Dunántúli Napló, 1979. április (36. évfolyam, 90-117. szám)

1979-04-29 / 116. szám

1979. április 29., vasárnap Dünantmt fíapio 3 A 1 ötvenes évek elején hirtelen felgyor- ^ ' sült folyamat: a fiatalok elhagyták a falut, a rohamosan fejlődő ipar minden mun­kaerőt magához vonzott. A hatvanas évek vé­gétől aztán, ha lassan is, megindult a válto­zás. Egyre több falu kapott vízvezetéket, be­kötő utat, egymás után épültek az iskolák, óvodák. S az eredmény? Évről évre szaporodó új, villaszerű vagy társasházak, és a fiatalok, miután a városban kitanulták a szakmát, egyre többen otthon vállalnak munkát, sőt a városból új honfoglalók telepednek le fa­lun. Közútjaink védelmében T engelysú lymérő mozgó állomás Tetemes összegű bírság szabható ki tudnak adni, de utána biztos meglesz. Magyar Lajos persze hogy ment és elfogadta az ideiglenes lakást, a PVSK- csarnok mellett egy kicsi, vi­zes helyiséget, konyha ér. mel­lékhelyiségek nélkül. Már meg­volt a második gyerek. Né­gyen szorongtak benne. A bú­torok a nedvességtől tönkre­mentek, vécére a csarnokba jártak. Két évig éltek így, ak­kor jött a magyar bajnokság. A vezetők azt mondták, ha ezt megnyeri, lesz lakás. Magyar Lajos jó formában volt, úgy érezte nyernie kell. Ám túl nagy volt a tét, s a görcsös akarásból vereség lett. Akkor kezdtek el talpalni kü­lönböző fórumokon lakás után. Végül egy tízemeletes házban másfél szobás házfelügyelői la­kást kaptak. A gyerekeket nem vették fel óvodába - mond­ván a házfelügyelő otthon van. Évának a 10 emelet ta­karításától, a gyerekekhez va­ló le-fölszaladgólástól visszere- sek lettek a lábai, kiújult al­lergiás betegsége, az orvos etiltotta ettől a munkától. Meg­született közben a harmadik fiú, s útban a negyedik. Vég­re hét év után megkapták ál­maik netovábbját, egy új, összkomfortos, háromszobós lakást.- Nagyon boldogok voltunk. Megszületett a negyedik fiú, úgy látszott minden rendben van. Egy idő után azonban a szomszédok azt éreztették velünk, hogy mi nem vagyunk normálisak. Négy gyermeket vállalni? Nem is lehet azokat rendesen nevelni, mondták, s attól kezdve minden ház körüli gyerekcsínytevésért a mi gye­rekeinket okolták. A gyerekek biciklizni szerettek volna, de hol? Focizni, de hol? A visz- szafojtott mozgásvágy a két iskolást úgynevezett problémás gyerekké tette az iskolában. Az: tanácsolták, vigyük őket pszichológushoz. Akkor hatá­roztunk: eljövünk onnan. Ap­róhirdetésben olvastuk ezt a szentlőrinci lakást. Az elmúlt év októberétől itt lakunk. A gyerekek nagyon örülnek, van kert, udvar, kutyái kértek, kap­tak, cicát kértek, azt is kap­tak. A veteményeskertben ők is ledugdosták a maguk kis növényeit s most mindennap lesik: nő-e már? S ami a leg­főbb, it: sem fegyelmi, sem tanulmányi pröblémo nincs a gyerekekkel az iskolában. Igaz, szerényebben lakunk, de most végre igazán jó| érezzük ma­gunkat. Sarok Zsuzsa mk jt0Fr ' Fotó: Erb János A terelőbóják előtt acélkék öltönyös fiatalember piros tár­csával állít le egy cementszál­lító tartálykocsit. A sofőr az udvarias felszólítás első részét, „közúti ellenőrzés" már bizo­nyára megszokta. A további közlés viszont az újdonság ere­jével hat rá: „Tengelysúlymé- rés. Kérem, hogy a mérőtalpak­ra az irányításunkkal álljon fel.” Megkezdődött a KPM Pécsi Közúti Igazgatósága mozgó tengelysúlymérő állomásának idei szezonja a megye közút­jain. o Tavaly, az országban első­ként hozták létre a Pécsi Köz­úti Igazgatóság 22-es számú harkányi üzemmérnökségén a mozgó tengelysúlymérő állo­mást. A svéd TELUB berende­zést és a frissiben felvett, ki­képzett 4 főnyi személyzetet egy kis Zsuk furgonra telepítették. Rövidesen egy Robur lesz a „házuk”. A tavalyi év a tanuló­idő volt, bírságot az engedé­lyezett tengelysúlynyomást meg­haladó mérték miatt csak egy esetben fizettettek. Az ered­mény másképp jelentkezett. A fuvaroztatók belátták: köteles­ségük és érdekük is azt diktál­ja, hogy megvédjék közútjain­kat a túlzott tengelynyomás káros hatásaitól. A svéd cég gyári ellenőrzé­sekre visszakérte a berendezést és a mérőtalpakat, nemrég kapták meg az újat. A központi egység, az „agy” regisztrálja a mérőtalpakról befutó adatokat, gombnyomásra rögzíti a mért tengelysúlyofcat, egyenként vagy összesítve, újabb gombnyomás­ra a mellette lévő nyomtató ki­jelző a hivatalos iratra ráveze­ti a megállapított értékeket. A trafó az autóakkumulátor 12 voltját transzformálja 220 volt­ra. Az új 30 kilós „ütésbiztos” talpak nyomtatott áramkörrel készültek, —5 és +50 Celsius fokos hőmérsékletben, 0,5—9,95 tonna értékhatárok között, plusz-mínusz 50 kiló eltéréssel mérnek. Kis ablakukon is le­olvasható a súlyérték, ami ká­belen jut be az „agyba”. Az új berendezéssel először indulnak ellenőrzésre. Velük tartok, Appelshoffer József, a harkányi üzemmérnökség veze­tője és a tapasztalatcserére ér­kező szekszárdi KPM-es kollé­gák társaságában. A négy fős csoportból hiányzik Kőhegyi László, aki érettségi előtti ta­nulmányi szabadságon van. Közülük a legidősebb sincs harmincéves. Szkrajcsics Béla, a mérlegelő csoport vezetője acélkék öltöny­ben, míg Kocsmór Zsolt *%s Sztévics Márk narancssárga overallban indulnak Nagyhar- sányba. A Zsukot Kocsmór Zsolt vezeti. A beremendi el­ágazás után félreáll a járda­szigetre, megkezdik a kipako­lást. Először biztonsági okokból a táblákat és az elterelő bójákat helyezik ki az úttestre, majd begyakorlott mozdulatokkal a talpak és rámpák telepítését, a kábelek csatlakoztatását vég­zik. A talpakat külön-külön tá- rázzák, majd az agy adataival is összeegyeztetik. Pár perc után üzemkész a berendezés. Érkezik egy cementszállító. Tárcsa jelzésre leáll, majd a kérésre lassan gurulni kezd. Le­mérik a tengelyek távolságát, aszerint állítják méretre a tal­pakat, melyekre rááll a monstrum gumikerekeivel. Bent a Zsukban az agy gombnyomá­sokra mutatja a tengelynyo­mások értékét tonnában, a nyomtatványra a kijelző ráírja a mért adatokat. A csoportve­zető elkészíti a jegyzőkönyvet, a cementszállító sofőrje meg­nyugodva indulhat tovább, min­den rendben. o Tartályos cementszállítókot, zsákos cementet vivő teherautó­kat ellenőriznek szúrópróbasze­rűen. Távolabb egy tartályos cementszállító megáll, nagy nehezen manőverezve visszafor­dul a BCM felé. Ő tudja miért. Ment a „drót” — szólal meg egyikük. Jön egy nagy Skoda, közelebb érve szemmel látha­tóan túlsúlyos. A mérlegelés igazolja a szem mértéket. A megengedettnél sokkal több zsák cementet pakoltak a pla­tójára : az első tengely 7,45, a hátsó 10,7 tonna súllyal nyom­ja az utat. A kocsit félreóllít- ják, készül a jegyzőkönyv. De mi kerüljön a megjegyzési ro­vatba? Ha az, hogy a felszólí­tás után is tovább ment, akkor nagyon drága cement érkezik meg valahová. Az engedélye­zett tonnasúly egyes tengelyre tO, míg a kettős tengelyre 16 tonna. E fölött csak külön útvo­nalengedéllyel szabad indulni, anélkül pediq vállalni kell a nem éppen kis összegű bün­tetést, így a skodásnak akár kilométerenként 250 forint bír­ság is kiszabható... A sofőr dönt, megvárja, míq jön egy kollégája, aki megszabadítja kocsiját a tengfelysúly-felesle- qet okozó zsákok egy részétől. Szerencséje van, kisegítik, így a jegyzőkönyv eredeti példá­nyával a zsebében és a meg­szívlelendő tanulsággal indul és hajt el Siklós felé. — Nem a büntetés, hanem a túlsúly megszüntetése a célunk — mondják az állomáskezelők. Murányi László Sokkal nyugodtabb itt az élet, s nekünk olcsóbb is, nem kell a kocsit mindennap használni. * — Óvodás vagyok — fogad köszönés helyett Magyar La­josoknál a harmadik fiú, Krisz­— A gyerek szempontjából sokkal jobb itt lakni, mint Pé­csett — mondja a fiatalasz- szony. - Itt az új iskola, ra­gyogó tornacsarnokkal, kiváló pedagógusokkal, akik a kis- létszámú osztályokban jobban tudnak a gyerekekkel foglal­kozni, mint a zsúfolt pécsi is­kolákban. A zeneiskolának van kihelyezett tagozata. A közel­ben modern, tiszta büfében étkezhetnek a gyerekek, ha nincs tanítás. A Ledináo lak­tunk, az ottani ABC áruház semmivel sem nyújtott nagyobb választékot, mint az itteni. az ágy, s mindezt önállóan, szinte hihetetlen fegyelemmel, úgyhogy közben a szülőkkel nyugodtan beszélhetünk, hang­jukat sem hallani, még a rá­csos ágyban fekvő legkisebbét sem. — Muszáj volt így nevelni őket - mondja Magyarné — négy gyerekkel másképp nem megy. Magyar Lajosék szintén Szent- lőrincen laknak, régi típusú háromszobás családi házban. A férj a MÁV Pécsi Igazgató­ságán villanyszerelő, a fele­ség gyesen van. Magyar Lajos a csepeli sportklubnak volt ökölvívója. Pályafutása alatt junior ma­gyar bajnokság, II. osztályú magyar bajnokság első helye­zése, EB-válogatottság. Közben házasság, gyerek, várakozás a beígért lakásra. A lakáskiuta­lás azonban váratott magára, míg Magyar Lajosnak elfo­gyott a türelme és bejelentet­te, nem kíván a továbbiakban szakosztályában versenyezni, vidékre megy. Feleséggel, gye­rekkel egy Dráva menti kis faluba, Markócra költözött, ahol a nagyszülőknél gyerek­kora egy részét is töltötte. Munkát vállaltak mindketten, jól érezték magukat. 1970-ben megkeresték őket Pécsről, jöjjön a PVSK-ba bokszolni, kapnak lakást. Igaz, átmenetileg, legfeljebb fél évig csak ideiglenes lakást Magyar Lajos felújítja lakását- Nagykozár központjából enyhén dombra kapaszkodó ut­cában egyik díszes-rácsos ka- pujú, nyitott oszlopos folyosójú házban laknak Szentirmaiék. Csak a farmernadrágos fiatal- asszony van otthon, a férje, a Pollack Mihály Műszaki Főis­kola jogtanácsosa, még nem ért haza, a két és fél éves kis­lány pedig — akivel a fiatal- asszony gyesen van — most éppen „szomszédol”.- Tulajdonképpen anyagi okok miatt jöttünk, s nagyon megszerettük a falut — mond­ja Szentirmainé. — A szülőkkel laktunk együtt, szerettünk vol­na saját otthont. A lakáskiuta­lásra várni évekig nem volt türelmünk. Rengeteg hirdetést végigjártunk, Pécsett azonban lehetetlen volt megoldást ta­lálni. Olyan lyukakért kértek hihetetlen összegeket, hogy csak néztünk. Végül szintén hirdetés útján bukkantunk er­re a házra, elfogadható árat kértek, s mindjárt meg is vet­tük. Nem is tudtam eddig a férjemről, hogy ennyire szereti a ház körüli munkát, akár a kertészkedést, akár a mesze­lést, sőt még a cserepezést is élvezte. A kislány a zárt ud­varban biztonságosan játszhat. Csend van és jó levegő, és a falusi emberek sokkal közvet­lenebbek, barátságosabbak, mint a városiak. Nagyon nagy dolognak kellene közbejönnie, hogy mi visszaköltözzünk ... A Pécs közeli községek kö­zül a legdinamikusabban fej­A Szommer család nő tagjai otthonukban Dr. Szentirmai Zoltánná házuk virágoskertjét ápolja lődő Szentlőrinc. Szommer Ist­ván nyolc éve dolgozik a Köz­ségi Tanács Költségvetési öze­mében. Pécsett lakott, ingázó volt. Felesége szüleinél ugyan külön házrészben laktak, de a két kis szoba lassan szűk lett, miután megszületett a 9 és 6 éves lány után a kis Roland is. Akkor adódott o lehetőség: Szentiőrincen OTP-lakásba ne­veztek be. tián, s mutatja is fejtetőre ál­lítva az aznap kapott értesí­tést, hogy felvették az óvodá­ba. Este van, a gyerekek le­fekvéshez készülődnék. Für­dés, vacsora s aztán irány Uj Honfoglalók

Next

/
Oldalképek
Tartalom