Dunántúli Napló, 1979. április (36. évfolyam, 90-117. szám)

1979-04-22 / 109. szám

1979. ÁPRILIS 22. MAGAZIN DN HÉTVÉGE 7 A luWmi „fekete gyémánt” A lublini vajdaság keleti részén már évek óta épül egy új kőszénbánya. Már a har­mincas években megállapította a varsói egyetem professzora. Jan Samsonowicz, hogy ez a terület szenet rejt, ám csak a hatvanas években, az első fel­táró fúrások bizonyították ezt be. A további kutatómunka so­rán megbizonyosodtak arról, hogy a lublini föld mélyén óri­ási szénrétegek vannak. A het­venes évek első felében befe­jezték a térképezést és 1975- ben döntés született az első bánya felépítésére. A lublini kőszéntartalékot kö­zel 40 milliárd tonnára becsü­lik, jó minőségű tüzelőanyag, kalóriaértéke kb. 6500 kcal/kg. A medencét, melynek hossza 180 km, szélessége 18—37 km, három körzetre osztották: a központi, az északi és a déli körzetekre. Legjobban a köz­pontit ismerték meg, oda tele­pítették az első bányát is, Bogdanka faluba. A bányaépítkezés gyorsan ha. ladt előre, az első akna mélyí­tésekor minden terv szerint tör­tént. Mégis, amint a bányászok leértek 500 m mélységbe, ho­mok nehezítette munkájukat, fékezte az előírt tempót. Az ak­nát biztosították, aljára beton­dugó került s megkezdődött a fagyasztás. Néhány hónap múl­va már ki lehetett termelni a megfagyott homokot. így történt az első akna fúrásakor, a kö­vetkezőnél már nem ütköztek a munkások különösebb akadály­ba, terv szerint tudtak haladni. A múlt év végére az első akna már 771 méterre mélyült, s az idei terv szerint 960 méterre kell lejutni. Folynak a munkálatok a második akna támpilléreinek felállításán és a harmadik, im­már 568 m mély akna, valamint a negyedik akna fúrásán. A lublini szénmező kincse először 1980-ban kerül majd felszínre, egymillió tonna meny. nyiségben. összehasonlítva ezt az Alsó. és Felső-Szilézia több mint 200 millió tonnás termelé­sével, meg kell állapítani, hogy egyelőre csak szimbolikus nagy­ságrendről van szó, de 1984- re már 3,6 millió tonnát irá­nyoznak elő. S, mivel ebben a körzetben még további 8 bánya létesül, egy évtized alatt évi 25 millió tonnára növekszik a termelés. A bogdánkai bánya építése közben minden szükséges tech­nológiai és üzemeltetési ta­pasztalatot megszereznek a to­vábbi egységek létesítéséhez, s beindítása lakásépítkezéssel, szállókkal, kereskedelmi és szolgáltatási infrastruktúra ki. alakításával együtt lehetséges. 1981-ben az új bányaközpont­ban mqr 2000 bányász dolgozik, számuk az idő előrehaladtával fokozatosan növekszik. Ez a kis település lesz majd a szén­medence fővárosa. (Interpress — KS) A Bogdanka-bánya építése Uj mezőgazdasági repülőgép A különféle rendeltetésű re­pülőgépek óriási családjának kissé mostohán kezelt „robotos” tagja a mezőgazdasági repülő­gép. A repülőgéppel végzett munkákat két alapműveletre lehet visszavezetni: a szem­csés, illetve porszerű anyagok szórására, valamint a folyadék- szórásra vagy permetezésre. A repülőgépnek, mint mezőgazda- sági munkaeszköznek fő előnye a gyorsasága, termelékenysé­ge és gazdaságossága. Műkö­dése a talajtól független, te­hát ún. taposási kárt nem okoz. Víz felett, erdős és mocsaras területeken szinte pótolhatat­lan. A mezőgazdasági repülőgé­peknél olyan műszaki megol­dásokat alkalmaznak, amelyek lehetővé teszik a rövid fel- és leszállási úthosszát az alkal­mi, rossz talajú kifutópályán. Fontos követelmény, hogy a gép sárkánya, és főleg a futó­műve jól ellenálljon a napköz­ben sokszor ismétlődő fel- és leszállásokból eredő igénybe­vételnek, ugyanakkor a szerke­zeti részek könnyen ellenőriz­hetők és javíthatók legyenek. A gép hajtóművének különö­sen munkabírónak és ellenálló! nak kell lennie, hiszen a talaj feletti repüléseknél a levegő a szokottnál erősebben szennye, zett, a naponta sokszor végzett felszállás során ugyanakkor a motorból mindig a maximális startteljesítményt kell kivenni. A permetlét, illetve szemcsés anyagot magába foglaló tar­tályt a pilótaüléstől elkülönítik, sőt újabban a tartály konténer­rendszerű, tehát leszálláskor gyorsan cserélhető. Európa távol-keleti ablaka - Nahodka A tenger szeretete itt min­denre rányomja a bélyegét. Az iparvállalatok mellett sök utca, mozi, sportlétesítmény, sőt óvoda kapott olyan nevet, amely csak kikötővárosokban lehetséges. Szinte minden fér­fi tengerész, dokkmunkás, ha­jójavító vagy halász ebben a városban. Jelképe az egyik vulkáni hegycsúcson álló két- árbocos vitorlás hajó. Onnan, a csúcsról csodála­tos kilátás tárul a látogató elé: a Szihote-Aliny hegység messze kéklő vonulatával a háttérben, az épületek hatal­mas lépcsősora ereszkedik a tengerhez, félkörbe fogva az öblöt, amelynek kék vizén, mint egy csipkefodor, úgy sor­jáznak a hajók és a portál- daruk. Valamikor régen az öböl egy orosz hajónak nyúj­tott menedéket a tomboló vi­har elől. Nahodka ma az egyik legnagyobb csendes­óceáni kikötő. Nahodka 1950-ben kapta meg a városi rangot, akkor lakosainak száma még a 20 ezret sem érte el. Ezután a Szovjetunió minden tájáról sok ezer komszomolista érke­zett a Csendes-óceán partjára. Köztünk volt három nahod- kai ismerősöm is: Oleg Ba­ranov szibériai születésű, Vla­gyimir Lukin, a Volgánál élt, s a tényleges katonai szolgálat után Szibériában, a brafszki erőmű építésén szeretett volna dolgozni. Útnak is indult, de a vonaton nagyon összebarátko­zott a Nahodkába utazó fia­talokkal és úgy döntött, hogy velük tart. Gurij Krilov, az ősi orosz városban, Alekszandrov- •ban egy textilgyárban volt se­gédművezető, Nahodka csá­bította a messzi útra. Ma 150 ezren élnek ott, a városban 10 szakközép- és több mint 20 iskola működik, 60 óvoda várja a gyermekeket, sok a szociális és szolgáltató létesítmény. .. Évente több mint 1800 házasságot kötnek és több mint 2500 gyermek születik. Egyre növekszik a város és mind magasabbra kúszik a hegyek oldalán. Az itt élő emberek is változnak, fejlődnek. Oleg Baranov pél­dául ma a tengeri kikötő egyik felelős vezetője. Vlagyi­mir Lukin az egyik gépesített rakodócsoport vezetője, Gurij Krilov ismert építész, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsá­nak képviselője. — Könnyű és nehéz is a vá­rosról beszélni - mondta. Oleg Baranov. - Akármelyik csúcsról nézi is az ember — más az arculata. Büszkesé­günket, a kereskedelmi kikö­tőt egyetlen pillantással át se lehet fogni, kilométereken át húzódnak mólói. Évente körülbelül 2 ezer teherhajó vet itt horgonyt a világ kü­lönböző országaiból. A konténer-szállító hajók a 28-as mólónál kötnek ki, az úgynevezett terminálnál. ... A szovjet határállomáso­kon konténerekkel megrakott szerelvények haladnak át a szocialista országokba. Keve­sen tudják, hogy ezek a kon­ténerek sokszor éppen, a na- hodkai kikötőből indultak szá­razföldi útjukra. Az 1973 vé­ge óta működő kikötő jelen­tősen növelte a KGST-orszá- gok külkereskedelmi forgal­mát. Korábban a Japánból és az Egyesült Államokból, Hong­kongból és Kanadából, a Fü­löp-szigetekről és Singapore- ból útnak indított konténerek hónapokig hajóztak az euró­pai országokba. Most azokat csak Nahodkáig viszik tenge­ren, ott átrakják vonatra és a transzszibériai konténervona­lon át már 14—16 nap múltán megérkeznek Prágába vagy Budapestre, Párizsba vagy Madridba. A vasútvonal a KGST-orszá- gok konténer szállító rendsze­rének igen fontos láncszeme. A konténerek útja vázlatosan a következő: A Szovjetunióból a csehszlovákiai határállomás­ra érkező konténereket a szovjet szállító cégtől a cseh­szlovák veszi át és továbbítja a célországokba, Magyaror­szágra, az NSZK-ba, Belgi­umba és így tovább. A Mas- ped magyar vállalat átveszi saját szállítmányait, a többi tranzitvagont Olaszországba, Jugoszláviába küldi tovább. Hasonló elv alapján dolgozik a lengyel, az NDK-beli és a bolgár szállító partner. Az előnyök kézzelfoghatóak, jelentős időt takarítanak meg, s az áruk károsodás nélkül érkeznek meg rendeltetési he­lyükre. A szállítások pontossá­ga a KGST-országok szállítá­si vállalatainak összehangolt munkájától függ. Az egész rendszer kiinduló pontja a nahodkai konténer kikötő, ahol évente több mint 9 millió ton­na export- és importárut rak­nak át. Ez a kikötő lett az Ázsiából Európába vezető kereskedelmi utak kereszteződési pontja, amelynek szolgálatait ma már 49 állam veszi igénybe. Szergej Kulinyics APN—KS ELÁS 85 új termék a jubileumra Nyolcvanöt éves a Saponia vegyigyár Eszék kémiai nagyüzeme, a Saponia a jugoszláviai mosóporgyártásnak mintegy felét adja, és többi termé­kével, tisztítószerekkel és kozmetikai cikkekkel is az elsők között áll a hazai termelésben. A gyár nagy múltra tekinthet vissza, idén készül ünnepelni fenn­állásának 85. jubileumát. Ezt az évfordulót elsősor­ban a kitűzött tervek telje­sítésével kívánják megün­nepelni: 104 500 tonna árut, főként mosóporokat akar­nak előállítani az idei év­ben. A jubileumi év alkal­mából egyébként 85 új ter­mékkel jelentkeznek a pia­con. Az új termékek nagy részét az ismert „Helena Rubinstein” — kozmetiku­mok teszik majd ki, össze­sen 63 készítménnyel, de szerepelnek új bőrápoló krémek, habfürdők és szap­panok is a Saponia tervei­ben. Jelentős mértékben növe­kednek idén a dolgozók számára nyújtott juttatá­sok is: a kozmetikai munka- szervezetben 25, a mosó­porgyártásnál 14. dubrov- niki gyáregységükben pedig 13 százalékkal. Saponia terveinek megvalósulása egyébként nagy mértékben függ a nyersanyagellátás­tól. A múlt évben ugyanis 900 órát állt a termelés, mivel nem tudták a szulfát- és szulfátvegyületekből ál­ló alapanyagokat előterem­teni. A mosóportermelés így 22 százalékkal lett keve­sebb az 1977. évinél. Ez év januárjában is 7 napos sza­badságra kellett küldeni nyersanyaghiány miatt a dolgozókat, s az ellátás még februárban is akado­zott, a keresett alapanya­gok ugyanis a világpiacon is a hiánylistán szerepel­nek. Erre a kérdésre egyéb­ként országos szinten keres­tek megoldást, így biztosí­tani tudják kötelezettsé­geiket a mosóport előállító gyárak, s a jugoszláviai háziasszonyoknak sincs okuk az aggodalomra — elegendő mosóport, tisztí­tószert találnak az üzletek­ben a Saponia termékeiből is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom