Dunántúli Napló, 1979. május (36. évfolyam, 118-147. szám)

1979-05-06 / 122. szám

979. MÁJUS 6. GAZDASAGPOUTIKA DN HÉTVÉGE 3. Zöldesszürke por,illata, mint az Fehérje-bontósterméket állí­tanak elő Boksán — hulladék­ból. Hulladékból, amelynek el­tüntetése, megsemmisítése száz­milliós nagyságrendű befekte­téseket igényel világszerte. Szőrből és patából, toliból és pikkelyekből 80 százalékban emészthető fehérjepótló takar­mány-alapanyagokat fognak ké­szíteni a jövőben, s ami a táv­lati lehetőségeket illeti - az ma fel sem mérhető. Új fogalom Kóstolási bemutatóra hívtak meg 1978. október 26-án Bok­sára. Kétféle módon etetett csirkéből készült levest, főtt húst, rántott csirkét tálaltak. Senki sem tudta, milyen takarmányon nevelték fel az 1-est és mit ka­pott a 2-es teríték. Szavazni kellett. Én nem vagyok gasztro­nómiai szakértő, de a KÖJÁL hi­giénikusai, az állatorvosok, c feltaláló és gyártó szakembe­rek, baromfitenyésztők közül íz­re, színre, szagra senki sem tudta megállapítani, melyiket nevelték fel Conaminon. Conamin. — Űj fogalom a takarmányozásban. Új fogalom, aminek a jövője beláthatatlan, amiről egyelőre csak azt tud­juk, hogy szabadalmát 12 or­szágban védették — köztük a Szovjetunióban, az NSZK-ban, Argentínában, Csehszlovákiá­ban és Lengyelországban. Ami­ről azt tudjak, hogy a feltalálók által megadott technológia alap­ján le lehetett gyártani,- egyenlő értékű az évente száz­millió dolláros nagyságrendben importált halliszttel, sőt ma már üzemi méretben gyártják itt Baksa térségében egy hadi­üzemet meghazudtoló elzárt­ságban. Kaiser László, az új takar­mányt előállító társulás igazga­tó tanácsának titkára egy ma- rék port tartott elém. Zöldes­szürke. Illata, mint az ánizsé. Az ember legszívesebben meg­kóstolná. Meg is kóstolta az or­szágos fehérjeprogram főmér­nöke. — Jó. 80 %-os hasznosíthatóság — 1978-ban egyszerű társulást hoztunk létre a sellyei Agroké­miával — mondja Baksai Antal, a baksai Ezüstkalász Tsz elnö­ke — azért, hogy egy vásárolt szabadalmi eljárást kikísérle­tezzünk, megvizsgáljuk, hasz­nosítható-e a termék és ho­gyan, megállapítsuk a jelentő­ségét és kidolgozzuk az üzem­szerű gyártás technológiáját. Valahol Baksa térségében - a sellyei laboratóriumi kísérle­tekkel párhuzamosan — négy hónap alatt felépítettek és be­rendeztek egy provizórikus fél­üzemet, ahol ma két műszakban naponta 300—400 liter Conamint állítanak elő. Litert, mert porí- tásra csak a Phylaxiának van módja. Ez több milliós beruhá­zást igénylő berendezés. A feltalálók által megadott technológia tehát jó: vázfehér­jékből fehérjeszerű takarmány­alapanyagot lehet üzemszerűen előállítani. Vázfehérjék. — Tonnaszám képződik naponta a vágóhida- kon és bőrgyárakban a hulla­dék — bőr, szőr, pata, toll, hol- pikkely. Súlyos milliókért meg­semmisítő telepeket hoznak létre — most éppen Garé kör­nyékén egyet — és szállítják oda gépkocsin a hulladékot, hogy eltüntessék. Ezentúl azonban ebből a mindeddig csak gondot okozó hulladékból is takarmány ké­szül. Nemcsak a vágóhídi mel­léktermékekből! — Az más. A vágóállatok lágyrészeiből ismert technológiákkal számos üzem készít húslisztet Magyarorszá­gon is, amelynek 50 százalék körüli a beltartalmi értéke. Pár­huzamosan itt-ott a vázfehérjét is feldolgozzák már külföldi licensz alapján magas hőfokon, őrléssel, és 38 százalékos hasznosíthatóság ú takarmányt kapnak. Egy ilyen melléktermék­feldolgozó üzem épül Pécsett is 120-150 millióért a Baromfifel­dolgozó Vállalatnál. Ami ennél Uj t aulátok a zöld forradalomban Nagyértékíi takarmány hulladék vázlehérjékből — Szabadalmi védettség 12 országban — Sokmilliós importmegtakaritási lehetőség ConamSnt gyártanak a boksái Ezüstkalász és a sellyei Agrokémia együttműködésében a rendszernél gond, az a szennyvíz, amelynek eltüntetése önmagában 80—90 millió. — A mi eljárásunk más — mondja Soós Attila, a sellyei Agrokémia elnöke. — Mi kémiai bontást végzünk. S az az üzem, amelynek terveit a kísér­leti üzem tapasztalatai alap­ján nagyon rövid időn be­lül elkészíthetjük, harminc-har- mincötmillióért felépíthető, komplett, kis méretű — vagyis a vágóhidakon belül elkülönítet­ten felépíthető — nincs vízgond, nincs szállítás és minden gépi berendezése a porító tornyon kívül magyar. Importgép-igé­nyünk a beruházás bekerülési értékével szemben igen mini­mális. Négy hónapja folynak az üzemszerű gyártási kísérletek, és természetesen vannak még megválaszolandó kérdések a gyártásban is, a felhasználás­ban is, amelyek az elmúlt nyolc hónap alatt nem voltak tisztáz­hatók. „Mert amit lombikban megcsinálok, az nem biztos, hogy kétszáz literes autoklávok- ban is megy” — ahogy Soós Attila mondotta. A félüzemnek — azért félüzem, mert a porí- tást a Phylaxiánál kell elvégez­ni — éppen az a feladata, hogy kidolgozzák és meghatározzák azokat a paramétereket, ame­lyek a referencia üzem megter­vezéséhez szükségesek, megál­lapítsák az energia-, víz-, szál­lítási szükségleteket, az anyag­felhasználást — miből mennyi kell és mennyi lesz —, kidolgoz­zák a gyártási stabilitást, a ho­mogén szerkezetet, a termék és segédanyagok mennyiségének összetételét, az optimális üzem­nagyságot. Rendelés szerint Mi várható az eddigi mun­kák alapján? Mindenekelőtt az, hogy pár hónapon belül standard értékű takarmány-alapanyagökat lesz­nek képesek előállítani. Nem egyet, hanem rendelés szerint. — Ha a tudósok azt mondják majd, a csibének kell x meny- nyiségű lizin a fejlődés külön­böző stádiumában, mert hiszen ez változik, akkor mi képesek leszünk olyan tápszert előállí­tani, amely ezt a mennyiséget garantálja — állítja Kaiser László. — Hogy mikor, az attól is függ, hogy a tudományos ku­tatások mikor érik el ezt az ál­lomást. Az állatetetési kísérletek hó­napok óta folynak. A kaposvári főiskolán broilert és sertést ne­veltek fel Conaminnal — most folynak kísérletek tojótyúkokkal. Az első eredmények csak pá' dekával maradtak el a kontrol­iétól, amely hallisztet kapott. De ez a biztató alap csupán, mert hisz a Conamin-etetésnek ugyanúgy ki kell dolgozni a technológiáját az állatok élet­kori igénye szerint, mint a hal­lisztét és ennek megfelelően megállapítani a takarmány-re- ceptúrákat. Ez a tudományos intézetek feladata. A termék ugyanis módosítha­tó. Az illátosítást már megol­dották. Laboratóriumi körülmé­nyek között megvalósult külön­böző aminosavakkal a dúsítás. És végéhez közelednek a ható­sági vizsgálatok. Ezek szerint a hulladékból előállított Conamin semmiféle mérgező anyagot nem tartalmaz. Referencia üzeni kell Négy éve folyik a szabadalmi eljárás. Mindenki, akinél a fel­találók eddig kopogtattak, jó­nak találta a gondolatot, de csak állami pénzeszközökkel megvalósíthatónak. A baksa— sellyei társulás fele-fele alapon saját műszaki fejlesztési alap­jából építette fel 1978 júliusa óta a félüzemet, állította elő a terméket és végezte el a kísérle­teket. — A siker egyértelmű. 1969 óta vajúdik a téma és az elmúlt tíz év alatt nem lé­pett annyit előre, mint 1978. jú­lius 1-től. Ez a baksa—sellyei társulás legnagyobb eredmé­nye. Legnagyobb pozitívuma pedig az, hogy ebben a házas­ságban az egyik fél tudja, mi­ként kell előállítani, illetve ké­pes azt kidolgozni, a másik fél tudja vagy ki tudja dolgoztat­ni, miként kell felhasználni a Conamint. Az erőforrásokat illetően a társulás megtette azt, ami tőle telik. A továbblépéshez most központi támogatás kell forint­ban is, szellemiekben is. — Az öt-hat hónapos üzemi gyártási kísérletek eredményei alapján most egy kis referencia üzemet kell megtervezni és megépíteni, amely alkalmas ar­ra, hogy üzemszerű termelést biztosítson, amit bemutathatunk vágóhídi szakembereknek és üz­letembereknek — mondja Soós Attila. — Mi ugyanis nem a ter­méket, hanem a komplett üzem tervét és a technológiát kívánjuk eladni Magyarországon is, kül­földön is. — A referencia üzem felépí­téséhez műszaki fejlesztési pénzre van szükségünk — foly­tatja a gondolatot Baksai An­tal. — A két szövetkezet pénze erre már nem elég. Igényünket bejelentettük az Országos Mű­szaki Fejlesztési Bizottsághoz Az országos fehérjeprogram irodavezetője napokon belül meglátogatta üzemünket, igen kedvezően nyilatkozott és megígérte segítségét. Többféle kísérletet máris az ő segítségük- gel végeztettünk. Sürget a lehetőség A támogatós gyorsan kell, és akkor nagyon rövid idő alatt lehetnek Conamin-üzemek. Conamin-üzemek, amelyek fe­leslegessé teszik milliós meg­semmisítő telepek építését. Conamin-üzemek, amelyek méretüknél fogva a helyszínen dolgozzák fel a hulladékot, és feleslegessé válik a 20-30 km-re történő, környezetszennyező szállítás. Conamin-üzemek, amelyekkel hulladékból hasznosítható, ki­emelkedően magas beltartalmi értékű takarmányokat lehet elő­állítani. Conamin-üzemek, amelyek a világpiacon rendkívül keresett tápszereket szállítanak lényege­sen olcsóbban, mint amennyibe a most forgalomban lévők ke­rülnek. Conamin-üzemek, amelyek­nek beruházási és üzemelési költségei töredéke a jelenlegi melléktermék-feldolgozó üze­mekének. Conamin-üzemek, amelyekkel tízmillió dolláros nagyságrend­ben takaríthatunk meg fehérje­importot. Sőt, minthogy máris igen élénk a külföldi érdeklő­dés, ez a szabadalom nekünk hozhat dollármilliókat. És miért Baksa? — Nekünk 110 000 tojótyú­kunk van. Elképzelhető, milyen horribilis mennyiségű fehérjét etetünk — válaszol Baksai An­tal. — Az árak pedig a csilla­gokhoz közelednek. Ezt nem lehet elviselni. Amikor felkere­sett a feltalálók egyike, Dávid Gyula, én őt mindjárt itt is fog­tam. Mert számításom szerint van a megyében annyi ilyen jellegű hulladék, hogy három­négy tsz teljes állati fehérje tápszerszükségletét ki lehessen ezekből elégíteni. Minden levá­gott nyúl után 18 dkg farok, fül, láb, szőr marad, ami a vágók­nak igen jelentős tehertétel, mert hiszen hová tegyék. A ba­romfinál 10—12 dkg a tollmeny- nyiség, ami keletkezik. Bikaion épül a halfeldolgozó. Mi le­gyen a pikkelyekkel? — Nekünk meg fehérjetakarmány kell, és ezt megtermeljük mi magunk­nak magunk. És én annak örü­lök, hogy ebben a feltalálótól az Agrokémián keresztül a mi­niszterig mindenütt a legmesz- szebbmenő segítőkészségre ta­láltam. Büszke vagyok arra, hogy a Conamin minálunk meg­született. Új ötletek támadnak Sovány, agyondolgozott férfi fogad az isten háta mögött, a kísérleti üzemben. Találkoztam vele, amikor az építés elkezdő­dött, ragyogott a szeme, ami­kor az első cseppeket a Cona­minból megmutathatta. Most in­kább megilletődött. — Tíz évi munkám van ebben a témában — kudarcokkal, per­rel, segítőkész barátokkal. Én a Chinoinból kerültem Kaposvár­ra és láttam, mennyi szőr kerül hulladékba a kefegyárban. Pe­dig milyen magas annak a fe­hérjetartalma! Ezt kellene meg­menteni., Évekig dolgoztam raj­ta. Nehéz volt? Tudja, az em­ber vagy meghátrál: egye a fene az egészet, vagy azt csi­nálja, amit a víz: ha akadályok­kal találkozik, igyekszik elfolyni mellette. — De sodor is . .. — Most már úton vagyunk. Teljesen készre persze sosem lehet valamit megcsinálni. Nap­ról napra újabb elképzelések, ötletek támadnak . . . Ha jó az állatnak, jó az embernek is. A sportolóknak különböző tápsze­reket készítenek, főleg az ame­rikaiak. Meghatározzák, normá­lis étkezés mellett naponta mennyi tablettát kell beven­ni.. . Kozmetikai irányú fel- használása is lehetséges. Bőr­tápláló krém bőrből és nem testidegen anyagból. Vagy haj­sampon nem hajidegen anyag­ból, hanem hajból. Feltételezhe­tő, hogy ennek van kedvező ha­tása . .. — Egy üzemben fogadott, amelyet az alaptól az utolsó villanykapcsolóiq az ön gondo­latának megvalósítására építet­tek . . — Ez jó érzés. Jó érzés, hogy ami megszületett bennem mint gondolat, az megvalósult épü­letben, gépekben. A kísérleti eredmények igazolják, nem volt teljesen elfecsérelt idő, amit erre ráfordítottam. Felgyorsult az idő A jövő héten megjelenik egy kiadvány Baranyáról. Február­ban interjút készítettem ebbe Baksai Antallal. Megkérdeztem akkor: — Lehet-e második „zöld atombombó"-nak tekinteni a Co­namint? — Ügy vélem, igen. — És mikor robban? — Még ebben az évben. Az idő felgyorsult, és én örü­lök, hogy a tudományos felké­szültség és a vállalkozó szellem legújabb, az egész nemzet ja­vát szolgáló baranyai eredmé­nyét már ma a Dunántúli Naplóban bejelenthetem. m Báling József Kétes kapcsolatok? Magányos ember, meg­lehet, sok van hazánkban, ám ismerősök nélküli alig­ha létezik. Gondoljuk csak végig. Járunk óvodába, is­kolába, esetleg egyetemre, majd munkába állunk. A lényeg: mindenütt emberek között vagyunk. Ismerőse­ink lesznek, akár akarjuk, akár nem. Mindez következménye­ket teremt. Társadalmiakat, gazdaságiakat; hozzásegít kinevezésekhez, munkaal­kalmakhoz, vagy uram bo- csá’ egy-egy hiánycikknek tartott használati tárgyhoz. Hívhatnánk közkeletű ne­vén is; mondhatnánk, hogy a protekcióról van szó. Mondhatnánk, s azonmód hozzákezdhetnénk az írás­beli harchoz, szapulhat- nánk, szidhatnánk. A fel­tételes módok nem vélet­lenek. A protekció létezett a múltban, létezik ma is, s ki tudja, mit hoz a hol­nap? Létét nem tudomásul venni — vakság. Követelni, hogy szűnjön meg, de azonnal — naivság. Bele­törődni — nem feltétlenül szükséges. Megoldás? Egy­szerű, közhasznú recept nem létezhet. Protekció és protekció között elképzelhető különb­ség, ráadásul nem is ki­csi. tyéhány példa. Az apuka az egyetemi felvételi előtt telefonál a volt isko­latársnak, a ma professzorá­nak, figyeljen oda a gye­rekre, ha vizsgázni megy. Ha az érettségizett tehet­séges, sokat tud, nem tör­tént semmi különös. Olyan fiatal, lépett túl a hely­hiány leküzdhetetlennek vélt akadályán, akinek az egyetemen a helye. Ha csak kapcsolata van, tudá­sa nincs, más, veszélyesebb a helyzet. Adott egy állás, s be­töltésére számtalan jelent­kező. A kiválasztásra hiva­tott hosszasan vizsgálgat- ja a beküldött önéletrajzo­kat, a pályázók szakmai múltját igazoló papírokat, tanácstalan a döntéskor. Kollégája megkeresi, s ajánl valakit. Olyat, akit ismer, akivel mór dolgozott együtt, ráadásul jó ered­ménnyel. A jelöltet felve­szik és beválik. Történt va­lami elítélendő? Sokkal kevésbé, mintha egy felül­ről érkezett telefon, hiva­talos kérés alapján vá­lasztatott volna ki az új munkatárs. Nehéz tehát az állásfog­lalás a protekciónál. Nem könnyű a minősítés még az egyes esetekben sem, nem- hogV általában. Annyi azért mindenképpen leszö­gezendő, hogy a szándék és a körülmények megha­tározóak lehetnek a véle­ménynyilvánításnál. Ha á hivatalos cél (mondjuk, al­kalmas embert találni egy posztra) és a protezsált szándék (X vagy Y legyen a kiválasztott, mert van, aki ismeri és jótáll érte) egyezik, azaz eredményhez vezet, alig érheti szó a ház elejét.'Ám, ha a hatalmi szó, e zsarolásizű kérés a nemkívánatost támogatja, az alkalmatlant teszi alkal­massá, a tökéletlent tünteti fel tökéletesnek — a vég­eredmény veszélyes lehet. Mindannyiunknak van­nak ismerősei. Barátok, ro­konok, elfelejtett kapcso­latok. Viszonyok, amelyek léteznek vagy felújíthatok. Egy-egy kiúttalannak látszó helyzetben, alkalmasnak látszanak, hogy megoldást teremtsenek. A protekció alapja tehát létezik és lé­tezni fog. Alkat kérdése, hogy jóra vagy rosszra használjuk fel ismeretsé­geinket. És jellem kérdése, merünk-e nemet mondani, ha meggyőződésünk úgy diktálja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom