Dunántúli Napló, 1979. április (36. évfolyam, 90-117. szám)
1979-04-30 / 117. szám
IO Dunántúlt napló 1979. április 30., hétfő Poros Jóska, a szegény kis kakas E gyszer volt, hol nem volt, volt egyszer valahol. az egyik falu szélén egy baromfiudvar, és ebben a baromfiudvarban nagyon sok kakas meg nagyon sok tyúk élt együtt. A gazda- asszony minden reggel és minden este megetette őket, így aztán nem volt semmire se gondjuk, egész nap az udvarban kergetőztek, verekedtek, mikor mire volt kedvük. Kuty- -kurutty kakas volt a legerősebb, mindenkit, akivel csak összeakadt, megcsípkedett és megfutamított. Sorra jöttek utána az alattvalók, Gézengúz, Boldizsár és Sándor kakasok, akiket egyedül csak Kutyku- rutty csipkedhetett, de a'kik rajta kívül mindenkit megcsíp- kedhettek, A sor végére pedig a szegény Poros Jóska kakas került, akit még a leglompo- sabb tyúkok is megcsípked- hettek, olyan gyenge volt. Ha valakinek rossz kedve volt. csak odaugrott Jóska kakashoz, a tarajába csípett egyet, és máris elfelejtette, mi a baja. Egyre kevesebbet vereked- tek'egymással a baromfiudvar lakói, és egyre jobban érezték magukat, nem volt sebes a tarajuk a tyúkoknak, borzas a tollúk a kakasoknak. Egyedül Poros Jóska kakasnak nem tetszett ez a nagy békesség, mert bizony az ő tolla még a réginél is borzosabb volt, sőt, most már itt-ott ritkulni .is kezdett, a taraja meg majdnem elfogyott a sok csipkedéstől. Annyira elbúsult rossz során, hogy egyik nap elhatározta, világgá megy, otthagyja a baromfiudvart, ahol született, ahol fölcseperedett, hátha több szerencséje lesz másutt, idegenben. így is történt, reggel, amikor a kakasok kukorékolni kezdtek, Jóska kakas hangja már hiányzott közülük, de ekkor még nem vette észre senki, hogy eltűnt. Még a reggeli etetésnél is csak annak a görbe hátú jércének hiányzott, aki most nem tudott senkit olyan gondtalanul oldalba csípni, mint Jóska kakast szokta régen, pedig megint csak egy pár szem kukoricát hagytak neki a többiek, s igen rossz kedve volt. így kénytelen kikezdett az egyik jércével, aki persze nem hagyta magát. A verekedést végignézték a többiek is. Akiben föltámadt a harci kedv, rögtön Jásko kakast kereste, hogy belecsípjen egyet, és megbéküljön, de nem találta, újabb verekedést volt kénytelen kezdeni. És ekkor már nem volt megállás. Estére kelve mind fáradtok voltak, véresek, borzasak. Ekkor jöttek csak rá, hogy az ő kis pajtásuk, a békéltető Jásko kakas hiányzik. Kutyku- rutty azon nyomban elküldte Gézengúzt, hogy hozza vissza Poros Jóskát. Gézengúz meg is találta egy szénaboglya tövében, és hívta vissza a baromfiudvarba.- Gyere a te régi jó játszótársaid közé! - Poros Jóska nem válaszolt, csak szomorúan ingatta a fejét. Pedig szeretett volna ő menni, csak nem mert. — Hát ha nem jössz, akkor nem — mondta Gézengúz, és elindult. — Várjál, megyek — kiabált Gézengúz után Poros Jóska, mert nagyon meghatódott attól, hogy bár rosszul bántak vele, nem felejtették el a társai. Amikor beléptek o baromfiudvarba, mindenki nagyon megörült Jóska kakasnak. Még meg is éljenezték. - De ugye nem bántotok többet? — 'kérdezte tőlük, látva, hogy mennyire szeretik. — Ugyan, hogy gondolod I — mondták a többiek. — No de biztosan? - fordult oda a görbe hátú jércéhez, aki mellette állt, és talán a legjobban örült Jóska kakas megkerülésének, — Ej, ne bosszants! — for- tyant föl az, és úgy belecsípett Poros Jóskába, hogy annak egyből kipottyant a köny- nye, és nem is mert többet megszólalni az egész ünneplés alatt. Oláh János Keresztrejtvény Május ünnepén Május elsejének ünnepe alkalmából egy magyar népdal aktuális sorait rejtettük el az ábrában. Vízszintes: 2. Az idézet 1. része. (Zárt betűk: T. N.) 14. „ . .. esett, mint a zsák” (szóláshasonlat). 15. A rozsda is megteszi. 16. Tápláléka. 17. KRESZ-jelzés. 18. Ilyen a gyermek, ha kellemes külsővel és magatartással rendelkezik. 20. Ennyien voltak a zenében az ,,új orosz iskola” tagjai. 21. Csődön 22. Orosz forradalmár, az anarchizmus ideológusa. 24. ... Matti (Palmiro). 25. Az egykori Babilónia fővárosa volt. 26. Tevékenykedik a konyhában. 27. R. Y. A. 29. Sarjad. 30. Az idézet 2. része. (Zárt betűk: 0. K.) 33. Új filmjeink egyike. 35. Római diktátor és hadvezér volt. 36. Irány a pince. 37. Porcelánjáról világhírű japán falu. 39. 1848-as hadvezér, aki később Kursid pasa néven Damaszkusz oarancsnoka lett. 41. Némely gyümölcs leve teszi. 42. Világhírű olajcég. 46, Az absztrakt festészet egyik svájci képviselője (Paul, 1879-1940). 47. ... admirari (semmin se csodálkozz!) 48. Az élő fa törzsének a háncs és a geszt közötti része. 50. O. W. S. 51. Pont a végén! 52. Ujjperec. 53. Ijesztő nevű község. 54, Kiejtett betű. 56. Az étel tulajdonsága. 57.... bocsánat (elnézést kérek). 59. Délszláv nemzeti körtánc. 61. Petőfi „ráérős” ura. 64. Szovjet űrhajós. 66. Létezett. 67. Megelőző gyógymód. 69. Szopránszerep a ,,Denevérében. 70. Az idézet 5. része. (Zárt betűk: N. Ó). Függőleges: 1. ... Passos (expresszionista amerikai regényíró). 2. Különbözik a többitől. 3. Klasszicista műemlékeiről ismert Pest megyei község. 4. A „Kőpénzek szigete” Mikronéziában. 5. A kártyázó igéje. 6. Spartacus népe. 7. Az idézet 3. része. (Zárt betűk: S. S. N.) 8. Ritka férfinév. 9. Csodálkozó szócska. 10. Sportszer. 11. Takaros, csinos. 12. Ókori athéni cserzővarga, az első demagógok egyike. 13. Az idézet 4. ré-« sze. (Zárt betűk: Z. Z. Ó.) 18. „A jakarandafa" angol írója. 19. Álomba ... magát (nyűgös gyermek teszi), 21. Az idézet 6. része. (Zárt betűk: N. E. N.). 22. Magában hordja büntetését. 23. A kukac pondrója. 26. Szabásminta. 28. ... Aimée (fran. cia színésznő). 31. Pályaudvar röv. 32. Azonos római számok. 34. „... mint a fába szorult féreg” (szóláshasonlat). 36. Nó- bel-díjas német származású amerikai gyógyszerkutató. 38. Római 48-as. 40. Rövidített hasonlító szó (ford.) 42. Kettősbetű. 43. Ha rossz, szárnyon jár. 44. Ugye mondtam! 45. Római szám és kétszerese. 48. Sírás után csukladozva lélegzik. 49. Nyelvtani fogalom. 52. Szó- összetételekben hasonlóságot jelöl. 55. Nyelvében ... nemzet. 57. Táplálékul felhasználta. 58. Valakire puskát fogva elsüti azt. 59. Vékonyabb farúd. 60. Barnáson zöld. 62. ... round (sokoldalú, pl. sportoló). 63. Nem egészen elől. 64. ... rosa (titokban). 65. Nem vissza. 69. Akolbán van! A. L. Beküldendő a népdalidézet megfejtése május 7-én (hétfő) déli 12 óráig beérkezőleg LEVELEZŐLAPON 7601 Pf.: 134., Dunántúli Napló szerkesztősége, Pécs, Hunyadi út 11. címre. Az április 15-i lapban közölt rejtvény megfejtése: Húsvét. A tavaszi ájulásnak, a természet ébredésének, legkésőbb április huszonötödikén. Könyvjutalmat nyertek: Arnold János, Nagypall, Szabadság út 37., Ambach Istvánná, Mohács, Kun Béla u. 6., Győri Judit, Tófű, Kossuth u. 60. László Árpád, Pécs, Zsolnay V. u. 43., Perlaki József, Pécs, Zsolnay V. u. 25. A könyveket postán küldjük el. Pályázati felhívás! A Dunántúli Napló és a Hazafias Népfront Baranya megyei Bizottsága a nemzetközi gyermekév alkalmából képző- művészeti, fotó- és irodalmi pályázatokat hirdetett meg. Figyelem: május 20. a határidő! A képzőművészeti pályázatra kevesen küldték el eddig munkáikat, de annál több volt az érdeklődő. A vélemények alapján a pályázati kiírást némiképp módosítjuk: a beküldendő grafikáknak, festményeknek, faliszőnyegeknek, kézimunkáknak, faragásoknak, plasztikáknak stb. nem kötjük meg a témáját, mindössze azt, hogy a beküldő 10-től 14 éves korú legyen és valamilyen iskolai vagy művelődési intézmény szakkörének tagja, amit a pályázati anyag mellett fel kell tüntetni. Ilyenformán a pályamunkákat május 20-ig lehet személyesen vagy postán elküldeni a következő címre: Hazafias Népfront Baranya megyei Bizottsága, Pécs, Széchenyi tér 18. Aki tehát szeretne szerepelni az idei gyermeknap alkalmából Pécsett rendezendő kiállításon, küldje el sürgősen munkáit. A legjobbak között a zsűri három darab 2000 forintos első díjat, három darab 1000 forintos második és öt darab 500 forintos harmadik díjat oszt ki. ,.Gyermeke k a közösségben” A fenti című fotópályázaton részt vehet bárki, 3 darab 18x24 centiméteres fényképpel. A képeket a Dunántúli Napló szerkesztőségébe lehet beküldeni, 1979. augusztus 20-ig. A legjobb képeket a Dunántúli Napló közli, s a szokásos tiszteletdíjon kívül a legjobbak között szakértő zsűri döntése alapján egy 1000 forintos első, 3 darab 500 forintos második és 5 darab 200 forintos vásárlási utalvány harmadik díjat adunk ki. Hogyan élnek a gyerekek 2000-ben ? Ez a címe irodalmi pályázatunknak, amelyen 8-tól 14 éves korú gyerekek pályázhatnak. Bármilyen fogalmazást szívásén fogadunk, ami arról szól, hogyan élnek a gyerekek, milyen lesz a világ a ti gyerekeitek idején, tehát áz ezredforduló körül. Engedjétek szabadjára a fantáziátokat! A pályázaton első díjként egy 1000 forintos könyvcsekket, második díjként 3 darab 500 forintos könyvcsekket és harmadik díjként 5 darab 300 forintos könyvcsekket lehet nyerni. A legjobb írásokat közöljük majd a Dunántúli Napló gyermek rovató ban is. Ennek a pályázatnak a határideje úgyszintén módosult: 1979. szeptember 1-ig lehet beküldeni a Dunántúli Napló szerkesztőségébe, pontos név, lakcím és életkor feltüntetésével. Egy régi május elseje Tizenkét éves voltam. A szüleimmel Budapest egyik igen szegény kerületében laktunk. Csikágónak hívták ezt a kerületet. A pincelakások és az éjjeli menedékhelyek munkásain kívül itt azok lakták, akik az embertelen kapitalista társadalomban a legmélyebbre süllyedtek. Tudjátok azt, hogy az ilyen körülmények között élő gyerek milyen érzéseket vihetett magával a gyerekkorról? A félelmét. A gazdag emberektől való félelem érzését. A gazdagok sokat ettek és jó étvággyal. Szép ruhájuk volt, és gyönyörű lovakon lovagoltak a ligetben, aminek a közelébe se engedték a szegényeket. A gazdag egyszerűen megsérthette, megalázhatta a szegényt, ezért még bántódá- sa sem esett. És végül ez a félelem a katolikus paptól való félelem volt. Nekünk, gyerekeknek hetenként egyszer el kellett mennünk a templomba, hogy meggyónjuk a bűneinket Ha nem volt semmi bűnünk, akkor ki kellett találni... így éltünk' mi, dolgozók gyerekei, és mindentől féltünk, amíg a Tanácsköztársaságot ki nem kiáltották. Kerületünkben ekkor minden derűsebbé vált, mert kevesebb lett az emberek közötti ellenségeskedés. Munkát találtak sokan. Sokakat arra kényszerített a forradalom, hogy újszerűén fogják fel az életet. Nem volt kötelező templomba járni, gyónni és a holt latin nyelven hallgatni a prédikációkat. A szegények gyerekei tanulhattak, és a szüleiknek nem kellett ezért fizetniök. Május elsején a munkások gyerekei számára ünnepséget rendeztek. Mostanában, amikor az unokáimnak arról mesélek, hogy a gyerekek nagy része akkor, azon a napon kóstolta meg életében először a csokoládés bonbont meg a kakaót, az unokáim nem hiszik el mindezt. Azon a napon mindegyikünk egy piros léggömböt kapott, és piros szalagokat tűztek a mellünkre. Bebolyongtuk a ligetet, a vén nyárfás liget sétányait, és senkinek se volt joga elzavarni onnan... Nagy napok voltak azok. Hat évtized telt e| azóta, de úgy emlékszem rájuk, mintha mindez tegnap lett volna. Bokányi Emma, az 1919-es május 1-i gyermekfelvonulás résztvevője * Budapesten — az új szocialista Magyarország fővárosában — már régóta nincs meg a szörnyűséges Chicago kerület. De egy iskola a Her- nád utcában Bokányi Dezső nevét viseli, Bokányi Emma apjáét, a kőfaragó munkásét, aki a Magyar Tanácsköztársaság kormánya munkaügyi népbiztosa volt. (A „Pionyerszkaja Pravda" 1979, III. 21 -i számából fordította: H. Tóth Erika.) Munkások és parasztok gyerekei Gödöllőn, a volt királyi kastélyban Apró képek Pécsről MEGMETSZETTÉK A FASORT Megmetszették, itt az állami panelházainkkal szemben, az Erreth Lajos utcában. Gyönyörű galagonyafasor díszlett. Csak díszlett, mert az útjavítás után ezt is megnyírták. Én nem vagyok kertész, nem sokat értek hozzá, bár kertünket magam metszem, nem különös sikerrel, csak olyan köznapi hozzáértéssel, de ami itt történt, az mégis túlzás. Ezért mégis fölháborodtam. Tudom, mi nagyon tiszte.- jük a szent teheneket, az, autót. Nyilván az ő kedvükért metszettek, illetve csonkoltak. Én Orfűn óvatosan vágok le egy fölöslegesnek ítélt ágat. Itt ez a saját vagyonnal szemben! óvatosság hiányzott. Csonkoltak. Legfeljebb egy-egy kis szálacska maradt egyik-másik fán. A többi csupaszon maradt. Olyan jó, erős, férfikar vastagságban vagdosták le az ágakat. Jó, tudom, a munkát úgy is lehet végezni, hogy öt-hat évig nem kell semmit újracsinálni. Azért mégis sokal- lom. Ez a város tüdeje, bánjunk vele óvatosan, legalább annyira, mint a maszek autókkal. Akár azért, mert a munkát úgyse lehet végleg elkerülni, akár azért, mert az autókért tették. Ne szeressük annyira az autót. Ha egy fasor szép, ne tegyük tönkre. Velem együtt sokan nem szeretjük a vaskos törzseket, rajtuk egy kis nevetséges bigyula-tömb, az ágak. Szeretjük a fákat. Hagyják meg nekünk. Nincs vala- mennyiőnknek autója. KALANDOZÁSOM BÜKKÖSDÖN Nem akkor jártam ott, amikor valamilyen, mit tudómén, milyen báró volt a házigazda, hanem most. Most gyerekotthon. Egy báró helyett 130 gyerek íér el. A báró idejében szép volt a park és a kastély. Az udvaron a hatalmas kastély, bronztetővel, aminek csak a javítása nemrég vagy másfél millió forintba került. Vaskapus bejárat, és vagy harminc szoba. A kastély közepén egy hatalmas lovagterem, kisebbfajta sétatér. Lenn a parkban fürdőmedence, ott ugráltak a nemze- tes báró urak és bárókisasz- szonyok. Most csak elhagyott gyerekek élnek itt, akiknek az otthonuk sem volt valódi, mert nem adott helyet nekik. Akik azelőtt éltek itt, az élet fényes oldaláról kerültek ide, akik most, a mélységéből. Ezek most futópályát csinálnak, a báró egy hatalmas mauzóleuma mellett, ami a kutyájáé volt amit valamikor a ködös Albionból hozott, és itt múlt ki, tisztes öregségben. Annak idején az udvart, a hatalmas parkot, kétméteres deszkakerítés választotta el a köznéptől, most csak egy árok a tsz istállójától. Ez sem öröm, mert büdös, de egy világnak kellett sarkából kifordulnia, hogy ezek az otthontalan gyerekek végre otthonhoz jussanak. Azt hiszem, érzik is, mert csinosítják, szorgosak. Árpád apánk és Kalányos Vendel ivadékai, akiket az út szélére vetett a világ és onnan kellett őket kikaparni, a báró úr kárára. Jól van ez így! Szőllősy Kálmán
