Dunántúli Napló, 1979. május (36. évfolyam, 118-147. szám)
1979-05-03 / 119. szám
1979. május 3., csütörtök Dunántúli napló 3 Arany oklevél társadalmi tevékenységért Munkára nevelés az iskolában Tanuljanak meg küzdeni Reálisabb a pályaválasztás A meglévő eszközök jobb kihasználásával csökkenthető a kapacitáshiány D aranyában évek óta ” súlyos gondokat jelent az építőipari kereslet és a kivitelezői kapacitás közti egyensúly hiánya. A megyében dolgozó építőipari szervezetek termelési értéke éves átlagban meghaladja a négymilliárd forintot, de az V. ötéves terv időszakában jelentkező beruházási és fenntartási igény, amely több mint huszonegymilliárd forint, immár biztosnak látszik, hogy nem teljesíthető. A kivitelezői kapacitáshiány miatt legalább kétmilliárd forint értékű munkát nem tudnak elvégezni. A feszültséget csak komplex intézkedésekkel: az Sok lehetőség van az építőipari vállalatok együttműködésére A vezetők az önállóság tiszteletben tartásával megyei szintű koordinációt igényelnek építőipar fokozott fejlesztésével és az együttműködés szélesítésével lehet feloldani. Körinterjúnkban Baranya építőipari szervezeteinek szorosabb kapcsolatát megteremthető elképzelések után érdeklőd, tünk László Imrétől, a Pécsi Építőipari Szövetkezet elnökétől, Nemeskéri Lászlótól, a Baranya megyei Állami Építőipari Válla, lat igazgatójától. Árki Zoltántól, a Szentlőrinci Költségvetési üzem vezetőjétől, Bertram Jenőtől, a Baranya megyei Magas- és Mélyépítő Vállalat igazgatójától és Koós Lászlótól, az MSZMP Baranya megyei Bizottsága gazdaságpolitikai osztályának vezetőjétől. LASZLŐ IMRE Az egyes építőipari szervezetek ahhoz túl kevés információval rendelkeznek, hogy elemzőén áttekinthessék a megye helyzetét. Magyarul, kissé mindenki befelé fordul. Ezért nemcsak lehetőséget látok az együttműködés fokozására, hanem szükségesnek is tartom azt. Egyébként az építőipari cégek között már kialakult az évek során egy bizonyos fokú együttműködés. Tavaly például a Szigetvári Építőipari Szövetkezet mélyépítő kapacitással segített ki bennünket, mi pedig festőket és üvegeseket biztosítunk számukra. A BÉV vasbetonszerelő kapacitást igényelt tőlünk, mi pedig mélyépítési munkáink elvégzéséhez kértünk tőlük segítséget. De a felsorolt példákból is kitűnik, hogy ezek nem irányított koordinációk. Szerintem megyei szinten ki kellene alakítani a munkavállalások rendjét, mert az építőipari szervezetek között igen nagyok a technikai felkészültségbeli különbségek. Az építsen lakásokat, akinek a felkészültsége erre a legmegfelelőbb, és ugyanezt mondhatom a karbantartási munkákra vagy az ipari csarnokok építésére. Előrébb léphetnénk a beton- technológiák összehangolásában, a betonacél gyártásának kérdésében. Mi Miskolcról szerezzük be az acélhálót, ugyanakkor a BÉV is segíthetne bennünket ilyen szempontból. A legnagyobb gondok az anyagbeszerzés terén jelentkeznek. A kis tételű megrendeléseket a szállítók nem kezelik kellő súllyal. Ha több építőipari cég együttes megrendelőként jelentkezne, nagyobb lenne a biztonságérzetünk. Koordinálni kellene megyei szinten a vállaláspolitikát, hogy évekkel előre tudjuk, milyen igények merülnek föl a beruházások vonalán: ez megkönnyítené a műszaki és technológiai fejlesztések meghatározását. Az időnként'jelentkező kapacitásfölösleg — a készültségi foktól függően, visszatérően érinti a különböző építőipari szakmákat — megyei szintű szervezése is elősegítené a feszültségek csökkentését. tődik. Sőt, mivel ezek egyelőre nincsenek feltárva, el is vesznek. Ha abból indulunk ki, hogy minden fizetőképes építőipari igényt kielégítsünk, akkor hosz- szútávon kell megoldani az építőipari szervezetek együttműködését oly módon, hogy az kellőképpen koordinálva, szervezve legyen. Mi például segítséget tudunk nyújtani egyedi asztalosszerkezetek és berendezések gyártásában, az IMS- szerkezetek előállításában, szerelésében, paneles iakóház- szerkezetek gyártásában, ugyanakkor szükségünk van különböző lakatos-szerkezetekre és vasbeton-fedlapokra, hogy csak kettőt említsek. A feszültségek feloldásának lehetőségét mi egy olyan szervezet létrehozásában látjuk — nevezhetjük egyszerű gazdasági társulásnak —, amely rendszeres információkat szolgáltatna az építőipar piaci helyzetéről, -.a le nem kötött kapacitások összehangolásának lehetőségéről, az anyag- és gépellátásról, a szakmunkásképzés és továbbképzés helyzetéről. Különböző módszereket lehetne kidolgozni a szervezetek profil- elhatárolására, az építési területek előkészítésére, közös beruházások szervezésére, a fő- vállalkozói rendszer kiterjesztésére, az anyag- és szerkezetellátás, a gépgazdálkodás- és -javítás, valamint a szállítás hatékonyságának növelésére, a megyei építőipari igények és kapacitások összehangolására a még meglévő műszaki, technológiai párhuzamos fejlesztések kizárására, a közös fejlesztések kidolgozására. Az építési igények és kapacitások rendszeres vizsgálata és elemzése lehetővé tenné egy egységes vállalkozáspolitika kialakítását és megvalósítását, amely a népgazdasági és megyei elvárásoknak megfelelően valósulna meg. BERTRAM JENŐ Az együttműködés esetleges továbbfejlesztésénél nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a különböző építőipari cégek önállóak. Magam is kívánatosnak tartom egy olyan szervezet, mondjuk koordinációs iroda létrehozását, amely a vállalati önállóságot tiszteletben tartva hangolná össze az építőipari tevékenységet. A lehetőségek közül hadd említsek néhányat. Itt van például az erő- és különböző építőipari munkagépek kihasználásának kérdése. A BÉV rendelkezik egy negyven tonna emelőképességű daruval. Ha ezt több cég kölcsönözhetné, máris ki lenne használva. A megyében lévő építőipari szervezetek között eddig kialakult együttműködés leginkábba jó személyi kapcsolatoknak köszönhető. így adtunk át burkolókőt és kaptunk üvegeseket. Eddig senki sem vizsgálta azt, hogy mekkora párhuzamosságok vannak a munkásszállítás terén. Például Lánycsókról és Szentlászlóról indítjuk munkás- száll'tó autóbuszainkat. Ugyanígy szállít onnan a BÉV is embereket. Lehet, hogy nem lenne annyi autóbuszra szükség, ha ezt közösen megnéznénk. Égető probléma az építőipari szakmunkásképzés. Megoldatlan a tetőfedő-, az ács- és állványozó-, az asztalos- és vasbetonszerelő-képzés. összefogással és szakosodással ezeken a gondokon is enyhíthetnénk. ÁRKI ZOLTÁN Feltétlenül szükségesnek tartom, hogy megyei szinten hangolják össze az építőipari szervezetek munkáját: mindez elősegítené a tervszerűséget. Mi elsősorban szolgáltató tevékenységet végző, felújítási és karbantartási munkákra létrehozott üzem vagyunk. Ennek ellenére sokszor olyan építési fe1- adatot kell ellátnunk, ami miatt háttérbe szorul a felújítási, karbantartási tevékenységünk. Ezért is lenne célszerű a megye építőiparát segítő, koordináló szervezet megalakítása. Ehhez néhány emberre lenne szükség, a cégek vállalnák a rájuk eső fenntartási és működtetési költségeket. A társulás tagjai a vállalat nagyságától függetlenül egy szavazati joggal rendelkeznének. Ezzel az iJ is kizárható lenne, hogy a kisebb cégek tartanának a nagyobbaktól. Véleményem szerint a koordinátor szerepét a legfelkészültebb szervezetnek kellene elvállalnia. KOÜS LÁSZLÓ A többi vállalathoz képest az építőipari szervezetek között a leggyengébb az együttműködés. Az építőipari cégek együttműködésének továbbfejlesztési lehetőségeit elsősorban a meglévő eszközök jobb kihasználásában látjuk. Hosszú távon mindenképpen a megyei szintű koordinációt tartjuk szükségesnek. Előrébb kellene lépni az építőipar idényjellegének megszüntetésében: ehhez nagy segítséget nyújthatna, ha az egyes vállalatok szükség szerint munkaerő-átcsoportosítást végeznének, kölcsönösen kisegítenék egymást és ebbe beleértem a tsz-ekben dolgozó építőbrigádokat is. Tehát az önállóság tiszteletben tartása mellett a munkák megosztása egyben tervszerűséget is biztosíthat. Vagy említhetném a közös anyagbeszerzést. Az egyes építőipari szervezetek nagyságrendjéből fakad, hogy a megrendelések más súllyal esnek latba. Miért ne lehetne ezt a munkát is közösen végezni: ez a kisebbek biztonságát is növelné. A vállalatok és szövetkezetek egy része ma attól tart, hogy a jövőben jelentősen csökkennek a beruházási igények. Ha ma azt mondjuk, hogy a meglévő kapacitásszűkösség miatt kell tovább lépniök az építőipari szervezeteknek az együttműködésben, akkor ugyanez egy esetleges kapacitásbőség időszakára is igaz, hiszen akkor az építőipari cégek arra kényszerülnek, hogy kutassák fel a munkát. Hosszútávon kell vizsgálni ezeket a dolgokat, mint ahogy ezt legutóbb az MSZMP Baranya megyei Bizottsága tette. Salamon Gyula Negyvenezer óra társadalmi munkát vállaltak és teljesítettek tavaly a Széchenyi István Gimnázium tanulói az ,,Egy napot Pécsért” mozgalomban. Kiemelkedő munkájukat a városi tanács arany oklevéllel jutalmazta. Az iskola tanulóifjúsága évek óta rendszeresen és szervezetten végez társadalmi munkát a városért és a saját iskolájukért. Az osztályok, KlSZ-alap- szervezetek 17 általános iskolát, kilenc óvodát és négy bölcsődét patronálnak, kölcsönösen hasznos kapcsolatot létesítettek azokkal a termelőüzemekkel, ahol diákok a szakmai ismeretek gyakorlati fogásait sajátítják el. A gimnázium segíti a pécsi és a villányi állami gazdaságot a gyümölcstermés betakarításában. A gyerekek alaposan kivették a részüket az állatkerti járdaépítésben és a málomi erdőpark kialakításé ban is. Az iskola állami vezetése és KISZ-szervezete gyűjti össze a kis közösségek munkafelajánlásait, valamint a segítségre szoruló intézmények, üzemek igényeit, és szervezi meg a munkát. Az idei tanév kezdetén például huszonnyolc lehetőség közül választhattak a munkára jelentkezők. A tanév kezdetén nagy munkaakció indult be a gimnáziumban. Szükségessé vált az iskola korszerűtlen világításának a felújítása. A körülbelül egy millió forintos beruházás költségének a felét önkéntes vállalás alapján az iskola diák- közösségei teremtik elő két év alatt. A III. C. osztály például a húsvéti szünetben is az iskola világításáért dolgozott: a Pécsi Állami Gazdaság aranyhegyi üzemegységében venyigét hordtak. — Három nap munkát terveztünk, ebből egyet elmosott az eső — mondja az egyik Hl. C-s, Orosz Péter. — A szünet alatti tespedés közben jól esett a mozgás. A kiszabott munkát időben el tudtuk végezni, nem volt fárasztó, csak egy kicsit monoton. Ipari üzemekben érdekesebb dolgozni. Például segítettünk a Beremendi Cementművek tavaszi nagytakarításánál, az a munka nagyon tetszett. A további kapcsolatok bővítéséért a napokban Hollandiában járt a TANNIMPEX külkereskedőivel közösen a komlói Carbon Könnyűipari Vállalat igazgatója, Szűcs István. A KLM holland légitársaságnak ebben az esztendőben mintegy 400 000 dollár értékben végeznek bérmunkát, melynek keretében munkaruhákat, munkanadrágokat, sportoverá lókat, kordnadrágokat, férfi zekéket varrnak. A holland tárgyalások célja elsősorban az volt, hogy a bérmunka mellett növekedjen a saját alapanyagú termékek exportja. A partner céggel megállapodtak, hogy jövőre már 10 000 saját alapanyagból készült munkaruhát szállítanak Hollandiába, de ez o tétel — Mi, lányok az óvodákat, bölcsődéket csinosítgatjuk, emellett gyakran vállalunk takarítást a Baranya megyei Építőipari Vállalat átadás előtt álló lakásaiban — mondja Szolnoki Mariann, szintén III. C-s tanuló. — Diákjaik sok fizikai munkát vállalnak és végeznek. Van-e ennek a tevékenységnek pedagógiai célzata? — Iskolánkban fontos pedagógiai cél, hogy tanulóinkat munkára neveljük, megismertessük velük azokat a körülményeket, amelyekkel majd a tanulmányaik befejezése után találkoznak. - mondja dr. Er- hardt Imre, a gimnázium igazgatója. — Bízunk benne, hogy így reálisabb lesz a pályaválasztásuk, s könnyebben beilleszkednek munkahelyi környezetükbe, kevesebb csalódás éri őket. Ezért kérjük a szülőktől is, hogy a négy év alatt legalább két nyáron dolgozzon valamilyen fizikai munkán a gyermekük. Általános tapasztalat, hogy a családokban ma már alig-alig terhelik meg fizikai munkával a gyerekeket: mindent készen kapnak. így nem csoda, ha nem fejlődik ki bennük a küzdőképesség. A munka során viszont nemcsak örömökkel, hanem nehézségekkel is találkoznak, s ez reálisabb élet- szemlélet kialakulásához vezet. Ugyanakkor mi pedagógusok megpróbáljuk tudatosítani bennük a munka megbecsülését, munkájuknak társadalmilag hasznos voltát, s ez már a világnézeti és erkölcsi nevelés kérdése is. Törekvéseink hatása persze tanulónként különböző mértékű, s igazán felmérni csak azok a közösségek tudják, amelyekbe felnőttként bekerülnek egykori tanítványaink. Néha azonban mi is meggyőződhetünk róla: amikor néhány hete iskolánk a városi tanács kitüntető oklevelét megkapta a kiváló társadalmi munkáért, az ünnepségen egyik volt tanítványunkat is emlékplakettel jutalmazták a város vezetői. Ö most építészmérnök, tervező és egy óvoda tervrajzát készítette el társadalmi munkában. • Dunai Imre 1980—1985 között fokozatosan emelkedik. Az NSZK-beli Woeltfel céggel 1978 óta állnak üzleti kapcsolatban. Bérmunkában idén 100 000 dollár értékben készítenek gyermeknadrágokat, s ezen túl 112 000 dollár értékben saját anyagból, a BU- DAFLAX népszerű farmeranyagából a Trapperből varrnak nadrágokat, s küldik a Német Szövetségi Köztársaságba. A francia LEE COOPER- céggel idén létesült üzleti kapcsolat, s bérmunkában egyelőre 44 000 bársonynadrágot készítenek a komlói üzemben, mintegy 120 000 dollár értékben. Ezzel a céggel is tárgyalnak saját anyagú termékek exportálásáról. Bér- és saját anyagú munka Carbon-üzletek külföldi cégekkel A BÉV új hálóhegesztő üzeme HEMESKERI LÁSZLÓ Létezik az úgynevezett szórványkapacitás, amelyben a nem megfelelő hatékonyság kö-
