Dunántúli Napló, 1979. április (36. évfolyam, 90-117. szám)
1979-04-26 / 113. szám
\ 1979. április 26., csütörtök Punantmt Ilaplö Hogyan tovább a megye mezögazdosagaban? A mezőgazdaság és az élelmiszeripar tovább, fejlesztéséről szóló KB- határozat alapvető feladatnak és a célok elérésében nélkü- ■ lözhetetlen feltételnek szabta meg „szellemi és anyagi erőforrásaink ésszerű felhasználását, a hatékonyság növelését, a minőség javítását”. Az intenzív fejlődést biztosító gazdasági tevékenységek sokrétű kapcsolatok tudatos egymásra hatását kívánják meg. így a táj- és természeti környezetet figyelembevevő termelési struktúra kialakítását a szakosodásban és kooperációban rejlő gazdasági előnyök kiaknázását, a rendelkezésre álló termelőeszközök esetleg együttes jobb kihasználását, a fejlesztési erőforrások összehangolt felhasználását, a termelésnek megfelelő infrastruktúra kialakítását, a gazdálkodási tapasztalatok cseréjét és a tudomány eredményeinek tudatos alkalmazását. Tekintve, hogy megyénkben a mezőgazdasági üzemek többségénél a kívánatos üzemnagyságok kialakultak, a termelés hatékony növelését az üzemi kereteken túlmenően nagyobb tájegységekben kell vizsgálni. Gazdasági tájkörzetek Közös cselekvési lehetőségek nyöket biztosít az együttműködő feleknek, és egyik fél sem kívánja akaratát a másik félre rákényszeríteni. Mindebből következik, hogy nem kampányról van szó. A tájkörzeti együttműködési lehetőségeket olyan ütemben célszerű megvalósítani, ahogy ezt a gazdasági szükséglet, az előrehaladás lehetőségei megkövetelik. Ez körzetenként más-más feladat megoldását helyezi előtérbe. És e körzetekben — különösen ha termelési feladatokról van szó — nemcsak a termelőszövetkezetek, de az állami gazdaságok és más feldolgozó és forgalmazó szervek együttműködési készségét is figyelembe kell venni. rületeken legsürgetőbb már ma az együttműködés, melyek a lehetséges módjai? S tekintve, hogy természeti, táji szempontból Baranya sok megyéhez képest meglehetősen heterogén, hányféleképp szakosodnak, milyenek lesznek a jövő tájkörzetei? — Távlatokban a feltételek megteremtése esetén lehetőség nyílna egyes tájkörzetek adottságainak megfelelő termelés- szerkezet kialakítására.• így kialakulhatnának például a kukoricatermelő — erre ideálisnak látszik például a IV-es körzet — gabonatermelő, iparinövény-ter. melő, tenyészállat-előállító, hizlaló, tejtermelő stb. tájegyséközös üzemeltetése és a közös raktározási feltételek megteremtése. A tsz-építőszervezetek munkájának gépesítése — daruk, felvonók, habarcsszivattyúk, vibrátorok stb. közös beszerzése és hasznosítása. Ilyen területek még a szakmunkások intézményes továbbképzése, számítógépek közös üzemeltetése, a mind kikerülhetetlenebbé váló környezetvédelmi feladatok közös erőfeszítéssel történő megoldása. Az állattenyésztésben a szakosodásban rejlő gazdasági előnyök kiaknázása. Itt az eszközök hatékonyabb kihasználása mindinkább sürgeti a főágazaton belüli szakosodást. A Csak alap- gondolatok Ezt a jövőbe tekintő elemzést végezte el, a gazdasági tájkörzetek kialakításának lehetőségeit vizsgálta meg a Baranya megyei Tsz-ek Területi Szövetsége. Az elkészült javaslatban tíz különböző nagyságú gazdasági tájkörzet körvonalai bontakoznak ki.- Mi volt a tő szempont egy- egy tájkörzet nagyságának meghatározásánál? — tettük fel a kérdést Kiss Károlynak, a tsz- szövetség helyettes titkárának, aki nagy mértékben részt vett a koncepció kialakításában. — A körzet nagyságát elképzeléseink szerint a természeti és gazdasági feltételek azonossága, a jövő feladatainak iránya alakítja. Természetesen, és ezt hangsúlyoznám, ez csak az egyik lehetséges változat, ettől eltérő, de a cél elérését elősegítő változatok is lehetségesek. A mi előterjesztésünk csak alap- gondolatokat tartalmaz, és elsősorban a termelőszövetkezetek, valamint az irányítás észrevételei, konkrét javaslatai alapján bontakozhat ki a teljes körű tartalom és a cselekvés, a végrehajtás módja. Fontos még leszögezni, hogy mindennemű gazdasági együttműködés — mert végül is erről van szó — akkor biztat kellő eredményei, ha nem sérti az egyes üzemek gazdasági önállóságát, ha a termelőszövetkezetek valós és reális szükségletét elégíti ki, ha egyértelmű gazdasági vagy társadalmi előii'iíiirkliU'Ví/}j)r^í Baranya megye gazdasági körzetének munkatérképe Az együttműködés szervezeti formáját, körét és tartalmát csak az abban résztvevők határozhatják meg. Sürgető területek- Konkrétan milyen előnyök származhatnak a gazdasági kör. zetek kialakulásából? Mely teSzakmérnökképzés Keszthelyen A korszerű mezőgazdasági nagyüzemek vezetése egyre több magasan képzett, speciális ismeretekkel rendelkező szakembert igényel. Ezt az igényt hívatott kielégíteni a több éves üzemi gyakorlattal rendelkező agrármérnökök számára levelező tagozaton szervezett szakmérnökképzés. Az 1979/80. tanévben az egyetem Keszthelyi Mezőgazdaságtudományi Karán három szakon — növényvédelmi, talajerőgazdálkodási és vállalatgazdasági — kezdődik meg az oktatás. A négy féléves oktatási idő alatt a hallgatók félévenként 3—4 hetes konzultáción vesznek részt az egyetemen, majd államvizsgát tesznek. Az okleveles növényvédelmi szakmérnökök a különböző kártevők, kórokozók elleni védekezés módszereit ismerik meg, és megszerzik az erős méregnek mi- n'ősülő növényvédőszerek fel- használásához szükséges jogosítványt. A talajerőgazdálkodási szakmérnökképzés jelentőségét napjainkban tovább fokozta a korszerű növényélettani ismereteken alapuló trágyázási eljárások kialakulása, az országosan egységes műtrágyázási szaktanácsadási rendszer bevezetése. Az állami gazdaságokban és a termelőszövetkezetekben a termelés hatékonyságának fokozása a közgazdasági munka színvonalának javítását követeli meg. A vállalatgazdasági szakon az agrármérnökök a gazdasági elemző-tervező munka legújabb módszereit sajátítják el, megszerezhetik a mérlegképes könyvelői oklevelet és így alkalmassá válhatnak a nagygazdaságokban a köz- gazdasági igazgató-, illetve elnökhelyettesi feladatok ellátására. A mezőgazdasági vállalatok és intézmények érdeke, hogy káderfejlesztési terveikkel összhangban minél több szakemberüket irányítsák az agrártudományi egyetemek szakmérnöki szakaira. gek. Ez távolabbi cél. Ennek szellemi, anyagi, technikai háttere szintén csak az együttműködés talaján valósítható meg. Az együttműködésnek azonban vannak égetően sürgető területei, az úgynevezett megoldatlan kérdések, mint például a mezőgazdasági gépjavítás, az erdőgazdálkodás és fafeldolgozás és a melioráció. Egy- egy termelőszövetkezetnek nincs módja — szétszórtak és kicsik, alig pár száz hektárosok a tsz- erdők — de többnek már lehetősége van az erdőgazdasági munkák fokozott gépesítésére, közös fakitermelő brigádok létrehozására, a fafeldolgozó tevékenység összehangolására. Gépjavításodnál se lenne gazdaságos drága célgépekkel fel- szerszámozni valamennyi termelőszövetkezetet. Itt is a tipizálás, a szakosodás kínál gazdasági előnyöket. A meliorációs létesítmények is olyan drágák, amelyek meghaladják egy-egy szövetkezet erejét. Ezer méter alagcső lefektetéséért még nem érdemes, de 20 000 méterért már megéri gépet vásárolni. Az együttműködésre számos terület kínálkozik, ilyen az üzemi utak, átkötő utak létesítése, az azonos természeti feltételek melletti termelési kísérletek, eljárások bevezetése. Az egyes kampánymunkák — silózás, szervestrágyázás, ültetvénytelepíté. sek stb. - összehangolt elvégzése, a szőlőművelés gépesítése, a feldolgozási, értékesítési együttműködés, szőlőoltvány- előállítás és -hajtatás. Takarmánykeverő- és szárítóüzemek fejlett államokban már régebben megtörtént a tenyészállatelőállítás és az árutermelés elkülönülése. Ennek nálunk is potenciális lehetősége van, szinte minden állatfajnál, figyelembe véve a tájegységek adottságait. Végül az együttműködés egyik legfontosabb területe a fejlesztések összehangolása, az indokolt szükségletek és az érdekek egyeztetése. Ezzel egyrészt kiküszöbölhetők a párhuzamos kapacitások, másrészt magas technikai szinten oldható meg a magasabb feldolgozottsági fok. így például különböző feldolgozó, manipuláló üzemek, kényszervágóhidak, húsfeldolgozók, óllatihulladék-feldolgozók közös üzemeltetése. Mindez ma egy-egy termelőszövetkezet erőforrásait meghaladja. Ugyanakkor megvalósításuk kedvezően hatna a gazdaságosságra. Javaslat Az elkészült javaslatban rögzített gondolatok, a szövetkezeti szektor sajátosságainak figyelembevételével, az egyes szövetkezetek önállóságának tiszteletben tartása és sérthetetlensége mellett feltárják azokat a közös cselekvési lehetőségeket, amelyek az egyes termelő- szövetkezetek termelési hatékonyságának növelésével gazdagítják a megye egész szövetkezeti mozgalmát, elősegítik a párt célkitűzéseinek végrehajtását és növelik a népgazdaság eredményeit. Rónaszéki Ferencné Fölösleges emberek zörnyű, hogy mennyire nem tudjuk helyére tenni a dolgokat. Igen szomorú ember keresett föl néhány hete, közömbös dolgok bő lére eresztett megbeszélése után hirtelen kifakadt: „öregem, az az érzésem, hogy fölösleges vagyok". Az emberi érzések egyik legszörnyűbbike. Leültettem, kezdett érdekelni ez az ember, akit végül is csak futólag ismertem, főztünk kávét és beszélgetni kezdtünk. Már az elején kiderült, hogy ez az érzése a munkahelyével kapcsolatos, s nagy csodálatomra tele volt félelemmel, hogy netán gépet kezelni lesz kénytelen. Napokig kellett tűnődnöm, míg megértettem beszélgető partneremet. Alkalmazott volt, tegyük fel: geodéta, s egy vállalat irattárában dolgozott. Ezt csak a példa kedvéért mondom. A népgazdaság helyzete már jó ideje foglalkoztatja nemcsak a politikai testületeket, hanem a közvéleményt is. Határozat született: a vállalatoknál ki kell alakítani az optimális létszámot, jobban 'kell támogatni és megbecsülni az értékteremtő munkát, s le kell mondani azokról a státuszokról, amelyek még közvetve is csak rendkívül áttételesen segítik a produktivitást. A határozat napvilágot látott, s akadt egy magyar nagyvállalat, amelynek vezetése megvizsgálta az alkalmazotti munkaköröket, és kiderült, hogy ezerötszáz szorgos kézre nincs szükség a továbbiakban — azon a helyen . . . Mert hát arra a munkahelyre sem volt szükség addig sem. Megszüntették tehát ezeket a munkaköröket, az ott dolgozóknak felajánlották, hogy a vállalaton belül vállalhatnak produktív munkát. Dehát mikor fog egy szakképzett ár-, érték- vagy időelemző betanított munkásnak menni? Elhagyták hát a gyárat és panaszkodtak. Panaszaik betöltötték a televízió képernyőjét is, s a példa kedvéért hadd mondjam el: egy geodéta panaszkodott, aki a vállalat irattárában dolgozott. összeállt a kép? Az az ember, aki felkeresett, végignézte ezt a műsort, aznap éjszaka felriadt, másnap valamiért ideges volt, megfájdult a feneke a munkahelyén a sok üldögélés- ben, úgy érezte, csúnyán néz rá a főnöke, egyszóval elkezdett szorongani. Fölösleges vagyok — ezt mondta. És ez nem igaz. Nem tudtam elmagyarázni ezt, nem hitt nekem — nagyobb volt benne a bűntudat. Rájött, hogy évek óta nem csinál semmit, hogy ezzel ő nagyon is meg volt elégedve, rakosgatja a papirosokat, amelyeket másutt gyártanak magukat fölöslegesnek tartó emberek. Nem hitt nekem, pedig azt mondtam neki, ami hihető: fölösleges ember nincs. Mindenki megkeresheti és meg is találhatja azt a helyet, ahol a legtöbbet tudja tenni, ahol haszonnal töltheti el a napi nyolc óráját és ahol egyáltalán nem alakulnak ki ilyesféle érzései. Ma is tettem valamit - nagyszerű érzés ez, emellett nem érezhet bűntudatot senki, emiatt pláne. Én örültem beszélgető partnerem nyugtalanságának, meg is mondtam neki. Megrökönyödve nézett rám: „azt hittem”, mondta, „megértesz". Elmondtam, hogy engem jobban nyugtalanít a televízióban panaszkodó geodéta, aki nem nyugszik addig, míg nem talál egy másik irattárat, ahol nyugi van. És soha nem tudom megérteni, hogy a geodéta miért nem akar geodéta lenni. És végezetül: ha bebizonyosodik az a tétel, hogy nincs szükség „geodétákra", miért nem akar vállalkozni valami másra? Temérdek fölösleges munkát végzünk el, egyelőre nem is lehetne összeszámolni, mennyit. Fölösleges ember nincs, csak fölösleges munka, rosszul szervezett vállalati, intézményi struktúra. Ezt kéne tudomásul venni, legalább csak tudomásul venni, mert ezt egyik napról a másikra ugyan nem számolják fel. Szemléletünk egyik vadhajtása, hogy ebben az országban mindent meg lehet csinálni, s az ilyen fajta szemléletet meg kell változtatni. G azdasági életünk, egész gazdálkodásunk készül a magasabb osztályba lépéshez — ehhez sókat kell tanulni. A szabályozórendszer követelményei helyenként szorongást, aggodalmat váltanak ki. És micsoda reakciókat tapasztalhatunk néhol! Máris a különböző mentesítéseket, kiskapukai keresik, ahelyett, hogy a kibontakozás útját- módját kutatnák, s az öntevékeny végrehajtásra koncentrálnának. Mikor vesz- szük már végre tudomásul, hogy a szigorítások nem az emberek bosszantására, hanem éppen érdekükre szolgálnak. Már csak egyetlen lépés hiányzik. Beszélgető társamban a bűntudat már megvolt, most már csak. tennie kéne valamit ellene. Nem nyugtátokra gondolok, az nem old meg semmit sem. Életén kellene változtatnia, s az nem könnyű. Nem köny- nyű felrúgni évtizedes szokásokat, útvonalat, mozdulatokat, környezetet, de előbb- utóbb szükséges. És feltétlenül megéri. Kampis Péter A siklósi vár bejárati hidrészének padlózata elkorfsadt, veszélyessé vált a korlátokkal együtt, a híd téglamellvédje is felújításra szorult. A Műemléki Felügyelőség Baranya megyei Építésvezetősége a régiek helyére új padlózatot fektetett, a korlátokat is újra cserélte és kijavítja a téglamellvédet, hogy megszüntesse a balesetveszélyt.
