Dunántúli Napló, 1979. május (36. évfolyam, 118-147. szám)
1979-05-16 / 132. szám
e Dunántúli napló 1979. május 16., szerda Csak gyerekeknek! Körtvélyesi László képsora Ismeretlen ismerőseink... Rajz és ötlet Öveges professzor társszerzője Idézet egy tizenötév előtti rádióriportból: „Molnár Ottó rajzaival, illusztrációival, rajzos ötleteivel szemléletesen, közérthetően mondja el bárki számára a legbonyolultabb tudományos kérdést is . . . Diakönyvet kap kezébe az olvasó . . Az első magyar „diakönyv”, a Színes atomfizika 1964-ben jelent meg, szerzője: öveges—Molnár. A szerzőpáros hasonló sikerű könyve a Színes fizikai kísérletek a „Semmiből” címmel két éve látott napvilágot. Az elsőt napok alatt elkapkodták, utánnyomásban azóta sem jelent meg. A másodikat most a Corvina adja ki német nyelven 5000 és angol nyelven 3000 példányban. Nemrég érkezett egy megrendelés a bolgár Otecsesztvo kiadótól, jövőre 20 ezer példányban szeretnék megjelentetni, öveges professzort nem kell bemutatni. Szerzőtársa Molnár Ottó grafikus neve nagyon sok művén egyáltalán nem szerepelt, általában csak a belső borítókon, esetleg az impresszumokban található meg Molnár Ottó grafikusként majd három évtizede tudományos ismeretterjesztőnek vallja magát. — Gyermekkoromban két dolog érdekelt, a rajzolás és a földrajz. Szerencsés vagyok, azóta is ezzel foglalkozhatok. A csak földrajzi ismeret helyett jóideje minden tudományág foglalkoztat. Autodidakta módon jutottam el idáig. Még 1941-ben szerződtem a Tolnai Világlapja műtermébe, három szakma — a mély- nyomó retusőr, montőr és fényképész — kitanulására. E hárommal' és a később kitanult címfestő szakmával elsajátítottam a film, a nyomdászat, az illusztráció és a betűrajz Szakmai alapjait. — Hogyan kezdte a pályáját? — Átmentem o Glóbus nyomdába 1944-ben Budapest felszabadulása után hárman állítottuk helyre és indítottuk be az első nyomdagépet. Kiderült, hogy a mélynyomást nem indítják be, így fájó szívvel váltam meg tőlük. A pestújhelyi pártházba költöztem 1945 márciusában. A párt és a MADISZ kérésére százszámra készítettem a plakátökat, feliratokat, transzparenseket, az aktuális mozgósító jelszavakat, moziplakátot és feliratot. Aztán a Beloiannisz gyár dekorációsaként munka mellett rendszeres esti képzőművészeti képzésre is jártam. Ez volt „vándoréveim” utolsó állomása. — Azóta megállapodott? —• Munkahely terén igen, munkában is az ismeretterjesztésnél. 1952 júniusában mindenhez értő szakembert keresett a Magyar Fotó diaosztálya. Három hónap próbaidő után véglegesítettek. Ebből a részlegből alakultmeg 1954 őszén a Magyar Dia- filmgyártó Vállalat, amelynek művészeti vezetője vagyok. Meg kellett teremtenünk egy új, sajátos műfajt, a diát. Célunk volt, hogy a legnehezebb tudományos témát is közérthetően dolgozzuk fel. Ez a célunk ma is. Készítettünk és készítünk diafilmen mesét, politikai ismeretterjesztő témát. Egy sor tudományban a diának köszönhetően mozgok otthonosan -r- remélem mások is. Előveszi és együtt lapozzuk archívumát. 1952-ből egy fénymásolt fü- zetecske szabadkézi rajzaival a Magyar Szabadságharcos Szövetség alapfokú motoros köreinek műszaki anyagát adta szemléletes ábrákkal. Aztán két évvel később az első rajzolt könyve az ismeretterjesztő előadások szemléltetéséről. Majd színpadi rajzok 1957-ből, vetített hátterek. A tv-nek az első szignál feliratok, szöveges és rajzos inzertek. A tv-nek 16 évig külső- zött. Előkerülnek a honvédelmi témájú plakátok, könyvek, füzetek. Sok-sok ötlettel, mutatja be, hogyan lehet dekorációt, faliújságot készíteni a laktanyákba. A Motorok és gépjárművek szerkezete színes ábrái; az első képes KR#SZ- könyv, majd az 1972-ben indított, nívódíjat hozó sorozata, a Haditechnika fiataloknak füzetei. — Vagy a huszonötödiket készítem, ez az űrrepülésről szól. Minden füzet a Zrínyinél jelent meg, egyenként 30 000 példányban. Kettő kivételével valamennyit én illusztráltam. Úgy tudom, hogy a fiatalok elkapkodják valamennyit. Az első az atomfegyvereket mutatta be, legutóbb a Tájékozódás a vízen, levegőben és a kozmoszban jelent meg. — Mit szeretne még rajzolóként elérni? — Alkalmazott grafikusként még nagyon sok haditechnikai, orvostudományi és más témájú könyvet, füzetet, plakátot és diafilmet megjelentetni. Festőként van egy dédelgetett álmom: nagy olajképen élethűen megfesteni valamennyi emberi belső szervet, de úgy, hogy például a szív köré megfesteni közérthetően annak valamennyi fiziológiai és egyéb vonatkozású asszociációját. Murányi László ÍKIIÍÍIÍ3í«ÍKiÍO; BÁBUK 16 nyelven szólal meg a bábegyüttes Amikor Skupa professzor a ceruzájával papírra vázolt egy dülledt szemű, elálló fülű, tar- koponyájú bábfigurát, bizonyára nem is sejtette, hogy ez az esemény megváltoztatja majd az addig viszonylag nyugodt élte folyását. 1920-at mutatott a naptár, és Josef Skupa (1892 -1957) már Plzenben lelkes amatőr bábművész és színházi tervező volt. Ebben az évben tervezi meg Spejbl figuráját, amit Karel Nősek farag ki. Hurvinek alakját 6 évvel később Karel Nősek unokaöccse, Gustav Nősek faragja ki. 1930-ban lett Skupa profesz- szor a Plzeni Bábszínház igazgatója, és ez a színház nemcsak Plzen közönségét hódította meg, de bejárta az egész országot, sőt erre az időre estek Spejbl és Hurvinek első külföldi túrnéi is. Közben „bővült” a Spejbl család: Zeryk kutyával és a sokat fecsegő Manickával. A szövegmondó, protagonista maga Josef Skupa volt, míg a felesége a bábok mozgatását végezte. 1943 decemberében Josef Skupa bábszínháza mögött már jelentős színházi múlt állt. 81 premiert mondhattak magukénak, s a szerzői munka oroszlánrésze Skupáé volt. A bábszínház Plzenben székelt és innen indult számos vidéki útjára. Ebben az időben Skupa írta a szövegeket, játszott, és rendező is volt. A vidéki utak felderítő és úttörő jelentőséggel bírtak ekkor. A S(pejbl) + H(urvinek) Színház gondosan vezetett feljegyzései között olyan állomásokat is találunk, ahol Skupa egyes darabokat többször is előadott. A két világháború között Skupáék eljutottak Belgiumba, Ausztriába, a balti államokba és Jugoszláviába, ahol kiépítették a maguk kapcsolatait, miközben a jó bábművészetet juttatták el ezekbe az országokba. De mivel is szerepeltek Skupáék? Elsősorban rövid jelenetekkel, amelyekben fel lehetett vonultatni a bábkészítéssel és bábművészettel kapcsolatos készségeket. Prágába Josef Skupa komoly tapasztalatokkal és színes műsoranyaggal érkezett. Kis színháza Prága Vinohrad városrészének Rimsko (Római) utcájában kapott helyet, és a színház bejárata fölé a már népszerű nevek kerültek: Spejbl és Hurvinek. 1945-öt mutatott ekkor a naptár, és a szörnyű háború után újabb feladatok vártak a színház együttesére. A hazai fellépések száma óriási, és Csehszlovákia területén alig van olyan helység, ahol nem léptek fel. A Spejbl és Hurvinek Színház statisztikája szerint csak Csehszlovákiában 6259 előadást mondhatott magáénak a színház 1970-ig. Az S + H Színház a II. világháború után is folytatta a külföldi vendégszerepléseket, de modernebb rendezés mellett, szervezettebb formában. Spejbl- nek és Hurvineknek tapsolt Anglia, Skócia, Lengyelország és a Szovjetunió bábművészetet szerető közönsége. Már lényegében Skupa idejében megszületett az együttes esetében az az igény, hogy- a bábok megszólaljanak a vendéglátó ország nyelvén. Az elképzelés megvalósítása a jelenlegi művészeti vezető, Milos Kirschner nevéhez fűződik. Kirschner 1951-ben kerül a Spejbl és Hurvinek Színházhoz. Josef Skupa viszont 1953-ban megbetegedett, és Kirschnernek át kellett vennie a stafétát a nagy művésztől. Annak ellenére, hogy Kirschner egy sor adottságban eltér Skupától, a személye mindenképpen felfrissülést jelentett a színház számára. A zsinóron mozgó bábok mellett helyet kaptak a kesztyűsbábok is, és a zenének is szerep jutott a művészi kifejezésben. 1957-ben került Milos Kirschner a színház élére. Az ő javaslatára valósult meg az idegen nyelven való előadás eszméje. — Először a bukaresti VIT-en próbálkoztam ezzel . . . Sikert arattam vele, és ez újabb tanulmányokra ösztönzött... — vallotta be Kirschner. Milos Kirschner állhatatos ember, aki mindenben a rendet szereti. Nagy fába vágta a fejszéjét, és ma ez az eredmény: a különféle országokban a bábszínpadokon 16 nyelven szólalt meg az együttes. De hol nem voltak még? . . . Ausztráliában, Űj-Zélandon, Alaszkában és Spanyolországban. Magyarországon egyébként 1954-ben járt először az együttes. 1978-ban Japánban járt a Spejbl és Hurvinek Színház a két kiváló művész, Milos Kirschner és Bohumil Sulc vezetésével. A Spejbl és Hurvinek Színház a megkezdett munkát fogja folytatni a jövőben is. Az odahaza bemutatott változatos műsorok mellett sor kerül külföldi szereplésekre is. Január végétől a hazai bábszínházakban mutattuk be azt a műsort, amelyikkel Japánban szerepeltünk, az évad végére pedig nemcsak egy sor tűrné vár ránk, hanem új bemutatók is... (Jaroslava Kopecká „Kvéty”- cikke alapján csehböl fordította és összeállította: Hajzer Lajos) r UJ könyvek R égi hiányt pótol a Magvető Kiadó a romániai magyar irodalom Sütő András mellett egyik legjelentősebb alakja Kányádi Sándor kötetének megjelentetésével. A magyar- országi olvasók ezidáig csupán a kis példányszámú — a közös könyvkiadás keretében behozott - verseskötetekből ismerhetik. Most összegyűjtött versei kerülnek asztalunkra. Kányádi indulásától biztos kezű lírikus, az élőbeszéd közvetlenségét, hetyke humorral tette fordulatossá. Azóta is megmaradt a stílus hagyományos formáinál, nem csábították el a vonzóbb, modernebb irányzatok vagy divatok, megtartotta a gyermekkori folklór emlékek szabadító s máig is éltető varázsát. Egész életművét a táj, a nép, a szű- kebb nyelvi közösség szenvedélyes szeretete jellemzi. Korai verseiben lüktetőén, szenvedélyesen fogalmaz, hogy aztán a lobogó vallomásból átélt, a közösség sorsát valló és vállaló, mély gondolati költészet szülessék. Természeti versei nem a hagyományos értelműek, nála az ember egy a szülőfölddel, a fák, a fenyvesek* a madarak nem tartozékai, hanem ihlető forrásai, éltető erői költészetének, ahogy e tájon élőknek is. A táj — történelem, hősi tettek színhelye, s emlékeztető a megélt történelemre. Megrendítik a költőt az urbánus élet s korunk , ellentmondásai, önpusztító cselekvés-folyamatai; az élet tiszta és szép értelmét, emberségét, igazi fényét félti. Elsiratja a kialudt pásztortüzeket, a kivágott erdőt, a kiszáradt kutat, a rohanó idővel ritkuló baráti, meleg szót. Megihleti Tamási Áron, Illyés, Arany, Nagy László, Kós Károly, Veres Péter alakja, emberségük és szellemiségük. Kodályról írt sorai ma már klasszikusak: „boldog, akinek térdén egy nemzet lovagolhat". Helyt kapott a kötetben az utóbbi évek egyik legmélyebb gondolati tartalmú, s legszebb verse a Halottak napja Bécs- ben, Kányádi eddigi életművének csúcsa. Olvasván akarva-akaratlanul az jut az eszünkbe, hogy e költemény műfaja szózat, Illyés legnagyobb verseihez, a Bartókhoz, vagy A reformáció genfi emlékműve előtt címűhez rokoníthat- juk. Kányádi Sándor Fekete-piros versek című kötete a magyar költészet gazdagító értéke, az olvasónak formáló erő. Spejbl, Hnrvinek és Zeryk
