Dunántúli Napló, 1979. április (36. évfolyam, 90-117. szám)

1979-04-20 / 107. szám

1979. április 20., péntek Dunantmt napló 3 üramszolgaltatas Ha« megyebeli A DÉDÁSZ kommunistái a fogyasztókért Megvalósul a cselekvési program . Előkészületben az egyszeri villanyóra-leolvasás Több mint félmillió fogyasz­tónak szolgáltat villamos ener­giát a Dél-dunántúli Áramszol­gáltató Vállalat. Baranyában, Somogybán, Tolnában, Zalá­ban, Veszprémben és Fejér megyében a nyolc üzemigazga­tóságon és a kirendeltségeken mintegy 2700 dolgozó gondos­kodik az üzemek, vállalatok, in­tézmények, a lakosság energia- ellátásáról. — Szolgáltató vállalat a mienk, tehát legfőbb felada­tunk a fogyasztók igényei­nek kielégítése — mondja Var­ga István, a pártvezetőség tit­kára, a pécsi üzemigazgatóság igazgatóhelyettese. — Az elmúlt évben mintegy 2,5 milliárd me­gawattóra villanyenergiát érté­kesítettünk, árbevételünk is körülbelül 2,5 milliárd forint volt. Nemcsak vesszük és elad­juk az áramot, hanem jelentős hálózatszerelési és fenntartási . munkákat is végzünk. Hz áramtakarékosság pozitív eredmény Arról beszélgetünk, hogy „furcsa” helyzet adódhat a vállalat árbevételének tervezé­sénél. Az üzemek, vállalatok in­tézkedéseket hoznak az ener­giatakarékosság érdekében is. Ha kevesebb áramot használ­nak, kevesebbet fizetnek, tehát az áramszolgáltató vállalat ár­bevétele csökken. Viszont a terv az árbevétel .növekedésével számol. Elvileg tehát az áram- szolgáltató „nem hozza" a ter­vet. — Ez a „mutató" vállalati szinten negatív lesz, de a taka­rékosabb gazdálkodás az árammal országos szinten vi­tathatatlanul pozitív eredmény. Ebben az évben is elkészí­tették a gazdasági feladatok eredményes megoldását segítő cselekvési programot. A prog­ramot először az összevont tag­gyűlés hagyta jóvá, majd az alapszervezetek is megbeszél­ték a végrehajtást. Tóth János, a ll-es alapszer­vezet párttitkára mondja: — A beszámoló taggyűlésen a 41 fős alapszervezetünk 11 tagja mondta el véleményét. Főként a termeléssel összefüg­gő kérdésekről, a cselekvési programban meghatározott föl- adatok megoldásáról /szóltak. A munkaidő kihasználására, a minőségi munkára elhangzott javaslatok kitűnően segítik a cselekvési programban foglal­tak megvalósítását és végered­ményben a fogyasztók igényei­nek kielégítését. A javaslatok nem sikkadnak el — Az elhangzott javaslatok­nak mi lesz a sorsuk? — A gazdaságvezetők egyik feladatát képezik ezek megvizs­gálása, értékelése és a meg­valósíthatók realizálása. A té­mával taggyűlésen foglalko­zunk majd. Egyetlen jó ötlet, javaslat sem sikkadhat el. — Cselekvési programunkban szerepel többek között a pécsi fogyasztói iroda létesítése — veszi át a szót Varga István. — Az iroda február i-tői működik, nagy segítséget jelent a fo­gyasztóknak áramszámlájuk gyors rendezéséhez. Az iroda hasznosságát bizonyítja, hogy két hónap alatt 3500-an keres­ték fel. S ha már a pénzbeszedést említettem, hadd szóljak a sió­foki, keszthelyi, nagykanizsai üzemigazgatóságunknál már bevált módszer pécsi alkalma­zásának várható bevezetéséről. Arról van szó, hogy az órákat kéthavonta olvassuk le és en­nek alapján fizetnek a fogyasz­tók. Előkészületeket folytatunk az évi egyszeri leolvasásra és az áramfelhasználás összegét az eddigiekkel megegyezően hat részletben fizeti a fogyasz­tó. Tehát a tárgyévben a múlt évi összeget fizeti lényegében. De ha kevesebbet fogyaszt, mint tavaly, akkor visszatérítjük, illetve a jövő évi első részlet annyival csökken. Az új mód­szer szerint egy évben egyszer olvassuk le a villanyórát. Ezek még csak előkészületek, de a tapasztalat- bizonyítja: a mód­szer bevált. Felvétel helyett létszámcsökkentés Szóltunk az üzem- és mun­kaszervezésről is. A pártszerve­zet kellő figyelemmel kíséri ezt az egyik legfontosabb gazda­ságpolitikai munkát. — A koncentrált tevékenység­ben látjuk mi az üzem- és mun­kaszervezés feladatainak leg­hatásosabb megoldását. Meg­határozni a legfőbb munkákat, és annak gyors elvégzésére összpontosítani embert és gé­pet. Legyen ez a feladat új hálózat építése, vagy egyéb objektum létesítése. Talán egy­szerűen hangzik a koncentrált munka módszere, noha a be vezetése jelentős szervezési fel­adat megoldását feltételezi Megéri, mert a munka elvég­zésére fordított idő így lénye­gesen csökkenthető. A DÉDÁSZ politikai és gaz­dasági vezetősége elemző mó dón dolgozik a munkaerő-gaz­dálkodás területén is. Mégha tározták a feladatokat és eh hez számították ki a szükséges munkáslétszámot. Milyen követ­keztetésre jutottak? Több mint húsz fővel csökkenthették a lét­számot! „Számos esetben az úgynevezett bázisszemlélet tév­útra visz — mondják. — Nem biztos az, ha például valame­lyik vállalat a bázishoz képest ér el jó mutatókat, akkor az automatikusan hatékonyan, gazdaságosan is dolgozott. Mi­lyen munkát végeztünk az adott feladat (!) megoldása érdeké­ben — ez kell hogy tevékeny­ségünk mércéje legyen”. A pártépítés folyamatossága megköveteli, hogy az új párt­tagok felvételét pártszerveink már az év elejétől napirenden tartsák. Ha megfelelő az elő­készítés — jelentkezőkben pe­dig a tapasztalatok bizonyítják, nincs hiány — akkor a pártépí­tési munka is töretlen. — Három párttagfelvételt előkészítettünk, felvételüket a második negyedévben tárgyal­ja meg a tagsáq — mondja titkár. — Alapszervezeteink életében a taggyűlést a legfontosabb fórumnak tartjuk, ahol adott a vita lehetősége a határozatho­zatal előtt — mondja a pártve­zetőség titkára. — A határoza­tot aztán kötelességszerűen végre kell hajtani. A taggyű­léseken a részvétel kötelező, de természetesen alapos ok miatt a hiányzás indokolt le­het. Ismétlem: alapos ok miatt! De megtörténik — és nemcsak nálunk —, hogy indokoltnak fo­gadjuk el a taggyűlésről távol- maradást akkor is, ha ugyan bejelenti az illető, de azért pél­dául úgy is átszervezhette vol­na munkáját, hogy részt vehes­sen a fórumon. Nos, a jövő­ben mi még az igazolt hiányzó- | sok számát is csökkenteni kí­vánjuk, csak a valóban halaszt­hatatlan ügyek, vagy a legala­posabb indokok adhatnak fel­mentést. Alapigazság: ha egységesek, fegyelmezettek a párttagok, a pártszervezet, akkor ez megha­tározza az egész üzem, vagy üzemrész dolgozóinak szemlé­letét. Caray Ferenc A statisztikai meghatározás szerint „ingázónak minősül az az aktív kereső, aki állandó vagy ideiglenes lakóhelyéről más városban, vagy község­ben levő munkahelyére na­ponta jár dolgozni”. A közigazgatási határok felől való megközelítés sem adhat pontos képet az ingá­zókról, hiszen ilyen alapon lehetnek olyanok, akik ne­gyedórás buszozással már munkahelyükön lehetnek és ingázóknak számítanak, míg egy nagyvárosban lakó ese­tenként fél óránál is többet fordít utazásra, de mégsem kerül a statisztikába. A pon­tos, jól felépített statisztika lényeges támpontokat adhat az ipartelepítési, településpo­litikai koncepciók kialakításá­hoz, a tömegközlekedés meg­szervezéséhez. Ezért is tekintenek a szak­emberek nagy várakozással a Központi Statisztikai Hivatal legújabb felméréseinek ered­ménye elé. Legutóbb 1970- ben jelent meg pontos jelen­tés arról, hogy hova, honnan és hányán ingáznak Magyar- országon. Az akkori adatok már jócskán elavultak, leg­feljebb összehasonlításra jók. A KSH Baranya megyei igazgatóságán befejezték az adatgyűjtést. Valamennyi Baranya me­gyei munkáltatótól összegyűj­tötték az adatszolgáltató la­pokat, s azokat két csoportra osztva dolgozták fel: az egyikben a népgazdaság va­lamennyi ága szerepel, a má­sikban csak négy ágazat: az ipar, építőipar, szállítás és hírközlés, valamint a keres­kedelem. Települések szerint külön készül statisztika — az országos koncepcióknak meg­felelően — a megyeszékhelyről és a kiemelt településekről, Baranya esetében Komlóról. A beérkezett információk országos összegezéséig nincs mód konkrét adatok közlésé­re, bizonyos tendenciák azon­ban már megfigyelhetők. Komlón például a kilenc év­vel ezelőttihez képest csök­kent a bejárók aránya, az ott dolgozók háromnegyed része a városban lakik, Pécsett a munkávállalók 80 százaléka helybeli lakos, a bejárók ará­nya nem változott lényege­sen a legutóbbi felmérés óta. Társadalmilag hasznos munka a szabad idd terhére Meg kell dolgozni a jő Hírért „Nevetnem kell, amikor a nagyszájúak elkezdenek ször- nyűlködni, hogy ennek laká­sa, kocsija van, a tengerpart­ra megy nyaralni, dő| hozzá a pénz... De akker nem té­vednek oda, pmikor hajnali háromkor felkelek vagy éjfél után fejezem be a munkát, győzöm kimosni magam a pi­szokból, aztán reggel hajts tovább. Én úgy hívom őket, hogy a dumások. A szájuk jár, mindegy hogy miről, meddig, csak dolgozni ne kelljen. Irigykedni? Azt természetesen lehet.” így fakadt ki nemrég isme­rősöm, aki egy állami válla­latnál végzett munkája után, iparengedéllyel lakossági szol­gáltatást végez. Megéri neki? Bizonyára, mert nincs okom kételkedni abban, amit mon­dott: „Annyi adót fizetek egy évben, hogy abból egy színes tévét is vehetnél. De ehhez dolgozni is kell. Nem azért hívnak valahova, nem azért fizetnek, mert olyan szimpa­tikus vagy.” Ezt a fajta mellékfoglalko­zást hivatalosan úgy nevezik, hogy munkaviszony melletti ipargyakorlás. Kétszeresen is szükséges. Egyrészt sok még az olyan szolgáltatási igény, különösen a városok perem­kerületeiben, a községek túl­nyomó többségében, amelyet ennek segítségével ki lehet elégíteni. Másrészt az önálló életet megalapozó, otthont te­remtő fiatalok számára eny­híti az anyagi gondokat. Békefi Dezső a mohácsi Új Barázda Termelőszövetkezet­iben dolgozik, a tehenészeti telepen karbantartó vízveze­tékszerelő. Kölkeden lakik, oda kért iparengedélyt két évvel ezelőtt a vízvezetékszerelő szakmára. Huszonkilenc éves. — öt évvel ezelőtt vettem egy öreg, rozzant paraszthá­zat Kölkeden hatvanezer fo­rintért, részben családi segít­séggel — mondja. — Eleinte szörnyen nézett ki. Földes padló, nyitott konyha, omla­dozó falak. Szóval sok pénz­be, sok munkába került, amíg rendbe hoztuk. — És most milyen? — A szobák — három van - parkettásak, a mennyezetet hajópadlóval burkoltuk, ter­mészetesen kész a fürdőszoba is. Megvan már minden ház­tartási gép . .. Békefi Dezső és családja Hajdú György villanyszerelő — Ez az iparengedélyes többletmunkának is köszönhe­tő? — Nagyrészt igen. A terme­lőszövetkezetben 3100 forintot keresek átlagosan, ebből nem sokra telne. A feleségem ad­minisztrátor, ő sem gazdagod­na meg a fizetéséből. Többlet- munkát kell vállalni, ha bol­dogulni akarunk. Három évre adómentességet kaptam, mun­kám pedig van bőven. A köl- kedi fürdőszobák nyolcvan szá­zalékát én csináltam, de gyakran hívnak az óvodához, napközihez is. Emellett álla­tokat tartunk, van két anya­kocánk és kilenc süldő. — Nem fáradt? — Még nem érzem. A tsz- ben is ellátom a munkámat, úgy tudom, hogy elégedettek velem. Ha pedig kikapcsolód­ni akarok, elmegyek horgász­ni vagy beülünk a családdal a Ladába - idén januárban kaptuk meg — és utazunk. Hajdú György végigjárta a szakma iskoláját és lépcsőfo­konként jutott el a szépen be­rendezett családi otthonig. Akárcsak sok fiatal, feleségé­vel együtt albérletben kezdték nyolc évvel ezelőtt. Aztán szü­lői segítséggel kétszobás örök­lakást vettek egy öreg pécsi házban. — Elképzelhető, milyen be­osztással kellett élnünk. A ket­tőnk fizetése 4500 forint volt, ebből háromezer a részletekre ment el. Villanyszerelést tanult a szakközépiskolában, majd két évig dolgozott az NDK-ban. — Szakmailag is sok újdon­ságot láttam, de volt egy ér­dekes tapasztalatom is: ott nem sietik el a munkát, de ha valamit megcsinálnak, azt nagyon precízen. Ami a pontosságot, lelkiis­meretességet illeti, megma­radt számára követelménynek az ottani szokás. Bár jelenleg műszaki ellenőr a B. m. Ven­déglátó Vállalatnál, nem ha­gyott fel a villanyszereléssel. Két éve váltotta ki a munka- viszony melletti iparengedélyt. — Enélkül nem tudnánk így élni. Két gyerek van, a fele­ségem gyermekgondozási se­gélyen. Rengeteget kellett köl­teni a lakásra, a bútorokra, háztartási gépekre. Van egy Trabantunk, az is pénzbe ke­rül. — Nem jelent túl nagy lekö­töttséget a munkán túl a mel­lékfoglalkozás? Felesége, Zsuzsa elneveti magát a kérdésre, ő válaszol: — Éppen annyit, hogy a csa­ládra csak a vasárnap dél­utánja marad. — A munkahelyén mit szól­tak a mellékfoglalkozásához? — Nagyon rendesek voltak, szó nélkül megadták a hozzá­járulást. — Meddig akarja csinálni? — Amíg lehet, amíg ennyire igénylik. A munkaviszony melletti ipargyakorláshoz nem kell egyéb, mint legalább szak­munkás-bizonyítvány, két év szakmai gyakorlat, a munkál­tató hozzájárulása és mind­ezek alapján az iparhatóság (tanács) engedélye. No és még valami: egyes vállalatok­nál sürgős szemléletváltozás, mert gyakran előfordul, hogy elfogadható indok nélkül meg­tagadják az iparvállaláshoz a hozzájárulást. K. Gy. Statisztika készül az ingázókról

Next

/
Oldalképek
Tartalom