Dunántúli Napló, 1979. május (36. évfolyam, 118-147. szám)

1979-05-03 / 119. szám

1979. május 3., csütörtök Dunántúli napló 3 Arany oklevél társadalmi tevékenységért Munkára nevelés az iskolában Tanuljanak meg küzdeni Reálisabb a pályaválasztás A meglévő eszközök jobb kihasználásával csökkenthető a kapacitáshiány D aranyában évek óta ” súlyos gondokat jelent az építőipari kereslet és a kivitelezői kapacitás közti egyensúly hiánya. A megyé­ben dolgozó építőipari szervezetek termelési érté­ke éves átlagban megha­ladja a négymilliárd forin­tot, de az V. ötéves terv időszakában jelentkező be­ruházási és fenntartási igény, amely több mint huszonegymilliárd forint, immár biztosnak látszik, hogy nem teljesíthető. A kivitelezői kapacitáshiány miatt legalább kétmilli­árd forint értékű munkát nem tudnak elvégezni. A feszültséget csak komp­lex intézkedésekkel: az Sok lehetőség van az építőipari vállalatok együttműködésére A vezetők az önállóság tiszteletben tartásával megyei szintű koordinációt igényelnek építőipar fokozott fejlesz­tésével és az együttműkö­dés szélesítésével lehet fel­oldani. Körinterjúnkban Baranya épí­tőipari szervezeteinek szoro­sabb kapcsolatát megteremthe­tő elképzelések után érdeklőd, tünk László Imrétől, a Pécsi Épí­tőipari Szövetkezet elnökétől, Nemeskéri Lászlótól, a Baranya megyei Állami Építőipari Válla, lat igazgatójától. Árki Zoltán­tól, a Szentlőrinci Költségvetési üzem vezetőjétől, Bertram Jenő­től, a Baranya megyei Magas- és Mélyépítő Vállalat igazgató­jától és Koós Lászlótól, az MSZMP Baranya megyei Bi­zottsága gazdaságpolitikai osz­tályának vezetőjétől. LASZLŐ IMRE Az egyes építőipari szerveze­tek ahhoz túl kevés információ­val rendelkeznek, hogy elem­zőén áttekinthessék a megye helyzetét. Magyarul, kissé min­denki befelé fordul. Ezért nem­csak lehetőséget látok az együttműködés fokozására, ha­nem szükségesnek is tartom azt. Egyébként az építőipari cé­gek között már kialakult az évek során egy bizonyos fokú együttműködés. Tavaly például a Szigetvári Építőipari Szövet­kezet mélyépítő kapacitással segített ki bennünket, mi pedig festőket és üvegeseket biztosí­tunk számukra. A BÉV vasbe­tonszerelő kapacitást igényelt tőlünk, mi pedig mélyépítési munkáink elvégzéséhez kértünk tőlük segítséget. De a felsorolt példákból is kitűnik, hogy ezek nem irányított koordinációk. Szerintem megyei szinten ki kellene alakítani a munkaválla­lások rendjét, mert az építőipa­ri szervezetek között igen na­gyok a technikai felkészültség­beli különbségek. Az építsen la­kásokat, akinek a felkészültsé­ge erre a legmegfelelőbb, és ugyanezt mondhatom a kar­bantartási munkákra vagy az ipari csarnokok építésére. Előrébb léphetnénk a beton- technológiák összehangolásá­ban, a betonacél gyártásának kérdésében. Mi Miskolcról sze­rezzük be az acélhálót, ugyan­akkor a BÉV is segíthetne ben­nünket ilyen szempontból. A legnagyobb gondok az anyagbeszerzés terén jelentkez­nek. A kis tételű megrendelé­seket a szállítók nem kezelik kellő súllyal. Ha több építő­ipari cég együttes megrendelő­ként jelentkezne, nagyobb len­ne a biztonságérzetünk. Koordinálni kellene megyei szinten a vállaláspolitikát, hogy évekkel előre tudjuk, milyen igények merülnek föl a beruhá­zások vonalán: ez megkönnyí­tené a műszaki és technológiai fejlesztések meghatározását. Az időnként'jelentkező kapa­citásfölösleg — a készültségi foktól függően, visszatérően érinti a különböző építőipari szakmákat — megyei szintű szervezése is elősegítené a fe­szültségek csökkentését. tődik. Sőt, mivel ezek egyelőre nincsenek feltárva, el is vesz­nek. Ha abból indulunk ki, hogy minden fizetőképes építőipari igényt kielégítsünk, akkor hosz- szútávon kell megoldani az építőipari szervezetek együtt­működését oly módon, hogy az kellőképpen koordinálva, szer­vezve legyen. Mi például segít­séget tudunk nyújtani egyedi asztalosszerkezetek és beren­dezések gyártásában, az IMS- szerkezetek előállításában, sze­relésében, paneles iakóház- szerkezetek gyártásában, ugyanakkor szükségünk van kü­lönböző lakatos-szerkezetekre és vasbeton-fedlapokra, hogy csak kettőt említsek. A feszültségek feloldásának lehetőségét mi egy olyan szer­vezet létrehozásában látjuk — nevezhetjük egyszerű gazdasági társulásnak —, amely rendsze­res információkat szolgáltatna az építőipar piaci helyzetéről, -.a le nem kötött kapacitások összehangolásának lehetőségé­ről, az anyag- és gépellátásról, a szakmunkásképzés és to­vábbképzés helyzetéről. Külön­böző módszereket lehetne ki­dolgozni a szervezetek profil- elhatárolására, az építési terü­letek előkészítésére, közös be­ruházások szervezésére, a fő- vállalkozói rendszer kiterjeszté­sére, az anyag- és szerkezet­ellátás, a gépgazdálkodás- és -javítás, valamint a szállítás hatékonyságának növelésére, a megyei építőipari igények és kapacitások összehangolására a még meglévő műszaki, tech­nológiai párhuzamos fejleszté­sek kizárására, a közös fejlesz­tések kidolgozására. Az építési igények és kapa­citások rendszeres vizsgálata és elemzése lehetővé tenné egy egységes vállalkozáspolitika ki­alakítását és megvalósítását, amely a népgazdasági és me­gyei elvárásoknak megfelelően valósulna meg. BERTRAM JENŐ Az együttműködés esetleges továbbfejlesztésénél nem sza­bad figyelmen kívül hagyni, hogy a különböző építőipari cégek önállóak. Magam is kí­vánatosnak tartom egy olyan szervezet, mondjuk koordiná­ciós iroda létrehozását, amely a vállalati önállóságot tiszte­letben tartva hangolná össze az építőipari tevékenységet. A lehetőségek közül hadd említsek néhányat. Itt van pél­dául az erő- és különböző épí­tőipari munkagépek kihaszná­lásának kérdése. A BÉV ren­delkezik egy negyven tonna emelőképességű daruval. Ha ezt több cég kölcsönözhetné, máris ki lenne használva. A megyében lévő építőipari szervezetek között eddig kiala­kult együttműködés leginkábba jó személyi kapcsolatoknak kö­szönhető. így adtunk át burko­lókőt és kaptunk üvegeseket. Eddig senki sem vizsgálta azt, hogy mekkora párhuzamossá­gok vannak a munkásszállítás terén. Például Lánycsókról és Szentlászlóról indítjuk munkás- száll'tó autóbuszainkat. Ugyan­így szállít onnan a BÉV is em­bereket. Lehet, hogy nem len­ne annyi autóbuszra szükség, ha ezt közösen megnéznénk. Égető probléma az építőipari szakmunkásképzés. Megoldat­lan a tetőfedő-, az ács- és áll­ványozó-, az asztalos- és vas­betonszerelő-képzés. összefo­gással és szakosodással eze­ken a gondokon is enyhíthet­nénk. ÁRKI ZOLTÁN Feltétlenül szükségesnek tar­tom, hogy megyei szinten han­golják össze az építőipari szer­vezetek munkáját: mindez elő­segítené a tervszerűséget. Mi elsősorban szolgáltató tevé­kenységet végző, felújítási és karbantartási munkákra létre­hozott üzem vagyunk. Ennek el­lenére sokszor olyan építési fe1- adatot kell ellátnunk, ami miatt háttérbe szorul a felújítási, karbantartási tevékenységünk. Ezért is lenne célszerű a me­gye építőiparát segítő, koordi­náló szervezet megalakítása. Ehhez néhány emberre lenne szükség, a cégek vállalnák a rájuk eső fenntartási és mű­ködtetési költségeket. A társu­lás tagjai a vállalat nagyságá­tól függetlenül egy szavazati joggal rendelkeznének. Ezzel az iJ is kizárható lenne, hogy a ki­sebb cégek tartanának a na­gyobbaktól. Véleményem sze­rint a koordinátor szerepét a legfelkészültebb szervezetnek kellene elvállalnia. KOÜS LÁSZLÓ A többi vállalathoz képest az építőipari szervezetek között a leggyengébb az együttműkö­dés. Az építőipari cégek együttműködésének továbbfej­lesztési lehetőségeit elsősorban a meglévő eszközök jobb ki­használásában látjuk. Hosszú távon mindenképpen a megyei szintű koordinációt tartjuk szükségesnek. Előrébb kellene lépni az építőipar idényjellegének megszüntetésé­ben: ehhez nagy segítséget nyújthatna, ha az egyes válla­latok szükség szerint munka­erő-átcsoportosítást végezné­nek, kölcsönösen kisegítenék egymást és ebbe beleértem a tsz-ekben dolgozó építőbrigá­dokat is. Tehát az önállóság tiszteletben tartása mellett a munkák megosztása egyben tervszerűséget is biztosíthat. Vagy említhetném a közös anyagbeszerzést. Az egyes épí­tőipari szervezetek nagyság­rendjéből fakad, hogy a meg­rendelések más súllyal esnek latba. Miért ne lehetne ezt a munkát is közösen végezni: ez a kisebbek biztonságát is nö­velné. A vállalatok és szövetkezetek egy része ma attól tart, hogy a jövőben jelentősen csökken­nek a beruházási igények. Ha ma azt mondjuk, hogy a meg­lévő kapacitásszűkösség miatt kell tovább lépniök az építő­ipari szervezeteknek az együtt­működésben, akkor ugyanez egy esetleges kapacitásbőség időszakára is igaz, hiszen ak­kor az építőipari cégek arra kényszerülnek, hogy kutassák fel a munkát. Hosszútávon kell vizsgálni ezeket a dolgokat, mint ahogy ezt legutóbb az MSZMP Bara­nya megyei Bizottsága tette. Salamon Gyula Negyvenezer óra társadalmi munkát vállaltak és teljesítet­tek tavaly a Széchenyi István Gimnázium tanulói az ,,Egy na­pot Pécsért” mozgalomban. Ki­emelkedő munkájukat a váro­si tanács arany oklevéllel ju­talmazta. Az iskola tanulóifjúsága évek óta rendszeresen és szervezet­ten végez társadalmi munkát a városért és a saját iskoláju­kért. Az osztályok, KlSZ-alap- szervezetek 17 általános iskolát, kilenc óvodát és négy bölcső­dét patronálnak, kölcsönösen hasznos kapcsolatot létesítet­tek azokkal a termelőüzemek­kel, ahol diákok a szakmai is­meretek gyakorlati fogásait sa­játítják el. A gimnázium segí­ti a pécsi és a villányi állami gazdaságot a gyümölcstermés betakarításában. A gyerekek alaposan kivették a részüket az állatkerti járdaépítésben és a málomi erdőpark kialakításé ban is. Az iskola állami vezetése és KISZ-szervezete gyűjti össze a kis közösségek munkafelaján­lásait, valamint a segítségre szoruló intézmények, üzemek igényeit, és szervezi meg a munkát. Az idei tanév kezde­tén például huszonnyolc lehe­tőség közül választhattak a munkára jelentkezők. A tanév kezdetén nagy munkaakció indult be a gimná­ziumban. Szükségessé vált az iskola korszerűtlen világításá­nak a felújítása. A körülbelül egy millió forintos beruházás költségének a felét önkéntes vállalás alapján az iskola diák- közösségei teremtik elő két év alatt. A III. C. osztály például a húsvéti szünetben is az isko­la világításáért dolgozott: a Pécsi Állami Gazdaság arany­hegyi üzemegységében venyi­gét hordtak. — Három nap munkát ter­veztünk, ebből egyet elmosott az eső — mondja az egyik Hl. C-s, Orosz Péter. — A szünet alatti tespedés közben jól esett a mozgás. A kiszabott munkát időben el tudtuk végez­ni, nem volt fárasztó, csak egy kicsit monoton. Ipari üzemek­ben érdekesebb dolgozni. Pél­dául segítettünk a Beremendi Cementművek tavaszi nagyta­karításánál, az a munka na­gyon tetszett. A további kapcsolatok bő­vítéséért a napokban Hollan­diában járt a TANNIMPEX külkereskedőivel közösen a komlói Carbon Könnyűipari Vállalat igazgatója, Szűcs István. A KLM holland légitár­saságnak ebben az esztendő­ben mintegy 400 000 dollár értékben végeznek bérmunkát, melynek keretében munkaru­hákat, munkanadrágokat, sportoverá lókat, kordnadrágo­kat, férfi zekéket varrnak. A holland tárgyalások célja el­sősorban az volt, hogy a bér­munka mellett növekedjen a saját alapanyagú termékek exportja. A partner céggel megállapodtak, hogy jövőre már 10 000 saját alapanyagból készült munkaruhát szállítanak Hollandiába, de ez o tétel — Mi, lányok az óvodákat, bölcsődéket csinosítgatjuk, emellett gyakran vállalunk taka­rítást a Baranya megyei Építő­ipari Vállalat átadás előtt álló lakásaiban — mondja Szolno­ki Mariann, szintén III. C-s ta­nuló. — Diákjaik sok fizikai mun­kát vállalnak és végeznek. Van-e ennek a tevékenységnek pedagógiai célzata? — Iskolánkban fontos peda­gógiai cél, hogy tanulóinkat munkára neveljük, megismer­tessük velük azokat a körülmé­nyeket, amelyekkel majd a ta­nulmányaik befejezése után ta­lálkoznak. - mondja dr. Er- hardt Imre, a gimnázium igaz­gatója. — Bízunk benne, hogy így reálisabb lesz a pályavá­lasztásuk, s könnyebben beil­leszkednek munkahelyi környe­zetükbe, kevesebb csalódás éri őket. Ezért kérjük a szü­lőktől is, hogy a négy év alatt legalább két nyáron dolgozzon valamilyen fizikai munkán a gyermekük. Általános tapasztalat, hogy a családokban ma már alig-alig terhelik meg fizikai munkával a gyerekeket: mindent készen kapnak. így nem csoda, ha nem fejlődik ki bennük a küz­dőképesség. A munka során viszont nemcsak örömökkel, hanem nehézségekkel is talál­koznak, s ez reálisabb élet- szemlélet kialakulásához vezet. Ugyanakkor mi pedagógusok megpróbáljuk tudatosítani ben­nük a munka megbecsülését, munkájuknak társadalmilag hasznos voltát, s ez már a vi­lágnézeti és erkölcsi nevelés kérdése is. Törekvéseink hatá­sa persze tanulónként külön­böző mértékű, s igazán fel­mérni csak azok a közösségek tudják, amelyekbe felnőttként bekerülnek egykori tanítványa­ink. Néha azonban mi is meg­győződhetünk róla: amikor né­hány hete iskolánk a városi tanács kitüntető oklevelét meg­kapta a kiváló társadalmi mun­káért, az ünnepségen egyik volt tanítványunkat is emlékplaket­tel jutalmazták a város vezetői. Ö most építészmérnök, tervező és egy óvoda tervrajzát készí­tette el társadalmi munkában. • Dunai Imre 1980—1985 között fokozatosan emelkedik. Az NSZK-beli Woeltfel cég­gel 1978 óta állnak üzleti kapcsolatban. Bérmunkában idén 100 000 dollár értékben készítenek gyermeknadrágokat, s ezen túl 112 000 dollár ér­tékben saját anyagból, a BU- DAFLAX népszerű farmer­anyagából a Trapperből varr­nak nadrágokat, s küldik a Német Szövetségi Köztársaság­ba. A francia LEE COOPER- céggel idén létesült üzleti kapcsolat, s bérmunkában egyelőre 44 000 bársonynadrá­got készítenek a komlói üzem­ben, mintegy 120 000 dollár ér­tékben. Ezzel a céggel is tár­gyalnak saját anyagú termé­kek exportálásáról. Bér- és saját anyagú munka Carbon-üzletek külföldi cégekkel A BÉV új hálóhegesztő üzeme HEMESKERI LÁSZLÓ Létezik az úgynevezett szór­ványkapacitás, amelyben a nem megfelelő hatékonyság kö-

Next

/
Oldalképek
Tartalom