Dunántúli Napló, 1979. május (36. évfolyam, 118-147. szám)

1979-05-08 / 124. szám

a Dunántúli napló 1979. május 8., kedd Napirenden a szakszervezet múlt évi munkája Bizalmi küldöttek és a vszt együttes tanácskozása a Mecseki Szénbányáknál Sok a Dótműszak - tették szóvá a tanácskozás résztvevői Munkásőr-tanácskozás Harkányban Rengeteg a pótműszak a szénbányáknál, az idei év első négy hónapjának adatai még- csak riasztóbb képet festenek. Ezzel szemben gyenge az élő­munka kihasználása a föld alatt, sok a kieső idő, az állás, a veszteglés, a tűnődés. Nürn­berger Géza a túlórák magas számát illetően úgy vélekedik, hogy azt már eleve így terve­zik. Akkor: vagy a tervvel van baj, vagy a teljesítménnyel, vagy,a geológiai viszonyokkal, vagy a gépesítéssel. Minden­esetre a túlórák semmiképp nem növelik az átlagéletkort, hiszen mikor van ideje a bá­nyásznak regenerálódnia. Demeter János azt fejtegeti, hogy a pótműszakolás a kar­Szex, szerelem, társkeresés, erkölcs Közművelődési filmhét Szerdán újabb fórum bantartós kérdése is, megfelelő tervszerű megelőző karbantar­tás mellett jobb lenne a gépek kihasználtsága, például a ka­parójavítás miatt nem esnének ki fél és egész műszakok. Mind­ezekkel Keszler Ferenc is egyet­ért, ha a folyamatos munka­végzés feltételeit biztosítanák, akkor a pótműszakokat való­ban nem a termelési kiesések pótlására kellene felhasználni, hanem a népgazdaság igényei­nek megfelelően többletek ter­melésére .. . Mindez egy szak- szervezeti tanácskozás refrén- szerűen visszatérő kérdése, de persze emellett a felszólalá­sok nyomán meredeznek a min­dennapi élet más kérdőjelei is, hogy miért íztelen a komlói Jó­szerencse étteremben főzött üzemi koszt, Pécshez képest miért szürkébb Komló bolti vá­lasztéka, hogy a szászvári bá­nyaüzemben miért nem biztosí­tanak több kisgépet és így to­vább. Tegnap délutári a pécssza- bolcsi Puskin Művelődési Ház­ban együttes tanácskozást tar­tottak a Mecseki Szénbányák bizalmi küldöttei és a vállalati szakszervezeti tanács — elöljáró- “ban az ott elhangzott vita né­hány megállapítását idéztük fel. A tanácskozás fő napirendje a Mecseki Szénbányák szakszer­vezete központjának osztályve­zetője. A felvetésekre Keszler Ferenc válaszolt, majd a ta­nácskozás résztvevői egyhangú­lag elfogadták a szakszervezeti bizottság múlt évi munkáját összegező beszámolót. A munkásőrség Baranya, Tol­na és Somogy megyei egység- parancsnokai részére tartanak továbbképzést Harkányban az építők üdülőjében. A tanácsko­záson a munkásőrség országos parancsnoka által az 1979-es évre meghatározott kiképzési feladatokat, illetve azok végre­hajtásának módszereit dolgoz­zák fel. A tanácskozásra a mai napon Baranyába érkezik Nagy György, a munkásőrség orszá­gos parancsnokának első he­lyettese. A déli órákban a párt- bizottságon dr. Jerszi István, a megyei párt-vb tagja, az MSZMP Baranya megyei Bizott­ságának titkára fogadja őt és a kíséretében lévő Megy aszal József megyei munkásőr-pa- rancsnokot. Az eszmecsere után Nagy György a három megye parancsnokainak beszámolóját hallgatja meg, majd délután a továbbképzés résztvevőivel együtt a Mecseki Szénbányák Vállalathoz látogatnak. Ismer­kednek a vállalat életével, ered­ményeivel, üzemlátogatáson, majd este kötetlen beszélgeté­sen vesznek részt. Holnap Nagy György idősze­rű kérdésekről tart tájékoztatót, majd a munkásőr-egységpa- rancsnokok kérdéseire válaszol. A munkásőr továbbképzés pénteken zárul. (—mz—) Huszonöt éves a pécsi Szabó István Úttöröház Jó előre elkeltek a jegyek a közművelődési filmhét vetítései­re, zsúfolt nézőterek előtt pe­regnek Pasolini, Truffaut, Go­dard, Bergman, Bunuel filmjei —, s noha még nincs vége, már megállapíthatjuk: sikeresnek bizonyult a Baranya megyei Népművelési Tanácsadó, a BBS kutatócsoportja, a Népmű­velési Intézet Forgalmazási Központja, a pécsi Ifjúsági Ház és a Baranya megyei Moziüze­mi Vállalat által szervezett filmhét. Az Ifjúsági Házban tegnap este az első nyilvános vita is lezajlott, szakemberek és érdek­lődők beszélték meg a társas- kapcsolatok és a szexualitás kérdéseit, főképp a már látott filmekhez kapcsolódva, s ki­egészítve a hétköznapok ta­pasztalataival. A hétfői vitához hasonlóan szerdán újabb fórumnak ad ott­hont az Ifjúsági Ház: a párvá­lasztás szabadságáról, korlátái­ról, lehetőségeiről beszélget a résztvevőkkel többek között H, Sas Juciit szociológus, dr. Buda Béla szexológus és dr. Czeizel Endre genetikus. vezeti bizottságának — huszon­hét gépelt oldalas, kilenc táb­lázattal illusztrált — beszámoló­ja, mely átfogó képet adott a szakszervezet múlt évi tevékeny­ségéről. Az írásos beszámoló­hoz Keszler Ferenc, a vállalat szb-titkára fűzött szóbeli kiegé­szítést, egyebek mellett érdem­ben válaszolva a szakszervezeti bizalmiak múlt évi tanácskozá­sain felvetett, azon mód meg nem válaszolható konkrét kér­déseire. Ezután következtek a hozzászólások. A tanácskozáson felszólalt Simon Miklósné (Kossuth Bá­nyaüzem), Nürnberger Géza (Gépkocsiüzem), Mihola István (Északi Bányaüzem), Kauflmann Gyula (Központi Gépüzem), Németh Rezső (Zobák Bánya­üzem), Demeter János (Vasas Bányaüzem), Bogár József, a Mecseki Szénbányák igazgató- helyettese és Dandó István, a Bányaipari Dolgozók Szakszer­Fellépés előtt a pécsi úttörőház tánccsoportja Ünnepség az Ifjúsági Házban Kitüntetések, jutalmak a legjobbaknak Az Acsády útiak sikere A Mezőgazdasági Múzeum változatos pályázatot irt ki álta­lános iskolások számára: környe­zetvédelemről, népszokásokról, étkezési szokásokról szóltak o megadott témák. Közel három­ezer pályamunkát küldtek be az ország diákjai, ebből tizenötöt a pécsi Acsády Ignác úti Általános Iskola biokémiai szakkörének tag­jai készítettek. A pályázat eredményhirdetésé­re a hét végén került sor. Az Acsády úti gyerekek három első, két második és három harmadik díjat nyertek el, valamint három különdijat. A dolgozatokat író 19 gyerek és az őket kísérő fel­készítő tanárok, Garamfalvi Ottá- né és Kozma Lászlóné boldogan vették át a múzeum főigazgató­jának díját is, amellyel az isko­lát jutalmazták. Megtalálták Attila legendás hármas koporsóját Gyevinél... Városi úttörő prózamondó verseny Pécsett Ami a versenydíjnál is értékesebb könyv most Megtalálták Attilo legendás hármas koporsóját Gyevinél a Tiszában! Aki erről vagy félév­százada tudósított, régész ugyan, ám ez mégsem régé­szeti hír; csupán Móra Ferenc saját hivatását ironizáló és a Szöged környéki emberek apró gyarlóságain szelíden mosoly­gó tárcanovella. Hogy mégis miért került ide az írás elejé­re? Talán csak azért, mert ha a híres Isten ostoráról hallok ezentúl, minden bizonnyal ösz- szekapcsolódik egykor oly ret­tegett neve agyamban annak a kislánynak az arcával, hang­jával, aki ezt a Kis Móra-no- vellát korát meghazudtoló bölcs humorral és természetes ked­vességgel elmondta tegnap a Jókai utcai Általános Iskola csapatotthonában. Itt rendez­ték meg ugyanis a városi út­törőelnökség prózamondó ver­senyének döntőjét. A kiírás szerint a pályázók Móra és Móricz prózai művei közül választhattak maguknak négy-öt percnyi terjedelmű ,,versenyszámot”. Mindkét nagy magyar író száz éve született, mindketten nagyon sokat írtak gyerekeknek és gyerekekről, így hát az ő műveikre kon­centrálni a pályázók figyelmét szerencsés ötlet volt. A három selejtezőben még harmincon indultak, a tegnapi döntőbe már csak a tíz leg­jobb került. S ők — amitől sok tapasztalt, híres színész is visszaretten — vállalták, hogy elmondanak, előadnak egy novellát szabadon, nélkül, s tegyük hozzá, már a verseny után: élményt adóan. Ezek az ötödikes, nyol­cadikos lányok és fiúk nem előadóművészek, s nem is va­lószínű, hogy azok lesznek fel­nőtt korukban, de azt már most bebizonyították: érzik és szeretik a magyar irodalmat és szépen, kifejezően beszélik anyanyelvűnket. S ez minden versenydíjnál értékesebb. A zsűri bizony gondban volt, kiket jutalmazzon arany okle­véllel. Végül is Polacsek Má­ria, a Pellérdi Általános Isko­la, Kékesdi Mária, a meszesi iskola, Rudolf Valéria, a II. számú gyakorló iskola és Bó­dog Sándor, a Jókai úti Álta­lános Iskola tanulója kapott „aranyat” kiváló teljesítmé­nyéért. D. I. Virágos szoknyás, hímzett blúzos, piros masnis kislányok­kal telt meg vasárnap délután Pécsett az Ifjúsági Ház színpa­da. Velük együtt énekelték a vendégek — köztük dr. Petöházi Szilveszter, az MSZMP Pécs vá­rosi Bizottságának titkára, Kiss György, a megyei pártbizottság osztályvezető-helyettese, Lantos József, a megyei tanács osztály­vezető-helyettese, Gergely László, a HNF Pécs városi Bi­zottságának titkára, a KISZ és az úttörőelnökség megyei és Pécs városi vezetői, az üzemek, intézmények képviselői — a Himnuszt, s ezzel kezdetét vette a pécsi Szabó István Úttörőház 25 éves jubileuma alkalmából rendezett ünnepség. A vendé­geket Kóczián Erzsébet, az út­törőház igazgatója köszöntötte, majd Rákos János, a KISZ Pécs városi Bizottságának első titká­ra mondott ünnepi beszédet. Méltatva az úttörőhóznak a vá­ros úttörőmozgalmához ezer szállal kötődő tevékenységét, megemlékezett azokról az év­számokhoz kötött állomásokról, melyek az úttörőház életének jelentős mérföldkövei. Az első és a legfontosabb az 1954. no­vember 7-i, hiszen akkor vették birtokukba a pécsi gyermekek az úttörőházat. Két évvel ké­sőbb már országos versenyekről is szép eredményekkel tértek haza: A következő fontos állo­más 1957. május 1-e, amikor felvették Szabó Istvánnak, a Tanácsköztársaság vöröskatoná­jának, a pécsi vörösdandár pa­rancsnokának nevét, akit 1944- ben a német fasiszták elhurcol­tak ... Fennállásuk 10. évfor­dulóján — eredményes munká­juk elismeréseként — a KISZ KB vörös selyemzászlajával tüntet­ték ki az úttörőházat. Ezt a ma­gas kitüntetést azóta még egy­szer megkapták. Rászolgáltak az elismerésekre, hiszen az út­törőház szinte évről évre bőví­tette a fiatalokkal való foglal­kozás területeit, s a szakkörök, pályaismertetők, felnőtt és ifi­vezetők képzése, továbbképzése mellett módszertani anyagok készítésére, országos találkozók rendezésére is vállalkozott. Eze­ken a rendezvényeken mindig szép sikereket arattak a pécsi gyerekek, sőt külföldről is hoz­tak babérokat. Az úttörők eddig elért ered­ményeinek segítőit a vasárnapi ünnepségen kitüntetésekkel ju­talmazták. A KISZ Központi Bi­zottsága az Ifjúságért Érdem­érem kitüntetéssel ismerte el dr. Siptár Ernőné és Rétfalvi Sándor szakkörvezetők kima­gasló ifjúságmozgalmi és szak­mai munkáját, Űttörővezetői Ér­demérem kitüntetésben részesült Zsolt Antalné úttörőházi tanfo­lyamvezető, kiemelkedő mozgal­mi és pedagógiai tevékenységé­nek jutalmaként. A Kiváló ifjú­sági vezető érem kitüntetést ve­hette át Rétfalvi Sándorné szak­körvezető, az ifjúsági mozga­lomban végzett eredményes munkájáért. Egy szakkörvezető a Kiváló Úttörővezető kitünte­tésben, két-két fő aranykoszorús KISZ-jelvény, illetve Kiváló ifjú­vezetői munkáért kitüntetésben részesült. Heten kapták a KISZ KB, illetve a Magyar Úttörők Szövetsége országos elnöksé­gének Dicsérő Oklevelét. Meg­jutalmazták a különböző szak­körökben kiemelkedően jól te­vékenykedő úttörőket is. A ki­tüntetéseket, illetve iutalmakat Bóna Ernőné, a KISZ Baranya megyei Bizottságának első tit­kára és Hajas Zsuzsanna, Pécs városi úttörőelnök adta át. A jubileumi emlékünnepség az úttörőház volt és jelenlegi tagjainak műsorával fejeződött be. T. É. Rekviem Radnótiért A születésnapját ünne­pelte az ország — halála után 35 évvel még csak a hetvenediket! —, nem illik talán a halál gondolata, az elsiratás hangulata az alkalomhoz. Mégis: a köl­tészet hívei, mindazok, akik Radnótira emlékez­nek, mintha egy rekviem résztvevői lennének. Róla nem lehet szólni, rá nem lehet emlékezni a durva és erőszakos halál említé­se nélkül, ez a halál iszo­nyú bétetőzése, kegyet­len igazolása Radnóti egész költészetének. Úgy gondolom, jól tette a Magyar Televízió, hogy a pécsi stúdió által készí­tet; dokumentumfilmmel emlékezett a költő szüle­tésének napjára. (E vers­mondó verseny szép hát­tere, előzménye, kiegészí­tője volt ennek az emlé­kezésnek.) Az Erlőtetett menet újabb bizonyítéka, hogy a pécsi stúdió vég­érvényesen felnőtt, nem­csak elsőül vállalt, hanem távlatot jelentő feladatá­hoz is. Képes nagy igé­nyű, átfogó, komoly szak­mai munkát és elmélyülést kívánó műsorok készítésé­re. Az Erőltetett menet szerkesztőriportere, Füzér. János, igen nagy alapos­sággal és gonddal dol­gozta ki a műsor koncep­cióját. Radnóti életének utolsó féléve, végső kál­váriajárása sok tekintetben feltáratlan még, de nincs oly messze az időben, hogy a nyomok ne lenné­nek föllelhetők. Érdemes megtenni harmincöt év múlva azt az utat, amit több ezer sorstársával együtt a költő megtett. Még akkor is, ha a nyo­mokat fű lepi, szél elfújta, a béke azóta eltelt évti­zedei elegyengették. Néhány nyomra mégis­csak sikerült rábukkanni. Borban arra a papra, Mi- lorád atyára, aki annak idején naponta megfordult a lágerekben, s aki — érthetően — nem emlék­szik külön a magyar köl­tőre, csak együtt az ez­rekre, akik szinte arc nél­küli áldozatokként tenget­ték ott egyre kisebb esé­lyű életüket. S később, az északnak tartó menet egy- egy pontján fölbukkant még egy-egy szemtanú, akik nem sokra, mindösz- sze néhány apró adalékra emlékeznek már, de éppen ezek az apróságok hatnak a történelem nagy folya­mainak ismerete ellenére is a leghátborzongatób­ban. Mindezek o nyomok do­kumentumértékük dacára csak szerény kísérői voltak a hajdani menetnek, amelynek igazi valósága Radnóti följegyzéseiből, verseiből világlik ki. A fü­zetből, amely a tarkólövés után a földbe került. S amit — az utókor szeren­cséjére — nem tudott el­pusztítani a fasizmus. A versek tehát hűséges kísé­rőként haladtak együtt a nyomokon vonuló stábbal. Dávid Kiss Ferenc és rész­ben Győry Emil tolmácso­lásában ezek a versek ön­álló szépségük mellett a harmincöt év előtti halál- menet hangulatát is töké­letesen visszaadták. A pon­tos és hiteles összekötő­szöveg Tolnai Gábor aka­démikus és Pomogáts Bé­la irodalomtörténész — szakértők — érdeme is. A mértéktartó, ízléses és drá­mai feszültségű rendezés Wiedermann Károly mun­kája. De ki kell emelnünk Háda Sándor igen szép, plasztikus képeit is, ame­lyek ott is, ahol a kame­rával befogható tényanyag elfogyott, követni tudták a szöveget és a versek hangulatát. H. E.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom