Dunántúli Napló, 1979. június (36. évfolyam, 148-177. szám)

1979-06-24 / 171. szám

DN HÉTVÉGE 10. HAGYOMÁNY 1979. JÚNIUS 24. Egyedülálló sajtótörténeti dokumentum Szigetvári Munkás Újság 1919-ből XX. évfolyam 27. sxám* pfcMxefcMi Ära t Eg*® **9 *» feí *vn- lu iúívíMh r*i A gazda? ember rali » lift kt«Ma ű 'tiii t rtffí álikm bi ‘ (J»Ml»ÍWÍtí-l<- ; VVi/t.Ol * Pusztai József A baranyai di­rektórium harcos szócsöve cí­mű, a Dunántúli Napló 1979. január 7-i számában megjelent cikkében megírta, hogy a szá­zadforduló után Baranya me­gyében, nemcsak Pécsett, ha­nem vidéken is, voltak hosz- szabbrrövidebb életű sajtóter­mékek. így hetilap jelent meg Mohácson, Siklóson és Sósdon is. Szigetvár ez idő tájt (egészen 1950-ig) Somogy megyéhez tartozott, annak egyik — politi­kai, társadalmi és kulturális vo­natkozásában is — legjelentő­sebb nagyközsége volt. Nyom­daipara viszont országos vi­szonylatban is városi szintű, hi­szen egyidőben 3, sőt egy ideig 4 nyomda is működött a községben, és volt időszak, amikor 3—4 különböző újságot adtok ki Szigetváron. Nincs az országban hasonló nagyságú település, ahol ez előfordult volna. Szigetvárra 1918. november 18-án vonultak be a szerb kirá­lyi csapatok. A megszállt területen a szi­gorú ellenőrzés ellenére sem bénult meg a szigetvári mun­kások szervezkedése, amelynek ez idő tóit már jelentős hagyo­mányai voltak. Ilyen előzmények után már nem csodálkozunk rajta, hogy Szigetváron a Szocialista Párt­nak Dél-somogyi Munkás Újság címmel hetilapja is volt. Sziget-' várott ereklyeként őrzik azt az egyetlen számot, amit sikerült felkutatni ebből az újságból. Ez a szigetvári Szocialista Párt lapjának XX. évfolycfma, 27. száma, 1919. július 13-i dátum­mal. A gazdag ember című, Hep­haistos aláírásé vezércikke „a gazdagok közösségének va­gyont harácsoló politikáját" elemezve ezt írja: „A munkás, a kétségtelen proletár,, az ingó tőke tulajdonosainak, a részvé­nyeseknek) és gyárosok(nak) kezében volt; munkája nyeresé­ge ezeké lett; szavazójoga egy­általán nem volt. Az állam nem vett róla tudomást, egyszerűen nem létezett." E féltett szám híranyaga hi­telesen bizonyítja, hogy a ma­gyar Tanácskormány a szerb megszállás alatt lévő területek­kel is szoros kapcsolatot tar­tott. De azt is szemléletesen igazolják ezek a hírek, hogy a Magyar Tanácsköztársaság di­csőséges napjai idején szinte egész Európa forrong. ,,A Vossische Zeitung jelenti, hogy szombaton Rómában ki­mondták az általános sztrájkot és mintegy százezer ember vo­nult ki az utcára." „Versailles- ből jelentik: a francia vasuta­sok elhatározták, hogy a július 21-i tüntető sztrájkban részt vesznek. Ennek folytán július 21- én délután 5 órától Franciaor­szágban minden forgalom szü­netelni fog.” És vajon mit jelentenek ugyanekkor Szigetvárról? „Magányos, vidéki asszony­nak kiadnék három gyereket nevelésbe. Cím a kiadóhivatal­ban." „Egy jó magaviseletű fiú, ta­nulónak felvétetik Pampetics Gyula úri és női szabónál Szi­getváron. Hadiárvák előnyben részesülnek.” Sajnos, nem tudjuk, ki lehe­tett, s vajon él-e még a vezér­cikk írója és a többiek... De a valamikori szigetvári nyom­dák egyik munkását sikerült megtalálnunk. Kapronczai Jó­zsef nyomdász közel 30 évet töltött a szigetvári lapkiadás szolgálatában. Dolgozott a Dél­vidéknek, az Új Dél-Somogy- nak, a Szigetvári Hírlapnak. A felszabadulás után Pécsre ke­rült a Szikra Nyomdába. Utol­só munkája az 1970-es büntető törvénykönyv volt. Nyugdíjason sem vált meg a szakmától. Előbb a szentlőrinci kísérleti is­kola nyomdájának megszerve­zését segítette, működését indí­totta el, jelenleg pedig a szi­getvári konzervgyár nyomdájá­ban dolgozik. Munkája mellett foglalkozik a gondolattal, hogy a helytörténeti kutatások szá­mára feldolgozza a Szigetvárott működött nyomdák és a bennük készült újságok történetét. Hegedűs Magdolna szes kocsikat és automobilokat tefog- falták, a legfontosabb közszükségleti cikkeket a lakosság között szétosztották. Magányos, vidéki asszonynak nevelést«. A magyar Tanácsköztársa­ság külügyi delegáltjai. BUDAPESi-tői jelentik: A Magyarorszá­gi tanács köztársaság külügyi népbiztosai Kun Béla, Bolgár i í es Alpári Gyula leütk, > ■ Egy nevétvesztett falu búcsúztatása és köszöntése A harkányi nagyközségi ta­nács igazgatása alá 6 helység tartozott. Most pedig újabb 3 csatlakozott. Van-e közös tör­ténelmi múltjuk? A X. században e körzet köz­pontja Szabolcs (Drávaszabolcs) Egyben Előd fiának, Szabolcs­nak, Árpád nagyfejedelem kö­zeli férfirokonának nyári szál­lása. Tőle kapta birtokul a szol­gálatában álló Rád német lo­vag a mai Rádfalvát, míg Ár­pád kedvelt főlovászmestere, Chepel pedig Chepelt (Dráva- csepelyt). A szabolcsi udvart szolgálták ki Harkán (Harkány) és Koachyda (Kovácshida) szolganépei; az előbbiek liszt­tel és kenyérrel, az utóbbiak pedig kovácsipdri termékekkel adóztak. A főúri szálláshelyek közé eső Zeredahel (Drávaszer- dahely) vásároshely, rajta át­haladt a „Régi Nagyút". Ko- vácshidánál révátkelő műkö­dött, ahol vámot szedtek. Tere- hegy a nevét is elvesztette, mi­dőn 1977-ben Harkányhoz csa­tolták. A nevétvesztett község népfrontbizottsága felkérte a dr. Kecskeméthy Zoltán vezette honismereti szakkört, hogy a fa­lu történelmét kutassa. — Terehegy Vili. századi la­kói az avarok. Az itt feltárt ki­lenc késő-avarkori sír leletei is bizonyítják ezt. Már á Magyar Mezőgazdasági Múzeumban látható egy két év körüli tar- pantaki ló-keverék csontváza. Szakkörünk szorgalmazza a to- vábi feltárást. 1058-ból való Új­falu, de ófaluja, a vízzel-ingo- vánnyal körülvett Oros már jó­val korábban túlnépesedhetett. 1193-tól Oros (Orvos) a Becse- Gergely nemzetségben Bot la­kóhelye és birtoka. Róla Bot- tereme-helyének, Botteremének. Theremhegnek nevezték el. Má­sok szerint a helység comesi (grófi, ispáni) székhely. A XIII. században ugyanezen nembéli III. Dénes ispán székelt itt Be­cse és Gergely főurak, a ké­sőbbi Ili. Béla királyt, mint ud- varnokai vagy nevelői kísérték el Bizáncba. — Az országban több Órás­ról tudunk. Nem tévedhettek a kutatók, amikor a Becse-Ger- gelyek lakóhelyét Terehegyre tették? — Semmiképpen. Igazolja őket az is, hogy e családnév a Tereheggyel szomszédos Har­kány és Gyüd lakóinak még a török kiűzése utáni névjegyzé­kében is felbukkan. — Éltek-e más híres embe­rek, családok Terehegyen? — 1397-ben költözik Tere­hegyre a Byka nemzetség. Pél­dául Teremhegyi Byka János 1412-ben nádorhelyettes. Míg Imre, Zrínyivel jár követségben Szulejmán szultánnál Isztam­bulban. Minden valószínűség szerint ő is szervezi a dunán­túli köz- és ’ középnemeseket a mohácsi vész után, hogy a két önző, tehetetlen király helyett egy okosan politizáló harmadi­kat ültessenek trónra. András, a Byka nemzetiség utolsó tag­ja 1557-ben 8 lovasával mint zászlótartó védi Sziget várát. 1566-ban ismét Szigetváron ta­láljuk Zrínyi hadnagyaként, 50 sóját vitéze társaságában. Az egykorú krónikás miatta je­gyezte fel augusztus 31-ét Zrí­nyi legszomorúbb napjaként. A nagymúltú család Szigetváron kihal. Később az ősi falu neve Terehíd, mert a dombhátra te­lepült, a vízzel-ingovánnyal öve­zett községbe, csak egy terelő hídon járhattak be. Ide mene­kül vissza a mai község hatá­rában elpusztult Ostoros (Fél­órás, Oszt-oros), Újfalu, Kis- harkán, Felpós települések megmaradt népe is. — Terehegy Baranya leg-, gazdagabb történelmi múltú községei közé tartozott. Mit tesznek e becses történelmi ha­gyaték közkinccsé tételéért, ott, ahol nagy az idegenforgalom a szomszédos Harkány' miatt. — Elsőként jött segítségünk­re Zágon Gyula szobrászmű­vész, Szigetvár hős védőinek tisztelője, hogy megalkossa Te­remhegyi Byka András réz dom­borművét — ellenszolgáltatás nélkül. Mi ezt az ősi település központjában egy emlékbás­tyán helyezzük el, a többi nagy nevet is megörökítő márványtáb­lával együtt. Az elpusztult fal­vak helyén pedig, azok rávésett nevével, egy-egy kőtömböt ál­lítunk fel. Ebben ma még a ré­gi kataszteri térképek is hasz­nunkra lesznek. „Érző embernek csak egy hazája van: a demokrácia” Turgenyev és az 1848-49-es magyar szabadságharc Közismert történelmi tény, hogy Ferenc József és I. Mik­lós cár, magyar szabadság- harc elleni összefogását ko­rántsem fogadta lelkesedés­sel a korabeli haladó orosz értelmiség. A cári csapatok Mcgyarországra küldése nem­csak a szerveződő, Cserni- sevszkij nevével fémjelzett raznocsinyec- forradalmi de­mokrácia aggodalmát váltot­ta ki, hanem ellenérzést kel­tett a liberális nemesi értel­miség soraiban is. Az utóbbi­ak közé tartozott a későbbi nagy kritikai realista író, Iván Szergejevics Turgenyev is. Turgenyev számára ez 1840- es évek meghatározó jelentő­ségűek: művészi felfogásá­ban ekkor jut el a romanti­kus pályakezdéstől a realiz­mus igenléséig, filozófiai gondolkodáséban Hegel, Schelling idealizmusától Feuerbach materializmusá­nak nagyrabecsüléséig, egész világfelfogásában pedig an­nak a liberális- nyugatos szemléletnek a kialakításáig, amely — egyre gazdagodva és árnyaltabbá válva — jel­lemezni fogja egész pálya­futását. Az író kora ifjúságától kezdve ellensége a cári ön­kényuralomnak, a jobbágy­rendszernek és „nyugatos" nemzedéktársaival együtt azt vallja hogy Oroszországnak — alkotmányos monarchia keretei között — az európai fpilődés útját kell járnia. A fejlődésnek szerinte nem forradalmi, hanem békéi úton, réíormok révén kell végbemennie. E felfogás ellentmondásai tükröződnek a 48-as forra­dalmak idején tanúsított ma gaíartásában is A francia februári forradalom, Lajos Fülöp monarchiája meg­döntésének híre Belgiumban éri. Azonnal Párizsba siet, hogy tanúja legyen az ese­ményeknek Naqyra be'süli a nép hősiességét, önfeláldo­zását, de csak nehezen iga­zodik el a forradalom ese­ményszálaiban A május 15-i munkástüntetést nem érti, de elítéli a burzsoq Nemzetgyű­lést is gyáva magatartásáért. Röviddel később viszont, ami­kor a júniusi felkelés leveré­se után a burzsoázia terrort indít a munkásság ellen, az író az elbukottakkal érez együtt Magatartása sokkal egyér­telműbb a nemzeti felszaba­dító mozgalmakkal kapcso­latban: habozás nélkül az el­nyomott népek oldalára áll. Két, 1849-ben Pauline Viar- dot-nak írott levele tanúsko­dik arról, hogy mélven együtt­érez a magyar nép függet­lenségi harcával. Június 10-i levelében ezt írja: „Biztos forrásból hallottam a követ­kező két hírt: a magyarok teljesen szétverték Haynaut Pozsony falai alatt, a dolog sokkal súlyosabb, mint ahogy a lapok írják. Ezzel szem­ben az oroszok megverték Dembinszkit. A pokolba min­den nemzeti érzést! Érző em­bernek csak egy hazája van: a demokrácia, és ha az oro­szok győznek, a demokrácia halálos csapást szenved . . Turgenyev leveléből nerg az írónak a francia sajtóból, il­letve „biztos forrásból" szer­zett értesülései a fontosak. Ezek egyébként nem is pon­tosak: Párizsba ugyanis fel­tehetően Komárom felmenté­sének híre jutott el és az üt­közetet tévesen helyezték át Pozsony falai alá. Az osztrák csapotokat sem Haynau ve­zette, őt néhány nap múlva nevezték ki főparancsnokká Windischgraetz, illetve Wei­den helyére. Hamis a Dem­binszky vereségéről szóló hír is. Ezeknél az értesüléseknél sokkal lényegesebb Turge- nyevnek az eseményekhez kapcsolódó szenvedélyes ál­lásfoglalása. Jól látja, hogy I. Miklós Európa zsarnokának szerepére vállalkozott és el­jut a tágabb értelemben vett nemzeti érdek megsejtéséig. Addig ugyanis hogy a ma­gyar szabadságharc és vele összefüggésben az európai burzsoá demokratikus eszmék elfojtása, egyben az orosz nemzeti érdekek, az orosz li­berális burzsoá törekvések re­ményeinek szertefoszlását is jelentheti. Turgenyev az európai ál­lamok számára a polgári de­mokratikus köztársaságot tartia a legmegfelelőbb ál­lamformának, ez azonban nem akadályozza meg ab­ban, hogy felemelje szavát a francia burzsoá kormány el­len, amikor annak nemzeti önzését látja. Erről tanúsko­dik másik magyar vonatkozá­sú levele: „...bár nem jel­lemző rám a politischer Patt hős, egy dolog felháborít: ne­vezetesen Lamoriciéce tábor­nok küldetése Miklós cár lak­osztályában. Ez aztán több a soknál, biztosíthatom. Sze­gény magyarok!" Úgy véli, hogy a maga forradalmát megvívott francia burzsoázia elárulja a magyar forradal­mat és szabadságharcot az­zal hogy önző törekvésektől vezérelve épp a magyar füg­getlenség eltiprására törő cári udvarral keresi a kap­csolatot, Turgenyevnek a magyar és általában az európai füg­getlenségi törekvésekkel kapcsolatos álláspontja ré­sze az iró demokratizálódó, de alapjában liberális ta­lajon maradó világszemlé­letének. Nekünk, magyar ol­vadóknak nemcsak azért be­cses az idézett két levél, mert nemzetünk sorsáért ér­zett aggodalom szólal meg bennük, hanem azért is, mert noha magánlevél for­májában. de mégiscsak do­kumentálja, hogy a korabeli Oroszország egyáltalán nem volt egységes véleményen a magyar szabadságharc elfoj­tása kérdésében. A feudaliz­mus bástyáit védelmező cár és a reakciós uralkodó osz­tály a Habsburgokkal szö­vetkezett. de a haladó — ne­mesi és nem nemesi szár­mazású — értelmiség és maga a nép a magyarokkal érzett együtt. ' Számunkra, pécsi és ba­ranyai olvasók számára a két levélnek külön értéke is van, hisz Turgenyevet Engel József révén Pécshez is fűzték kap­csolatok. (E kapcsolatok fel­tárása épp a Dunántúli Nap­ló hasábjain történt, dr. Hajzer Lajos cikkei révén.) Hetesi István — Csuti J. —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom