Dunántúli Napló, 1979. április (36. évfolyam, 90-117. szám)
1979-04-15 / 103. szám
DN HÉTVÉGE 4. BELPOLITIKA 1979. ÁPRILIS 15. Dollármilliók hulladékból Péesújhegyen már nem meddő *»£es tOniegközlekedese |||| Közelednek egymáshoz az új városrészek magasodUt a Tíz esztendővel ezelőtt a több mint kétszáz méter magasan fekvő pécsújhegyi dombokról képtelenség volt a városra látni, A régi pécsi erőmű salakhegye, valamint az újhegyi mosó palahányója elzárta a kilátást. De ez volt a kisebbik gond. A szenes meddő időnként begyulladt, a képződő kénvegyületek és füstgázok évtizedeken át szennyezték a környék levegőjét, a szél sokszor több kilométeres távolságba is elhordta a finom pernyeport: nemcsak Gyárváros, hanem még Pécs belvárosa is jócskán kapott az áldásból. A KÖJÁL mérései szerint például évente nyolc—kilencszáz tonna por ült meg négyzetkilométerenként a történelmi városrészben is. A Mecseki Szénbányák, variam int <3 Pécsi Hőerőmű együttműködésének köszönhetően a pécsújhegyi ABC kis- áruház és környékéről ismét látható a város, eltűnt a palahányó és a salakdomb jelentős része. A mikrokörnyezetet átalakító komplex hulladékhasznosító tevékenységet tíz esztendeje végzi a Pécsi Hőerőmű: mindez azzal is összefügg, hogy 1968-tól kezdődően széngondjai voltak az erőműnek, így feltárták az újhegyi meddőhányót és környékét, továbbá 1500—1800 kilókalória fűtőértékű hulladékanyagot találtak a volt Béta-akna környékén, Cassián telepen, Vasason, valamint Pécsbónyán. A palahá- nyóra dobott hulladékanyag tehát megfelelő feljavítás után már alkalmassá vált a szénportüzelésű kazánok „etetésére”. Tíz esztendővel ezelőtt százhatvanezer tonna anyagot termelték ki a meddőhányókból, amely százmillió kilowattórával több villamosenergia előállítását tette lehetővé egy év alatt. Azóta hárommillió tonna éghető anyagot hasznosítottak a pala hány ókból, ami több mint ötszázezer tonna pakura kiváltását jelenti iparági szinten: ennék értéke megközelíti a nyolcvan millió dollárt. Figyelemre méltó az is, hogy az éghető hányóhulladék kitermelésén túl évente száz—százötvenezer tonna salakot is biztosítottak az építőipar részére, a fennmaradó mennyiséget pedig az iszapta- vak és terepfeltöltésre használták fel. Az aknaszenek osztályozásakor természetesen ma is képződik szenesmeddő, illetve pala, de ezek a hulladékok már nem kerülnek a meddőhányóra. Mindent egybevetve, a komlói, a vasasi és a pécsbányai külszíni nyers szenekkel érkező meddő mennyisége éves szinten hét-kilencszázezer köbméter szennyező anyag elhelyezési gondjától mentesíti a Mecseki Szénbányákat. E hulladékhasznosító tevékenységgel tehát nem csupán a régi meddőhányók okozta szennyezést csökkenti az erőmű, — Pécsújhegyen évi három—négyszázezer tonna anyagot termelnek ki —, hanem megelőzik az újabb meddőhányók születését, az emberi környezet szennyezését. Salamon Gyula N incs esztendő, hogy valamilyen formában ne fej- lődne-változna Pécsett a tömegközlekedés. Ezt több dolog is indokolja. A legfőbb: a város szüntelen fejlődése. Lvov-Kertváros léte, terjeszkedése, lakói számának növekedése például követeli a más városrészekkel való kapcsolat erősítését. Az új utak a tömegközlekedés vonalainak megújítását, nem egy esetben ésszerűsítését teszik lehetővé. És az sem lényegtelen, hogy az utasok száma, tehát maga az utazási igény is állandóan nő. 1978-ban 83,4 millióan utaztak. 1979-ben várhatóan 3 millióval többen veszik majd igénybe a Volán helyi közlekedési szolgáltatását. Új járat Lvov-Kertvárosba A tömegközlekedés-fejlesztés idei első lépéseit már megtette a Volán: február végén megszüntette a 47-es járatot, ami Újmecsekalja és Pécssza- bolcs között közlekedett, ehelyett a 10-es vonalát hosszabbították meg, s ugyanakkor 15 percre sűrítették a járatokat. Ugyancsak február végétől járatsűrítést hajtottak végre a 20- as vonalon is. Csúcsidőben a korábbi 10 helyeit 7, csúcsidőn kívül a korábbi 15 helyett 10 perces időközönként közlekedik a 20-as. Ehhez kettővel több Ikarus 180-ast kellett a vonalra telepíteni, a napi járatszám 60-nal növekedett, ami évente 151 ezerrel több kilométerteljesítményt jelent. A város úthálózatának fejlesztésétől elválaszthatatlan a tömegközlekedés fejlesztése. Mégis vannak kivételek, azaz olyan várható intézkedések, amelyek egyszerűen „csak” az utasigényre támaszkodnak. A vártnál gyorsabban nő annak a szükségessége, hogy Lvov-Kertváros szorosabb, élőbb kapcsolatba kerüljön a keleti és a nyugati városrészekkel, miután a 39-es járat sűrítése a belvárosi kapcsolatot viszonylag elfogadhatóan megoldotta. Mégis szükség van új vonal nyitására, amely a városrész épülő déli részét kapcsolja a belvároshoz a 39-eshez hasonlóan, de feltehetően nem a Rákóczi, hanem a Szalai András úton. Az Újmecsekaljáról közlekedtetett 19-es és a Meszesről járó 29-es a jelenlegi járatsűrűséggel mind nehezebben látja el a feladatát Ezért a Volán azt tervezi, hogy szeptember 1-től a 19-est csúcsidőben 10, csúcsidőn kívül 15 percenként közlekedteti, a 29- es vonalára csuklóst állítanak be, s csúcsidőben itt is 10 perces járatsűrűséget biztosítanak. Ez a két vonalon naponta 17- tel, illetve 12-vel több járatot jelent. Foglalkozik a Volán azzal is, hogyan lehetne megoldani a távolabbi peremterületek — Vasas, Hird, István-akna — közvetlen összeköttetését Lvov- Kertvá rossa I. Több változás várható az útépítésekkel kapcsolatban. A Bálicsi út korszerűsítésének befejeztével mi legyen a korábban azonos útvonalon közlekedtetett 36-os és 37-es járattal? Bizonyosra vehető, hogy a 36-os marad a jelenlegi útvonalon, s kiszolgálja a Jurisics Miklós út-Asztalos János út térségében lakókat. A 37-est pedig visszaviszik az eredeti útvonalra. Régóta szó van arról, hogy a tettyei autóbuszfordulót a jelenlegi balesetveszélyes helyről a Havihegyre kell vinni. Ha elkészül az új forduló, a tettyei járat újabb lakóterületet kapcsolhat be a város tömegközlekedési hálózatába. Nem lehet rosszabb Mit ígér a 6/A út új szakasza, amit az év utolsó negyedében helyeznek forgalomba. A tanács építési osztályán foglalkoznak azzal a gondolattal, hogy a 10-es, 20-as, 28-as viszonylatok újmecsekaljai szakaszát „kiegyenesítsék”, azaz ezeket a járatokat levegyék a 39-es dandár útról és az Építők útjáról. Kétségtelen, hogy a 39- es dandár út ma túlzsúfolt. De ha a tervezett „kiegyenesítést" végrehajtják, Újmecsekalja jelentős részének csak a 40-es és a ritkán közlekedő 32-es marad, a jó közlekedéshez másfél évtized alatt hozzászoktatott lakosság egyszeriben hátrányos helyzetbe kerül. Ez nem lehet az útépítés célja! Inkább azon kellene gondolkodni: szükséges-e minden távolsági járatot a jelenlegi útvonalon közlekedtetni, s nem kellene azokat átvinni a főforgalmi útra? A 6/A úttal kapcsolatban egyéb változásokra is számíthatunk. Az egyik, hogy a Szigeti várni csomópont kiépítése a Magyarürögi út korszerűsítését is igényli, ez pedig víz, csapadékvíz- és szennyvízvezetékek kiépítésével jár együtt. Olyan nagy munkákra kerül sor, amelyek az út teljes lezárását szükségeltetnék a 22-es, 23-as és 24-es autóbuszok — és az egyéb közlekedés — számára azonban nem létezik terelőút, így a munkákat forgalom mellett, a forgalmat nehezítve lehet csak elvégezni. A 6/A út az idén elkészülő IV. szakasz utón tovább épül, az V. szakasz mór érinti az újmecsekaljai autóbusz-végállomást is, amelynek átépítése ilyenformán indokolt. A tervek elkészültek, a munka rövidesen megkezdődik. Lvov-Kertvárosban az említett új vonal továbbmegy a Sarohin tábornok útján, ehhez új. ideiglenes autóbuszfordu- lóro lesz szükség. Ezt a nevelési központ parkolóterületén jelölték ki. Az új vonal várhatóan szeptembertől működik. Lvov-Kertváros tömegközlekedési rendszerének végleges megoldása akkor várható, ha a Sarohin tábornok útja és a Hajdú Gyula út kereszteződése környékén elkészül majd az új- mecsekaljaihoz hasonló autóbusz-végállomás. Ismét a Kossuth tér Még két fontos előkészületi intézkedésről kel szólni. A varos nyugati ipari területén a BÉV épülő központi telepe melleti autóbusztároló-területet alakítanak ki egyelőre a munkásszállítási feladatok kiszolgálására. Ez a terület később közforgalmi célokat is elláthat. Továbbra is napirenden van a Kossuth tér „autóbusztalanítá- sa". A már elviselhetetlen mértékig fokozódott zsúfoltság csökkentésére — mint korábban már hírt adtunk róla — a mecseki járatokat a Lenin térre szándékoznak levinni, amely azonban mai formájában képtelen az új járatok fogadására. A Lenin tér rendezésére elkészült már a tanulmányterv — azaz az első lépés a Kossuth tér tehermentesítése felé. H. I. Az újmecsekaljai autóbuszpályaudvar RÁDIÓ MELLETT... Ahogy az ötévesek látják... Meg én A rá dió jóvoltából reggel ötkor, hatkor és hétkor sok egyéb mellett arról is értesülhetünk, mit írnak a nagyobb országos lapok, ezúttal történetesen a Magyar Hírlap. Azonnal meg is vettem a lapot, és megkerestem a szóbanforgó cikket, amelynek felcíme: „Anyu főz, apu újságot olvas ..." —, a főcíme pedig így hangzik: „Ahogy az ötévesek látják.” A riporter interjút készített H. Sas Judittal, az MTA Szociológiai Intézetének munkatársával, aki családszociológiai vizsgálatot végzett többek között óvodások körében. „Az első kísérletben... arra kerestünk választ, hogy bizonyos használati tárgyakat fiúhoz vagy lányhoz kapcsolnak-e a gyerekek. Nem lehet véletlen, hogy a megkérdezettek 87 százaléka nemre való tekintet nélkül a kislány kezébe nyomta a seprűt, 74 százaléka pedig a bevásárló szatyrot. Ugyanakkor a szöget és a kalapácsot szinte kizárólag a fiúnak adták. S alig egy-két dolog akadt—a könyv, a pénz, a toll —, amiről a gyerekeknek körülbelül 40 százaléka vélte úgy, hogy a fiúé is lehet, meg a kislányé is. A többi tárgyat nagyjából az ismert nemi—társadalmi szerepmegoszlásnak, vagyis az otthon látottaknak megfelelően, annak rendje és módja szerint elosztották...” — mondotta a szociológus, majd a következő kérdésre, hogy ezt meglepőnek találja-e, így folytatta: „Nem, hiszen a gyerekek a felnőtt modellt utánozták. A meglepetés erejével hatott viszont a kísérlet második részének eredménye. Ebben egy rövid mesét mondtunk el az óvodásoknak a Kékruhás és a Pirosruhás gyerekről, akik sétálni mentek az erdőbe. Rájuk tör a vihar, Pirosruhás nagyon fél, de Kékruhás megnyugtatja, hogy nem tévednek el, mert ő felismeri az irányt a fák mohos oldaláról. Találnak egy odvas fát, Kékruhás letördeli az odút elzáró ágakat és besegíti Pirosruhást. A kuckó elég barátságtalan. Pirosruhás szőnyeget készít falevélből, s mert van nála ennivaló, megkínálja Kékruhást .... és így tovább. A gyerekeknek föl kellett ismerniük, hogy lányok, vagy fiúk vol- ták-e, illetve, hogy melyik a kisfiú és melyik a kislány. 76 százalékuk eltalálta a helyes választ: tehát, hogy a Kékruhás a fiú, Pirosruhás a lány...” ■* Én most itt bátorkodom közbeszólni: gondolom a gyerekek többségének (76 százalék) találékonyságában közrejátszott az az egyszerű tény is, hogy általában a kislányokat szokták piros ruhába öltöztetni, a kisfiúkat kevésbé, és ők ezt miért ne tudnák? No, de nem is erről van szó. Ugyanis a szociológus szerint a gyerekek a nemi hovatartozás felismerését meg is indokolták, mégpedig a fiút a bátorságáról, kezdeményező készségéről, tehát vezetői erényeiről, a lány viszont nem arról, hogy otthont teremt, szőnyeget készít és enni ad, hanem arról, hogy fél. „A szociológus ezt kissé aggasztónak tartja. Mert: „ ... A közhit szerint a nők szorongóbbak, mint a férfiak... Csakhogy a lélektani kutatások ezt nem támasztják alá ilyen egyértelműen. Inkább arról van szó, hogy hierarchikus nemi társadalmi szereposztásban, amely évszázadokon át uralkodott, nyilván az alárendelt nem képviselői félnek és szoronganak inkább, s ezt a szerepüket a társadalom messzemenően elfogadja ...” — holott — folytatja a szociológus egy másik példa alapján — „lehet, hogy a férfiak szintén félnek, csak nemi szerepük nem engedi, hogy ezt kimutassák .. Ismét közbeszólok. Nem hinném, hogy a bátorság és a kezdeményezőkészség feltétlenül férfi vezetői erény, ugyanezen tulajdonságokat felfedezhetjük nőkben is, és nemcsak vezető beosztású nőkben. Az viszont biztos, hogy a bátor és rátermett és kezdeményező készséggel megáldott nőknek még mindig az a szerep jut otthon, hogy enni adjanak, mert a férfiak zöme ehhez időtlen idők óta suta, hogy akár csak puszta' jelenlétükkel is meleggé varázsolják otthoni környezetüket, (mert nélkülük sivár és vigasztalan az a bizonyos „otthon”), hogy — ahogy a teszt-mesében is — szőnyeget terítsenek, cicomázzanak, díszítsék a lakást, (mert ehhez a férfinépnek ismét nincs érzéke) ... stb. Akárhogy csűrjük-csavarjuk a dolgot vannak dolgok, amelyeket csak nők képesek jól, esetleg tökéletesen elvégezni ott-hon, az élelem kiválasztásától, elkészítésétől, tálalásától kezdve a lakás berendezéséig, csinosításáig. Ehhez érzékük nekik van. Éppen azért, mert — nők. Más kérdés: az apu ne olvasson újságot. amíg az anyu főz, amint ez a felnőtt-modellben tapasztalható és amelynek alapján az ötévesek véleményt nyilvánítottak. Hogy mit csináljon? Ez is egy érdekes kérdés. Időtlen idők óta nincs rá eredményes válasz. Rab Ferenc
