Dunántúli Napló, 1979. június (36. évfolyam, 148-177. szám)
1979-06-23 / 170. szám
Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Szélesebb útszakaszon gyorsabb, biztonságosabb lesz a közlekedés Szerdára befejezik az 58-as út építését Megszűrítfc a veszélyes máriagyűdi delta A sárga Volvo ágaskodva „harapdálja" markolókanalával az út menti sziklafalat, a kőtömbök végül megadják magukat.. . Harkány felé az út jobboldalán betonkockákat helyeznek egymás után a betonágyazatba, gondos kezek nyomán hosszú csíkban születik az útszegély. Lent a völgyben a gyűdi elágazásnál billenő- platós Skodák „etetik" Pécsről hozott aszfaltszállítmányukkal a Vögele finischert, a szintvezérléses aszfaltterítőgép mögött fém- és gumikerekes úthengerek nyomatják a friss aszfalt- szőnyeget. Emberek és gépek összehangoltan dolgozva szélesítik az 58-as utat a csarnótai elágazástól a gyűdi elágazásig. Bayer Ferenc a Pécsi Közúti Építő Vállalat művezetője megállás nélkül irányít, tárgyal és ellenőriz, hogy jól menjen minden, hiszen a május közepe óta tartó 10,5 millió forintos útszélesítési munka a hajrájához érkezett, szerdára át kell adniuk. — A .kapaszkodósáv és a csomópont átépítését végezzük. Az út a Tenkes csárdáig tartó emelkedőn az eddigi 7 méter helyett 11 méter széles lesz, mert kapaszkodósávval gyarapszik. A völgyben megszűnik a máriagyűdi delta, helyette egy becsatlakozó út lesz, és a besorolósávok miatt a harkányi utat a kanyarban 14,5 méteresre szélesítjük. Hétfőtől négy napon át 9.30 és 11.30 között az Aknamélyítő Vállalat robbantotta a sziklákat a tetőn, emiatt le kellett zárnunk az utat, Harkány felé kerülő úton mehettek a gépjárművek. — Szerdára elkészülnek? — Ha nem mos el minket az eső, és ha az aszfaltszállító Volán teherautók sem romlanak el, akkor biztosan. Ma teljes üzemmel dolgozunk, akárcsak vasárnap. Hétfőn és kedden az aszfaltozok két műszakban dolgoznak, hogy befejezhessük. — Mi van még vissza? — Az út koronaéle a padka széléig az új részen a betonra 3 réteg, míg a „régi” út két réteg aszfaltszőnyeget kap. A betonra a kavicsaszfalt, arra a K—20-as kötőréteg és végül az AB—20-as záróréteg kerül. Befejezzük az árkokat és rézsűket, valamint a tereprendezést, elhelyezzük az acélkorlátokat és később elkészítjük a szőlők lecsatlakozásait és az árokburkolást. Az útburkolati jeleket és a korlátokat már a megrendelő, a KPM Pécsi Közúti Igazgatóság végzi el. A 20. és 22. kilométer szelvények között folyó jól gépesített és összehangolt munka során 600 köbméter sziklát szedtek le az út két oldaláról, 7500 tonna aszfaltot terítenek az útra. Meiszter András az aszfaltbedolgozók művezetője is bizakodó a szerdai határidő betartásában: „Rajtunk nem, most már csak az időjáráson és a szállításon múlik." Murányi László A tizenhetedik munkahét a Szaljut-6-on Moszkva Nyugodt hetet zárnak az űrhajósok a Szaljut—6 űrállomáson: ennek a hétnek nem voltak az előzőhöz hasonló látványos eseményei — igaz, Vlagyimir Ljahov és Valerij Rjumin számára ez már a világűrben töltött 17. munkahét volt. Az űrállomáson minden rendben van: a hőmérsékletet ezúttal a kellemes 19 fokra szabályozták, a légnyomás nagyjából a földivel azonos. Ezen a héten a tudományos program végrehajtásával foglalatoskodott a két űrhajós. Pénteki munkarendjükben például a Föld vizuális megfigyelése, az atmoszférában végbemenő meteorológiai jelenségek vizsgálata szerepelt. Megfigyeléseiket rendszeresen közölték a földi központtal. Ezzel együtt elvégezték az űrállomás berendezéseinek ellenőrzését, karbantartását is. Már az idei Pécsi Ipari Vásárra készülnek a Köztársaság téren. A Dunai Vasmű épít a kiállítók számára pavilont, ami egyben a cég vasszerkezeteit is reklámozza. Erb János felvétele A nemzetközi gyógypedagóguskonferencia második napja Fő szempont a gyermek érdeke Fiatalkorú bűnözők pszichológus szemmel' Több mint félezer hazai gyógypedagógus, valamint csehszlovákiai, finn, NDK-beli és svéd szakemberek részvételével plenáris ülésen folytatta tegnap délelőtt munkáját a Magyar Gyógypedagógusok Egyesületének Vili. országos szakmai konferenciája a POTE aulájában. A program megkezdése előtt Csorba Tivadar művelődésügyi osztályvezető köszöntötte a konferenciát Pécs megyei város Tanácsa és annak elnöke nevében, majd a város emlékplakettjét és Mar- tyn Ferenc új albumát nyújtotta át Angyal Józsefnek, a MAGYE elnökének és a tanácskozás más hazai és külföldi vendégeinek. Cordosné dr. Szabó Anna, a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola főigazgató-helyettese hívta fel megnyitó szavaiban a figyelmet arra, hogy a nemzetközi gyermekév idején minden hazai programban, minden szinten előtérbe került a fogyatékos gyermekek ügye. — A jelen konferencia feladata — mondta a főigazgató-helyettes —, hogy gondoljuk át, ha kell, fogalmazzuk át teendőinket, keressük a szövetségeseket munkánkhoz a bennünket körülvevő társadalom ban. • — Belülről kell szemlélnünk a rászoruló ember, főként a gyermek helyzetét — határozta meg a gyógypedagógusok feladatait Lányiné dr. Engelmayer Ágnes, a gyp. főiskola pszichológiai tanszékének vezetője. — A nevelt és a pedagógus, a páciens és a kezelőorvos viszonyában nem lehet alá- és fölérendeltség. A gyakorlat sajnos azonban még ezt tükrözi, pedig olyan szituációban, melyben a rászoruló ember kiszolgáltatottá válik, sérült lesz a szakember is. A gyógypedagógia feladatait a qyermek érdekeinek szem- revételével kell teljesíteni. E munkában törekvésünk a teljesítőképesség fokozása, a teljesítmény, de soha nem az értékképzés, hanem az adott ember szempontjából. A hibát mór nemcsak a sérült gyermekben, hanem a körülményekben kell keresni. A fogyatékos gyermek léte kihívás a család, a társadalom felé. Segíteni csak ezekkel együtt lehet, ha tudatosítjuk, hogy a gyermek bajban van családjával együtt, és segítségre szorul. A törvénysértő fiataloknak a társadalomba való visszatéréséről Garami Lajos, a tököli fiatalkorú bűnözők börtönének kri- minálpszichológusa tartott előadást. Elmondotta, hogy a Tökölre került 14—18 éves fiatalok 25—30 százaléka él csak teljes családban, a többiek elvált szülők gyermekei vagy állami gondozottak. 30—40 százalékuk olyan családból származik, melynek tagjai már követtek el bűncselekményt. 6 százalékuk analfabéta, 10—15 százalékuk csak alsó tagozatot végzett. A fiatalok több mint fele rendszeresen fogyaszt alkoholt. Nehéz életszakaszban, a serdülőkorban érte őket az egyik legnagyobb emberi kudarc, a börtön- büntetés. Ugyanakkor a tököli pedagógiai, pszichológiai szolgálat segítségével kiforratlan személyiségük még jó irányba fejlődhet. Szlovákiai szakemberek, dr. Stefan Vasek és dr. Ivan Ucen előadásait követően délután szekcióüléseken folytatják munkájukat o gyógypedagógusok. Majd Pécs városával, a Mecsekkel, illetve Siklós, Villány és Mohács környékével ismerkednek. Gállos Orsolya Csendes ajánlkozás Nem vagyunk 'messze attól az időtől, amikor a 10 millió 700 ezer főnyi lakosságunkból kereken kétmillió — nyugdíjas lesz. Ők kikerülnek tehát az „aktív keresők" táborából. A nyugdíjasokra fordított összeg évről évre gyarapodó milliár- dokban fejezhető ki. A ma nyugdijasa, jóllehet tegnap még aktiv volt, s növelte a nemzeti jövedelmet, ma „pasz- szív kereső”, sok-sok évi munkája után kezdi kivenni a közösből annak az értéknek kamatait, amelyet megtermelt. Ennyit a számokról és a pénzről. A nyugdíjasokról szólva dolgunk ennél sokkal több. A kérdés az, hogy mennyire tudja hasznosítani társadalmunk, népességünk azt az óriási energiamennyiséget, amely a nyugdíjasokkal „tartalékba kerül"? A felszabaduló és mégis, bizonyos fokig kihasználatlan energiáról kell szólnunk, amelynek sorsa, nemzeti értékhordozó szerepéből adódóan sem lehet közömbös. Az idős korúak, a nyugdíjas népesség tevékenységének köre több területen vizsgálható. Nem fontossági sorrendben, inkább önkényes megállapítás szerint. A nyugdíjas korú nők és férfiak „továbbdolgozásá- nak" egyik lehetősége: a közösségért végzett közéleti tevékenység volna. Egyszerű és kézzelfogható dolgokról van szó. Elsősorban arról, hogy a szellemileg friss, egészségi állapotát tekintve kielégítő kondíciójú nyugdíjasok nagy tábora — és szerencsére ők vannak többségben — társadalmunkban olyan közéleti tartalékot jelent, amelyről semmiképpen sem mondhatunk le. Kell hogy feltételes módban fogalmazzunk, mert ezeknek az energiáknak tetemes részéről sajnos — ténykérdés — lemondunk! Akár a népfrontnál, akár a nőtanácsi, vagy a különböző tanácsi nyilvántartásokban lapozgatunk az adatok között, szembetűnő: nem a lakossági számarányához mé:ten vesz részt a nyugdíjas korú lakosság a különböző közéleti teendők végzésében. S nem is elsősorban a különböző látványosabb, regisztrálhatóbb tisztségekről van szó. Ami lényegesebb: rengeteg a csendes felajánlkozás — segíteni akarás, ez csupán jelzés arra, hogy mennyi mindent tudnának tenni falujukért, városukért a nyugdíjas korúak. Sajnos, sokszor viszonzatlan, kihasználatlan marad. Különösen a városok új lakótelepein lenne mód újfajta, eddig nem is „jegyzett" munkák végzésére. Ott, ahol amúgy is roppant mértékben ráutaltak lennének a fiatalok az idősek okos szavára, segi* tő ajánlkozására. A hívó szó s az elengedhetetlenül szükséges szervező, mozgósító erő, módszer azonban sok helyütt hiányos még. Arra az egyszerű, kézenfekvő igazságra, hogy az idős korúak munkavégzési igényeit csak óhajtani nem elég — még mindig nem mindenütt döbbentek rá társadalmi tanácsi szerveknél, szervezeteknél... Kiaknázatlan kincsesbányánk a közéleti teendők ezerféle ágában a nyugdíjasok nagy hadserege. Érdemes lenne közülük sokat, nagyon sokat ismét behívni a sorba ... Várkonyi Margit Világ proletárjai, egyesüljetek Dunántúli napló XXXVI. évfolyam, 170. szám 1979. június 23., szombat Ara: 1,20 Ft
