAN + RÓMA: Az olasz keresz­ténydemokrata párt változatla­nul elutasítja, hogy a kom­munisták tagjai legyenek a kormánynak — jelentette ki Bening Zaccagnini főtitkár pártja országos tanácsának szombati ülésén. Zaccagnini ugyanakkor azt állította, hogy a kereszténydemokraták nem­zeti együttműködésre törek­szenek. A kereszténydemokra ta párt vezető szerve várha­tóan olyan dokumentumot fo­gad el vasárnap, amelyben a kormányban való részvételre szólítja fel a liberális, a szo­cialista, a szociáldemokrata és a köztársasági pártot. Az angol konzervatívok Pinochetre kacsingatnak Nagy-Britannia konzervatív kormánya arra készül, hogy nagyköveti szinten felújítsa a diplomáciai kapcsolatokat a chilei katonai diktatúrával. A Sunday Telegraph értesü­lése szerint Pinochet ez év vé­géig küld nagykövetet London­ba, s meg van győződve róla, hogy a konzervatív kormány ha­marosan viszonozni fogja „ezt a gesztusát". A brit kormány elvben már javasolta is a teljes diplomá­ciai kapcsolatok mihamarabbi újrafel vételét. + TEHERAN: Teheránban vasárnap kora hajnalban ki­végezték az egykori hírhedt titkosrendőrség, a 'Savak két alkalmazottját. Egy forradalmi bíróság mindkettőjüket külö­nösen kegyetlenül elkövetett gyilkosságokban és kínzások­ban találta bűnösnek. ♦ WASHINGTON: A kapi­talista világ hét vezető hatal­mának június végén Tokióban sorra kerülő gazdasági csúcs- konferenciájával foglalkozva az amerikai sajtó kiemeli, hogy a találkozón a legfontosabb tennivalóként ismét megpró­bálnak valamiféle közös állás­pontot kidolgozni a nyugati országok gazdasági életét súj­tó válság leküzdésére. A The New York Times képletes ki­fejezésével élve: „A találkozó résztvevői számára a legnehe­zebb olyan hajózási térképek kidolgozása lesz, amellyel el­kerülhetik a gazdasági vihar­zónáikat." Két ember meghalt, tizenkettő pedig megsebesült Isztambulban bomba robbanás következtében. A merényletet egy olyan kávé­házban követték el, ahová jobboldali egyetemisták járnak. iOYAt MR * él wrml' Kínai provokációk a vietnami határon Érettségiző fiuk, figyelem! A Baranya megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat felvételt hirdet a húsipari termékgyá rtó elsajátítására. Képzés helye: Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakmunkásképző Intézet, Pécsvárad. Képzési idő: 2 év Képzési idő alatti juttatások: — kollégiumi elhelyezés Pécsváradon, — tanulmányi és társadalmi ösztöndíj. Végzés után: — elhelyezkedés biztosított vállalatunknál, — továbbtanulási lehetőség, — jó kereseti lehetőség biztosított. ÉRDEKLŐDNI LEHET: személyesen vagy telefonon, B. m. Állatforgalmi és Húsipari Vállalat Pécs, Bolgár Néphadsereg u. 37. Éles Gyuláné személyzeti és oktatási előadónál. Telefon: 15-344/47. A kínai fegyveres erők egy­ségei továbbra is megsértik a Vietnami Szocialista Köztársa­ság szuverenitását és területi integritását, fegyveres provoká­ciókat hajtanak végre, állandó feszültséget keltenek a vietnami —kínai határon — jelentette a VNA hírügynökség. Június 11-én például kínai katonák a határ kínai oldalá­ról automata fegyverekkel lőt­ték Ha Tuyen tartomány több körzetét. Hasonló akciókra ke­rült sor másnap ugyanebben a tartományban, valamint Cao Lang tartomány körzetei ellen. Június 14-én kínai diverzáns egységek provokációkat hajtot­tak végre a helyi lakosság el­len Ha Tuyen, Lang Son és Cao Lang tartományokban. Az elkövetkezendő három napban kínai katonák több ízben lőttek határkörzeteket Cao Lang és Ha Tuyen tartományokban. Június 19-én 40 kínai hatolt be a Vietnami Szocialista Köz­társaság területére, Hoang Lien Son tartományban. Kínai hadihajók ugyanakkor állandóan behatolnak Vietnam területi vizeire, fenyegetve a vietnami halászhájókat. Ezek­kel az akciókkal a kínai ható­ságok tovább rontják a Vietna­mi Szocialista Köztársaság és a Kínai Népköztársaság közöt­ti viszonyt.-f BONN: Két nyugatnémet miniszter utazott Szaud-Ará- biába. Hans Dietrich Gen­scher külügy- és Otto Lambs­dorff gazdasági miniszter az olajárakról tárgyal vendéglá­tóival, Khaled királlyal, Fahd trónörökössel és Szaud Al-Fej- szaj herceg külügyminiszterrel. + MILANO: Ezer métert zu­hant és mégis életben maradt a 25 éves olasz Fulvio Fossati. A fiatalember a Milánó mel­letti Sesto San Giovanniban ugrott ki egy repülőgépből ej­tőernyővel. azonban sem az, sem a póternyő nem nyílt ki. A sportoló páratlan szerencsé­vel mégis túlélte a hatalmas zuhanást; a helyi repülőteret övező bozótosba zuhanva, mindössze többszöri csonttö­rést szenvedett. •f TOKIÓ: Tiltakozó nagy­gyűlést rendeztek Otaru japán városban az amerikai csen­des-óceáni 7. flotta zászlósha­jójának a város kikötőjébe tör­tént befutása miatt. A gyűlé­sen felszólalók hangsúlyozták, hogy az „Oklahoma-city” ra- kétás cirkáló és a kíséretében lévő egyik japán hadihajó kö­zös manőverei újabb bizonyí­tékát adják a Ohira-kormány veszélyes politikájának, amely a japán—amerikai katonai szö­vetség megerősítését célozza. + LONDON: Nagy-Britan­nia szombat éjjel kiadta az NSZK-nak Astrid Proli feltéte­lezett terroristát. A 31 éves nőt két gyilkosságban való részvé­tellel vádolják a nyugatnémet hatóságok. A DUNÁNTÚLI MELIORÁCIÓS VÁLLALAT területi főmérnökség közli, hogy az L 190343 számú elszámolási utalványa elveszett Használata: 1979. június 15-től ÉRVÉNYTELEN! Tokió előtt Nagy-Britannia ezer katonát küld Hong-Kongbo, hogy megakadá­lyozzák a kinai menekültek bevándorlását. Képünkön: a brit légi­erő szállító gépére szállnak fel civilben a katonák. Úgy vélem, kevés figyel­met fordítunk a XX. század második felének egy törté­nelmileg új jelenségére, a nyugati világ egy viszony­lag késői keletű vonására. Változatlanul dúl ugyan kö­zöttük a konkurrencioharc, de segítik is egymást. Gaz­daságilag összefonódtak, az egyik túlságos lecsúszása magával húzná a többit, következésképpen ma már nem érdeke az egyik tőkés államnak, hogy tönkremen­jen a másik. Ennek a je­lenségnek egyik megnyilat­kozása lesz június végén a nyugatiak tokiói csúcstalál­kozója. öt esztendeje ülnek ösz- sze évenként egyszer a tő­kés világ gazdaságilag leg­fejlettebb országainak — az Egyesült Államoknak, Kana­dának, az NSZK-nak, Nagy- Britanniának. Franciaország­nak, Olaszországnak és Ja­pánnak - legmagasabb ran­gú vezetői. Napirendjük nem túlságosan változatos, voltaképpen ugyanazokat a problémákat vitatják meg mindig: a nemzetközi gaz­dasági helyzetet (bennefog- laltatik az infláció és a munkanélküliség elleni küz­delem), az energia-ellátást, a valutáris ügyeket és a nemzetközi kereskedelem kér­déseit, ezzel kapcsolatban az „Észak—Dél" és a „Ke­let-Nyugat” viszonyt. Felso­rolni könnyű, tárgyalni róluk bonyolult, megoldani őket aligha lehet. Valamelyest azonban lépni szeretnének, s heten együtt valóban igen nagy erőt képviselnek. Az általános gazdasági helyzetet illetően arról ta­nácskoznak majd nyilván To­Í kióban, hogyan lehetne a termelés növekedését az évi átlagos három százalék fö­lé emelni. Ennyi ugyanis nem elég a munkanélküli­ség csökkentéséhez, még ke­vésbé megszüntetéséhez. Kö­téltánc ez, a gazdaságpoli­tikusoknak egyensúlyozni kell; ha túlságosan fölpör­getik az ipart, és nagy be­ruházásokra ösztönöznek, szaporodik ugyan némileg a munkahelyek száma, de nö­vekszik a kiáramló pénz mennyisége, s megugrik az infláció. Ha visszatartják a pénzt, marad vagy nő az utcán lődörgők száma. Ne­hezíti a dolgot az utóbbi egy-két évtized közgazdasá­gi rejtélye: még erős, gaz­dag tőkés államokban is alapvetően és tartósan együtt jelentkezik az inflá­ció és a munkanélküliség. Néhány éve, az olajválság által kirobbantott 1973-as visszaesés óta a politikusok egyik fő feladata, hogy e kettőt az elviseihetőség ha­tárán belül tartsák. A múlt esztendő egyéb­ként nem volt rossz a "he­tek” szempontjából. A várt­nál erőteljesebb volt a nö­vekedés az Egyesült Álla­mokban és Nagy-Britanniá- ban; még inkább fölpörgött az ipar, az NSZK-ban és ezáltal a nyugatnémetek az eddigieknél nagyobb mér­tékben jelentkeztek mint szí­vesen látott vevők a partne­ri piacokon. Szilárdult a jen, s a dol­lár romlását is megállí­tották. Igaz, az éremnek van másik oldala is: e fölemelkedést néhány or­szágban kátszámjegyű, te­hát tíz százalék feletti pénz­romlással kellett megfizet­ni. Új, komor felhő jelent meg azonban mostanában az égen — az olaj füstje. Japán szakértők szerint: a tokiói tanácskozás teljes ku­darcba fulladhat, ha nem találnak megoldást az át­tekinthetetlenül zűrzavaros olajhelyzet orvoslására. Két alapvető problémá­val állnak szemben: keve­sebb az olaj, mint ameny- nyire számítottak, és mind magasabbra megy az ára. Ez lesz a fő téma Tokióban. Növeli a bajokat, hogy e tekintetben vannak a leg­nagyobb nézeteltérések kö­zöttük. Nem egyformán szemlélik a három fő fel­adatot: a takarékosságot, az árfelhajtást és a termelők­höz való viszonyt. Tavaly Bonnban kötelezettséget vál­laltak, hogy évi öt százalék­kal csökkentik olajfogyasztá­sukat, s ezzel változtatnak a kereslet és a kínálat vi­szonyán, csökkentik az ár­fölhajtó erőket és nem szippantják el egymás elől e drága nyersanyagot. Mind­ebből semmi se lett, igaz, csak egy év telt el azóta. Franciaország most azt ja­vasolja, hogy ellenőrizzék szigorúbban az olajvásárlá­sokat és az árakat, vállal­janak konkrétabb takaré­kossági intézkedéseket 1980 -1982 között. Az Egyesült Államokban hűvösen fogadták az ötletet. Még Carter elnök takaré­kosságra való felhívásai is süket fülekre találnak ott­hoz, a hatalmas olajérde­keltségekkel, a benzinpazar­lásra beállított közönség fe­jével nem léhet beszélni. Az óriási tőkeerővel rendelkező Egyesült Államok csak vá­sárol, vásárol, magához vonzza az olajat, fölveri az árakat, voltaképpen nem ér­dekelt a takarékosságban. Ami pedig az olajterme­lő országokat illeti, két részre oszlanak a tokióiak. Aki erősnek érzi magát, az fenyegetőzik. Az amerikaiak még a katonai beavatkozás lehetőségét is megpendítet­ték az olajtermelő államok­ról szólva. „Figyelmeztető szavakat” hallatott Helmut Schmidt is e témával kap­csolatban. Ezzel szemben o kiszolgáltatottabbak (főként Japán) azt mondják, hogy az ellenségeskedés helyett az együttműködésben álla­podjanak meg az arabok­kal. Nem lesz irigylésreméltó helyzetben tehát Jimmy Car­ter, Helmut Schmidt, Giscard d’Estaíhg, Ohira és a töb­bi tokiói résztvevő június 28-ón és 29-én. E politiku­sok azzal a céllal utaznak a japán fővárosba, hogy va­lami eredményt elérjenek, kedvezőbb feltételeket te­remtsenek a tőkés gazda­ság továbbfejlődéséhez. Ha a nagy problémákat nem is tudják megoldani, bizonyos döntéseket vállalniuk kell. Tatár Imre Autóközlekedési Tanintézet 1979. június 25. és 30. között az ügyfélfogadást szünetelteti. Á tanfolyami képzés zavartalanul folyik Jelentkezési lapok, az információs szolgálatnál — Pécs, Hengermalom u. 4. sz. alatt — 8 órától 16.30 óráig változatlanul leadhatók.

Next

/
Oldalképek
Tartalom