Dunántúli Napló, 1979. május (36. évfolyam, 118-147. szám)
1979-05-26 / 142. szám
2 Dunántúli napló 1979. május 26., szombat Tömeges rosszullét a gyárvárosi iskolában 47 gyereket szállítottak el a mentők Pénteken, a koradélutáni órákban a gyárvárosi általános iskolában egyre több gyermek kezdett el rosszullétre panaszkodni. A mentők 47 gyermeket szállítottak — ételmérgezés gyanújával — a gyermekklinikára és a gyermekkórházba. 15 gyermeket a vizsgálatok után hazaengedtek, a többiek állapota is megnyugtató, ám őket még megfigyelés és gyógykezelés céljából a gyógyintézetekben tartották. Már a délelőtti órákban fájlalta a hasát és a fejét néhány alsó tagozatos tanuló. Délután 26 gyermeket a felvételes gyermekklinikára vittek, majd a gyermekkórház ambulanciájára került 21 gyermek. Néhány esetben, minden orvosi beavatkozás nélkül megszűntek a panaszok, ám volt akiknél gyomormosást kellett alkalmazni. Néhány órán belül azonban valamennyi kis beteg fizikai- és kedélyállapota sokat javult. A délutáni órákban jártunk például a gyermekkórház egyik kórtermében, ahol a ll/a osztályos Erzsébet, a IV/a osztályos Erika és a ll/c osztályos Sarolta már vidáman majszolták a kekszet, és legfőbb témájuk a mentőautó szirénázása volt. A szülők aggodalma — érthető módon — igen nagy volt és szinte megrohamozták a gyermekklinikát. A szakszerű orvosi tájékoztatás és az a tény, hogy válthattak néhány szót gyermekeikkel hamar megnyugtatta őket. A riadalmat főként az okozta, hogy a városban hamar elterjedt az eset híre, és a szülők az első értesüléseiket a szóbeszédekből merítették. Jó lett volna, hogyha az iskola gondoskodni tudott volna a kórházba szállított gyermekek szüleinek megfelelő kiértesítéséről. Szinte valamennyi gyermek reggelizett és ebédelt tegnap a napköziben és a többség cseresznyét is fogyasztott. A rendőrség és a KÖJÁL szakemberei az ügyben megkezdték a vizsgálatot. Végleges megállapítások majd a laboratóriumi eredmények értékelése után születhetnek. Úgy tűnik, hogy egy enyhe lefolyású ételmérgezés történt. Lapzártakor szerzett értesüléseink szerint, szombaton a kis betegek döntő többsége elhagyhatja a kórházat, és a hét végét már otthon töltheti. E. Á. Az első tépés is eredmény E gy plakát jut az eszembe - még az 1973-ban rendezett visegrádi I. országos környezetvédelmi tanácskozás idején jelent meg — amelyben a föld, a víz és a levegő védelmének szükségességére hívták fel a figyelmünket. Mindenkiét. Én azonban elsősorban a környezetszennyező üzemek felé címzettnek tekintettem a felszólítást. Akkor, néhány évvel ezelőtt egy kampány bontakozott ki, oly mértékű, hogy már- már hihettük: meglesz az eredménye a környezetért való aggódás, az emberi gondolkodás átalakulása, a kiszabott bírságok eredményeként. A környezet védelméért Ma mór korántsem vagyok ilyen nyugodt. Igaz, a levegő, a vizek, a föld védelméről ma is sok szó esik, ám egyre inkább hatalmába kerít egy érzés: még ezeken kívül is van mit védenünk a természet fölé kerekedő emberiségtől. Nyilván onnan ered a fokozott aggódásom, hogy egyrészt állandóan napirenden van a szennyezés tiltása, másrészt egyre több lett a szennyező üzem, de még az is ide tartozik, hogy tulajdonképpen nem értem: miért kell nekünk legyőzni a természetet? A minap egy — friss tudomány hordozója — környezetvédelmi mérnökkel beszélgettem, oki arra hívta fel a figyelmemet, hogy miközben egyre szervezettebb, egyre sokrétűbb lesz a környezet szennyezése elleni harc, a behozandó mulasztások terén is egyre nagyobb lesz a lemaradásunk. ,,A gondolkodásmód megváltoztatására van szükség" — mondta a mérnök. Tegnap a Hazafias Népfront megyei elnöksége mellett működő környezetvédelmi munkabizottság tevékenységéről esett szó az elnökség ülésén, s a néhány évvel ezelőtt meghatározott főbb célkitűzések közül egyre figyeltem fel igazán: a testület feladatul tűzte maga elé a környezetvédelmi gondolkodás, szemlélet jó irányba való alakítását. Azért tartom ezt nagyon fontosnak, mert alfája és ómegája a környezet védelme érdekében kifejtett erőfeszítéseknek: akarjuk-e igazán óvni vagy sem? Felkészültek, kellően határozottak vagyunk-e annak érdekében, hogy az utánunk jövőknek ne szennyezett világot hagyjunk. Csakhát: hogyan lehetne az emberek gondolkodásmódját oly irányba terelni, hogy magukénak érezzék a környezetet és a védelme érdekében végzendő munkát is? Hiszen hallunk vállalatokról, amelyek évek óta fizetnek környezetvédelmi bírságot, s inkább vállalják ezt többször is, mintsem tisztítóberendezéseket építsenek. Vajon hogyan gondolkodik egy ilyen üzem vezetője a halott folyókról, a kipusztult növényekről, a mérgezett állatokról? Hogyan lehetne megmagyarázni nekik — s rajtuk kívül még nagyon sokaknak —, hogy az pusztul, amire nekik is nagy szükségük van. Az érintetlen, a megőrzött természetre. Igaz: ma már az érintetlen természetet reklamálni felesleges. Nem szabad azonban arról sem megfeledkezni, hogy a jelenlegi állapot megőrzése is eredmény, mert ha a környezetet szennyező folyamatot nem sikerül megállítanunk, akkor a mostani helyzet egyszer majd „paradicsominak" .tűnik. És ha már eddig eljutottunk, tehát valóban érezzük a védelem szükségességét, s ennek alapján mindent meg is teszünk a további rombolás elkerüléséért, akkor mondhatjuk: rendben, az első lépésig eljutottunk. De csak addig. Mészáros Attila wbbfs Sít Rapi Emilia felvétele Ultörőavatás, zászlóátadás a nieszesi általános iskolában Az esti tűzijátékot a kémiaszakkör tagjai készítették elő, Csizmadia Sándor pol-beat énekes a gyerekek megénekel- tetéséről gondoskodott, a Baranya Táncegyüttes pedig tüzes kólóval köszöntötte a KISZ KB vörös selyemzászlajával frissen kitüntetett 4195. számú Sudár István úttörőcsapat tagjait a Pécs-Meszesi Általános Iskolában. Már délután, úttörő- és kisdobosavatással megkezdődött az ünnepség. Az iskola emeleti folyosóján kiállítás nyílt a tanulók munkáiból, amelyeket Kozák János városi rajzszakfelügyelő méltatott a közönség előtt. Az udvaron a Pécs-Gyárvárosi Úttörőzenekar szórakoztatta az avatóünnepség résztvevőit. A kék és vörös nyakkendők felkötése után Bóna Ernőné, a KISZ Baranya megyei Bizottságának első titkára átadta a vörös selyemzászlót März Róbertnek, az úttörőcsapat vezetőjének. A legjobb munkát végző pajtások kitüntetéseket, jutalmakat kaptak, majd megkezdődtek a sportversenyek, játékos bemutatók, amelyek egészen az esti tábortűzig tartottak. öríirn itt dolgozni Folytatódik a mecseki SZOT■ ■ I ii I rr f I > ■ /- r udulo felújítása A mecseki SZOT-üdülő vendégei boldogan élvezik a május végi nyarat. Vidáman sütkéreznek a teraszon, és sokan kirándulnak a Pécs környéki vizekhez. Iflinger József ebben az esztendőben vette át az üdülővezetői megbízást: — Dóró Gyula volt az elődöm, akinek működése alatt többször elnyertük a Kiváló üdülő címet. Sok évet munkálkodtunk együtt, így meríthetA 100. születésnapon L átogatásunk — be kell vallani — nem is annyira a személyének, mint inkább annak a 100 évnek szólt, amit maga mögött hagyott. Ám röpke néhány perc alatt elbűvölt bennünket vidámságával, türelmével, a csendes szemlélődés bölcsességével. Radics József, aki Pécsett, a Pellérdi út 50. sz. alatt lakik, éppen ma egy évszázada, 1879. május 26- án született. Egy világ tűnt el mellőle. A hajdani barátok, katonacimborák, életének kísérői, házak dőltek össze, s megszűnt az izmok rugalmassága is. Csak a felesége, akivel 73 évvel ezelőtt fogadták egymást társnak, tart ki mellette. ö is már 91 éves. Az apró, szépen megboMájusi késő ősz rotválkozott 100 éves ember földműves volt világéletében. Tíz gyermeket nevelt fel, két fiát már felnőtt korukban veszítette el. Ma ötvenen köszöntik, valamennyien családtagok: gyermekei, húsz unokája, 27 dédunokája, két ükunokája. — Hej, édesapám — mondja nekem —, az öregapám kerékgyártó volt, megérte a 100 évet! Ö mondta nekem, még hétéves koromban: édes fiam, te még nem is tudod, hogy mi mindent fogsz átélni! Mindig fényes csizmában járt Radics József, s — így mesélik — bokrétát tűzött a kalapja mellé. Gondolható már ebből: kitűnő táncos volt, s mai dalos kedve is erről árulkodik. Napi fél liter bort megiszik, nem sajnálja magától a fokhagymát sem. Ha valaki azt kérdezné, mi volt ebben a 100 évben szép és jó, s mi volt kellemetlen, így válaszolna: fele jó volt, fele rossz ... Aztán koccintunk vele, 100 évére, az egészségére. Reszkető, vékony karját felcsapja, öreg tenyerébe va<4 az öklével, s csendben elénekli nekünk:- Igyál betyár, múlik a nyár... — mészáros — tem gazdag tapasztalataiból, öröm dolgozni ebben a megújult üdülőben. E hónapban befejeződtek a kétéves felújítás garanciális javításai, így a 130 vendégünk kellemes körülmények között pihenhet. A Napsugár nevet viselő, B-épü- let teljes felújítása tulajdonképpen a mai napon kezdődött meg. Bízunk abban, hogy a Pécsi Építőipari Szövetkezet az ígért határidőre, jó minőségben elvégzi a munkát, és augusztus vége felé már mindhárom házunk vendégeket fogadhat. Minden férőhelyre szükség van, hiszen ez az üdülő változatlanul az ország egyik legnépszerűbb pihenőhelye. Itt ugyanis a szép kilátás, a jó levegő, a turisztikai lehetőségek párosulnak azzal a ténnyel, hogy gyalog is néhány perc alatt elérhető a város, amely sok-sok látnivalót kínál a beutaltaknak. — Nálunk tehát mindig szezon van. Úgy hisszük, hogy a kedvező adottságok mellett azért is szeretnek hozzánk jönni az ország minden részéből, mert az ellátással, a programjainkkal is elégedettek. Az üdülőt egyébként nem zárjuk el a pécsiek elől sem, hiszen a terasz és a bár kedvelt találkozóhelye a beutaltaknak és a városlakóknak egyaránt. Eszéki képzőművészek kiállítása Tizenöt eszéki képzőművész — Josip Alebics, Stjepan Brlo- sics, Ivo Camagajevac, Vladimir Dzanko, Predrag Goi, Ivan Heil, Albina Jakics, Ivan Antun Jakics, Branimir David Ku- sik, Veljko Luzaics, Zvonimir Manojlovics, Vladimir Polics, Petar Smajics, Marijam Susac és Marija Varga — munkáiból nyílott kiállítás pénteken délután a Színház téri kiállítóteremben. A Pécsi Galéria által rendezett tárlat megnyitóján, melyet Czente Gyula, Pécs megyei város Tanácsának elnöke tartott, részt vett Ivica Fekete, az Eszéki városi Tanács elnöke, Vladimír Stanics, a városi pártbizottság titkára és Vladimir Ljubanovics, a városi tanács titkára. A megnyitó után a pécsi képzőművészek találkoztak eszéki kollégáikkal a területi szövetség helyiségében. Tájékoztató az 1979. május 26-27-i hétvégi szabad kempinghelyekről A Balaton északi partján, Balatonfüreden, Balatonalmádi, bon, Alsóörsön és Balatonaka- rattyán nyitották ki a kempingek. Ezeken a helyeken nagy- mennyiségű szabad sátorhely várja a vendégeket. Balaton- akarattyán faházak bérelhetők, a füredi kemping lakókocsikat is fogad. A Balaton déli partján, Bala- tonföldváron 1100, Balatonsze- mesen, a Lidó kempingben 600, Fonyód-Bélatelepen 1100, Siófok-Sóstón 1800 fő részére van szdbad sátorhely. Balatonsze- mesen a Lidó Motelben 70 szabad férőhely található. A dunántúli kempingek közül Győrött 200, Pécs, Harkányban 250, a Mecsek, Mandulás kempingben 200, Sikondán 100, Abaligeten 50, Agárdon 100 szabad sátorhely várja a vendégeket. Az Alföldön, Debrecenben 500 sátorhely, 30 lakókocsihely, Hajdúszoboszlón 300 sátorhely, 140 faház-férőhely. Nyíregyházán körülbelül 60 faház-férőhely, Püspökladányban 200 sátorhely, Szegeden 400 sátorhely és 40 lakókocsihely áll a vendégek rendelkezésére. Felhívjuk a kempingezők figyelmét arra, hogy a hazai kempingekben a kempingklub tagjai 30 százalékos kedvezményben részesülnek a sátorhely- és szállásdíjból. Részletes felvilágosítást ad az MCCC irodája. (Budapest, 1085 üllői út 6.) Helyfoglalás a kempingekben.
