Dunántúli Napló, 1979. április (36. évfolyam, 90-117. szám)
1979-04-02 / 91. szám
Matematikus és zsonglőr Váczi Zoltán felvétele 24 éves korában már kandidátus volt Franki Péter most a hatodik labdánál tart. Féltucat öklöm- nyi gumilabdát dobál a levegőbe, közben forog, sétál, beszélget. Huszonhat éves, a matematikai tudományok kandidá. tusa, akadémiai kutatóintézet munkatársa, és legalább annyi nyelven beszél hibátlanul, mint ahány labdával zsonglőrködik. A disszertációját még egyetemi évei alatt írta meg, mielőtt ösztöndíjasként kiutazott volna a párizsi egyetemre. Nemcsak tanulni: Toulouse, Strassbourg és Grenoble egyetemein előadást is tartott. — Nem vagyok csodagyerek - tiltakozik, amikor a Pécsi Tudományegyetemen beszélgetni kezdünk. A diáknapok alkalmából jött Pécsre, régi barátai vannak a jogi karon, még abból az időből, amikor Kaposváron járt a Táncsics Gimnáziumba. — Nem vagyok csodagyerek, már a koromnál fogva sem ... Igaz, négyéves voltam, és tudtam már szorozni, de ez nem matematika. Elég sok idő telt el addig, amíg rájöttem, mi is az igazi matematika: a megtisztított logikus gondolkodás tudománya. Számomra az egész annyit jelent, mintha mű. vészi munkát végeznék. A matematika nem eszközigényes, nem függ kísérleti eredményektől, nem lehet manipulálni sem. Ezért tetszik nekem, és ezért nem lettem például fizikus: nincs szükségem műszerre, laboratóriumra. ölök a könyvtárban, vagy a buszon és gondolkodom egy problémán. Két-há- rom napig is — amíg meg nem találom a megoldást. Aztán egy hétig szellőztetetem a fejemet. — Ezt mind értem, de hogy jön ide a zsonglőrködés? — Néhány évvel ezelőtt Keszthelyen tartottak konferenciát. Az egyik délután a strandon egy amerikai matematikus bemutatott néhány labdatrükköt. Annyira megtetszett a dolog, hogy megkértem, tanítson meg rá engem is. Azóta páros mutatványt is megtanultunk egy fiatalabb barátommal: igen elismerően nyilatkoztak a produkcióról az artistaképző iskolában. Apróságon múlott, hogy nem léptünk fel a Ki mit tud?- ban. Bosszantott utána, hogy sokkal szimplább mutatvánnyal szerepelt valaki. Franki Péter szívesen mozog diákkörökben. Külsőleg semmiben sem különbözik a hasonló korú fiatalemberektől. Szereti, ha a mutatványai sikert aratnak, szereti, ha a társaságban csinos nők is vannak. Egy beszélgetés alapján nehéz volt eldönteni, minek örül jobban: ha nem gurul el a hetedik labda, vagy ha az egyik nehéz matematikai megoldását leközli a világ valamelyik jelentős szaklapja. Elmond egy „egyszerű" szám- tanpéldát: Púja Frigyes külügyminiszterünk be akarja utazni a Föld összes országát. Kezében van a lista arról, mennyibe kerül egyik fővárostól a másikig a repülőjegy. Az a kérdés, hogyan állítsa össze a programját, hogy az utazás a legkisebb összeget eméssze föl? Megsúgjuk: a megoldást, számitógépre vinni nem lehet, ehhez túl sok a feldolgozandó in. formáció. Matematikusok hada — köztük Franki Péter is — ilyen és hasonló elméleti problémákon töri a fejét. Akinek kedve, van, beállhat a sorba... Havasi J. Világjáró magyar író Villáminterjú Az én Ausztráliám szerzőjével Chernél István-emlékérem Dénes bácsi madarai A pécsváradi Templom-hegyen állt még a húszas években a fából épült Chernél nevű madárvárta Baranyában ezzel emlékeztek Chernél Istvánra, a magyar madártan megalapítójára, aki a múlt század közepén a világ első madármeghatározóját szerkesztette. Idén tiszteletére emlékérmet bocsátott ki a Magyar Madártani Egyesület, amiből ötöt nyújtották át a kiváló ornitológusoknak, megyénkben egyedül dr. Józsa Dénesnek. A Pécsett lakó madárszakértő 75 éve született Pécsváradon, 16 évesen a határt bolyongta Agárdi Ede jegyző, neves madarász oldalán, öt éve megalapította az MME dél-dunántúli, Baranya, Tolna, Somogy, Zala természetbarátait tömörítő csoportját. Január 1-ig elnökként vezette és mint jogi tanácsadó a perekhez gyűjtötte a tényeket. Nem egy bírósági tárgyalásra került sor főleg Somogybán és főként vadászok ellen, akik köTöbb világrésznyi, több évtizednyi távolság a szülőhazától, lapszerkesztés, könyvírás, tudományos munka ... Ez volt dr. Nagy Kázmér, Londonban élő magyar író élete, akit a hazai olvasók mindenekelőtt Az én Ausztráliám című könyve alapján ismernek. Nemrég itt járt Pécsett. -Találkoztam vele és elbeszélgettünk. — A Világjárók sorozatban megjelent könyve alapján azt hiszem, ön a szó legszorosabb értelmében véve is az úgynevezett „világjáró" magyar irók közé tartozik. Hogyan lett azzá? — Gyöngeségből . .. Több, mint harminc évvel ezelőtt sodort el innen a történelem vihara. Méghozzá jó messzire. Ausztráliába, azután visszafelé, Angliába. — Mint iró, mivel foglalkozott az elmúlt évtizedekben? — Ausztráliában saját lapot szerkesztettem és adtam ki mintegy negyvenezer magyarnak. Első itthon megjelent könyvem Az én Ausztráliám volt. A Gondolat adta ki. 1972-ben látott napvilágot külföldön az Elveszett alkotmány, amelyben a hidegháború korában kint élő magyarság szerepéről igyekeztem pontos és tárgyilagos elemzést adni.- Néhány évvel ezelőtt egy - a mi vidékünket érintő - munkája is megjelent, ha jól tudom: magyarul és angolul... — Igen. Minden valószínűség szerint itt Baranyában, az Árpád-kori várak, települések valamelyikében látta meg a napvilágot az a Margit, akiből később Skócia első királynéja lett. Szülei egy 1045-ben ide menekült angol herceg és egy Ar- pád-házi leány voltak. Skóciai Margit emlékét — magyar származásának számontartásával együtt, elevenen őrzik Nagy- Britaniában, főleg Skóciában. Emellett Pécshez egyébként is széles körű kapcsolatok fűznek, hiszen dél-somogyi vagyok, számtalan barátom, rokonom, jó ismerősöm él Baranyában, és Somogybán.- Jelenleg min dolgozik? — Albioni emlékeink címmel, a Brit-sziqeteken megmaradt, ma is látható magyar emlékekről, nyomokról, a XI. és a XIX. század közötti időszakra kiterjedő angliai kapcsolatokról gyűjtöttem össze mindazt, amit lehetett. Munkámban olyan személyiségek inspiráltak, mint Kossuth, aki Skóciai Margit városát meglátogatva, saját kezűleg írta be egy emlékkönyvbe milyen megrendülést érzett a Pannóniából oda- szórmazott királyné üres szarkofágjánál. Szintén a kiadónál van egy szociológiai jellegű munkám, a változó Angliáról.' Ebben az írásban b középeurópai és a hazai köztudatban Angliáról kialakult képet vetem össze a ténylegessel. Londonról is írok egy külön kötetet, amelyben a nagyváros „lelkét” szeretném megidézni- Régóta dédelgetett vágyak, tervek...? . — Az ausztráliai éveimről szóló könyvről a Boldizsár Iván szerkesztésében megjelenő, világszínvonalú New Hungarian Quarterly azt írta: bár csak Magyarországról is megjelenne egyszer egy aféle angol könyv, mint amilyen a magyarul megjelent, egy egész kontinenst bemutató munkám volt. Ezt nem dicséretnek, hanem ösztönzésnek tekintettem és három évtized után - ha alkalmam lesz - magamnak és másoknak is szeretném „fölfedezni” Magyarországot, amelyet a maga teljességében kevesen ismernek még a nagyvilágban. Voltaképpen ez a legdédelge- tettebb, legnyugtalanítóbb vágyam és tervem, aminek megvalósításába egyszer talár» még belevághatok . . . B. K. Ragadozó madarak a Pécsi Álldtkertben Hogyan készül az ötórai tea? E ste 10 utón fáradtan érkezett a stúdióba Kállai Ferenc, ahol már várta Reich Károly grafikusművész. Leültek, megszólalt egy Strauss zenemű és három perc után már elszállt a kimerültség. Élénken beszélgettek, az elhangzott dallamról. A műsor szerkesztője, Salán ki Hédi jól számított: „bejött” a rögtönzött beszámoló. Az új műsort, a Művésztalálkozót a rádiókedvelők is meghallgathatják e héten, április hetedikén este a Kossuth rádióban. A szerkesztő elképzelése szerint szombaton egy sorozat indul el, melynek mindegyik adásában ismert művészek mennek el a stúdióba és „vetik alá magukat” a kísérletnek. Elárulják, hogy könnyűzene, spirituálé, klasszikus zenemű milyen hatást gyakorol rájuk, mi jut eszükbe a muzsikáról. Felkészülni nem lehet, hiszen akkor és ott hallják először a részleteket. És ami még érdekes, zenész sohasem szólal meg ebben a műsorban. Az új műsor mellett nyomozásra is vállalkozott Sa- lánki Hédi. Dallamdetektiv című műsorában rávilágít arra, kik, hogyan és kiktől Egy Jallamdetekliv hétköznapjai A nyomozó: Salánki Hédi Bach mint slágergyáros zül többen ma is nehezen ismerik fel a védett madarakat A mintegy száz tag közül a csoportban csak tíz a vadász. Józsa Dénes erdésztechnikus és jogász 62 éves koráig mindkét feladatkörét ellátta, de közben hétvégeken naponta 20 kilométert gyalogolt. Kedvenc megfigyelőhelye a varasdi kiserdő és a pécsváradi községi erdő. „Szárazföldön" egy ornitológus ott kémlel, ahol a kedve csórták el a különböző dallamokat. A könnyűzeneszer- zők előszeretettel a klasszikusoktól. így lett népszerű slágergyáros Bach, Haydn vagy Händel... De szerzők egymástól és önmaguktól is kölcsönkérnek, gyakran hosz- szabb részleteket is. Salánki Hédi, aki maga is zeneművészeti főiskolára járt, és jelenleg vendéghallgatóként csembalózni tanul a zeneakadémián, jár-kel a világban és minden megüti a fülét. Egy-két hónap alatt olyan mennyiségű nyomozási anyag gyűlik föl, hogy érdemes átadni a hallgatóknak is. De ő szerkeszti többek között a Társalgó, a Táskarádió, a Hétvégi Panoráma, a Nyugdíjasok műsorának zenei anyagát. Gyakran állítja össze a Tánczenei koktélt és az ötórai teát. Lemegy a rádió kartontárába, ahol lyukkártyákon megtalálja a zeneszámokat és azok fontos adatait. A végleges műsorba beleszól a hangulata, a sikerlista, a közönség igénye és saját egyénisége. Azt mondja Salánki Hédi, hogy egymás stílusát még az éjszakai melódiakoktélban is felismerik a zenei szerkesztők. Rendkívül széles skálájú műsorokat állít össze. Minden korosztálynak szeretne a kedvére tenni, örömet szerezni nekik. Ehhez „begyűjti" a véleményeket és igyekszik beleélni magát az idősebbek helyzetébe, kedvtelésébe is. Salánki Hédi ugyanis mégcsak huszonéves, de a visszajelzések szerint a nyugdíjasok is elégedettek vele. A rádió jóvoltából sokat utazik. Muzsikáló kikötők című műsorát közeli és távoli tengerpartokon szerkeszti ... Ő volt az első magyar rádiós, aki hivatalosan Kubában járt néhány évvel ezelőtt. Igaz, majdnem rosszul sikerült a kiruccanás. Egy szombati napon indult el Pestről és kollégái hétfőn reggel kaptak táviratot Havannából, miszerint mégsem tudják abban az időpontban fogadni a magyar kislányt. De Salánki Hédi addigra már elkeveredett az ottani rádióba, mindent elmagyarázott és végül is minden jóra fordult. A tv-nézők is megismerkedhettek vele. A fiatal műsorvezetők Zene-szóval című vetélkedőjében mutatkozott be. A mostani, vasárnapesti második fordulóra meglepetést készít. Míg a többiek zenészekkel beszélgetnek a zenéről, ő Somogyi József szobrászművészt hívja meg a találkozóra. Barlahidai Andrea tartja, de a vízi madár-birodalom fel van osztva körzetekre. Legnehezebb rálelni a bujkáló törpeharkályra — húsz év alatt egyet talált Apátvarasdon — és az avarban fészkelő csilcsalp- füzikére. A harmincas évek derekán először fedezett fel megyénkben darázsölyvet Pécsvá- radon. Legényemberként egy esztendő alatt száz tövisszúró gébicset is begyűrűzött, ma viszont örül, ha egy-kettő felbukkan, de így van ez a mezei, kis- és karvalyposzátával, a vörösbegygyei, a kövirigóval, a ragadozókkal, mert a határban egyre kevesebb a bokor, a szegélyfa, mert a méreggel feltöltött tojások, a vegyszerek 'kifejtik a káros hatásukat. Most már a városban tanyázik, — ahol több az élelem —, a hajdan idős, odvas fákat kedvelő csóka, és seregély, a mezei fasorokban burukoló balkáni gerle, a búbos pacsirta, vagy a Mecsek-lakó fekete rigó. A Mecsekben egykor sok volt a karvaly, a héja, az egerészölyv, Lajos-pusztán pedig a vörös vércse. Míg napjainkban hazánkban végveszélyben a parlagi sas, súlyos veszélyben a rétisas, a békászó sas, a sólyom, a hamvas rétihéja. Nem véletlen, hogy szeretnék közösen védeni a jugoszláv szakemberekkel a Dráva mentén tanyázó majdnem félszáz pár rétisast. Baranya madárvilága különös védelemre szorul a száz értékes faj miatt, aminek a fele rendszeresen elvonul, vándorol. Az idős ornitológus könnyen elfárad, amikor a határt járja, így többet ül háza ablakában és onnan távcsövezi a madárvendégeket. Nemrég a tűzfalon bíltórvörös hajnalmadár lebegett kolibriként és csipegette az ugrópókokat. Gyakran jut eszébe legnagyobb élménye, amikor az örvös légykapó a tölgyfa odújába rekedt kakukk-fiókát késő ősszel is etette, pedig társai már rég Afrikában jártak. Csuti János Nem repülő volr - kacsa! Sok olvasónkat sikerült megtréfálnunk április elsején felröppentett kacsánkkal, miszerint újra megindult a rendszeres polgári légijárat Pécs és Budapest között. Megadtuk a telefonszámot is, ahol jegyet lehet rendelni, éspedig a Mecseki Kulturpark számát, mellesleg a parkban látható régi repülőgépet montíroztuk a lapban megjelent fényképre. Vasárnap reggel meg is indult a telefonáradat, tegyük hozzá, a vidámparkiak cseppet sem haragudtak meg blöffünkért, vették a lapot és beszálltak a játékba. Soós Ernő, a park felügyelője délután 3 órakor már 1168 telefonhívást regisztrált, miközben türelmesen győzködte az érdeklődőket, igaz a hír, csak nem hétkor, hanem kilenc órakor indul a gép, mármint a Vidámpark körhintája a kis repülőgépekkel. Jegyet akart váltani többek között egy professzor és egy általános iskolai szülői munkaközösség negyven tagú csoport részére, még Kaposvárról is érdeklődtek, s telefonált néhány hatósági ember is. Hát elnézést . . . Tartózunk még annyival, mivel az aláírás valahogy lemaradt a kép alól, a fotómontázst Erb János fotóriporterünk ügyesked- te össze. S hogy az áprilisi tréfa szerzői mit tartanak az ügyről. Ami minket illet, mi is nagyon örülnénk a Pécs—Budapest légijáratnak.