Dunántúli Napló, 1979. május (36. évfolyam, 118-147. szám)

1979-05-16 / 132. szám

'979. május 16., szerda Dunántúli napló 3 •lv//////Xvlv/Xv/Xvlv////)vXvl,lv/láÉMáálv)v/XvX,X,^),X%‘Uí,)w^»XvXvlv//X Egyidős a ffouarossai Tavaszi séta a tavak mentén. Háttérben a zenélő kút. Pázsit, jo levegő 9 ffC sodateuö” víz Füstöl a sziget. A források tehér gőzoszlopa, a kora tavasz hajnali párája: füstölgő nagy hajó itt, a híd előtt, a nyár felé — álomvizén — úszó szi­get. Ladikkal kéne most észrevét­lenül hozzá állni. Hogy álmát ne zavarjuk, hisz néhány óra csak, s csendjét, pihenését fel­veri a májust köszöntő séreg — addig mondjuk el múltját, történeteit. Egyidős a várossal. Kövei bi­zonyítanak: a III. és IV. század­ból előkerült római temető ma­radványai állandó lakosságról, római helyőrségről tudósítanak. A XI. századi királyi oklevelek­ben Nyulak-szigete néven sze­repel. A tatárjárás után IV. Béla Margit lánya élt a do­monkosrendi zárdában . . . Csónakázó dámák Az 1700-as évek végén már Pest egyik jelentős sétánya­ként, üdülőhelyeként ismerik. József nádor nagyszabású ter­vet dolgozott ki. A ferences templom közelében nyári rezi­denciát építtetett és parkosí­totta a szigetet. Az ország legszebb angolkertjévé alakí­totta a hajdani Nyulak-szigetét. Széchenyi kezdeményezésére megkezdődött a „dámák csó- nakoztatása". Az első regatta­versenyt 1843. március 19-én rendezte Széchenyi. Béla nevű jachtján Clark Adóm nyerte meg. Ybl álma: nemzetközi gyógy­fürdőhellyé fejleszteni a szige­tet, ' Még híd nélkül tervezte, akkor csak két kis gőzös szállí­totta a gyógyulni, üdülni vá­gyókat a szigetre, (Az újlaki parttól pedig, Óbudáról, ré­vészlegények hajtották át sza­pora csapásokkal a ladikot.) Víz után kutatva 1866. decem­ber 21-én kezdtek itt a fúrás­hoz, s 1867. május 31-én 118,5 méter mélyről feltört a meleg, kénes, csodatevő víz, s már 1869-re állt Ybl aranyozott ku- polájú fürdőpalotája, a Mar- git-fürdő, hozzá az ivócsarno­kok, a fürdő mögött a zöld- zsalus kis szálló, a vendéglő. 1873-ban pedig a Nagyszálló. (Aluszik még a sziget, hát regéljünk. A szigeti szálló régi vendégkönyve irodalomtörténe­tünk, színháztörténetünk egy- egy fejezete lehetne. „Arany úr a második emelet 271-es szo­bában lakott” — írja a kis- szálló öreg portása évszázad­dal ezelőtti emlékezésében. „Tizenkét forintot fizetett Arany úr minden hónapban a szobá­ért. A kiszolgálásért meg 1 fo­rint 40 krajcárt." Néhány évvel ezelőtt járt ide egy nyugalmazott hajós- kapitány. A sziget történetét kutatta. Nem csoda: propelle­ren volt kapitány, szigeti já­raton. Már nyomon van, me­sélte, hogy 165 évvel ezelőtt Sándor cár kivel táncolt itt Pesten. Mert József nádor a margitszigeti szőlőjében egy­szerre három királyt is látott vendégül szüretre: Ferenc csá­szárt, Sándor orosz cárt és III. Frigyes porosz királyt. Magyar ruhás lányok szedték a szőlőt, énekeltek és szórakoztatták a királyokat. Bál is volt, a cár is táncolt az egyik lánnyal.) * „Budapest ékessége” —így nevezték a birtokba vett szige­tet 1919-ben — hatvan eszten­dővel ezelőtt lett először a né­pé. A napját is tudjuk: ápri­lis 14-én törölték el a belépő­díjakat, ekkor lett szabaddá mindenki előtt a sziget. „A Margitsziget proletár ünnepe" — írták a lapok. „Az októberi forradalom — Dienes László kommunista népbiztos így szólt az ünnepen — eltörölte a négyfilléres hídpénzt, a már­ciusi forradalom beljebb hatol: elment a híd közepéig, és meg­■ ..... . t A centenárium emlékoszlopa a sziget bejáratánál nyitotta a proletárok számára a szigetet... A Margitsziget már nem a kiváltságosoké, a dolgozó népé annak pázsitja, fája és jó levegője”. A gyerekeké lett a sziget! Krúdy Gyula az Érdekes Új­ságban így számol be erről a honfoglalásról: „A sziget köze­pén állt egy sárga, kopott var­júfészek, hideg és rozsdás ud­varház, amelyet még manap­ság is Kastélynak neveznek, mert egykor benne lakott egy öregember, amikor még herce­gek voltak a Margitszigeten. Ezen a tavaszon kinyílt a pók­hálós ablak az udvarházon, meghökkent a kapu, a varjú- károgástól életunt kémény fel­figyelt, a vijjogó vércse riad­tan menekült, még tán a rom­fal is nagyot nézett, pedig sok mindent látott- ezer esztendő alatt. . .: víg gyermekcsapat özönlötte el az udvarház kör­nyékét.” A Margisziget újbóli meghó­dítása, visszafoglalása nem egycsapásra, nem a felszaba­dulással jött el. Még 1947-ben is vihart ka­vart egy „stb” rövidítés. Ádáz per folyt a sziget gazdája, a Fővárosi Közmunkák Tanácsa és a hajdani luxusüzemek, bá­rok, hotelek volt bérlője, a Palatínus Park Rt. között. Szerződése 1958. december 31- ig szólt, de a felszabadulás után a részvénytársaság kije­lentette, hogy nem tudja foly­tatni az üzemeket. (Lovaspóló pálya, Piccadily, Párisién Grill.) Újjáépítése után, 47-ben pe­dig azt szerette volna, hogy a Közmunkatanács építse számá­ra újjá székét a luxushelyisé­geket. A második „honfoglalás” A második honfoglalás ide­je: 1948. augusztus elseje. Hídavatás. Vasárnap délután volt „a Magyar Köztársaság átadta a főváros népének a Margitszigetet”. Budapest né­pe ismerkedett a szigeti fákkal, sétányokkal — így tudósítanak az újságok erről a honfoglalás­ról. — A sziget pedig ismerke­dett Budapest népével. Évti­zedek óta itt éltek egymás mellett, de úgyszólván alig tudtak valamit egymásról. Most a távoli kerületekből, a környékről már reggel óta özönlöttek ide az emberek, mert olvasták, hogy ezen a vasárnapon szabad a fűre lépni.” Ezen a napon adták át az újjáépített Margit-hidat. Meg­szűnt a szigeti belépődíj. (Mindeddig hétköznap 1 forin­tot kellett, vasárnap 1,50-et fi­zetni. A szervezett dolgozók hétköznap és vasárnap ked­vezményesen 50 fillér ellené­ben látogathatták a szigetet.) Kőbányai György Bumeráng Felelőtlenségből eredő munkahelyi balesetek M eglepett amikor Rad- ványi Vince, a SZOT Munkavédelmi Tudo­mányos Kutató Intézetének osztályvezetője így fogal­mazott: a különböző mun­kahelyeken dolgozók több­sége nem használja a mun­kavédelmi felszereléseket.’. . Szinte kényszeríteni kell a dolgozókat, hogy saját ér­dekükben használják a lánc- kesztyűt, a sisakot, a védő- szemüveget A húsiparban százával dolgoznak a rendkívül éles­re fent késekkel. Gyakorlott mozdulataik ellenére sűrűn fordulnak elő a kézsérülé- ses balesetek. Éspedig az itt kötelezően használt lánc­kesztyűk és lánckötények el­lenére. Kocsis István, a Ba­ranya megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat munka- védelmi felelőse csak rész­ben elégedett. 1976-ban az üzemi baleseteiknek 78—80 százaléka kézsérüléses volt. Jelenleg ez az arány ked­vezőbb. Míg azonban ko­rábban elsősorban a balkéz sérült, most a jobb a ve­szélyeztetett. A zsírtól síkos késnyélen ugyanis gyakran csúszik előre a penge felé a dolgozók keze. Természetesen akad, akit lánckesztyű nélkül látunk dolgozni. Hogy nem szíve­sen használják, annak töb­bek között az is oka, hogy ötféle méretben készülnek, de ez korántsem fedezi a „kézvariációk” sokaságát A lánc feltöri az ujjaikat, ne­héz véle fogni, a bőrből készült alkarvédő pedig ek­cémát okoz. Egy-egy pár lánckesztyű ára 1500—2000 forint között van. Jelenleg a vállalatnál félmillió forint értékben használják ezt a drága védőeszközt. A húsipari vállalatnál is csak a fegyelmi felelősség kiszélesítésével tudták az embereket a védőeszközök használatára szorítani. Nem­csak a mulasztó dolgozó, 'hanem a művezetője is fe­lelős a hanyagságért. Tú| azonban a saját ér­deken, más tényezők is az egyéni munkavédelmi esz­közök használatára szoríta­nak. A Húsipari Vállalatnál a múlt évben 71 üzemi baleset volt, s ezek miatt 1272 munkanap esett ki. A balesetek súlyosabbak let­tek: egy-egy ember átla­gosan 18 napig volt táp­pénzen. Az alábbi eset a Villány- Mecsekaljai Borgazdasági Kombinát pezsgőüzemében történt, ahol — az üvegek robbanásának veszélye mi­att —■ kötelező az álarc használata. Ezt azonban az ott dolgozók rendszerint fel­hajtják a fejükre, s így az arcuk védtelen, amikor a palack —6 atmoszféra ben­ne a nyomás—robban. Egy szilánk egy asszony szemét hasította fel. De beszélhetünk a he­gesztőkről is.,, Sisak” mellett kötelező lenne használniuk a lábszárvédőt, a bőrkesz­tyűt és a bőrkötényt is. Ez utóbbiakat pedig vajmi ritkán látjuk. Gyakori az égéses sérülés, amikor egy forró, úgynevezett vasömleny a cipőjükbe esik. . . Több­ször történt ez a PÉTÁV hegesztőivel, vagy például a Pécsi Vízműnél is, ahol ugyan kismértékű volt az égési sérülés, de vérmérge­zés lett a vége. Ai^i még a hegesztőkhöz tartozik: nem­csak nekik, hanem segítő­társaiknak is használniuk kellene az egyéni védőfel­szerelést. Kevés helyen van ez így, gyakori a kötőhár­tya-gyulladás vagy az, hogy leég az arcbőrük. A z SZMT munkavédelmi osztályán hosszan so­rolja a felelőtlenségből eredő baleseteket Hegedűs Miklós. Sok a gondjuk a zajos üzemekkel. A zaj- szintmérést a KÖJÁL végzi. Több üzemben magas a zajszint — s ezért tanácsos lenne, ha az ott dolgozók a saját érdekükben hasz­nálnák a védőfelszerelése­ket — például a Mohácsi Selyemgyárban, a Hirdi Kenderfonóban. — Csak a fokozott ellen­őrzés hozna gyorsabb üte^ mű javulást a védőfelsze­relések használatában — mondja a munkavédelmi felügyelő. Ez részben igaz, ám hozzá kell tenni: sajnos mindaddig, amíg az ezek használatára kötelezett dol­gozók nem érzik a saját bőrükön a mulasztás követ­kezményeit, önmagában az ellenőrzés nem segít. Mészáros Attila Új viflamosszerelési eljárások A lakók tetszés szerint változtathatják a konnektorok számát, elhelyezését Házgyári lakásoknál és családi házaknál egyaránt alkalmazható Egy hét múlva nyit a BNV A Budapesti Nemzetközi Vá­sár területén tetőpontjára ér­kezett a május 23-i nyitás előtti készülődés. A május 23-i ünnepi meg­nyitó után délután 2 órától a nagyközönségé a vásár, amely egyébként naponta délelőtt 10 órától délután 6 óráig tartja nyitva kapuit. A szakmai prog­ramok zavartalan lebonyolítása érdekében május 24-én, 25-én, 28-án, 29-én és 30-án szakmai napot tartanak, amikor a dél­előtti nyitástól délután 1 óráig kizárólag a szakmai je­gyekkel érkező látogatókat fo­gadja a vásár. A tavaszi BNV vidéki láto­gatói ezúttal is igénybe vehe­tik a MÁV 33 százalékos me­nettéri utazási kedvezményét. A siklósi városrészben tizen­öt lakásban külföldi szakembe­rek irányításával új módszerrel építették be a villamosvezeték­csatorna rendszert. Az Építésügyi és Városfejlesz­tési Minisztérium műszaki fej­lesztési osztálya egy budapes­ti vállalat mellett a Baranya megyei Állami Építőipari Vál- lalattot bízta meg a kísérleti szereléssel. Négy cég mutatta be szerelési eljárásait, s az ő anyagukkal, szakmai vezeté­sükkel az elmúlt másfél hónap­ban kiépítették a vezetéket. — Külső szemlélő nehezen fedezi fel a különbségeket a négyféle szerelési mód között, önök miben látják az új mód­szerek előnyeit? — Két angol, a Gilflex-Key és az Egatube Ltd, valamint a jugoszláv Brodomaterial és az NSZK-beli Tahalit GmbH cég által kialakított szerelési mód­szerrel dolgoztak a ^szerelőink. — mondotta Kálmán Árpád, a Baranya megyei Állami Építő­ipari Vállalat üzemvezetője. Lényegük, hogy a villamos­vezetékeket a falakon kívül, fel­erősített műanyagcsövekben futtatják, ezek színűkkel, el­rendezésükkel illeszkednek a tapétához, padlószőnyeghez. Nagy jelentőségük abban van, hogy a lakók tetszés szerint — különösebb szaktudást nem igényel — változtathatják ott­honukban a kapcsolók, konnek­torok számát, elhelyezését. Ezt eddig csak falvésésekkel lehet megoldani. Ezeket az eljáráso­kat külföldön már széleskörűen iparosított jelleggel alkalmaz­zák.- Az önök tetszését egyér­telműen a Tehalit cég csatorna- rendszere nyerte meg. — Igen. — mondta Kemény Gyula technológus.-— Nyolc féle csatornát, luxus, közepes és ol­csóbb kivitelben hoztak, s ezek­hez kiegészítő elemeket is meb lékeltek. Ezekből lakásonként egységcsomagot is ki lehet ala­kítani. Érdekesnek tartjuk, a konyhai világítás megoldását: a falon a csempeburkolat fö­lött körbefut egy színes borí­tású műanyagcső, erre helyez­tük a kapcsolókat, konnekto­rokat, világítótesteket, ami de­koratív jellegű is egyben. — Hogyan használhatjuk fel itthon ezeket a módszereket? — Mi egyelőre elsősorban a lakásfelújításoknál látjuk nagy hasznát — s ez csupán helyi vélemény —, főként a paneles technológiájú épületeknél, mert itt az elöregedett villamosháló­zat cseréjét csak rombolások­kal, falbontásokkal tudjuk meg­oldani — mondta Kálmán Ár­pád. — De alkalmazhatók a családi házas építkezéseknél is. De emellett az sem elhanyagol­ható, hogy a tervező munkája is jóval egyszerűbb. A kísérleti szerelések egy­értelműen azt igazolták, hogy nagy lehetőségeket hordoznak az új villamosszerelési módsze­rek. Kiléphetünk a típuslakások­ból: a lakók a saját elképzelé­seiknek megfelelően mozgat­hatják a belső válaszfalakat, s például a villanykapcsolókat, a dugaszoló aljzatokat oda he­lyezik, ahol a bútorzatuknak a legmegfelelőbb. Elképzelhető az is, hogy a tulajdonosok a belső szakipari munkák egy ré­szét igényeiknek megfelelően maguk végezhetik el. De lehe­tőség nyílik a házgyárak ter­melésének növelésére is, mert a villanyszerelés miatt nem kell külön műveletet végezni a fal­elemeken, ezzel rövidült a la­kásépítések időtartama is. A villanyszerelők a technoló­giai lánc utolsó szakaszában „szállják meg" a lakásokat, ekkorra már minden szakipari munkát elvégeznek. Gáldonyi Magdolna flz ország legszebb szigete

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom