Dunántúli Napló, 1979. június (36. évfolyam, 148-177. szám)

1979-06-16 / 163. szám

2 Dunántúli napló 1979. június 16., szombat Befejeződött az országgyűlés nyári ülésszaka Faluvégi Lajos beszéde Tímár Mátyás Az új törvény megszületése Mos állomás jogalkotásunkban (Folytatás az I. oldalról) Végül azért is szükség van erre a törvényre, mert a gaz­dálkodás fő feladataiban erő­sítenünk kell a társadalom kö­zös felelősségét. A közös fele­lősséget pedig csak akkor vár­hatjuk el állampolgárainktól, ha ők is át tudják tekinteni törvényeinket, ha ők is megértik a szabályokat, s eligazodnak bennük, mert a jogok és a kö­telezettségek egyaránt világo­sak, A törvényjavaslat mindazokra a pénzviszonyokra kiterjed, amelyeknek legalább az egyik alanya maga az állam vagy va­lamelyik intézménye, a bank, és más pénzintézet. A törvényjavaslat nem terjed ki minden pénzkapcsolatra: nem tekintendők az állami pénzügyek részének a gazdál­kodó szervezetek és a lakosság között keletkező pénzviszonyok, sem a vállalatok egymás közötti és az állampolgárok egymás közötti pénzkapcsolatai. Ezek a közelmúltban kiegészített pol­gári törvénykönyv tárgykörébe tartoznak. Az állami pénzügyek nagyon tág fogalomkörében a törvény- javaslat keret jellegű: az eddi­gi tapasztalatokat, az eddigi joggyakorlatot és rendelkezése­ket foglalja egységes, áttekint­hető rendszerbe. Ezek lényeges módosítását nem tekintettük fel­adatunknak. Mégis a rendsze­rezés nagy munkájában kide­rültek bizonyos hiányok és összhangbeli zavarok. Ezeket igyekeztünk megszüntetni és né­hány új elgondolást is érvénye­sítettünk. Az egyik a költségvetési elő­irányzatok betartásának szabá­lyozásával függ össze. Az évi költségvetés jóváhagyása előtt gyakran megkérdezték a tisztelt képviselő elvtársak, vajon egy- egy cél megvalósítására nem jelentene-e nagyobb biztosíté­kot, ha a megállapított elő­irányzatoktól való eltéréshez előzetesen mindig jóváhagyást kellene kérni. A törvényjavaslat most úgy rendelkezik, hogy az országgyűlés az éves költség- vetésről ’szóló törvényben bizo­nyos előirányzatoknak a fel- használását külön szabályozhat­ja, Ez azt jelenti, hogy ezektől a Minisztertanács csak az or­szággyűlés felhatalmazása alapján térhet el. Úgy hisszük, hogy a törvényhozói és a kor­mányzati felelősség megfelelő összehangolása és elhatárolá­sa érdekében csakugyan célsze­rű, ha országgyűlésünk a nép­gazdaság mindenkori helyzeté­ből kiindulva valóban él majd ezzel a jogával, hogy segítse vele a végrehajtást. A másik hatásköri kérdés egész lakosságunkat érinti. A törvényjavaslat — a régebbi hiányokat pótolva — kimondja, hogy az állam magánszemé­lyeket, Magyarországon jövede­lemmel, vagyonnal bíró vagy itt gazdasági tevékenységet foly­tató külföldieket az állami fel­adatokhoz való arányos hozzá­járulás végett adóknak és ille­tékeknek a fizetésére vagy egyéb befizetéseknek a teljesí­tésére kötelezhet. A tervezet nem foglalkozik egyedileg és tételesen az adó­kötelezettséggel. Ez annyit is jelent, hogy az idevágó eddigi szabályok változatlanul érvény­ben maradnak. Azt ellenben előírja a javaslat, hogy a la­kosság széles körét érintő új adózási kötelezettséget meg­állapítani, vagy meglévő köte­lezettségeket — akár azok mértéke, akár a kötelezettek köre tekintetében — számot­tevően kiterjeszteni csak az Országyűlésnek, illetőleg a Népköztársaság Elnöki Taná­csának a hatáskörében sza­bad. Természetesen állami bevé­teleink legnagyobb hányadát a jövőben is a vállalatok és a szövetkezetek fizetik be jöve­delmeikből. Ez nem mondhat ellent annak, hogy — megfele­lő szabályozással — a gazdál­kodó szervezeteknek kellően érdekeltnek kell lenniük a ter­melés és a forgalom gazdasá­gos növelésében. Ezért a tör­vénytervezet kimondja: a jö­vedelmek központosítandó há­nyadát úgy kell megállapíta­ni, hogy ez egyfelől összhang­ban legyen gazdaságpoliti­kánknak és népgazdasági ter­veinknek a céljaival, másfe­lől azonban vegye figyelembe a vállalati gazdálkodó szerve­zetek megfelelő gazdasági ön­állóságát. Mindez összhang­ban áll az 1968-ban bevezetett gazdaságirányítási rendszer alapelveivel, és tekintettel van a vállalati gazdálkodás fölté­teleire. Az állami vállalatokról és a szövetkezetekről szóló törvények megszabják e gazdálkodó szervezeteknek a fő működésbeli kereteit, feladatait és felelőssé­gét. Ugyanezt szándékozik tenni a most tárgyalt törvény- javaslat a költségvetési szer­vek és intézmények tekinteté­ben. Egész társadalmunk szem­pontjából nagyon fontos, hogy ezek a szervek rendeltetésük­nek megfelelően, de egyúttal kellő" takarékossággal működ­jenek, miközben persze élet­színvonal-politikai céljaink egyik alapját is jelentik azok az egészségügyi, oktatási, kul­turális és egyéb szolgáltatá­sok, amelyekben épp ezek a szervek részesítik a lakosságot. A törvényjavaslat részletesen szabályozza a központi és a tanácsi költségvetési szervek alapítását, átszervezését, meg­szüntetését és egész gazdálko­dását, időálló jogi alapot te­remtve működésükhöz. A megyei tanácsok felada­tait segít meghatározni, de egyszersmind a helyi tanácsok viszonylagos önállóságát erő­síti az a rendelkezés, amely szerint a fővárosi és a megyei tanács csak olyan körben ad­hat kötelező előírást a helyi tanácsoknak, amely reá is kiter­jed. Ennek kimondása támo­gatja a városok és községek költségvetési gazdálkodását, s növeli érdekeltségüket a he­lyi erőforrások mozgósításában. Hogy az állami pénzügyek rendszere hatékonyan működ­jön, annak egyik fontos felté­tele a megfelelő számvitel. A társadalmi tulajdon csakis ak­kor őrizhető meg, s a gazdál­kodás eredményéről csakis ak­kor alkothatunk magunknak helyes képet, ha államilag szabályozott, egységes szám­vitelünk van. De a számvitelnek az is fel­adata, hogy a gazdasági veze­tésnek — a vállalatoknál, költ­ségvetési szerveknél csakúgy, mint a központi irányító szer­vekben — szakszerű, gyors és megbízható tájékoztatást ad­jon. Fontos, hogy a gazdálkodó szervezetek betartsák a szám­vitel formális rendjét, de leg­alább ennyire fontos, hogy a számvitelből szerezhető adato­kat hasznosítsák is gazdálkodá­sukban és az irányításban. Ezért is ügyelnünk kell arra, hogy előírásaink ne legye­nek túlságosan bonyolultak, s az adatok kezelésében kü­lönböztessük meg a lényegit a lényegtelentől. Törvényjavaslatunk egysze­rűsíti is a pénzügyi szabályo­zást. Ennek köszönhetjük, hogy négy törvényerejű rendelet, ki­lenc kormányrendelet és ezek valamennyi végrehajtási uta­sítása hatályon kívül helyezhe­tő. A kormány egységes ren­delettel szabályozza a törvény végrehajtását, és azon lesz, hogy a valóságban a gazdál­kodást jobbító folyamatok ke-' rüljenek fölénybe. A tervezet szabályozásai a pénzügyi rendszer fejlődését nagyobb távlatban is lehetővé teszik. Ilyen értelemben a tör­vény például arra is módot és iránymutatást ad, hogy a pénz- forgalmat a korszerű készpénz- fizetési és elszámolási módok elterjesztésével tökéletesítsük, ilyen formán könnyebbé tegyük a családok gazdálkodását. Befejezésül köszönetét mon­dok a kormány nevében mind­azoknak a társadalmi szerve­zeteknek , és szakembereknek, akik a törvényjavaslatot előké­szítő vitákban alkotó módon vettek részt, segítséget adtak ahhoz, hogy e javaslatot most elő tudjuk terjesz­teni. Hálásak vagyunk az or­szággyűlési bizottságoknak is véleményükért, javaslataikért, s kérem, hogy támogassanak majd a törvény társadalmi megismertetésében és végre­hajtásában is. Igyekeztünk úgy kidolgozni a tervezetet, hogy segítse mai gazdasági feladataink megol­dását, de egyúttal legyen idő­álló és — amennyire lehet — előremutató. A törvény akkor éri el célját, ha a gyakorlatban érvényesül a törvényhozók szán­déka. Bízunk benne, hogy pénzügyi szervezeteinknél, a vállalatoknál és intézmények­nél az ezzel foglalkozók telje­sítményei e törvény nyomán megújulnak, s méltók lesznek szocialista társadalmi rendsze­rünk korszerű követelményei­hez. Kérem a tisztelt Országgyű­lést, hogy az állami pénzügyek­ről szóló törvényjavaslatot vi­tassa meg és fogadja el. Ezt követően Horváth Lajos (Baranya m. 3. vk.), a Baranya megyei Tanács elnöke, az álla­mi pénzügyekről szóló törvény- javaslat bizottsági előadója emelkedett szólásra. Elöljáró­ban elmondotta, hogy a tör­vényhozó testület jogi, igazga­tási és igazságügyi, valamint terv- és költségvetési bizottsá­ga együttes ülésén vitatta meg az előterjesztett törvényjavasla­tot, s alapos megfontolással, az írásban közölt módosításokkal együtt javasolja annak elfoga­dását. A törvényjavaslat előkészíté­sét kísérő közfigyelem és a bi­zottsági ülésen elhangzott vé­lemények alapján a képviselő a továbbiakban részletesen szólt arról: mit is várunk a tör­vénytől, milyen észrevételek hangzottak el a társadalmi elő­készítés stádiumában és a bi­zottsági ülés vitájában. Ennek kapcsán rámutatott: ez a tör­vény több mint indokolt. Szá­mot kell vetnünk ugyanis azzal, hogy a fejlődésünk jelenlegi szakaszában is találkozunk majd megújuló gondokkal, fe­szültségekkel, s ezeken az irá­nyítás régi eszközeivel és mód­szereivel aligha lehetünk úrrá. Vagyis gazdasági életünk mi­nőségi változását csak az irá­nyítás eszköztárának gazdagí­tásával és módszereinek fejlesz­tésével érhetjük el. Sokan azt is várják a most születő törvénytől — hangsúlyoz­ta ezután —, hogy ne gyengít­se a már korábban elfogadott törvények — közöttük a tanács- törvény — törekvéseit, érvénye­sülését. Ugyanakkor e törvény általános rendszerező erejétől azt is megkívánják, hogy más jogszabályokra is jó hatást gyakoroljon. Az állami pénzügyekről be­terjesztett törvényjavaslat fon­tos állomás jogalkotásunkban — kezdte hozzászólását Tí­már Mátyás, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, majd részletesen szólt a gazda­ság irányításában bankrend­szerünkre és központi ban­kunkra háruló fontos feladatok­ról. A bankrendszernek — mon­dotta — nagy szerepe van a beruházások finanszírozásában. Az V. ötéves terv beruházási előirányzatának nem egészen 50 százalékát az úgynevezett állami beruházások teszik ki. E körbe tartoznak a kiemelt nagy beruházások, amelyeket az Állami Fejlesztési Bank fi­nanszíroz, a célcsoportos beru­házások (az összberuházások több mint 20 százaléka), me­lyeknek finanszírozásában az Országos Takarékpénztár is részt vesz, továbbá az egyéb infrastrukturális és más állami beruházások is. Az összes fejlesztések több mint fele úgynevezett vállalati és szövetkezeti beruházás. Míg az állami beruházásokat köz­vetlenül, vagy közvetve zömmel az állami és tanácsi költségve­tések finanszírozzák, addig a vállalati és szövetkezeti fejlesz­tések forrása a nyereségből képzett saját fejlesztési alap, a hitel és az egyes feladatok­hoz kapcsolódó állami támoga­tás — ez utóbbi főleg a mező- gazdaság területén. Irányítási — A törvényjavaslat társadal­mi vitája azt is bizonyítja — mondotta —, hogy az állampol­gárokat érdeklik az állam pénz­ügyei, s ez elősegíti az állam és a demokrácia egyidejű erő­sítését. Ezután a többi .között szólt arról, hogy a törvények valós értékét mindig megvalósításuk gyakorlata teremti meg. Ezért érdemes nyomon követni érvé­nyesülésüket, és nagyobb fi­gyelmet fordítani végrehajtásuk ellenőrzésére is. Ennek kap­csán hangsúlyozta: a törvény- tervezet kiemelten foglalkozik az országgyűlés állami pénz­ügyeket meghatározó és ellen­őrző szerepével, amelyről a társadalmi vita során is sok szó esett. Egyebek között ki­tért arra is: az országgyűlés illetékes bizottságai úgy ítélték meg, hogy az állami pénzügyek valóban kinőtték korábbi jogi kereteiket, s ezért indokolt és szükséges kedvezőbb feltétele­ket teremteni a gazdálkodás hatékonyabb irányítására. Mindehhez hozzátette: a ma­gyar országgyűlés — fennállása óta — most először fogad el ilyen széles körű és rendszeré­ben is átfogó törvényt az álla­mi pénzügyekről, s a szocialista országok parlamentjei közül is elsőként alkot ilyen magas szin­tű jogszabályt. A képviselő végül az ország- gyűlés jogi, igazgatási és igaz­ságügyi, valamint terv- és költ­ségvetési bizottsága nevében az előterjesztett módosításokkal együtt ajánlotta elfogadásra az országgyűlésnek az állami pénzügyekről szóló törvényja­vaslatot. * A vita első hozzászólója Tí­már Mátyás államtitkár, a Ma­gyar Nemzeti Bank elnöke volt. rendszerünk érdekeltté teszi vállalatainkat és szövetkeze­teinket a gazdaságosabb ter­melés, a magasabb nyereség, nagyobb fejlesztési alapok el­érésében, s az ebben rejlő ösz­tönzőerő indokolttá teszi e be­ruházási kategória részarányá­nak perspektivikus növekedé­sét. Fontos szerepe van a válla­lati és szövetkezeti fejlesztések finanszírozásában a bankhitel­nek; mostani ötéves tervünk mintegy 100—110 milliárd fo­rintot irányoz elő beruházási hitelként. Ezen belül 45 milliár- dot szánt a terv olyan fejlesz­tési hitelekre, amelyek a min­den piacon versenyképes áruk termelésének növelését segí­tik elő. Körülbelül 60 milliárd szolgálja más struktúra-javító, munkaerő-, anyag- és energia- megtakarító és egyéb fejleszté­sek hitelezését. Jelentősek itt azok a hitelek, amelyek külön­böző szocialista integrációs programok megvalósítását szoU gálják. Tapasztalataink azt mutatják, hogy azok a beruházások, ame­lyek az említett 45 milliárdos hitelkeretből az előírásoknak megfelelő szigorú feltételek mellett valósulnak meg, jelen­tősen növelik vállalataink ex­portképességét. Ezért időközben, a követelményeknek megfelelő­en a kormány bizonyos mérték­ben növelte e hitellehetőséget. E keretekből az ipar a folyó öt­éves tervben előreláthatólag 60 százalékban, az élelmiszergaz­daság 35 százalékban részesül. Fontos feladatunk, hogy az egyéb, a gazdaság struktúráját javító hitelek is fokozódó mér­tékben járuljanak hozzá egyen­súlyunk erősítéséhez. Az adott gazdasági helyzet megköveteli, hogy a következő években fokozzuk a követelmé­nyeket a hitellel finanszírozott beruházások vonatkozásában is. Fontos, hogy erőforrásűinkat a befejezésre koncentráljuk és korlátozzuk új beruházások megkezdését. Jelentős feladata van a Ma­gyar Nemzeti Banknak a forgó­eszközök hitelezésében. Vállala­taink és szövetkezeteink jelen­leg összesen mintegy 800 mil­liárd forint forgóeszköz felett rendelkeznek. Ezt a saját for­góalap körülbelül 40 százalék­ban, az egyéb források 40 szá­zalékban, a hitel mintegy 15— 20 százalékban finanszírozza. A forgóeszköz-gazdálkodáson belül kiemelkedő jelentősége van a vállalati és szövetkezeti készletek alakulásának. Míg az elmúlt években a készletnöve­kedés nagyjából megfelelő ten­denciát mutatott, az elmúlt esz­tendőben — különböző okok következtében — a készletnöve­kedés igen magas, mintegy 10 százalék volt, ami erősen meg­haladta a termelés és a forga­lom bővülése által indokolt mértéket. Az elmúlt évi készletnöveke­dés mutatja, hogy a különböző anyagok, félkésztermékek be­szerzésénél az elmúlt évinél sokkal jobban kell felmérni a belföldi és külföldi piaci érté­kesítési lehetőségeket. Kerülni kell a túlbiztosításból származó felesleges importot, és jobban kell számolni a termelési struk­túra változásaival. Emellett fo­lyamatossá és biztonságosabbá kell tenni • az áruutánpótlást, mert ebben rejlik a vállalati készletgazdálkodás legnagyobb tartaléka. A hitelkezelés révén is jobban kell ösztönöznünk a készletgazdálkodás javítására, a forgóeszközök csökkentésére. Tisztelt Országgyűlés! Hazánk külkereskedelmi for­galma viszonylag nagy és egy­re növekszik. Exportunk értéke a végső felhasználásra kerülő termékmennyiséghez viszonyítva 1978-ban 26 százalék volt. Az elmúlt évben össz-exportunk kereskedelmi árfolyamon szá­molva mintegy 250 milliárd fo­rint, importunk pedig — külö­nösen a nem rubel-elszámolású viszonylatban — meghaladta exportunkat. A nagymértékű külkereskedelmi forgalom je­lentős rövidlejáratú pénzforgal­mat von maga után. A tervszerű devizagazdálko­dás és kiterjedt külföldi bank­kapcsolataink keretében közép- és hosszúlejáratú hiteleket is felveszünk. Ezeket elsősorban olyan befektetésekre, beruhá­zásokra fordítjuk, amelyek a minden piacon gazdaságosan értékesíthető termelést szolgál­ják. Az elmúlt évek során rend­szeresen vettünk fel hiteleket a tőkés pénzpiacokon, ezeket ki­egészítettük a KGST bankjai­tól és legnagyobb szocialista partnerünktől, a Szovjetuniótól felvett hitelek. Népgazdasá­gunk ereje és fejlődése lehető­vé feszi a továbbiakban is kül­földi hitelek felvételét, de ter­mészetesen a hiteligénybevétel­nek vannak józan határai. Ezért van nagy jelentősége expor­tunk fokozásának, az import ésszerű keretek között tartásál­nak, az egyensúly erősítésének. A pénzügyek fontos eleme az árfolyampolitika. Az utóbbi években aktív árfolyampolitikát folytattunk, hiszen a tőkés valu­ták egymás közötti viszonyában jelentős változások következtek be és reálértékük is csökkent az infláció következtében. A reális hazai kalkuláció szüksé­gessé teszi, hogy a bekövetke­zett változásokat kövessük. Nagyon fontos, hogy az idő­szerű árfolyamok alapján ne adjunk több forintot a deviza- bevételekért és ne fizessenek kevesebb forintot vállalataink az import devizákért, mint amennyi a piac értékítélete kö­vetkeztében jár. Természetesen bizonyos esetekben kiegészít­hetik ezt pénzügyi áthidalások, ezek nagyságát azonban csök­kenteni kell. Ha ettől eltér­nénk, zavarnánk a gazdasági tisztánlátást, nem ’ösztönöznénk olyan struktúra kialakítására, amit a környezetünkben tapasz­talható tények megkívánnak.. Gazdálkodó szerveinknek foko­zódó figyelemmel kell kísérniük nemcsak a világpiac árváltozá­sait, de az árfolyamokban be­álló változásokat is, s üzletpo­litikájukban ezt egyre inkább fi­gyelembe kell venniök. Bankrendszerünk szoros kap­csolatban áll a KGST két bank­jával, a moszkvai székhelyű Nemzetközi Gazdasági Együtt­működési Bankkal és a Nem­zetközi Beruházási Bankkal. Az előző az azonncli fizetések és rövidtejáratú hitelezés lebo­nyolítását végzi, míg az utóbbi a nagyobb, elsősorban a hosz- szabb idő alatt megtérülő be­ruházásokra — így legutóbb az orenburgi gázvezeték építésé­re — nyújtott rubelben és rész­ben tőkés valutában is hosszú- lejáratú hitelt. Természete­sen szoros az együttműködésünk a szocialista országok közpon­ti és más bankjaival is. El­sőrendű érdekünk, hogy a KGST pénzügyi rendszerének tovább­fejlesztésében megfelelő szere­pet vállaljunk. A Magyar Nemzeti Bank a kölcsönös előnyök alapján kap­csolatban áll a tőkés és fejlő­dő országok központi, valamint sok száz kereskedelmi és hitel­bankjával, s egyes nemzetközi pénzügyi intézményekkel is, mint például a Baselban szé­kelő Nemzetközi Fizetések Bankjával, amelynek több év­tizede részvényesei vagyunk. A Magyar Nemzeti Bank részvé­nyese a Bécsben székelő Köz­ponti Váltó- és Hitelbank RT- nek, valamint a londoni Ma­gyar Nemzetközi Banknak is. (Folytatás a 3. oldalon) Horváth Lajos Az állampolgárokat érdeklik az állam pénzügyei

Next

/
Oldalképek
Tartalom