Dunántúli Napló, 1979. május (36. évfolyam, 118-147. szám)

1979-05-19 / 135. szám

6 Dunántúli napló 1979. május 19., szombat Hatékonyabban, átfedések nélkül Előtérben az állami ellenőrzés Több segítőkészséget, jobb együttműködést A Dunántúli Napló olvasói az elmúlt év elejétől folya­matosan találkozhattak a lap hasábjain ellenőrzési témájú, tartalmú tudósításokkal, cik­kekkel. E téma kiemelt fon­tosságát alapozta meg az a tény, hogy a Minisztertanács 1977-ben rendeletben szabá­lyozta az állami ellenőrzés rendszerét, továbbfejlesztésé­nek feladatait. A szabályozás célja a társadalmi, gazdasági folyamatok figyelemmel kísé­rése, kiértékelése, a különbö­ző állami intézkedések végre­hajtási feltételeinek javítása, a gazdálkodás és az igazgatás színvonalának emelése. E cél szolgálatába kell állítani mind az állami ellenőrzés rendsze­rében részt vevő ellenőrző szervek, mind az ellenőrzés passzív alanyainak, az ellen­őrzött szerveknek tevékenysé­gét. Ennek megfelelően sza­bályozta a rendelet a külön­böző állami szervek ellenőrzé­sekkel kapcsolatos feladatait. A feladatok között kiemelt sze­repet kapott a különböző tí­pusú és jellegű ellenőrzések országos és területi szintű ösz- szehangolása. A koordináció megyei szervezői a megyei ta­nácsok végrehajtó bizottságai. Kevesebb is elég A Baranya megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága az el­múlt évtől kezdve 42 ellenőr­zést végző szerv tevékenysé­gét koordinálja a Baranya megyei Népi Ellenőrzési Bi­zottsággal együttműködve. A koordinációban részt vevő szervek az elmúlt évtől meg­felelően alkalmazták a rende­letben megfogalmazott és az országos hatáskörű szervek ál­tal kiadott útmutatásokkal kap­csolatos feladatokat. Együtt­működésük ma már minden­napos gyakorlattá vált, mely­nek megnyilvánulásai a koor­dinációs értekezletek, a köl­csönös tervegyeztetések, az együttes vizsgálatok szervezé­se, az ellenőrzések tapaszta­latainak kölcsönös hasznosítá­sa. A koordináció természe­tesen nem jelenti és nem je­lentheti az abban részt vevő szervek önállóságának és ha­táskörének, valamint felelős­ségének csökkentését. A meg­állapításokat minden szervnek a saját feladat- és hatásköre szerint kell hasznosítania. Ki­emelt feladattá vált az ellen­őrzések elburjánzásának visz- szafogása és a számbeli csökkentés mellett azok haté­konyságának növelése. Ennek érdekében a területi össze­hangolásban részt vevő szer­vek együttesen foglaltak ál­lást közös ellenőrzési felada­taikról, együttműködésük kér­déseiről. Baranyában a —- központi szabályozással összhangban — az összehangolásnak kiemelt feladata volt és maradt az állami ellenőrzés hatékonysá­gának fokozása, demokratiz­musának szélesítése, a lakos­ság egyes ellenőrzési tapasz­talatokról való folyamatos tá­jékoztatása, az ellenőrzések­ben korábban gyakran jelent­kező és az ellenőrzött szer­vek munkáját gátló átfedések, kiiktatása. Ugyanúgy fő fel­adat maradt és lesz, hogy azokat úgy végezzék — mint ahogy arról kedvező tapaszta­lataink már vannak —, hogy az ellenőrzött szervek munká­ját a legkevésbé zavarja. Gyakori tapasztalat volt az elmúlt időszakban, hogy egy szervet 3—4 vagy annál is több szerv ellenőrzött, ugyan­azon vagy hasonló témában, illetve a különböző ellenőrző szervek egymás kezébe adták a kilincset vállalatoknál, üze­meknél, termelőszövetkezetek­nél néha megszakítva azok folyamatos munkáját. A me­gyei koordináció teszi lehető­vé ezen átfedések kiküszöbö­lését. Szemlélet­változás szükséges Természetesen ellenőrzési rendszerünk kialakulóban levő és részben már kialakulton összehangolása még nem te­heti egycsapásra szervezetté, hatékonnyá sem az ellenőrzé­seket, sem az ellenőrzött szer­vek munkáját. Az ellenőrzött szervekkel szemben is felme­rül a szemléletváltozás igé­nye. Több segítőkészség szük­séges az ellenőrzések lebo­nyolításához, a korábbi ellen­őrzési tapasztalatok hasznosí­tásához és ezzel együtt ter­mészetesen magának az el­lenőrzött szervnek munkája ja­vításához. Ennek érdekében szabályozza a hivatkozott ren­delet az ellenőrzést végző sze­mélyek felelősségét, jogait és kötelességeit, az ellenőrzött szervek ezirányú segítségnyúj­tásának kötelességét. Előtérbe kell kerülnie az ellenőrző és ellenőrzött szervek együttmű­ködésének, egymás munkája kölcsönös segítésének, a ta­pasztalatok kölcsönös haszno­sító sának. Ellenőrzési rendszerünk új formája és tartalma lehetővé teszi a vállalatok, szövetkeze­tek, intézmények, gazdasági­társulások gazdálkodásának, törvényes működésének figye­lemmel kísérését, a lakossági szolgáltatások, a fogyasztói érdekvédelem színvonalának javítását, a tapasztalt hiá­nyosságok megszüntetését. En­nek elengedhetetlen feltétele, hogy a többségében jó szín­vonalú ellenőrzéseket a ta­pasztalatok megfelelő haszno­sítása tegye teljessé. Ez kö­vetelmény mind az ellenőr­zött, mind a felügyeleti szerv részére. A tapasztalatok hasz­nosításánál ki kell emelni az ellenőrzések megállapításai­nak, a feltárt hiányosságok­nak, a gazdálkodó szervek üzemi demokratikus fórumain való ismertetését, s azt, hogy a hibák kijavításába be kell vonni az üzemi három- vagy négyszög képviselőit, az egész dolgozó és munkáskollektívát. Ez szolgálhat biztosítékául a hiányosságok megszüntetésé­nek. Az ellenőrzés nem öncélú tevékenység. Szerves része az állami irányításnak, vezetés­nek. Elő kell segítenie a kü­lönböző politikai, gadzaságí, társadalmi döntések végrehaj­tásának figyelemmel kíséré­sét, illetve az ezekhez a kér­désekhez kapcsolódó dönté­sek megalapozását. Mind a központi, mind a megyei, mind a helyi döntések köz­vetve vagy közvetlenül 'kap­csolatban állnak az állam­polgároknak — mint adott te­rületen élőknek és mint adott munkahelyen munkavállalóinak — jogos érdekvédelmével, éle­tével és az ahhoz kapcsolódó szükségletek kielégítésével. Az ellenőrzéseknek éppen az a céljuk, hogy az e körben szü­letett döntések megalapozot­tak legyenek, végrehajtásuk következetes legyen, érvénye­süljön a döntésekben megfő­KÖZ­GAZ­DA­SÁGI ÉLET galmazott állami akarat. En­nek érdekében az ellenőrzés nemcsak bizonyos szervek mű­ködéséhez kapcsolódó felada­ta, hanem társadalmi ügy, mely éppúgy jogosítványa kü­lönböző politkai és társadalmi szerveknek, mint egyes állami szerveknek, és jogosítványa minden állampolgárnak. E célt szolgálják az alkotmányban megfogalmazott állampolgári jogok és a közérdekű bejelen­tésekről és panaszokról szóló törvény. Továbbfejlesztést jelent Ellenőrzési rendszerünk to­vábbfejlesztése nem újonnan kezdett folyamat eredménye. A koordináció megyei össz­pontosítása továbbfejlesztését jelenti az eddigi gyakorlatnak. Továbbfejlesztést jelent ab­ban, hogy az ellenőrzés rend­szerét hatékonyabbá kívánja tenni, érdemibb intézkedése­ket követel, de változatlanul támaszkodik az ellenőrzések­ben közreműködő társadalmi ellenőri hálózatra, a közérde­kű jelzésekre és mindazokra a bevált módszerekre, ame­lyek erősítik a gazdasági fe­gyelmet, időben felhívják a figyelmet a társadalom, ezen belül a megye gondjaira, nö­velik az állami testületek, ve­zetők felelősségét. Cél, hogy a tapasztalatodat ne csak a mikroklímában, hanem megyei szinten is és országosan is hasznosítsuk. Az elmúlt év tapasztalatai bizonyítják, hogy problémáink vannak a pénz­ügyi és gazdasági fegyelem színvonalában, az intézmé­nyek irányításának rendezésé­ben, a megalapozatlan be­szerzések területén a pénzügyi gazdasági szakemberek hiá­nyával, továbbképzésük szer­vezésével. Tovább kell fejlesz­tenünk a vállalatok, szövetke­zetek belső ellenőrzését. A tapasztalatok és lehetősége­ink széleskörűek. A problémák megoldása többségében me­gyei szinten igényli az ellen­őrző és ellenőrzött szervek in­tézkedését. A tapasztalatok tényleges hasznosításával ki kell küszöbölnünk a még je­lentkező elnéző szemléletet, biztosítani kell — akár meg­felelő szankciók érvényesítésé­vel is — a tanácsi szervek, vállalatok, szövetkezetek és az állampolgárok gazdálkodási és munkafegyelmének jog- és ér­dekvédelmének további javítá­sát. Dr. Toller László, a Baranya megyei Tanács V. B. ellenőrzési referense Saját anyagból vagy a máséból? Nem rossz üzlet a bérmunka A Pécsi Kesztyűgyár kecsegtető kilátásai az NSZK-ban Az érdekeltségi rendszer korrekciójára lenne szükség A múltban, de napjainkban is sokszor ütköznek a vélemé­nyek a külföldieknek végzett bérmunka ügyében. Vannak, kik teljességgel előnytelennek tartják az ilyen ügyleteket, mondván, pusztán élő munkát viszünk ki, a bérmunka kizsák­mányolásra adhat lehetőséget. Nem kívánunk a vitába bekap­csolódni, csupán arra hozunk példát, esetenként igenis meg­van a létjogosultsága a bér­munkának, s nem szabad csak úgy általában meg- és elítélni. Párkányi József, a Pécsi Kesz­tyűgyár termelési főosztályveze­tője és dr. Füleki Géza, a TANNIMPEX osztályvezetője nemrég éppen a bérmunka- ügyletek kiszélesítése céljából tett üzleti utazást az NSZK-ban. A kilátások kecsegtetőek. De vajon előnyös-e a bérmunka a saját anyagos exporttal szem­ben? A Párkányi Józseffel való beszélgetés, valamint az írásos útibeszámolójukban foglaltak alapján kedvező vélemény ala­kult ki. Kíméletlen verseny Egyáltalán, a Pécsi Kesztyű­gyár egyenesen rá is szorul a bérmunka vállalásra. A hely­zet ugyanis az, hogy az olcsó konkurencia térnyerésével po­zíciót vesztettek, a saját anya­gos exportban visszaesés kö­vetkezett be. A kesztyű világ­piacán egyre élesedő, könyör­telen versenyharc folyik: támad a távol-keleti konkurencia, ne­vetségesen alacsony áraival, a korábbi évek zavarai utón fel­éledt és jelentkezik ugyancsak olcsó ajánlataival a portugál és a megmaradt olasz kesztyű­ipar mindemellett ott van a tő­kés piacokon több más európai szocialista ország is, nálunknál 15-25 százalékkal olcsóbb ár­fekvésű kesztyűivel. Mindez, mint említettük, veszélyezteti a Igen, zajlik a közgazdasági élet az utcán is. A pádon ülő varrónő, aki nyilvánvalóan be­dolgozó, önfeledten beletemet­kezik a munkába, nem szeret­né elvesztegetni még azokat a perceket sem, amíg a buszra kell várni. Bárcsak mindenütt, a gyárkapun belül is ilyen lelki- ismeretesen kihasználnák a munkaidőt. Munkásnőnk csak varr, varr, s talán nem is gon­Kesztyűgyár saját anyagos ex­portját, tehát lépniük kellett. Mindemellett itt van a kon­tingensek kérdése. Exportunknak határt szabnak a tőkés orszá­gok kontingensei, amit az NSZK esetében igencsak alacsonyan szabtak meg, a saját anyagos kesztyű eladásaink kontingen­se 25 év óta évi 270 ezer már­ka, azaz 15 ezer pár kesztyű. Ezzel szemben a bérmunka mennyisége jelentősen növelhe­tő. Párkányi Józsefék komoly Ígéretet kaptak, hogy az NSZK a jelenlegi évi 5,5 millió márká­ról 8—10 millió márkára emeli a bérmunka kontingenst. Itt te­hát előre lehet menni, a piac­vesztést ellensúlyozni. Mindezzel már benne is va­gyunk a bérmunkaügylet elő­nyeinek taglalásában. Az első tehát: a forgalom így növelhető. Aztán itt vannak a további elő­nyök. Közismert, milyen nehéz a nyersanyagellátási helyzet, a bőrárak rövid idő .alatt je­lentősen megemelkedtek, te­gyük hozzá, közel sem ilyen mértékben a kesztyűárak. Meg­drágult tehát az alapanyag­import. A bérmunka esetében más a helyzet, az anyagellátás a bérmunkáltató feladata, ők biztosítják tehát a szükséges bőröket. Mindezzel tőkés im­portot takarítunk meg, javul a külkereskedelmi mérleg. Ugyan­akkor a bérmunka belépésével mérséklődnek a forgóeszköz- ellátás nehézségei, a Kesztyű­gyárnak nem kell annyit kész­leteznie. Ez is jelentős előny, hi­szen a kesztyűipar jó deviza­kitermelése ellenére sem tud­ta forgóeszközzel követni a rendkívül gyorsan növekvő bor­dói arra, ezekkel az öltésekkel is — talán nagy szavakként hatnak, de így igaz — hozzájá­rul a népgazdasági és a kül­kereskedelmi egyensúly javítá­sához. Az ám, ilyen apró ölté­sek eredményeként áll össze a Pécsi Kesztyűgyár idei évi 19 millió dollárnyi exportbevétele. x (— mz —) Fotó: Erb János árakat, s ez már a tőkés ex­port visszafogásához vezethet. Előny és biztonság az is, a bérmunka megrendelést, ha már egyszer az anyag beérke­zett, nem várt értékesítési gon­dok esetén sem lehet storníroz- ni. Az alapanyag: a bőr és a kellékek beszerzése mellett az értékesítés a bérmunkáltató dolga, vagyis ezek az ügyletek — legalábbis részünkre — biztos piacot jelentenek. Mindemellett a nyugat-né­met vevők hajlandók az élen­járó technikát és kesztyűgyár­tási technológiát is átadni a pécsieknek. Ugyanis a bérmun­kát olyan NSZK-beli kesztyű­gyáraknak végzik, amelyek ko­rábbi termelésüket az ottani munkaerőhelyzet miatt lényege­sen csökkenteni kényszerültek, miközben belföldi elhelyezési lehetőségeik változatlanul kitű­nőek, érdekükben áll tehát olyan megbízható, gyorsan, rö­vid határidőre és jó minőség­ben szállító külföldi kesztyű­iparral dolgoztatni, melynek ré­vén a saját termelésüket ki­egészítő kisebb vagy nagyobb mennyiségű áruhoz juthatnak. Vagyis a nyugatnémet kesztyű­gyárak részére a magyar bér­munka legalább annyira szük­ségszerűség, mint amennyire jó a magyar kesztyűiparnak a megbízhatóan érkező anyag­szállítás és a folyamatos mun­kaellátás. A fentiek magyarázzák, miért hajlandók még olyan „áldoza­tokra” is, mint a technika és a technológia átadása. Ami ko­rábban elképzelhetetlen volt, mostani útjuk során Párkányi Józsefék mindenütt bebocsátást nyertek a kesztyűs műhelyekbe is, mindent megmutogattak ne­kik, sőt, több üzletfél is kész­ségesen ígéretet tett, hajlandó elküldeni saját szabászát Pécs­re, hogy átadja a tapasztala­tokat, megtanítsa a termeléke­nyebb munkára a magyarorszá­gi kollégákat. Nemcsak a kesztyű esetében Mindezek után vonhatjuk le a következtetést, a bőrkesztyű esetében — mindezt dr. Füleki Géza megtoldja: valószínűleg minden magyar könnyűipari cikkre is érvényes — a bérmun­kát pozitív kapcsolatként kell értékelni, mert az olcsó kon­kurencia mind erőteljesebb növekedése a magyar könnyű­ipari export visszaszorulását hozza magával, amit többé-ke- vésbé ellensúlyozni lehet a gaz­daságos deviza-kitermeléssel bonyolódó és a már említett előnyöket jelentő bérmunka­tevékenységgel. Más kérdés: erre egyelőre a jelenlegi érdekeltségi rendszer nem ösztönöz, Az ösztönzés a tőkés árbevétel maximális nö­velésére szól, ám ha saját anyagos export helyett — ami bevételben többet hoz — bér­munkát végez a vállalat, ki­sebb az árbevétele, s az érde­keltségi rendszer azt már nem honorálja, hogy közben a béri- munka export növekedése ugyanolyan mértékben csökken­ti a tőkés kesztyűbőr-importot, javítva a külkereskedelmi mér­leget. Itt tehát korrekciókra van szükség. Végezetül: szó sincs arról, mintha a Pécsi Kesztyűgyár ki­zárólag bérmunkára akarna berendezkedni, de esetenként élni kíván ezzel a lehetőséggel is. A bérmunkát, amint azt a körülmények engedik, természe­tesen rögtön felváltja a saját anyagos export. Miklósvári Zoltán Közgazdasági élet az utcán /

Next

/
Oldalképek
Tartalom