Dunántúli Napló, 1979. május (36. évfolyam, 118-147. szám)

1979-05-10 / 126. szám

6 iHmcmtuli napló 1979. május 10., csütörtök Gyermekkönyvtári hónap ■Minden napra több rendezvény A megyei tanács művelődési osztálya, a Baranya megyei Könyvtár, valamint a városi és járási könyvtárak közösen a nemzetközi gyermekév tisztele­tére gyermekkönyvtári hónapot szerveztek, melynek ünnepélyes megnyitója tegnap délelőtt volt a pécsi városi könyvfár 2. szá­mú gyermekkönyvtárában. A gyermekkönyvtári hónap tulajdonképpen már május ele­jén megkezdődött, azóta min­den nap több rendezvényre is sor került. Pál Józsefné könyv­tárigazgató-helyettes tegnapi megnyitója után a pécsi gyer­mekkönyvtárban Meseposztócs- ka címmel Szász Eta tartott bábelőadást, aki ma az Épitők úti gyermekkönyvtárban mutat­ja be műsorát. Tegnap ezen kí­vül Vajszlón, Dobszán volt gye­rekrendezvény a könyvtárban, ma pedig Mázaszászváror., Komlón, Mánfán és Dunaszek- csőn lesznek rendezvényei a gyermekkönyvtári hónapnak. tfj. Vadász István felvétele Vezényelt Ferencsik János Az Állami Hangverseny- zenekar koncertje A magyar zenei élet egyik vezető együttese, az Állami Hangversenyzenekar koncertjét hallhatták hétfőn este a Nem­zeti Színházban a Filharmónia bérlői. Igen fontos eseménye \Alt ez városunk zenei életé­nek: egyrészt kevesen járnak vagy jutnak el Budapesten hangversenyre, hogy más zene­kart is hallgassanak élőben, mint a hazai, márpedig a kite­kintés saját értékeink jó meg­ítélése szempontjából igen fon­tos; másrészt módunkban állt követni az Állami Hangverseny- zenekar évenként vissza-vissza- térő koncertjein az együttes fej­lődését, az egyre igényesebbé váló muzsikálást és vezető kar­nagyuk, Ferencsik János a szé­pen kidolgozott részletek fölött mindig a lényeget és minden fontosat megmutatni tudó mély muzikalitását. Beethoven: III. (Eroica) szimfó­niájának előadása volt az est fénypontja. Ez a mű — a leg­nagyobbak közül való — felráz­ni képes előadót és közönséget egyaránt. Ferencsik János vilá­gosan és érthetően vezetett a darab végletesen szélsőséges világán át bennünket. Arányo­san építkezett az első tételben, a második tétel a gyászzene, drámaiságát viszont oly erővel bontotta ki, hogy csak az ő egyénisége és biztos keze tud­ta egységben tartani a meg- meg torpanó tempók, a vissza­fogott vagy feszülten éneklő dallamok, drámai harmóniavál­tások feszültségében lélegző muzsikát. E küzdelemtől terhes zene a zárótételben oldódott fenségesen emberivé, bizakodó­vá. A zenekar egységes, szép hangzásából is kiemelkedő volt a három kürt játéka az Eroica- szimfónia Scherzo tételének triójában. Tökéletes együttesük ritka élményű pillanatokat szer­zett. Szép hangszínt produkált a vonóskar, technikai felkészült­ségük igen magas fokát bizo­nyították Weiner Leó és Hinde­mith előadásukkal. A fafúvó­sok a kiváló egyéni teljesítmé­nyeken túl egységesen szóltak, bár nem elég sokszínűén. — Hin­demith: Matthis, a festő c. mű­vében pedig mód nyílott erre. Biztonságuk azonban imponáló. A trombita szólam kemény hangzását talán elhelyezésük okozta. Mindent összevetve: nagysze­rű koncertet halottunk ez es­tén, gondolatot ébresztőt, érzé­ki szépséget okozót. És saját zenekarunk örvendetesen nagy számban jelen lévő tagjainak talán tanulságosat is. Kircsi László Távoktatás a pécsi Dolgozók Gimnáziumában ,,A távoktatók” vártak rám az igazgatói irodában. Azok a tanárok, akik önként vállalták, hogy részt vesznek a kísérletben, kidolgozzák és osztályozzák a munkalapokat. A dolgozók gimnáziumának levelező hall­gatói ugyanis hetente egyszer járnak konzultációra, többsé­gük csak a vizsgák előtt tanul, és így a megbeszéléseken sem tudják elmondani nehézségei­ket, mert még ki sem nyitották a könyveket. Tudásuk hiányos, és a kampánytanulás nem hoz­za meg az igazán várt ered­ményeket. Ezeket a1 problémá­kat felismerve kezdett el né­hány tanár „saját szakállára” feladatlapokat gyártani. Az OPI felnőttnevelési osztálya fel­figyelt tevékenységükre és meg­bízta a pécsi gimnáziumot, dol­gozza ki a távoktatás kísérleti modejljét. A megbízás óta három év telt el, három osztály „élte túl” az újfajta tanítási rendszert. Idén érettségiznek az elsők, akik a kísérleti osztályba je­lentkeztek. Az utolsó tanítási napon ta­lálkoztam közülük kettővel az iskola folyosóján. Nagy Kál­mánná és Erdősi Béla egy hó­nap múlva már megkapja az érettségi bizonyítványát. Erre minden reményük meglehet, hiszen, mint kiderült, négyes, ötös tanulók mindketten. — Miért vállalkoztak arra, hogy a távoktatási osztályban tanuljanak? — Másodikban hirdették ki, hogy van erre lehetőség. Az osztályunkból akkor heten je­lentkeztünk, — mondja Erdősi Béla. — Milyen nehézségeket vet lel a feladatlap? — Nincs annyi időnk, ameny- nyi ahhoz kellene, hogy mindig lelkiismeretesen kitölthessük ezeket. Egyes feladatlapokat nehéz is követni. A magyar iro­dalom munkalapja a legjobb. Bár ilyen lenne mindegyik — válaszolja Erdősi Béla. — Mikor tudnak tanulni? — Én autószerelő csoportve­zető vagyok a Volánnál. Két műszakban dolgozom. Felesé­gem, két gyerekem van. Ha délelőtt szabad vagyok, akkor állok neki. Éjszakázni nem bí­rok — mondja a fiatalember. — Egy feladatlapra átlag­ban jó fél napot számíthatunk, annyit kell foglalkozni vele. 15 éves a gyerekem, kevesebbet kell vele lennem, de a kisgyer­mekeseknek nagyon nehéz. Le­maradni, kihagyni részeket nem lehet, mert akkor felgyü­lemlik az egész. A családnak is be kell segítenie, még a tévé­nézést is meg kell szervezni — veszi át a szót. Nagy Kálmánné, aki harmadikban csatlakozott c kísérleti osztályhoz. — Miért választotta ezt az osztályt? — Mi sokkal eredményeseb­ben tanulunk, mint ők, nagyon jó a tanulmányi eredményünk. Itt gondolkodni kell, nem ma­golni. És a tanárt is jobban megismerjük. Ök csinálták a feladatlapokat, benne van az egyéniségük. Aztán ők is job­ban kiismerik magukat rajtunk. Első időben divat volt a má­solás, de most negyedikben már senki sem vállalná, mert a tanár rájönne, annyira ismeri a diákokat egyénenként is. Az osztályban igen jó közösség alakult ki. Még klubot is alakí­tottunk, ahova a végzés után is el fogunk járni! Én a BARA- NYAKER-nél vagyok oktatási előadó. Mindenkinek, és főleg a továbbtanulni szándékozók­nak ajánlom ezt a távoktatási formát! ♦ Tanáraikkal korábban be­szélgettem. Dr. Bécsy Tamásné irodalmat, Bártfai Lászlóné nyelvant, Dráb Ivánná matema­tikát, Orovicz Márkné fizikát, Bélyácz Imréné történelmet. Rattinger László biológiát tanít. Elmondták, hogy ez az új mód­szer elősegíti az egyéni tanu­lást, hogy kedvező tapasztala­tokat gyűjtöttek. Tanulságokat is levontak. A hatalmas meny- nyiségű feladatlapokat igyekez­tek sűríteni, lényeg retörően összeállítani. Igaz, a diákok tankönyvpótlónak is tekintik és igénylik is, hogy mindent ab­ból tanulhassanak meg. A ta­nulmányi átlag jó néhány ti­zeddel magasabb a távoktatási osztályban, mint a hagyomá­nyos osztályokban. A feladat­lapok abban is segítenek, hogy a diákok elsajátítsák a lé­nyegkiemelés „trükkjét" és job­ban rögzítsék az anyagot. A tanárok és a diákok is azon­nali visszajelzést kapnak egy­más munkájáról. A matematikai feladatlapok is sikeresek, a hallgatóknak lé­nyegesen jobb a feladatmeg­oldó készségük. Ugyanez mondható el a fizikáról is, ahol külön eredmény, hogy a 26 fős osztályból húszán e tárgyból is jelentkeztek érettsé­gire! A történelmi feladatlapok egyik jelentősége, hogy rugal­masak, követni tudják a napi politikát is, A gondolkozásra nevelés mellett jellemnevelő ha­tása van a lapokban. Már nem ragasztgatják, radírozzák agyon, kevesebbet másolnak. A tanárok kerekmondatos vála­szokat követelnek és mindnyá­jan javítják a helyesírást is. A gimnáziumba járók többsége távol áll a biológiától, mégis sokan választották érettségi tár­gyul a biológiát is. A tanárok elismerik, hogy a távoktatás fo­kozottabb megterhelést jelent a tanulóknak, de az alkotóbb jellegű munkának ez egyik fel­tétele. A kísérleteket négy év­folyam végeztével értékelik véglegesen. Az OPI munkatár­sai félévenként egyszer órákat látogatnak és a tanárok rend­szeresen küldenek beszámoló­kat az eredményekről. — A kísérlet első évében elég nagy volt a lemorzsoló­dás. Vajon ez a feladatlapok­nak „ köszönhető"? — kérde­Rajztanitás finn módra Népművészettel a giccsparádé ellen Nemrégiben Pécs város ven­dége volt Marja Leena Kos- kela lahti rajztanárnő és férje, Matti Koskela szobrászművész, akit a hozzáértők a mai finn képzőművészet egyik legtehet­ségesebb alakjának tartanak. Koskela asszony a magyar kép­zőművészeti oktatást tanulmá­nyozta, és előadásokat tartott arról, hogyan tanítják a rajzot Lahti új, korszerű iskolájában, a Liipolában. Diaképeket és száz gyerekrajzot is hozott ma­gával, amelyeket hamarosan a pécsi közönség is láthat majd, hiszen itt maradnak. Matti Koskela barátságosan, de határozottan ragaszkodott hozzá, hogy turistának, mi több, sofőrnek tekintsük. A felesége szerencsére bőbeszédűbbnek bizonyult, és szívesen válaszolt arra a kérdésünkre, hogyan ok­tatják a rajzot Finnországban. — Nem a rajztudásra helyez­zük a hangsúlyt, hanem arra, hogy már 'korán kialakuljon a gyerekben a szép iránti igény, hogy általános vizuális kultúrá­ra tegyen szert. A tantervet nem tekintjük szentírásnak. Bát­ran eltérünk tőle, ha az eltérés közelebb visz a célunkhoz. Megfelelő arányban foglalko­zunk az építőművészettel, bel­sőépítészettel, a használati tár­gyak és a környezet esztétiká­jával. Sajnos, erős harcot kell folytatnunk az ízlésromboló nemzetközi hatások ellen. Első helyen a töméntelen reklámot említem. A gyerekeinket arra próbáljuk ösztönözni, hogy is­merjék föl, mi az igazság a hir­detésekben, tanulják meg őket értelmezni. Harcolunk a televí­ziós ártalmak ellen is, hiszen elárasztottak minket a krimik, a bárgyú külföldi filmek és mű­sorok.- Hogyan tudnak ez éllen védekezni? — Bizonyos intézkedéseket az állam is tett: bűnügyi filmeket egy idő óta csak korlátozottan, és a késő'esti órákban, egy­mással párhuzamosan vetíthet a televízió. Ami pedig a rajz­tanárokat illeti: a népművészet, a nemzeti hagyományok irá­nyába orientálják a tanulókat. Sajnos, a mi folklórunk nem olyan gazdag, mint például a magyaroké, de amink van, azt igyekszünk megbecsülni és to­vább éltetni. A nemzeti hagyo­mányok ápolásával, a finn né­pi ipar- és díszítőművészet for­makincsének felhasználásával védekezünk a nemzetközi giccs- hullámmal szemben. Erre ala­pozzuk az egész esztétikai ne­velési rendszerünket. — Milyen tapasztalatokat szerzett ön Magyarországon? — Korábban nem sokat tud­tam a magyar rajzoktatásról, de a férjemmel együtt most már törzsvendégnek számítunk Ma­gyarországon: ő a hatodik, én a harmadik alkalommal vagyok itt. Irigylem a pécsieket, mert hihetetlenül gazdag múzeumaik vannak, és ezt remekül ki lehet használni a rajztanításban. Az óraszám is magasabb, mint ná­lunk, Lahtiban, ahol ilyen mú­zeumok sincsenek. Természete­sen van olyan terület, ahol mi előbbre tartunk, de a tapaszta­lataim általában kedvezőek. H. J. zem az iskola igazgatóját, Komlódi Józsefet. — Az eddigi három év során 57-en vettek részt a távoktatás­ban. 47 százalékuk maradt ki. Felkerestük őket és kiderült, hogy 70 százalékuk nem a ta­nulási forma miatt nem jött el többé. Családi, munkahelyi okok akadályozták meg őket. Húsz százalék nyilatkozott úgy, hogy kevés volt az ideje a munkalapos módszerhez. — Jónak tartja a távokta­tást? — Célunk, hogy segítsük az otthoni, önálló tanulást, és ezt csak ezzel a formával tudjuk elérni. Ősszel az elsősöknek is beindítjuk a távoktatást, öröm­mel várjuk a jelentkezőket! Má­jusban keressenek meg min­ket, akik úgy határoztak, hogy részt vesznek a távoktatásban. Barlahidai Andrea Műemlék­védelem Baranyában Megkezdik a pécsi kisegítő iskola javítását Műemlék épületekben meg­lehetősen gazdag Baranya megye. Védelmük, felújításuk fontos feladat. Az Országos M űemléki Felügyelőség pécsi építésvezetősége ebben az év­ben is több épület rekonstruk­cióját folytatja, kezdi el. A város egyik legszebb ba­rokk műemlékének számít a Kulich Gyula utca 1. szám alatti ház, a kisegítő iskola tömbje. Hosszú évtizedek óta most javítják először az épü­letet. Idén elvégzik az utcai front homlokzat- és tető- felújítását, egymillió forint ér­tékben. A fából készült tető- szerkezet felületét konzerváló anyaggal kezelik és utána fog­nak hozzá a javításokhoz. Ez év első félévében fejezik be a Dischka Győző utca 8. szám alatti négylakásos épület re­konstrukcióját. A romantikus stílusú házat a PIK megbízá­sából újítják fel. Június 30-ra tervezik az István téri, 15-ös számú emeletes ház átadását. Ide költözik régi szükséghelyé­ről az építésvezetőség. A klasz- szicista épületben nemcsak az irodák kapnak helyet, hanem három vendégszobát is kiala­kítanak. A pincében a KISZ- alapszervezet rendezi be klub­ját. Az elképzelések szerint jövőre kezdik el a volt járási hivatal átalakítását, amennyi­ben a tervek is elkészülnek ha­táridőre. Az OMF korábban is dolgozott a múzeumnak, ők állították helyre a Vasa- rely-házat és az Uitz Mú­zeum épületét is. Tovább­ra is követik a pécsi vár­falat, melynek helyreállítására ebben az évben egymillió fo­rintot fordíthatnak. A vízlép­cső sorsa ezután is a régészeti kutatásoknak alárendelt. A pécsváradi vár munkála­taihoz négy évvel ezelőtt fog­tak hozzá. A főépület új tető- szerkezetet kapott. Még hátra vannak a belső befejező mun­kák és a közműcsatornózás. A tervek szerint a várat télen oktatási célokra, nyáron ide­genforgalmi létesítményként hasznosítják majd. Siklóson a- ferences kolostort alakítják át, amely a kerámiaszimpozion „fellegvára” lesz. A második ütemben a hozzákapcsolódó templomot és végül a még hátralévő, 400 méternyi várfa­lat állítják helyre. Befejeződött a baranyai kö­zépkori katolikus templomok felújítása. Három évvel ezelőtt a festett kazettás református templomok rekonstrukciós prog­ramja indult el. Már elkészült a drávaiványi, a kórósi és a nagyharsányi helyreállítása, az idén és a következő években kerül sor a kémesi, a patapok- losi, a csarnótai és a garéi templomokra. A felújítás költ­ségeinek 70 százalékát az OMF, a többit a megye és az egyház fedezi. Ez a program várhatóan 1982-re fejeződik be. B. A. A Dischka Győző utca 8. számú épületet a PIK újittatja fel

Next

/
Oldalképek
Tartalom