Dunántúli Napló, 1979. június (36. évfolyam, 148-177. szám)
1979-06-03 / 150. szám
DN HÉTVÉGE 4. BELPOLITIKA 1979. JUNIUS 3. Beszél a múltról, sejteti a jövőt Csökkenő számú munkaképes-korú Utcáról utcára Felüljáró, emlékmű és egyebek Mi is az a korfa? Egy különleges, ágas-bogas fa, ami egy meghatározott terület — város, megye, országrész, egy egész ország — lakosságának életkor szerinti megoszlását ábrázolja. Sok mindent le lehet olvasni róla, a hozzáértő érdekes következtetésekre juthat akár a korfa felállításának idejét akár egy későbbi időszakot illetően. Most a baranyai korfáról lesz szó, erről a lombjaival a földre boruló különleges fenyőről, amelyen ott alul nagyranőtt ágak nyúlnak ki, föntebb mintha' kivágtak volna ágakat. A mai 58—63 évesek korosztálya a megnyirbált ág, az 1915—20 között születetteké, akik ifjúkoruk virágában élték meg a háborút, megtizedeltet- vén általa. Legkevesebben közülük is az 59—60—61 évesek vannak, ezt a három évfolyamot pusztította leginkább a háború. És a nagy, erős ág? A mostani 20—24 évesek úgy vonulnak végig a korfán, mint a „Ratkókorszak” gyerekei. Alatta egy nagy betüremkedés — megint ágak hiányoznak — az AB- tiialom feloldását követő születéscsökkenést jelzi. És megint egy — igaz, a megelőzőnél jóval szerényebb — csúcs. Érződnek már a népesedéspolitikai intézkedések hatásai, de sokkal inkább — tessék figyelni az egyezéseket! — a „Ratkó-gyere- kek" szülőképes korba lépése jelentkezik. Csakhogy azt is látjuk: az a generáció még nem reprodukálta önmagát, tőlük még várjuk a gyerekeket. Ez a baranyai korfa egyébként az 1978. január 1-i állapotot tükrözii, s a hatodik ötéves terv előkészítésének fontos alapeleme. 434 306 főt hoz össze a korfa, baloldalt 211611 férfit, jobboldalt 222 695 nőt. A baranyai nők 11 084 fős abszolút többséggel rendelkeznek. 60 év felett vitathatatlan a többségük — Néhány évvel ezelőtt egy új cigaretta gyártmánykülönlegességgel jelentkezett a piacon a Pécsi Dohánygyár: a Sopia- nae-val. Ez az a'ktív szénnel dúsított, nagyhatású füstszűrővel ellátott cigaretta szédületes karriert futott be, olyant, amilyenről sem a ikutatók, sem a gyáriak nem álmodtok. A siker titka a roppant ízléses csomagoláson túl talán abban rejlik, hogy végre sikerült egy olyan multifilteres cigarettát ki kísérletezni, melynek aromája széles körben elnyerte a cigarettázák ízlését. Az utóbbi időben azonban egyre több Sopianae-t kedvelő panaszkodott a minőségre: gyakran találnak a rudacskákban nagyméretű 'kocsányosat, azaz „finánclába- kat”, a cigaretták túltömötték, a filterrész szívás közben kicsúszik a papírhengerből. Várhelyi Józseftől, a Pécsi Dohánygyár főmérnökével a a férfiak körében nagyobb a halandóság. A 60 év körülieket egyformán tizedelte a háború, legalacsonyabb létszám a férfiaknál 1000, a nőknél 1100 fő. 35—60 év között ismét nő-többség van, majd a férfi-népesség gyarapodása lép előtérbe. Lehet, hogy ebben annak is szerepe van, hogy erre a 35 évnyi férfilakosságra csak a béke tartott igényt? A hím- és nőnem közti egyensúly a legutóbbi években kezd kialakulni. Persze a korfa még sok érdekességet tud mesélni, de amit mesél — és ezt sem árt tudni — az nagyjából az egész országra érvényes. A baranyai korfa érdekes módon kisebb eltérésekkel megegyezik az országos korfa jellemzőivel. A magyar korfa pedig sok tekintetben hasonló a többi európai országokéhoz. Nem véletlenül, hiszen hazánk népét az elmúlt évtizedekben ugyanazok a hatások érték, mint a többi európai népeket. Mit mond a korfa a közeljövőre nézve? Például azt, hogy a születések száma — a görbe mostani futásából következtetve —csökkenni fog. Ezt magyarázza az is, hogy a szülőképes korú nők száma is tartósan csökken, s az ideálisnak tartott háromgyermekes családmodell még nem terjedt el általánosan. A népesség- szaporulat ingadozása egyébként számos kedvezőtlen hatással jár. A korfán végigfutó hullámhegyek és hullámvölgyek időről időre mást követelnek: előbb átlagon felüli bölcsődei helyet, majd óvodai helyet, aztán több általános, majd középiskolai tantermet, s míg az egyik kategóriában a túlzsúfoltsággal kell küszködni, a másikban a kihasználatlanság okoz gondokat. Nem különb a helyzet akkor sem, ha a munkaerő szempontjából vizsgáljuk a korfát. A moscigaretta minőségéről beszélgettem : — Az igényék óriási mértékben megnőttek a Sopianae iránt. A közelmúltban helyeztünk üzembe egy NSZK-beli filterrúdgyártó és egy francia cigarettagyártó gépet. A filtergyártó gépünk jól működik, azonban a francia gép még nem hozza a tőle várt követelményeket. Az, hogy a filter kicsúszik a papírhengerből, a rossz ragasztós miatt van. Egyébként Sopianae-t hét gépen két műszakiban gyártunk a francia egységen kívül. Idén például mór három milliárd Sopianae 'kerül ki a gyárból, amiből a francia Decoufle gép mintegy 500 milliót gyárt. Sajnos a többi gépünk elavult, megérett a cserére. Véleményem szerint ennek ellenére a Sopianae tani és a következő tervidőszakon vonul végig a „Ratkó-gye- rekek" munkába állása, de a 80-as évek első felében már megjelenik a hullámvölgy — egyik évről a másikra közel 20 ezerrel kevesebb új munkaerőre lehet számítani — csak Baranyában! Ezzel együtt megnő a nyugdíjbamenők száma. Most mór a felszabadulás után munkába lépett népesebb generációra kerül sor. Ábránkon azt tettük, amit a tervezéssel foglalkozók is tesznek mostanában a korfával, hogy „mondanivalóját" 1985 nyelvére fordíthassák: eltoltuk a görbét 7 évvel, s a szaggatott vonal jelzi az 1985-ös — feltételezett állapotot. Nos, elegendő egy pillantás, hogy megtudjuk: többen mennek nyugdíjba, mint amennyien munkába lépnek. A keresők és eltartottak aránya tehát az utóbbiak javára tolódik el, azaz a hatodik ötéves terv éveiben a munkaképes korba lépők száma nem fedezi a kiesők számát. Sarko- sabban fogalmazva: csökkenő számú munkaképes korúnak kell eltartania a növekvő számú nyugdíjast (a még a munkaképes kor előtt lévő fiatalokkal egyetemben). A munkatartalékok feltárásának tehát igen nagy jelentősége lesz az elkövetkező évkeben, a termelés hatékonyságának növelése mellett a mostaninál is nagyobb lehetőséget kell majd adni — elkerülhetetlenül! nyugdíjasko- rúak_ munkavállalásának. A fentiekből még egyvalami következik: társadalmunk bizonyos mértékű elöregedése. Az öregek száma nemcsak azért növekszik, mert népesebb korosztályok lépnek az öregkorba, hanem azért is, mert emelkedik az átlag-életkor is. Ez a társadalomra olyan feladatokat is ró, hogy fokozottabb mértékben kell róluk gondoskodni szociális otthoni helyekkel, napközi otthonokkal, a házi gondozás kiterjesztésével. netán nyugdíjasok háza építésével. minősége nem romlott, de nem is javult, ahogy azt mi szerettük volna. Mint a főmérnök elmondta, a legnagyobb gondjuk o dohányelőkészítés. A cigarettákban levő „finánclábak" is az elégtelen dohányelőkészítésnek köszönhetők. A rekonstrukciót 1978-ban szerették volna vég- réhajtani, de a fejlesztési alap hiánya miatt erre nem kerülhetett sor. — A dohányelőkészítésünk jelenleg sajnos alkalmatlan a jó, a vásárlók igényeit maximálisan kielégítő cigaretta előállítására. Hogy ezt a problémát áthidaljuk, május 28-tól négyhetes próbaféldolgozósra a Débreceni Dohánygyáriba visszük a kocsányt. Ha ez beválik, akkor a továbbiakban Debrecenben dolgozzák fel a kocsányt, addig, amíg nálunk A felüljáró alatt Az A GROBER környéke Postamens — szobor nélkül a POTE-nél az előkészítés rekonstrukciója meg nem történik. A dohányelőkészítő rekonstrukcióját elkezdtük, egy toldaléképület kivitelezése folyik. — A minőség javítása érdekében kiszélesítettük a gyártásközi minőségellenőrök jogkörét: eddig csak tájékoztathatták a művezetőket az ellenőrzés eredményéről, most hibás cigarettagyártás esetén leállíthatják a gépet, a gyártást. Egyébként megjegyezném, hogy a szabvány által megengedett hiba a Sopianae-n él 5 százalék, a többi nem gyórtmónykülönlegesség- nél 18 százalék. A szabvány által előírt követelményeknek a Sopianae eddig megfelelt, de reméljük, hogy a későbbiekben intézkedéseink eredményeként javulni is fog a minőség. Roszprim Nándor Legutóbb e rovatban hiányol, tam azt a két kőművest a két- három vödör habarccsal, aki egy-egy ház időjárás-marta lábazatát megjavítja, elejét veen. dő a nagyobb kárnak. Nos, a cikk megjelenése után a Hunyadi úton a kollégiumnál láttam ilyen kőműveseket. Munkájuk nyomán már másképp néz ki az épület. Vajon e kőművesekből nincs több? Szóvátettem a Kossuth-téren felejtett fedla- pok esetét is. Ezután nyugtázom azt, aminek a cikk nélkül is meg kellett volna történnie: a fed- lapokat elszállították. Viszont a Káptalan utcában még mindig a szél hordja a közműépítés után ottmaradt homokot. * A mostani jövés-menés előtt két tavalyi cikkembe olvastam bele. Augusztus 17-én „Gaztenger lojtogatja a felüljárót" címmel kérdeztem: „Nincs egy kasza és egy kaszaforgató ember, vagy némi gyomirtó a környéken? ..Kilenc hónappal később mi van errefelé? A Hídépítő Vállalat kiköltözött innen, még csak egy rissz-rossz barakk van itt, aztán egy „elfelejtett" betonkeverő, meg betonkavics. No és a szűnni nem akaró mai szek-tüzép. Pécsi polgártársaimat pedig igen határozottan lebeszélem arról, hogy e vidékre tévedjenek. Portenger, bokatörő hepe-hupa itt minden. Emlékszem, valamikor — lehet már vagy két esztendeje is — a felüljáróra vezető lépcsőhöz az Ipar utca felől aszfaltozott járda vezetett. Ennek már nyoma sincs; a Madách-megénekelte homok itt mór több vonalnyi, s mit az ember épített — legalábbis a járdát — már eltüntette. Aztán az a kaszaforgató ember sem jelentkezett még — a méteres gaz itt e helyen aligha öregbíti Pécs jó hírét. No és elnézem ezt a hatalmas területet, amit a Hídépítő Vállalat elhagyott, s a felüljáró alatt a pillérközöket. Vajon hány száz gépkocsi számára lehetne itt — és nem az új Bajcsy-üzletsor előtt! — alkalmas parkolót létesíteni? Az NB l-es mérkőzések, no meg a közelben kialakuló kereskedelmi centrum ezt sürgeti. A gondolat ez előtt is hangot kapott e hasábokon —vissz- hangtalanul. * Szeptember 10-én a „Mecsek- oldali gondolatok" című cikkben írtam a felszabadulási emlékmű környezetéről: „És fenn a támfalak közti diszlépcsősoron is látni: az elemek némelyike alatt jócskán megrokkant a talaj." A minap külföldi újságíróvendégeket kísértem az emlékműhöz, néznénk meg onnan is a várost. Kicsit furcsán nézték a bukdácsoló fehér lapokat, amelyeknek a helyzete az elmúlt nyolc hónapban inkább romlott, mint javult. De miért is javult volna?... Új fejlemény: nagyon sok műkőlap annyira lekopott, hogy a betonacél mindenfelé elóbújt. Elnézést, de emlékeztetném azokat, akiket illet: tíz hónap múlva ünnepeljük hazánk felszabadulásának 35. évfordulóját. A kíváncsiság vitt el a Rókus utcai üzletsorhoz. Kíváncsi voltam, hogy a GELKA és az AG- ROBER körül változott-e valami azóta, hogy egy esztendeje beköltöztek székházaikba. Akkor úgy véltem: mindenki arra vár, hogy ez megtörténjék, s akkor usgyi: nekiesnek, hogy végre rendbetegyék ezt az igazán nem nagy területet. Most mondjam azt: meglepett hogy semmi sem történt? Hadd legyek őszinte! Inkább az lepett volna meg, ha történt volna valami. De sebaj, hamarosan történni fog valami, ezt hallottam a napokban. Befejezik a térburkolatot a GELKA és az üzletsor között, s játszóteret építenek az AGROBER mögött. Hát igen, istennek azok a bizonyos malmai csakugyan lassan őrölnek . . . * A következő kis elmélkedésnek ezt a címet adhatnám: „Ahol az autóbusz jár". Figyelem a járdaszegélyeket az autó- buszmegállóknál, a nagyobb autóbuszforgalommal terhelt utcasarkokat. A járda mellé álló buszok mindegyike egy aprócskát pöccint a szegélyköveken, s íme, eljő az idő, amikor a járdaszegély fogatlan vénemberhez válik hasonlatossá. De ki figyel oda? Esetleg az utas, aki a csálé kövek között botladozik. No és a sarkok? Tudom, iszonyú nehéz lehet a böhöm nagy csuklóssal úgy lavírozni, hogy fordulásnál kizárólag az úttesten maradjon. Nem, ez nem megy. Előbb csak oldalbalöki a busz a szegélyköveket, aztán rájuk tapos, majd mind jobban beleveri a földbe. És egyre jobban elmosódik a járda és úttest közötti különbség, mígnem minden szépen kiegyenlítődik. Azaz ... Minthogy a járda alépítménye gyengébb az úttesténél, a dolog kezd a visszájára fordulni, s az ilyen helyeken a járda arról ismerhető fel (előbb-utóbb), hogy az úttest színe alá kerül. Nem tudom, ezt a nivellólódási folyamatot meg lehet-e állítani? * Évek óta szinte naponta vetek egy pillantást a POTE-parkjá- ban árválkodó szobortalapzatra. Régi ügy ez; az elméleti tömb épülete is olyan „öreg” már, hogy fehér homlozatát egyre mélyebb szürkébe vonja a pécsi szmog (vajon nem lehetne lemosatni, még mielőtt annyira beleivódik a burkolólapokba, hogy már csak egyetlen dolog segít: az egész épület szürkévé válása.). Nem is tudom már, Dózsa, vagy Zrínyi mellszobra volt-e a piedesztálon (mondom, hogy régi ügy), s amióta a szobrot elvitték, a talapzat hetykén félrevágott kalappal bizonygatja, hogy őt aztán alaposan ottfelejtették. Erről jut eszembe: ha már van egy kihasználatlan talapzat, nem lehetne-e ezzel megvetni a POTE parkjában egy olyan szoborgaléria alapját, amelyen az orvostudomány pécsi nagyjainak emlékét örökítenénk meg? Hársfai István Hársfai István Hárommilliárd Sopianae A minőség nem romlott, de nem is javult Június elsejétől Javulás várható D baranyai korfa Baranya megye korfája 1978. január 1-én. A szaggatott vonal az 1985-ös feltételezett állapotot jelenti. Azok a lassan őrlő malmok...
