Dunántúli Napló, 1979. április (36. évfolyam, 90-117. szám)

1979-04-25 / 112. szám

1979. április 25., szerda

Punaatmt napiö

3

Valóban életté kell tennünk az ékeiket

Gondnskodás

az öregekről Baranyában

Egészséges táplálkozás

A fölös kilóknak tegnap ismét hadat üzent a Baranya megyei Élelmiszerkereskedelmi Vállalat, méghozzá látványosan, étvágygerjesztő módon. Nem, nincs itt semmi ellentmondás. Tegnap nyitották meg a PIK-iroda- ház (Pécs, Rákóczi út 55.) II. emeleti nagytermében az üzemegészségügyi hónap keretében azt a helyes táplálkozást népszerűsítő kiállítást, mely megválaszolja a nagy kérdést: ki, mikor, miből és mennyit fogyasszon?

Kalóriadús és kalóriaszegény élelmiszerek, bébiételek, zöldségek, gyümölcsök, tej és tejtermékek, Mireliteés Gastrofol-ételek, különféle konzervek, üdítők gazdag választéka kínálja magát, mind-mind a helyes, korszerű táplálkozás, ennivaló propagálói. Az ingyenes kóstoló a kételkedőket is meggyőzheti. A kiállítás délutánonként 13 és 18 óra között várja a látogatókat, a pénteki napon utoljára. Az ínycsiklandó látnivalókon kívül filmes diavetítés, gyógyszerész- és dietetikus-szaktanácsadás, főzési-ételkészítési szaktanácsadó füzetecskék és a POTE Dietetikai Szolgálatának mintaétrendjei várják a fogyni, vagy az egészségesen táplálkozni vágyókat.

Széles körű társadalmi összefogás szükséges

C&tttöáalc kőzelfői

Somberekén 1777-ben épített kastély, Görcsönyben 1821-ben épült kastély, Máriagyűdön 1938-ban épült zárda és szálloda, Komlón pedig egy 1952- ben épült bölcsőde lett átalakítva szociális otthonná.) A férőhelyek számát tekintve — 1875 férőhelyes a megyénkben működő szociális otthoni hálózat — Baranya a legjobban ellátott megye címet érdemelte ki, a korábbi években. így fordult aztán elő, hogy sem a harmadik, sem a negyedik, sem az ötödik ötéves tervidőszakban nem kapott megyénk központi pénzeszközt a szociális otthonok fejlesztésére — ágylétszám fejlesztésre. Kézenfekvő: a többi megyék befogták Baranyát.

Gondunk továbbá, hogy a sok-sok szociális otthoni férőhelyre várakozó közül csak azokat tudjuk beutalni, akik a legjobban rászorultak, többnyire betegek, intenzív gondozást igényelnek. Csaknem megszűnt az úgynevezett „általános otthoni elhelyezés” igénye. Ezért az otthonokat fokozatosan betegotthonokká kell átprofilozni, ami nehezen megy. Kevés a gondozói létszám, még kevesebb a szakképzett ápoló.

Az intézetek zöme régi kastélyok átalakítása nyomán létesült, így az intézetek elavultak, komfortellátottságuk elmarad a kívánalmak mögött. (Kimondottan szociális otthon még nem épült Baranyában.) Legtöbb helyen megoldásra vár a korszerű fűtés kiépítése, de egyéb felújításokra, tatarozásra is módot kéne szakítani. De erre alig-alig csordogál.

Magasabb

színvonalon

Ez tehát az öregekkel való gondoskodás baranyai kistükre. Rengeteg teendő minden területen. Az igények ismertek, kielégítésüket évről évre magasabb szinten kell megoldani. Jó, hogy évről évre nő a segélyek összege, bővül a szociális házi gondozás köre. A korábban felkapott akció, az öregek napközijeinek építési üteme megtorpant. Kár. Új szociális otthon továbbra sem épül, de a tervek szerint a pécsbányai kórház átalakítását követően 55 férőhellyel nő a szociális otthoni férőhelyek száma.

A NEB jelentés megfogalmazta: ahhoz, hogy a társadalom gondozására szoruló idős, beteg emberek életét ne csak meghosszabbítsuk, ■ hanem valóban életté is tegyük, az államj szerveken túl, a társadalmi szervek és szervezetek, vállalatok, üzemek, intézmények hathatós segítségére és támogatására is szükség van. Azaz; egész társadalmunk összefogására.

Kozma Ferenc

„Embermódra

élni,

tisztességben

felnevelni

a gyerekeket”

Edelmcmnék

Ismeretségüket barátságukat, szerelmüket az 1945-ös „nép- vándorlásra” vezetik vissza. Akkor telepedett a hatgyerekes, nincstelen Fülöpp család Nyír- acsádról Németbólyba. Azóta is abban a házban laknak. A négyéves Julika és a szomszédban lakó Edelmann Józsi hamar játszópajtásokká lettek. Életútjuk 1963-tól már összefonódva fut tovább.

Boly, Táncsics Mihály utca 16. Az évszázaddal ezelőtt épült keskeny, hosszú házban elöl Fülöpp néni szoba-konyhája, hátul a fiatalok lakrésze. A ház előtt füves pázsit, gyümölcsfák és konyhakert. A ház végében a régi gazdasági épületrészek, utána az ezermester Edelmann József birodalma. Az egyik kis helyiségben javításra váró rádió, műszerek, csavarok és alkatrészek az asztalokon, leghátul, a volt pajtában házilag készített ívhegesztő, gyorsvágó.

Lakásukban az előszobából balra három szobácska egymásba nyílik, szemben a főzőfülke, onnan a radiátoros, csempézett fürdőszoba. A villanybojlerek és az angol vécé a bejáratnál külön helyiségben vannak. A lakás díszei a kovácsoltvas csillárok, kovácsoltvas ajtó, rokka, busómaszk és régi fegyverek.

Csend van. A gyerekek nincsenek itthon. Edelmanné kávét hoz. Beszélgetünk.- Édesapám meghalt a második világháborúban, édesanyám özvegyen, nehéz körülmények között nevelt fel minket az öcsémmel — kezdi Edelmann József. Ő a tsz-ben dolgozott. A nyolc általános után itt helyben, Élő Dezső bácsihoz kerültem villanyszerelő tanulónak. Szeretett az öreg, én is őt, nagyon jó mester volt. 1959-ben szereztem meg a szakmunkásbizonyítványt. Rengeteg munkánk volt Bolyban, meg a környéken, a lakóházak és a háztáji állattenyésztések igényelték a villanyt, a községi hangosbeszélők kiépítése is ránk várt. Aztán beléptem a helyi kisipari szövetkezetbe, ahol tíz évet dolgoztam. A ktsz-ünk beolvadt a mohácsi Épszöv.-be. Mohácson a Radnóti és a Liszt Ferenc lakótelepek villamosítása, az árvízkárok helyreállítása is renge

teg munkával és fárasztó oda- visszautazással járt. Hívtak a bólyi DÉDÁSZ-kirendeltséghez, jöttem. Az örökös éjszakai hívások, a hóban, viharban, sárban, fagyban végzett hibaelhárítások kikezdték az egészségemet, de a család nyugalmát is. Julika kért, keressek valami más munkát. Hallgattam rá. pedig új lakást is ígértek. Hetedik éve a Bólyi Költségvetési üzemnél dolgozom, a háromtagú villanyszerelő brigád vezetője vagyok.

— Én is itt végeztem el az általánost — folytatja felesége. - Eleinte nehéz volt megszokni, hogy mindenütt német szó vett körül, aztán megtanultam a nyelvüket. A tsz-ben, a kertészetben dolgoztam az esküvő utánig, Józsika születéséig. Itthon maradtam néhány évig. Nehéz volt egy keresetből meglenni. Neveltem a gyerekeket, mert közben, 1967-ben megszületett Tündi is, vezettem a háztartást, elláttam az állatokat, elvégeztem a ház körüli munkát, kapáltam a 800 szögöles kukoricásunkat. 1968-tól az áfész fonodájában dolgozom.

— Hogy kezdték a közös életet?

— Anyagilag a nulláról indultunk, de fedéllel a fejünk felett. Itt laktunk elöl, ahol most az anyósom. Hiába is mesélem a gyerekeknek, hogy egy téglalábú konyhaszekrénnyel kezdtük, első közös szerzeményünk egy asztali tűzhely volt! Valóban nehéz hinni, mindent kölcsönre vettünk.'

— Ahogy Tündi megszületett, helyet cseréltünk édesanyámmal — mondja Edelmanné. — Megkezdődött és azóta is tart az otthonteremtő munkánk és a vele járó anyagi lekötöttségünk. Ahogy győztük: a konyhából, a füstölő és pincelejáróból is szobát, a spájzból főzőfülkét, a padlásfeljáróból előszobát, az emeletes csirkeólból fürdőszobát alakítottunk ki, kicseréltük a parányi ablakokat.

Férje veszi át a szót.

— A földes padlót műanyag padlóra cseréltük, pár éve tapétáztunk. A fürdőszoba hét éve kapott villanybojlert. Volt tennivaló éppen elég. A jelenlegi formáját hat éve nyerte el a

lakásunk. Nézzen körül, van még mit tenni kívül meg belül is! A főzőfülke álmennyezetét most csinálom — mivel anyósomat is mi látjuk el, áttelepítjük a konyhát előre —, így a főzőfülke felszabadul, tv-helyiség lesz, hogy ne zavarjuk a gyerekeket. Toldozunk, foldozunk. Annyink sose volt, hogy újat építhessünk. Tündinek és Lacikának közös, Józsinak külön szobája van.

— Milyenek ők hárman? — kérdem.

— Milyenek is? Rendes, jóra- való gyerekek. Lacikával van talán a legtöbb gondunk, elsős és túlontúl élénk. Józsi most végzi a nyolcadikat, autó- és motorszerelő tanulónak jelentkezett.

Edelmanné: — Tündi hatodikos, minden itthoni munkát rá lehet nyugodtan bízni. Szereti az atlétikát, különösen a futást, és természetesen a kézimunká- zást is. Hogy mi szeretne lenni? Szinte hetenként más szakmáért van oda, majd csak megállapodik. Lacika az elevenségével valóban kilóg a sorból. Két műszakban dolgozom, szerencsére nyugodt vagyok, a gyerekeim önellátók.

Edelmann József 1967 óta párttag, tagja a községi pártvezetőségnek, a járási pártbizottságnak és a járási gazdaságpolitikai munkabizottságnak. Közéleti megbízatásai, munkája, ezermesterkedése és a család jól megfér egymással.

— Miből élnek és milyen terveik vanak?

A feleség:

— Teljesítménybérben dolgo. zom, átlagban 2400—2500 forintot hozok haza.

A férj:

— A 18,50-es órabérrel megkeresem a 3800—3900 forintot. A terveink? A használtan vett ,,cserebogár" Volkswagenünket, egy olyan használt kocsira szeretnénk kicserélni, amiben mind az öten utazhatunk. Fólia sátort a kertbe, hogy a primőrért ne kelljen annyit fizetni, a lakásba központi fűtést szeretnék. Le akarom tenni a villany- szerelő mestervizsgát. Aztán, idővel talán kiváltom az ipar- engedélyt.

— Azt se felejtsd ki Józsi, hogy 3—4 disznót szeretnénk vágni évente, szerencsére jó étvágyú a család. A legfontosabb mégis, szépen, embermódra élni, tisztességben felnevelni a gyerekeket.

Murányi László

Mindennap meleg ételt

Az öregekkel való társadalmi törődés egyik jól bevált formája az anyagi segítség, a segélyezés. Főleg a nyugdíj nélküliek, alacsony nyugdíjúak számára jönnek jól ezek a rendszeres, vagy időszakos kiegészítések, adott esetben létfeltételeik biztosításának alapjául szolgálnak. Megyénkben rendszeres szociális segélyben 2167 ember részesül, s az elmúlt évben több mint 16 millió forintot fizettek ki számukra, átlagban havi 622 forintnyit. (Jellemző, hogy 1970-ben átlag 212 forint jutott személyenként.) Rendkívüli szociális segélyben közel hét és fél ezer ember részesült, átlag 684 forintban. S ami szintén említésre méltó: szociális étkeztetésre megyénkben tízszer annyit áldozhattunk, mint 1970-ben! Közel kétmillió forintot.

Általános megállapítás: a tanácsok jól használták fel a rendelkezésükre álló forintokat, bár a keretek felosztása nem minden esetben volt kifogástalan: akadt, ahol megmaradt(l) a pénz, másutt kielégítetlen igények jelentkeztek. A segélyezésre fordítható összegek, a kormány által biztosított évközi emelésekkel együtt elégségesnek látszanak.

A „naponta legalább egyszer meleg ételt” akció az öregek körében kedvező fogadtatásra talált — kézenfekvő módon —, s egyre több helyről, községből igényelnék az ételhordást, azt, hogy a különböző üzemeltetésű üzemi konyhák megnyíljanak az öregek előtt. Egy objektív akadály: a főzőkonyhák túlterheltek, kapacitásuk szűkös. Azokban a községekben, ahol vendéglátó

dalmi gondozók — többnyire szomszédok, ismerősök — 600 —800 forint tiszteletdíjban részesülnek az elmúlt esztendőtől. Feladatuk egyre nagyobb: tavaly közel kétezer személyt gondoztak, ápoltak. Azonban még több házi szociális gondozóra volna szükség, az igényeket maradéktalanul e téren sem tudjuk kielégíteni. így e gondozói rendszer sem tudja a maga területén a társadalmi gondoskodás által megszabott teendőket ellátni.

A megye 28 öregek napközi otthonában 720 idős embert gondoznak, s ezen otthonok napi kettő vagy háromszori étkeztetés mellett az arra vállalkozók körében foglalkoztatást is biztosítanak, szórakozási, pihenési lehetőséget nyílnak. E napközi otthonok igen kedveltek: egyre több a kapukban várakozó. A hálózat bővítése feltétlenül indokolt, amelyhez a helyi erőforrásokon túl a patronáló vállalatok, brigádok anyagi és erkölcsi támogatását is igénybe kellene venni.

Kevés

a férőhely

Az ötvenes években országosan, de megyénkben is nagy tempóban létesültek szociális otthonok, főleg elhagyott kastélyokban, épületekben. (Pl.

Magyarországon ma minden ötödik ember 60 éven felüli, örülnünk kellene annak, hogy életszínvonalunk növekedésével az emberi élet meghosszabbodik. De gondjaink is éppen ebből fakadnak. A nagy család széthullt: a fiatalok saját útjaikat járják, az öregek magukra maradtak. Az élet sok megoldásra váró kérdést szült: ha családon belül nem lehet maradéktalanul az idősek számára biztosítani a nyugodt, békés öregkort, akkor társadalmi szinten kell megtenni a segítő lépéseket.

Baranya az öregekkel való szociális gondoskodás terén az elmúlt években elég sokat tett: igaz, nálunk mintha még égetőbbek lennének a feladatok, mint másutt. A közelmúltban a Baranya megyei Népi Ellenőrzési Bizottság foglalkozott e témával, s előterjesztésük sommás megállapítása: még mindig nem lehetünk elégedettek. Főleg pénzügyi vonalon kellenének újabb dopping injekciók: elég szűkre szabottak a beruházási, fejlesztési, felújítási és a költségvetési keretek.

egység nem üzemel, minél előbb bővíteni kéne egyes üzemekben — termelőszövetkezeteknél — vagy iskolákban lévő konyhákat. . .

Az öregekkel való törődés kedvelt és igényelt formája a házi szociális gondozás. E gondozási mód lényege, hogy naponta, hetente lakásukon keresi fel a gondozó az idős embereket, segít a legszükségesebb otthoni munkában — takarít, mos —, bevásárolni jár, beszerzi a gyógyszert. Adott esetben még főz is.

Megyénkben jelenleg 47 hivatásos tanácsi és 9 termelő- szövetkezet alkalmazásában álló gondozó van, munkájukon túl ők irányítják a társadalmi gondozók munkáját. E társa-