Dunántúli Napló, 1979. április (36. évfolyam, 90-117. szám)

1979-04-08 / 96. szám

1979. ÁPRILIS 8. iRODALOM — MŰVÉSZÉT DN HÉTVÉGÉ 9. Új könyvek . Vannak olyan könyvek, me­lyeket nem szoktunk egyvég- tében elolvasni, mégis könyv­tárunk, házi könyvespolcunk fontos helyén várják, hogy nap mint nap kézbe vegyük őket. Ilyenek a szótárak, en­ciklopédiák és a lexikonok. A kézikönyvek iránt nálunk is igen nagy mértékben megnőtt az érdeklődés s a lexikonki­adás műhelye, az Akadémiai Kiadó alig győzi kielégíteni az igényeket. Általános és szaklexikonjaink magas színvo­nalon, a legjobb tudományos erők bevonásával készülnek. Van már többek között teljes művészeti, természettudományi, orvosi, magyar irodalmi; ké­szülő néprajzi, biológiai, pe­dagógiai lexikonunk. A leg­népszerűbb (szinte évente ké­szül belőle új és új lenyomat) a 7 kötetes Üj Magyar Lexi­kon. A Világirodalmi lexikon VI. kötete a napokban került a könyvesboltokba. E nagy­szabású vállalkozás felveszi a versenyt a hasonló olasz, szov­jet, német kiadványokkal. A VI. kötet első címszava: kam- csatkai irodalom, az utolsó: Margaret Lane. Ez a kézi­könyv térben és időben a tel­jes világirodalmat felöleli. Megtaláljuk benne a mai köl­tőket éppúgy, mint a IX. szá­zadi bizánci görög írókat. Az egyes cikkek közük a szerzők nevét (álnevét), életrajzi ada­taikat, megjelent műveiket és értékelik munkásságukat. A lexikon nagy erénye, ami használhatóságát jelentősen növeli, hogy felsorolja a szer­zők magyar nyelven megje­lent munkáit, valamint a ró­luk szóló irodalmat is. A szer­zői biográfiák mellett az egyes népek, nyelvek vagy ki­sebb népcsoportok irodalmá­nak rövid összefoglalását, s az elméleti, műfaji kategóriák meghatározását is tartalmazza a lexikon. Egészen kivételes és nagy- jelentőségű kézikönyv látott napvilágot az Akadémiai Ki­adónál : Európa állatvilága - Hétnyelvű névszótár, amely 12 ezer szócikket tartalmaz. Eu­rópát állatföldrajzi vonatko­zásban értelmezi az Atlanti óceántól az Ural-hegységig, a Grönlandi tengertől a Földkö­zi tenger déli partvidékéig. A két vaskos 'kötet 150 ezer(!) állatnevet tartalmaz. Az egyes szócikkek elején betűrendben a tudományos latin név áll, ezt a német, angol, francia, magyar, orosz nyelvű változat követi. Minden nyelven belül megtalálhatók a különböző variánsok: tájnyelvi, népies, tolvajnyelvi vagy olyan elne­vezések, melyek ma már nem használatosak- A névszótór Gozmány László összeállítása. Nem túlzás fantasztikus telje­sítménynek minősíteni e tudo­mányos munkát. Minden cím­szót kód követ, amely alapján megállapítható a faj állat­rendszertani helye az első kö­tethez illesztett rendszertani füqgelék seqítségével. Goz­mány művének használható­ságát csak megbecsülni lehet, a sokféle mutató megsokszo­rozza az összeállítás gyakor­lati hasznát a természettudó­sok és a szakemberek szá­mára. E kötetnek ott a helye minden könyvtárban, kutatóin­tézetben, középiskolában, hi­szen nemcsak szótár, hanem áttekinthető mutatói segítsé­gével rendszertani kézikönyv­ként is használható. A testes lexikonok mellett vannak kisebb kézikönyvek is, melyék célja a tájékoztatás, az adatok, tények visszakere­sése, illetve új ismeretek szer­zése. A Kossuth Kiadó Mit kell tudni. . . sorozata segít eliga­zodni a világban, nemcsak po­litikai, ideológiai, hanem föld­rajzi, társadalomtudományi te­kintetben is. Legutóbbi köte­te: Mit kell tudni Romániáról? E kis kötet jó összefoglalása mindannak, amit Románia földrajzáról, népességi meg­oszlásáról, történelméről, po­litikai, társadalmi szervezetei­ről „tudni 'kell". Számok, ta­nulmányok, adatok tükrében mutatja be a fejlődő Romá­niát. A történelem nem tűr kívülállást Sükösd Mihály drámája a Kamaraszínházban A Tanácsköztársaság bu­kását követő fehérter­ror legvéresebb kezű eszköze, a „fehérkesz­tyűs” Prónay-féle tiszti külö­nítmény tagjai a szennyes munka elvégzését követő „kon­szolidáció” során „tisztes- pol­gári" munkakörbe kerültek. Leánynevelő intézet, árvaszéki hivatal vezető pozícióit töltöt­ték be. Az abszurditás maga a reális történelmi valóság. A reális elemek dokumen- táris hűségű kibontásával megmutatni a Tanácshatalmat követő ellenforradalom törté­nelmi abszurditását — ez volt Sükösd Mihály célja 1968-ban megjelent, A kívülálló c. kis­regénye megírásakor. A sajá­tos, eredeti szemléletmód megvalósítására Vancsura Mi­hály, a Prónay-különítményhez sodródott, a Vörös Hadsereg századbiztosából lett spicli szükségszerű tragédiáját dol­gozta fel a szerző. Regényé­ben kimondatlanul is jelen van a görög sorstragédiák fel- tartóztathatatlanságával bekö­vetkező általános történelmi igazság : az egyéni érdek (élet) mentése, a „kivonulás a tör­ténelmemből" lehetetlen, az az egyén lelki és testi meg­semmisüléséhez vezet. A fiatal házas Vancsura Mi­hály századbiztos, a bukás bekövetkeztéig hűséggel szol­gálta a Tanácsköztársaságot. A „tisztogatást" végző tiszti különítmények megjelenésekor úgy dönt, önként felajánlja szolgálatait Prónay alezre­desnek, remélve, hogy így „fe­lülkerekedve”, saját maga és felesége számára biztosítani tudja a tomboló terror előli menekülést, s külföldön kezd­hetik újra életüket. Számítása nem válik be. A testi és lelki megaláztatások során spiclivé, a hatalom becstelen kiszolgá­lójává süllyed. A „fehérkesz­tyűs urak” feleségét sem kí­mélik, házasságát is meg- becstelenítik, s végül tragédiá­ja fizikailag is beteljesedik. A regény történelmi hitelét, mának szóló üzenetét jelzi, hogy megjelenése óta már a második színpadi adaptáció­val találkozhatunk. Az 1969-es budapesti bemutatót most a Katona Imre átdolgozásában színpadra állított változat kö­vette. A dramaturg — s egy­szeregyben az előadás rende­zője, a látszólag legkézen­fekvőbb megoldást válasz­totta: a dokumentáris és leíró részektől lemeztelenített pár­beszédeket emelte ki, „tette színpadra". S ezzel állította a dramaturg Katona Imre igen nehezen megoldható feladat elé Katona Imrét, a rendezőt. A dialógusok szinte teljes hű­sége ellenére a mű arányai megváltoztak, a regény törté­nelmi hátterében reális figu­rák néhol levegőtlenné vál­tak, a közegüktől megfosztott párbeszédek nem mindig elég­ségesek egy jellem teljes ki­bontásához. Különösen prob­lémássá vált Vancsura felesé­gének, Máriának (Bókay Már- ria) az alakja. A regényhez képest súlya, konkrét időtar­tamban mérhető jelenléte, mo­tivációs szerepe lényegesen megnövekedett, elmondható szövege viszont elégtelen mind­ennek megvalósítására, kap­csolatuk mélységbeli és fo­lyamatbeli változásának ábrá­zolására. Hogy mégis impresszionáló előadást láthattunk, azt a ren­dező Katona Imrének s a szi- nészkollektívának köszönhet­jük. A mai lengyel — első­sorban a lengyel amatőr - színjátszás eszközeinek tudatos és következetes alkalmazásá­val maradéktalanul megvaló­sította a reális és abszurd azonosságát, ugyanakkor szük­ségszerűvé tudta tenni az egyéni tragédia realitását is. Kitűnően gazdálkodott a hang- és fényeffektusokkal, sokszor képes volt szöveg-hát­tér nélkül is a megfelelő lég­kör megteremtésére. Egyálta­lán: ritkán láttunk Pécsett prózai darabot ilyen követke­zetesen jó világítási hatásokra építve. Külön kell szólanunk a zenei effektusokról is. (Zenei vezető: Papp Zoltán:) Ezek fedték a kívánt hatást, szünte­len jelenlétük ellenére sem váltak bántókká, uralkodóvá, mindig pontosak voltak. Mind­ez egyben értékjelzője Papa- dimitriu Grigorisz és Lakner Tamás teljesítményének. A rendezéssel szemben tá­madt hiányérzetünk is első­sorban abból adódik, hogy a darab által közölt, a „kívül­állásra” vonatkozó általános történelmi evidenciát Katona Imre kiemelten próbálta hang­súlyozni a konkrét történelmi szituációt kortalanná tevő anakronisztikus eszközök (ny­lon-harisnya álarc, elektromos vaku) tudatos alkalmazásával. Adott témában épp a törté­nelmi valóság hordozza magá­ban a kortalan mondanivalót. A színészvezetésben is érez­tünk némi bizonytalanságot. Ez elsősorban Prónay alezre­des (Galambos György) figu­rájának megformálásánál mu­tatkozott. Meller András csupasz szín­pada jó játéklehetőséget biz­tosított. Jelmeztervében alkal­mazkodott a rendezői kon­cepcióhoz: elekrülte a kort idéző „fehér-kesztyűs” egyen­ruha-konvenciókat, megmaradt az általános jelzéseknél. Vancsura Mihály alakját Csikós Gábor formálta meg. Szuggesztiv, átélt alakításával legtöbbször feledtetni tudta a dramaturgiai hiányosságokat. Felesége, Mária szerepének színpadi nehézségeiről már szóltunk. Bókay Mária színészi hitelét emeli, hogy mindezek ellenére, különösen a drámai végkifejlet felé halódva, ver­bális segítség nélkül is képes hiteles figurát teremteni. Ga­lambos György Prónay alezre­des szerepének megformálá­sakor bizonytalannak tűnt: a visszafogottság mellett időn­ként erőteljesebb eszközöket is használt. Pedig a figura ala­kításának azon pillanataiban volt igazán félelmesen „Pró- nay-s", amikor a szelíd nyá­jasság mögött éreztük a vé­rengző kegyetlenséget. S az előadás igazolta, hogy Ga­lambos Györgynek meg van­nak ehhez a színészi eszkö­zei. Melis Gábor az est ki­emelkedően legjobb alakítá­sát .nyújtja. Minden mozdula­ta, grimasza, szemvillanása sugallja Görgényi századosa korhoz és időhöz kötetlenül veszélyes patkány-természetét. Minden színpadralépése ese­mény, egyértelművé teszi a he­lyet, időt, szituációt. Rajta kí­vül még Bobor György szolid­ságában is „levegős" alakítá­sát kell kiemelni. Dávid Kiss Ferenc, Kovács Dénes, Unger Pálma és Arany Kató jobb le­hetőség nem lévén, a korrekt játékra törekedtek. Érthetetlen Papadimitriu Grigorisz meg­szólaltatása. Csak kitűnő ze­nész teljesítményének hatását rontotta a „szövegfelmondás- sal”. összefoglalóul: olyan elő­adást láthattunk, amely hibái ellenére is jelentős; alkalmas arra, hogy történelemszemlé­letünket kitágítsa,' s emlékez­tetőül szolgáljon az ifjúság, az örökösök számára. Szilárd István A főszerepben: Csikós Gábor Költészet napja, 79 Bárdosi Németh János Vers Vigye szavamat messzire, hegyek fölé és sírba le, égzengés orgonáin át hallják meg elfúló szavát, nem, mint rekedt, de tiszta hang, csináljon mindenütt zavart, rontsa le dölyfös emberek vártornyait, ha megreked, s nem szállhat sólyomként tovább, a dalt, az arany-trombitát, ne törje meg se rettenet, se felhö-rajzú zord egek, mint füst, a béke madara csapongjon fennen, magasba, vigye a jó hirt, im a Szép meglelte szárnyas istenét. Csorba Győző Nehezen s gazdagon Mihelyt egy házfal ledől énbennem tüstént feláll mihelyt egy utca leomlik énbennem újra kinő Menetben hosszú sorokban vonulnak vonul a volt város a változott létbe belém és épül föl ott Nehezen s gazdagon élek egyszerre kívül belül Jő annak ki korán elment s annak ki nemrég van itt hordozza vagy csak a régit vagy csak az egész mait Jobb annak aki ha indul járhat a kedve szerint egyszerre többszörös útnak járhatja meg köveit sokszoros zsákmányt szerezve tud hazatérni megint fáradtan lábaremegve fáradtan de boldogan Arató Károly Költészet Élesen látlak partodon, cserzett arcú! Ródforrnak ellazult körvonalaid — alkonyba csobbanón hálód merül, kiemeled a Napot, elvakit. Figyelem pontos mozdulataid. A hömpölygő homályon ki-ki-küldte papírhajók ide-oda dőlve sodródnak feléd — hozzanak hírül neked valami jót! Várod, mint minden ember várja, mig hálód emelgeted, ázol-fázol — Csak Nap legyek, ne Hold, ha sötét folyódból engem is kihalászol!

Next

/
Oldalképek
Tartalom