Dunántúli Napló, 1979. június (36. évfolyam, 148-177. szám)

1979-06-17 / 164. szám

2 Duntantull napló 1979. június 17., vasárnap Nemzeti hetek a Konzuléban A Konzum Áruház, hagyomá­nyaihoz híven, idén is megren­dezi a nemzetek hetét, amikoris a vásárlók egy-egy adott or- szág jó néhány árufélesége kö­zül válogathatnak. Ebben az évben öt ország nemzeti hetét rendezi meg a Konzum Szövetkezeti Áruház, mégpedig időrendi sorrendben a következőket: lengyel hét jú­nius 19—23-ig, bolgár hét jú­nius 28-tó| július 4-ig, NDK-hé^ július 12—18-ig, csehszlovák hét július 24—28-ig, s végül ro­mán áruházi hét augusztus 14— 18-ig lesz. Jugoszláv hetet nem rendeznek, hanem folyamatos, nem csupán egy hétre korláto­zódó árucseréről folynak a tár­gyalások, sőt, a kölcsönös áru­kiválasztás már megtörtént. A nemzeti hetek sorozatba új partner, Finnország is belép; a lahti szövetkezettel ugyancsak most tartják a megbeszéléseket. Előreláthatólag a finn hét a következő év elején nyílik meg. A nyáron lebonyolítandó öt áruházi héten harmincmillió fo­rint értékű cikk áll majd a vá­sárlók rendelkezésére. Most csupán mindegyik hét kínálatá­ból néhány olyat emelünk ki, amit bizonyára sokan örömmel fogadnak. Ilyen lehet a már kedden nyíló lengyel héten az édesség, vagy ilyenek lehetnek a már régóta népszerű lengyel kozmetikai készítmények. Meg­említhetjük a gyermekruhákat, a kempingkerékpárokat, a hor­gászfelszereléseket. S egy új­donság: az egész éjjel világító, foszforeszkáló lámpa. S persze nem hiányozhat innen a boros­tyán, s a lengyel népművészet néhány alkotása sem. A bolgár héten csakúgy, mint az összes többin, megtalálhat­juk a gyermekek számára ren­delt árut, talán többet is, mint az előző évek hasonló rendez­vényein. A bolgár héten sok­sok plüss játékóllat és külön­féle bábfigurák, s néqy-ötfajta gyermekkerékpár várja, hogy gazdára találjon. A bolgár partnerek is szállítanak kem­pingkerékpárt, s népművészeti cikkeket. Sorrendben a bolgárt az NDK-hét követi, sokféle női, férfi- és gyermekcipővel, szan­dálokkal, lakástextíliával. Érke­zik méq selyem méteráru; hoz­nak az NDK-ból kozmetikai és veqviárut, így mosószereket, tisztítószereket Az áruházi hét szervezői ez alkalommal sem fe­ledkeztek meq a legkisebbek­nek a játékokról. A csehszlovák hét egyik fő slágere feltehetően a sör lesz, de gondoFom, nem kevésbé örülnek majd az autósok a ra- diálgumiknak sem. Újdonság a cseh héten a fonott gyékény­szőnyeg, a túrázók pedig ked­vükre válogathatnak a háló­zsákok, kempingbútorok, te­niszcipők között. Biztosan sokak érdeklődését fölkelti majd a cseh import kondicionáló torna­szer is. S végül az ötödik, a román áruk hete, ahol sok női és gyer­mek fehérneműt, pamuttrikót, pólóinget kínálnak majd. Ezút­tal nemcsak női, hanem gyer­mek műszőrme bunda is érkezik a Konzumba, s meg kell még említeni a Super II. olajkályhát, a bőr ajándéktárgyakat és a sokféle olajos halkonzervet is. Az áruk mellett újdonság az, hogy idén először az NDK és a bolgár .hetet közvetítő nélkül, önállóan bonyolította le a Kon­zum Áruház. S ugyancsak eb­ben az évben szervezték meg először, hogy a román hét ide­je alatt Sásdon és Szigetvárott bekapcsolódik a rendezvénybe az ottani áruház, s így egyszer­re három helyen tartanak ro­mán hetet a megyében. A nem­zeti hetek sorozat tehát kedden reggel kezdődik a Konzumban a lengyel áruházi hét nyitásá­val. Dücső A gyíikési katlanban Csaknem hárommillió tonna szenet termeltek már ki Most talán a gépek is fris­sebben dolgoznak. Az SE típusú sárga hegybontó gémjével gyakran fordul a szénfalra, amott porfelhő veszi körül a fúrógépet, a robbantómester nagy papírhalmazzal körülvéve a tölteteket készíti, a robusz­tus CRAZOK a széndepóra hordják a szenet, a 12 tonnás Rábák pedig a Széchenyi-ak- nai szenesbunkerok felé dübö­rögnek. Néhány napja ^álmos- bágyatag volt itt mindén, pe­dig a külfejtésben akkor is dolgoztak, eredetileg azt a címet is akartam adni tudósí­tásomnak, hogy „a forró kat­lanban". A hőség nagyon meg­viselte az embereket, a munka­gépek vezetőfülkéiben megszo­rult a levegő, hiába locsolták a közlekedő utakat, porfelhőben úszott a gyükési külfejtés, a csaknem 200 méternyi katlan valóságos pokol volt. A hétvégi esők kissé lehű­tötték a levegőt, igaz, néhol tengelyig érő sárban küszköd­nek a gépek, de most nincs por. S lám, a bányász azonnal a termelésről, a többletválla­lásról beszél: a nehéz munka- körülmények ellenére is szin­te lehetőségeit felülmúlva, na­pi 800 tonnányi, 2600—2700 kalória értékű szenet termel­nek. A hatvanas évek végén úgy tervezték, hogy legkésőbb 1975-ben befejeződik itt a kül­színi bányászkodás, s lám, ebben a népstadionnyi katlan­ban még most is bőven van szén, pedig az elmúlt 10 év alatt mintegy 3 millió tonna szenet bányásztak ki itt. Itt a külfej­tésben kitárja magát a hegy; agyag, homokkő, szürkepala, szén. Aztán ismétlődnek a szí­nek, kőzetek a következő szén­telepig. Tizennyolc terasszerű szint lépcsőzi a hegyet, hó­napról hónapra változik itt minden. Amott, Borbála-telep alatt például megkezdődött az eredeti terep helyreállítása, (rekultiválás) 22 ezer facse­metét ültettek el. Amott pedig az egykori Fekete-hegy eltűnt, már csak egy kis palahalmon támaszkodó kereszt jelzi hol is volt... A villamos szakemberek­től hallom, hogy az elmúlt év­tized alatt a szivattyúkhoz, légsűrítőkhöz, világításhoz szükséges villamoshálózat osz­lopait, ha mind megtartották volna, sűrű oszloperdő tüskéz- né most a katlant. Amott az új Marx út épül, Borbála-telepen keresztül, And- rás-akna mellett elhaladva ve­zet majd Pécsbányatelepre. A katlan alján kicsiny zöl- desvízű tó, itt gyűl össze a kül­fejtés vize, egykor ilyen mély­ségben a második szinti mű­velés folyt Széchenyi-aknán. A telepek itt csaknem teljesen állnak, kacskaringóznak, vető­désekkel szabdaltak, itt látszik igazán a mélyművelésű bá­nyákban miért olyan nehéz megoldani a gépesítést. Felkapaszkodom a katlan peremére, játékszerré zsugo­rodnak az előbb még robusztus gépek, amint a muskátli földet túrják. A régi bányászok ugyan­is lenézőn csak így nevezik a külfejtés szenét, pedig már évtizede ezzel táplálkozik a pé­csi erőmű. Lombosi J. Baranya nyári rendezvényei Baranya nyári rendezvényei­nek programja az idén egy újabb zenei sorozattal bővül. A kitűnő akusztikájú pécsvá- radi műemlék templomban há­rom koncertet tartanak vasár­nap esténként. Ezek sorát Lan­tos István orgonaművész júni­us 17-i Bach- és Liszt-művek­ből összeállított hangverseny­műsora nyitja meg. Július 1- én a Mecsek Fúvósötös, au­gusztus 26-án a Pécsi Kamara­kórus koncertje hangzik el, es­te 6 órai kezdettel. A komlói nyár több helyszí­nen is kínál művészi és szóra­koztató műsort. A mánfai Ár­pád-kori templomban négy al­kalommal lesz hangverseny va­sárnapokon, du. 3 órakor. A pécsi Hiúsági Ház Kamarakó­rusa június 24-én ad koncer­tet. Ezt követően fuvolahang­verseny, továbbá Mozart Exul­tate jubilate-ja (VII. 29.), majd a Camerata Hungarica együt­tes hangversenye (Vili. 12.) sze­repel a műsorban. A Máré- vári napok programjában két alkalommal (VII. 21., Vili. 4.), szombat délután 5 órakor több kiegészítő program kíséretében hangzik el Gáspár—Károly Má- ré-vári rege c. alkotása, Vitay Ildikó előadásában. A Stein­metz Gimnázium szabadtéri színpadán két alkalommal pá­va körök szerepelnek. Vasárnap délelőttönként 10 órai kezdettel tartják meg az idei nyáron is a Siklósi nyár műsorát a Vár udvarán. Egye­bek között országosan kiváló minősítési páva körök, népdal körök, kórusok, népi együttesek cdnak műsort. Ugyanezek az együttesek szombaton délután a harkányi szabadtéri színpa­don mutatják be műsorukat. A virágos Komiéért „A tiszta, virágos város” cím többszörös nyertese Komló. A Mecsekvidéki In­téző Bizottság megbízásá­ból a komlói városi tanács és a Vöröskereszt városi-já­rási vezetősége ez évben is meghirdeti a virágosítási versenyt. A mozgalomban az üzemek, vállalatok szo­cialista brigádjai mellett részt vesznek a családiház­tulajdonosok is, akik első­sorban saját portájuk kör­nyezetét igyekeznek széppé tenni) A vállalatok dolgozói a fenntartási munkákat végzik, fásítanak, a parko­kat rendezik. A virágosítási versenyhez, csatlakoznak a komló—si- kondai, a magyaregyregy— márévári és a sásd—ma- gyarhertelendi üdülőtulaj­donosok is. Testvérvárosunk küldöttei Czente Gyula tájékoztatja vendégeinket Pécs életéről Vakítóan hófehér mészkő Uszályrakodás Drávaszabolcson A matróz kezében engedelmes kígyóként tekergőzik a kötél A markoló köbméternyi kővel az uszály fölé fordul, 15 méte­res gémje a Dráva-parton hor­gonyozó acélmonstrum minden pontját eléri, óvatosan engedi a raktérbe a napsütésben vakí­tóan fehér mészkövet. Naponta 600 tonna követ rakodnak itt Drávaszabolcson, a Dél-dunán­túli Vízügyi Igazgatóság depó­ján. Három uszály Jugoszláviá­ba, a 84-es folyamkilométer­nél épülő drávai védővonal­hoz szállít, kettő pedig a ma­gyarországi gátak építéséhez hordja az építőanyagot. Kétszáz méteres rakodót épí­tettek itt ki, majd ha egy kis­sé alacsonyabb lesz a vízszint a folyón, tovább építik, még 80 méteres szakaszt kell kővel feltölteni, s akkor nem kell a több tízezernyi tonna követ a munkagépeknek ismételten át­rakni, az egész partszakaszon kiköthetnek a hajók. Ketten sok éve dolgoznak itt a munkagépekkel: Rajtmár István és Selymes László nagy gyakorlattal kezelik a nagy teljesítményű NOBAS NDK da­rut. A hétvégi eső talán kissé megkönnyíti munkájukat, az el­múlt hetekben 35—40 fokos hő­ség szorult a gép kabinjába, a kő szinte szikrázott, nagy fi­gyelmet követelt a rakodás. A jugoszláv uszályokba 180 ton­na kő fér, három óra alatt le­het egyet-egyet megrakni. Az egyik uszályt most kissé leeresztik, a POPOVAC von­tatóhajó a másik uszályt te­relgeti a raktérre. Vékony, inas matróz a hajókötelet irányítja, az uszálybakok között kígyó­zik a kötél, az acéltest másfél méterre a parttól engedelme­sen megáll. A markoló rák- ol lószerű körmeivel ismét a kő­halomba mar, néhány másod­perc múlva az uszály acélleme­zén dübörög a köbméternyi kő. Az uszály az itt 7—8 méter mély­ségű folyóba lassan mélyebbre süllyed. Nem messze, csaknem a drá- vaszabolcsi híd alatt horgo­nyoz a VÍZIG új, K—4-es jelű uszálya, Balatonfüreden készí­tették. Ez más típusú, mint a jugoszláv uszályok, a raktere nem a hajótestben, hanem a fedélzeti részen van. Nem me­rül olyan mélyre, kisebb víz­állásnál is képes a szeszélyes Dráván közlekedni, nem kell szivattyút használni, amikor kirakják, mert a hajótestbe nem kerül víz. Erre 135 tonna terhet lehet rakni. Talán késő délután majd a „TENKES" vontatóhajó feljebb húzza a depóhoz és ezt is megrakják. A Dráva faágakat hordozva rohan, itt már kordában tart­ják, a szorgalmas uszályok pe­dig sok száz tonna terhet ci­pelve járják a folyót, arra fel­jebb is az ember akaratának megfelelően, jól kiépített part­védelmi művek között folyik majd a sokáig megzabolázha- tatlannak hitt Dráva. L. J. Á finn vendégek a városi tanácson Tegnap délelőtt a Pécs vá­rosi Tanács vezetői fogadták az V. magyar—finn barátsági hét alkalmából Pécsett tartózkodó lahti küldöttséget. Testvérvá­rosunk képviselőit Czente Gyu­la, Pécs város Tanácsának ef- nöke köszöntötte és ismertette a város földrajzi, gazdasági, társadalmi és kulturális jellem­zőit. Azt is elmondta, hogy Ahti Lamminmöki-val, a cso­port vezetőjével áttekintették a két város között most érvény­ben lévő barátsági, együttmű­ködési szerződést és megállapí­tották, hogy a legtöbb közös célkitűzés már megvalósult, il­letve folyamatban van a meg­valósításuk. Baráti hangú tá­jékoztatóját azzal zárta, hogy elmesélte: tegnapelőtt beszélt Lahti város vezetőjével és a Lahtiban tartózkodó baranyai csoport vezetőjével, aki elmond­ta, hogy nagyon jól érzik ma­gukat, rendkívül gazdag a programjuk. A tanácselnök szavai után Ahti Lamminmöki, a csoport vezetője, Lahti város testvérvá­rosi bizottságának vezetője tolmácsolta Lahti város veze­tőinek, a Finn—Magyar Baráti Társaság tagjainak és Lahti polgárainak üdvözletét Mint mondta, eddigi pécsi tartózko­dásuk rendkívül kellemes szá­mukra, örülnek a sokrétű, moz­galmas programnak és lép- ten-nyomon azt tapasztalják, hogy a pécsiek szeretettel, ba­rátsággal fogadják őket. Már­is sikerült több új barátot szerezniük, azaz a már meglé­vő kapcsolatokat szélesíteniük. Köszöntő szavai után Eino Leino, a finnek nagy költője születésének századik évfordu­lója alkalmából tavaly — meg­határozott szómban — kiadott bronzplakettet ajándékozott Pécs városának. Az ajándékot Czente Gyula Pécsről készült, grafikával viszonozta. A finn vendégeink a dél­előtt további részét fakultatív programmal töltötték. A csoport tagjainak lehetőségük volt az egyéni érdeklődésüknek meg­felelően ellátogatni olyan intéz­ményekbe, ahol foglalkozásuk­kal kapcsolatos tapasztalato­kat szerezhettek. így például Sirpa Kuusinen tanárnő — aki gyógypedagógus — férjével együtt a pécsi Kisegítő Fog­lalkoztató Iskola pedagógusai­val, tanulóival beszélgetett, Délután a villányi szabad­téri szoborparkot tekintették meg, majd a szajki termelő- szövetkezet vezetőivel és tag­jaival találkozva megismerked­tek a termelőszövetkezet mun­kájával. A port meg kell katnl!

Next

/
Oldalképek
Tartalom