Dunántúli Napló, 1979. május (36. évfolyam, 118-147. szám)
1979-05-13 / 129. szám
1979. MÁJUS 13. TÁRSADALOMPOLITIKA DN HÉTVÉGE 5. w * - ' -t. A **zr- ‘ • sx- &&&& * ■ ’. • -. r ■ - -M&j «» «Ml . * «f. 'fe .' ■ -* . ' #*f». •■ wRfcxi ■>-: * migE^SWB^^ •.V-, .;• .v-A;»-/ v5^* Az épülő halfeldolgozó üzem Munkás vagy paraszt? Vagy mezőgazdasági dolgozó?... A bikali küzdelem 60 millió kommunista Munkás vagy paraszt? A kategóriák határai ma vajon hol húzhatók meg? Hol keressük a jellemző vonásokat? Az életmódban, a gondolkodásban? Paraszt-e ma a vegyszerekkel foglalkozó, a gépműhelyekben dolgozó szakember? Avagy az, aki helikopterével magasba száll, hogy műtrágyát szórjon a határra? Bikái megyénk nyolcezer hektáron gazdálkodó állami gazdasága az öt gazdaság egyike. Vezetőjével Zámbó Istvánnal, aki a megyei pártvégrehajtóbizottság tagja, s aki az idén éppen 25 esztendeje igazgatja az évi 420 millió forintos termelési értéket előállító gazdaságot, e 25 esztendő emberformáló erejéről beszélgettünk. A parasztból mezőgazdasági dolgozót, — gépszerelőt, növényvédőt, a technikához értő munkást faragó évekről. — Az indulás éveiben az állami gazdaságok amolyan mindenesek voltak — mondotta Zámbó István. — Árut kellett biztosítani a népgazdaságnak, főleg azokból az árukból, amit a mezőgazdaság egyéb területein nem tudtak megtermeltetni: vetőmagvakot, tenyészállatokat. Olyan terméket, amely nemcsak a hazai igényeknek felel meg, hanem amely exportképes is. Ehhez az állami gazdaságok nagybirtokokat, korábbi bérleményeket örököltek, s a termelés fő eszköze az iga volt. Talán a nagy változás ott következett be, amikor a kézi munkáról, a részleges gépesítésről a teljes gépesítésre tértünk át. Ehhez aztán szakosítani kellett a gazdaságot, kialakítani a tájnak legjobban megfelelő termelési szerkezetet. S ez időben jött a nagy feladat, az igával foglalkozó embereket megtanítani a gép haszná latára. — Bikái és környéke természeti adottságai nem éppen a legkedvezőbbek. Főleg a mezőgazdaság számára nem. Hitték-e a szakosodás éveiben, hogy az egyik legintenzívebben gazdálkodó középüzemmé válik a gazdaság? — A való igazságot fedi, hogy ezen a vidéken a legjobb gazdaságokkal egyszin- ten dolgozni — és élni — csak úgy lehetett, ha egy kicsit megelőzve a korunkat, új dolgok után nézünk. Kezdtük a halastóval. S természetesen, nemcsak az volt a nagy lépés, hogy a megfelelő lehetőségeket hasznosítottuk, hanem az, hogy igen kedvező termelési színvonalat alakítottunk ki a magyar halászatban, európai rekordot értünk el, hiszen adott területről kétszer annyit halásztunk le, mint az országos átlag. A másik lépés a lágy gyümölcsök termelésének megkezdése volt; növénytermesztésre alkalmatlan területeket telepítettünk be. Az eredmény: míg 28 mázsa az országos átlagtermés kajsziból, nálunk 100 mázsát takarítunk be, de az őszibarack is 100 mázsa felett van. Mind a halászat, mind a gyümölcstermesztés vonalán egy cél vezérelt bennünket: a korábban semmit sem adó talajokra pótkultúrákat vigyünk, hasznosítsuk azokat. — Tulajdonképpen olyan ágazatok után néztek, melyeknek Bikaion hagyománya nem volt, melyekhez az emberek nemigen értettek. — Igen, olyant kezdtünk, amit itt sohasem csináltak ez emberek, s természetszerűleg meg kellett őket tanítani még a kertészkedésre is. Elég nagy szellemi bázisra, talán úgy mondanám, összetett szellemi bázisra volt szükségünk, hogy a gazdaság teljes vertikumát kialakítsuk. Az embereket a munka mellett képezni kellett. 5 nemcsak képezni, hanem megszerettetni velük az újat. S ez sem kis dolog. A nyulászkodásra. intenzív nyúltar- tásra például olyan asszonyokat, férfiakat kellett betanítanunk, akik azelőtt kizárólag kapával, kaszával dolgoztak. Aztán meg kellett tanítanunk 50—60 asszonyt egységben dolgozni, úgymond szalagrendszerben, ahol munkájuk szorosan kapcsolódik, ahol az egyik meghatározza a másik teendőjét és fordítva. — Az új meghonosítása mindig vállalkozó szellemet tételez lel, és kockázattal jár. — Nem tehettünk mást. Olyan lehetőségeket kellett keresnünk, amelyek a gazdaságnak megfelelnek, s ha lehet „kurrens cikkek”. Akkoriban egy külkereskedelmi tanfolyamra jártam, és betekin- hettem a külföldi piacokra. Észrevettem, hogy a nyúl iránt Európaszerte nagy a kereslet, s az áru deviza kitermelés szempontjából nagyon kiváltságos helyzetben van. Belevágtunk. De akkor sem hazai, sem külföldi tapasztalatok nem álltak rendelkezésre a nyúl nagyüzemi tartására. Néhol próbáltak ugyan üres épületeket nyúllal hasznosítani, de belebuktak. Mi fordítva indultunk el: a nyálhoz kerestük meg az „épületet”, a tartástechnológia feltételeit. A negyedik változatnál állapodtunk meg, de részeiben még ma is fejlesztjük a technológiát. S nemcsak a nyúl az újdonság. Szarvasmarhánál behoztuk az e tájnak legmegfelelőbb francia Limousint. Ez egy olyan korszerű fajta, hogy nemcsak hazai viszonylatban, hanem a szocialista országok viszonylatában, is nagy iránta az érdeklődés. A húsa kiváló, többet fizetnek érte, mint a magyartarka húsáért. —• ön 25 éve vezeti a gazdaságot, s szinte minden év hozott valami újat. Meddig lehet elmenni, meddig lehet e kereteket tágítani? — Nem tudom, hogy van-e határ. 8200 hektáron gazdálkodunk, s erről a területről évente 500 vagon húst, 200 vagon gyümölcsöt, és igen értékes tenyésző nyagot — akár hal, akár nyúl tekintetében — adunk a magyar gazdaságnak. Most érkeztünk el oda, hogy az általunk termelt hús- mennyiséghez alig tudjuk területünkön a szükséges abrakot megtermelni, már-már pótlásokat keresünk. Ezért ahhoz, hogy újabb lépést tehessünk, olyan fejlesztésben kellett keresnünk a megoldást, amely nem igényel területi hátteret, (gy határoztuk el a halfeldolgozó építését, amely nemcsak a bikali halastavakat „falja fel”, hanem egész Magyarország halászati ágazatának ipari hátterét képes megteremteni. Évi 500 vagon halat dolgozunk fel 1981-től, s a mai 420 milliós termelési érték helyett két év múlva 550 millióról fogunk beszélni, ha minden jól megy. De hadd tegyem hozzá: o feldolgozóval megint olyan helyzetbe kerültünk, mint annakidején, a gépesítés kezdetekor. A halfeldolgozó kétműszakos termeléséhez száz ember kell, de a szárból legalább ötven olyan, aki nagyon ért a modern technikához. Minimum technikusok kellenek. Hiszen olyan gépünk is lesz — hogy egy kicsit érzékeltessem a feladatot —, amelyik a halszeletet a hal nagyságától függetlenül lefényképezi, s e fénykép alapján ki is szedi a szálkákat belőle. Automata programmal. A leendő szakembereink képzését a berendezéseket szállító nyugatnémet BAA- DER-cég is segíti. — A halfeldolgozó gyár, aki benne dolgozik, már ipari munkás.- Vajon van-e a gazdaságnak egyéb munkaterületeken „ipari" munkása? Paraszt-e még ma is a bikali ember? — Az emberek munkája, munkához való viszonya, magatartása egyre inkább az iparban dolgozó emberéhez hasonlít. Főleg, ha a bikali fiatalokat nézem. Ez már nem a régi értelemben vett parasztság. Mások a munkakörülményeik, mások az élet- és lakáskörülményeik is. Persze, a munkássá válás még nem jelentkezik egyformán minden munkaterületen. Másként a növénytermesztésben vagy a kertészetben, és másként a halászatban, vagy a nyári foglalkoztatásban. De még az állattenyésztési ágazaton belül is nagyon változó a kép. De el kell fogadnunk a változást, hiszen ma már nemcsak munkáskezekre, hanem szakértelemre és egyre nagyobb szakértelemre van szükség ahhoz, hogy egy mezőgazdasági üzem talpon maradhasson. Meghatározó a szellemi bázis. A gazdaság az ország igen sok kutatóintézetével, tudományos bázisával áll kapcsolatban. Mikor felmértük, magunk is meglepődtünk. De emellett itt a gazdaságon belül is kell folynia a kutató munkának. Napról napra fejlődnünk kell, s ma már nagyon összetett szellemi erőkre van szükség. Kémiához, biológiához, a korszerű technikához értő emberekre. — A gazdaság az elmúlt 25 év alatt nemcsak a vidéket, hanem az itt élő emberek életvitelét is megváltoztatta. — Amikor a gazdaság az itt élőket megtanította a technikára, nemcsak a termelési szemlélet fordult. A technika nemcsak a termelés eszköze. A mindennapok alakítója, az életmód formálója, ha tetszik, ha nem, beleszól a családok életébe is. A gazdaságban az 1960-as esztendő az ágazati vezetés kialakításának esztendeje volt, 61-ben a termelés teljes szakosítását értük el, s az iparszerű állattenyésztési telepek kialakítását, 1969-ben pedig a teljes gépesítettséget értük el. Ez a váltás, néhány év eltolódással éppen így jelentkezett az itt lakók életében is: tatarozni kezdték a házakat, építették a fürdőszobákat, sa falunak új vízvezeték-hálózatra lett szüksége. Aztán megszerveztük a kihelyezett technikumi oktatást, színházat, a fiataloknak pedig ifjúsági házat építettünk . . . Elmondani nem lehet, hogy a gazdaság és a környék kapcsolata hányféle módon, hányféle hatással jelentkezett. De nem állhatunk le. Én úgy vallom, hogy azaz akrobata, aki valaha a levegőben három szaltót csinált, többé kettőt nem csinálhat. Azért kifütyülik. Négyet, vagy ötöt igen. Kozma Ferenc Az emberiség történetének legutóbbi 130 éve megcáfolhatatlan bizonysággal igazolta, hogy a szocializmus, a történelem leggyorsabban terjedő eszméje, feltartóztathatatlan folyamatot hívott életre. A nemzetközi kommunista mozgalom alig egy évszázaddal az első zászló- bontás után a kor legjelentősebb politikai erejévé lett. Háromszázan kezdték Amikor a múlt század közepén, egy évvel a „népek tavasza”, az Európa nagy részén végigsöprő polgári demokratikus forradalmak előtt, Marx és Engels Németországban létrehozta a Kommunisták Szövetségét, a proletáriátus első önálló, a tudományos szocializmus talaján álló nemzetközi pártját, a szervezetnek mindösz- sze három-négyszáz tagja volt. E néhány száz forradalmár azonban nem kevesebbre vállalkozott, minthogy a Kommunista Kiáltványban megfogalmazott hitvallását a tőke uralma alatt megnyomorított valamennyi kizsákmányolt harci programjává tegye. És a forradalmi munkásmozgalom rövid idő alatt gyökeret vert. A 19. század utolsó harmadában Európo majd minden országában megalakultak a munkásosztály tömegpártjai, amelyek Marx és Engels útmutatásai alapján a kapitalista társadalom forradalmi átalakítását tűzték ki célul. Létrejöttek azok a pártok, amelyek az internacionalizmust elsődlegesen szem előtt tartva — a Kommunista Kiáltvány szavai szerint — „a többi proletár párttól csak abban különböznek, hogy egyrészt a proletariátus különböző nemzeti harcaiban az egész proletariátus közös, a nemzetiségtől független érdekeit hangsúlyozzák és érvényesítik, másrészt abban, hogy a proletariátus és a burzsoázia között folyó harc különböző fejlődési fokain mindig az összmozgalom érdekeit képviselik”. A munkásmozgalom fejlődésében döntő fordulat volt, hogy 1903-ban Lenin, a munkásmozgalomban eluralkodó reformizmussal és re- vizionizmussal szembefordulva, megteremtette az új típusú forradalmi pártot Oroszországban: a bolsevik pártot.. Ezzel megkezdődött a reformista szociáldemokrata és a forradalmi szocialista, vagyis a kommunista mozgalom szervezeti különválása. Világméretű folyamat Az új típusú forradalmi pártok létrejöttének folyamata, a kommunista mozgalom terjedése rövid idő alatt világméretűvé lett. 1918-ban 10 kommunista párt működött, 1921-ben már 34,1928- ban 46 volt a számuk, 1935-ben 61, 1961-ben 87, 1977-ben pedig 97 országban működött kommunista párt. A 29 európai, 23 ázsiai, 17 afrikai, 26 amerikai és 2 óceániai államban, illetve gyarmaton létező kommunista mozgalom tagjainak száma ma körülbelül 60 millió. „A kommunista világmozgalom korunk legbefolyásosabb politikai ereje, a társadalmi haladás legfontosabb tényezője lett.” — állapította meg a kommunista és munkáspártok 1960. évi moszkvai nemzetközi tanácskozása. A kommunisták óriási hadseregének fő erőit a szocialista országok alkotják, de a mozgalomnak erős pozíciói vannak a tőkés- és a fejlődő országokban is. A fejlett tőkés világban 26 marxista—leninista párt működik és soraiban mintegy 4 millió kommunista harcol. Ázsiában 22 kommunista párt tevékenykedik, amelyeknek több mint 700 ezer tagja van. Afrikában 9 marxista— leninista párt van, körülbelül 20 ezer taggal. Részben legális, de nagyrészt illegális kommunista pártok dolgoznak az arab és a latinamerikai országokban. A kommunista mozgalom hatása egyre újabb és újabb társadalmi rétegekre terjed ki. A második világháború előtt az akkor négymilliós mozgalom résztvevői között körülbelül egymillió fő volt a nem proletár. Ma számuk ennek sokszorosa. A kommunista mozgalomhoz csatlakoztak a parasztok nagy tömegei és az értelmiség jelentős része is. Változó szerep Számottevően megváltozott a kommunista pártok kormányzati-hatalmi helyzete és szerepe. A háború előtt mindössze két kommunista párt volt hatalmon: a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Mongol Népi Forradalmi Párt. 1945 után Közép- és Kelet-Európábán, valamint Ázsiában kerültek kommunista pártok a társadalom irányításának élére. Az 1960-as években a kubai, a 70-es években a laoszi párttal bővült a kormányzó kommunista pártok köre. Ma már Angola, Mo- zambik, Kongó, Benin és több más fejlődő ország kormányzó pártja is a tudományos szocializmust tekinti eszmei alapjának. Néhány tőkés és fejlődő országban az elmúlt években napirendre került — más pártokkal együtt — a kommunista párt részvétele a kormányzásban. A fejlődés fontos mutatója az is, hogy egy sor tőkés ország — Európában például 15 — parlamentjében a kommunista képviselők is helyet foglalnak, és még jelentősebb a befolyásuk a helyi közigazgatási szervekben. A tőkés és fejlődő országokban ösz- szesen mintegy 40 millió választó szavaz a kommunista jelöltekre. A kommunista mozgalom megerősítette sorainak internacionalista egységét is. A kommunista pártok nemzeti pártokként jöttek létre, de kezdettől fogva összekapcsolta őket a távlati célok azonossága és az eszme közössége. A kommunista mozgalom történelemformáló erejének egyik alapvető forrását mindig, és ma is, az egység, a pártok összefogása, közös fellépése jelentette. A törénelem fejlődése megnövelte a kommunista mozgalom lehetőségeit a munkásosztály forradalmi tetteinek sikeres megvalósításához. A pártok tevékenységének sikere attól függ, hogy tudnak-e élni a kedvezően megváltozott feltételekkel. Ehhez elengedhetetlen az eltérő körülmények között dolgozó pártok kapcsolatainak szüntelen erősítése, a mozgalom egységének megszilárdítása, az együttes fellépés az imperializmus ellen,, a szocializmusért, a békéért. Papp Gábor
