Dunántúli Napló, 1979. április (36. évfolyam, 90-117. szám)
1979-04-19 / 106. szám
e Dunántúli napló 1979. április 19., csütörtök Tapasztalatok, javaslatok Az úttörővezetők országos konferenciája gyógynövények Honismereti munka és hagyományőrzés Magyaregregyen A„hadak” leszármazottai után E gyre vonzóbbá, érdekesebbé válik oz úttörőélet, a kisdiákok mind szívesebben vállalják a feladatokat, nagyobb tisztelettel kötik föl nyakkendőjüket. Az „úttörős” programok jobban közelítenek a gyerekekhez és ők otthonosan érzik magukat az őrsben, a csapatban, a rajban. Életelemük amúgyis a nyüzsgés, a tevékenykedés, amit mindenképpen szeretnének kiélni. De nem mindegy, hogy csavargásban, egymás nyúzásában oldódik ez a cselekvési vágy, vagy az izgalmas és értelmes dolgok művelésében. Az úttörőszerveze- téknek ezért óriási a lehetőségük és a kötelességük a gyerekek nevelésében. Ezeknek a követelményeknek meg kell felelniük, hiszen sablonos, unalmas programokkal a gyereket talán egész életére elriasztjuk a közösségi élettől, az öntevékenységtől. Sok még a rendezvényközpontú összejövetel, a felszínes foglalkozás, a félvállról vett törődés. Ki a hibás ebben? Az úttörőszövetség, az úttörővezetők, az iskola, a család, a társadalmi szervezetek, az úttörők? A néhol még legyint- getős szemlélet? Egyik okot sem vehetjük kizárólagosnak és általánosnak, hiszen vannak igen jól dolgozó úttörőcsapatok, amelynek munkájában az említett szervezetek, intézmények is besegítenek, és a jövőben még nagyobb szükség lesz a közreműködésükre, mert az úttörőszövetség /nem- lehet a gyerekek egyedüli formálója. Részt vállal a közéleti-politikai cse- lekedtetésben, hozzájárul, hogy a tanulás a kisdiák erkölcsi kötelességévé váljon, megszokja és megszeresse a munkát, és szórakozva, sportolva töltse szabadidejét. Az úttörőszövetség segítséget nyújt az intézményeknek, szervezeteknek, hogy jobban alakítsák ki sajátos munkaformájukat, amelyikben a gyereknek is jut hely. A szövetség meghirdetett akcióinak egy része sikeres volt, például az Egy üzem — egy iskola, egy osztály - egy brigád mozgalmak. Az üzemek, vállalatok szocialista brigádjai szívesen patronálják a gyermekszervezeteket. Arra törekednek, hogy ez o kapcsolat ne csak a különben nagyon hasznos társadalmi munkában való részvételt jelentse, hanem barátságot, személyes példamutatást, kölcsönösséget is. Baranyai példák sora is igazolja, hogy az apukák, anyukák is bevonhatók a mozgalmi munkába. Saját csemetéjükkel együtt az egész őrsöt elviszik moziba, kirándulni. De minderre csak akkor lehet megkérni őket, ha az úttörő- vezetők, a nevelők is egyenrangú félnek tekintik a családot. A kisdobosok próbái közül néhányat a szülő is igazolhat. Segít-e otthon a gyerek, mennyire szolgáltatja ki magát? És az már a családi nevelés kérdése, hogy a szülő valóban azt írja alá, amit a gyerek elvégez és ne intézzen el felelősség nélkül mindent, mondván, ez a kisdobosság úgysem számít. Társadalmunk változásaival együtt az iskola funkciói is változnak. Az úttörőmozgalomnak és az iskolának közösen kell dolgoznia. Jó, ha egyeztetik a munkatervüket, ha építenek egymás eredményeire. Mondjuk, hogy mindannyiunk közös felelőssége a gyermekek nevelése, de a gyakorlatban ezt nem mindig vesszük magától értetődőnek. Jó példát mutatnak ebben a fegyveres testületek. Az MHSZ szakkörei pedig a legnépszerűbbek közé tartoznak a tanulók körében. A legtöbb gondot a két ifjúsági szövetség közötti átmenet jelenti. Gyakran aktív úttörők is „leeresztenek" a KISZ- ben, nem találják a helyüket, feladják a mozgalmi munkát. Hogyan előzhetjük meg ezt a cseppet sem szerencsés fordulatot? Már hetedikes, nyolcadikos korban fokozatosan készítsük föl a diákokat a KISZ-életre. Ismerjék meg a feladatokat, lássák milyen nehézségek várnak rájuk, ne kelljen csalódniuk. A KISZ- alapszervezetek vegyék figyelembe a gyerekek játékigényét, az úttörőmozgalom hagyományait és legalább az első időben foglalkozzanak többet személy szerint is a volt úttörőkkel. Mert megszokták, hogy mellettük állnak az úttörővezetők, a tanárok. Azzal kezdtem, hogy még sok a rendezvénycentrikus program a szövetségben. A tanulók és az úttörővezetők gyakran kapkodják a fejüket, mert a meghirdetett mozgalmakban, szemlékben, pályázatokban, akciókban bővelkednek az éves programok. Mindezeknek megfelelni lehetetlenség, de nem is ez a cél. A csapatok válasszanak ki maguknak egyet-egyet és azokat teljesítsék. Az úttörők, kisdobosok akkor érzik magukénak a feladatokat, ha saját iskolájukért, saját csapatukért tehetnek, valami egyénit produkálhatnak. Ismét pécsi példa: a fehérhegyi iskola úttörőcsapata a magyar nyelv hetében játékos vetélkedőket, író—olvasó találkozókat, könyvkiállításokat rendeznek. Közösségi játékokra, felfedező expedíciókra nagy szükség van. A gyerekek örömmel mennek gyalogtúrákra, kirándulásokra, vándortáborokba, ahol romantikus programokat is kapnak. Egy-egy közös játékra felkészülnek, hetekig tanulnak, ha ők is részt vehetnek a rendezésben. S okszor leírták már, hogy merjünk feladatokat bízni a gyerekekre. De miért nem ügyelünk jobban az életkorok és a nemek különbözőségre? Ne szervezzünk az ötödikeseknek klubokat, de a nyolcadikosok maguk is alakítsanak ilyeneket, ne készítessünk tablót a fiúkkal, de kérjük meg őket túrák szervezésére. A gyerekek mindenbe bevonhatók, de csak akkor, ha látják a lelkesedést az úttörővezetőkben, a felnőttekben. B. A. A gyógynövénygyűjtők és a természetszerető, ritka növényeket óvó biológusok Baranya megyében úgy tűnik, hogy megegyeznek a védelmet illetően is. Ez évtől korlátozták a tavaszi hérics és a kálmos gyűjtését, így elsősorban a Keleti-Me- csekben és a cun—szaporcai országosan is védett területen. A Keleti-Mecsekben és Cun— Szaporcán egyáltalában nem szabad szedni gyógynövényeket. Hársfák, sokszor egész hársfasorok mentek tönkre a meggondolatlanul gyűjtők miatt, most ennek is véget vetettek. Baranyában idén már csak 50 mázsát vesznek át hársfavirágból a korábbi 100— 200 mázsa helyett és csak azoktól, akik a Herbária Vállalat és a Megyei Rendőrkapitányság pecsétjével ellátott Gyurinekláncosok a Mohácsi- szigeten Vadas tovább él egy helynév Vada. A Mohácsi-szigetnek azt a részét hívják így, ahol valamikor a so|sacok éltek. Napjainkra erősen megváltozott a környék, felépült Üjmo- hács, egész utcasorok nőttek ki a földből, de az idősebb sokacok még ma sem mondják másképp, ha leszállnak a kompról: ide jöttem, Vadába. Egy jóeszű kislány találta ki, hogy erről a városrészről nevezzék el az újmohácsi délszláv táncegyüttest. így él most tovább a kallódófélben levő helynév, mint egy általános iskolásokból álló, tehetséges amatőr csoport „védjegye". Odakint szakad az eső, a kultúrház nagytermét sem fűtik, ám a gyerekek mégsem fáznak: a színpadon két har- monikás és egy gitáros játsz- sza a tál palával ót, lent a parketten egymás után peregnek a számok: délszláv, magyar, német táncok és népszokások. A terem közepén Filákovity István, az együttes vezetője osztogatja az utasításokat, öt évvel ezelőtt alakult meg a csoport, amikor ő képesítés nélküli nevelőként tanítani kezdett az újmohácsi általános iskolában. Korábban a hercegszántói délszláv együttes tagja volt, innen hozta a tánc szeretetét, innen a dalokat és a lépéseket. Már az első felhívás után selejtezni kellett, annyi volta jelentkező. Most, a legkisebgyűjtői engedéllyel rendelkeznek. A somogyhársógyi védett fasorra egy gyűjtő sem vonulhat ki. A Dráva mentén a PAB természetvédelmi bizottsága és a Magyar Gyógyszerészeti Társaság gyógynövény-szakosztálya szeretne egy olyan geológiai- lag, vízrajzilag és növénytani- lag is védett területet kijelölni, ahol a kálmos valóban zavartalanul nőhetne. A Herbária Vállalat helyi kirendeltsége pedig ennek ellensúlyozására kálmost fog telepíteni a pel- lérdi halastavak partjára, elsősorban a mélyen fekvő, parlagon heverő földek értékesítésére. Kamaratánc tornacipőben ... bekkel együtt majdnem hatvanon vannak. Többségük so- kac, de a nyelvet már csak kevesen beszélik. Az elmúlt öt év alatt kétszer nyertek országos úttörőfesztivált, Kecskeméten aranyfokozatot kaptak, a bajai I. délszláv folklórfesztiválról is elhozták kategóriájuk első díját. Most Karlo- vácra készülnek: május 25. és 27. között itt rendezik meg a horvátországi úttörő- és ifjúsági folklórszemlét. Nézem a műsort, a kis táncosok fegyelmezett mozgását, és nem tudom elfojtani a csodálkozásomat: az együttes, vezetője autodidakta, annyit tud a táncról, amennyit a lábában hozott el Hercegszántóról. A szakemberek véleményét csak a zsüriasztal mögül hallotta, amikor a díjakat — nem is akármilyeneket — átvette tőlük. Néhány számhoz kapott csak koreográfiái segítséget, a többit — ahogy a gyerekek tartják róla —„megálmodta". Mégis, a semmiből kovácsolt együttest, huszonnégy évesen, élsportolóként, levelező tanulmányok mellett, aminek eredménye a nyár végén testnevelés—szerb-horvát szakos diploma lesz. Furcsa, de még a kevésbé hiteles, ki- érleletlen számokból is árad valami rusztikus erő és természetesség. Sok mindent elmond, hogy az együttesnek önálló zeneA vizek mentén növő égerfáról kapta-e nevét Magyar- egregy, vagy másról, nem tudni. Annyi azonban bizonyos, hogy ősi falut, régi települést ölelnek körül a Mecsek északi nyúlványai. Azaz nem is egy falut, mert Magyaregregy nincs egyedül az ősi származással. Egész falufüzérrel, Kárásszal, Vékénnyel, Szászvárral és a most Tolnához tartozó Győrével együtt alkotja azt a néprajzi és kulturális egységet, melynek neve baranyai Völgykara — két tamburica, két harmonika, bőgő — és gazdag ruhatára van. Sokac, macedón, bunyevác, német és magyar ruháik többségét a szülők, a gyerekek varrták és hímezték. Még a férfiak is. A kalocsai viselet már megvolt, amikor elhatározták, hogy táncot is tanulnak hozzá. Vannak mecénások is; első helyen a Dunavölgye Tsz-t kell említeni, mint a leggavalléro- sabbat, de juttat bizonyos összeget a Délszláv Szövetség is. El kél a gondoskodás, mégsem túlzás, ha azt állítjuk: a „Vada" Táncegyüttest a legtisztább értelemben vett amatőr lelkesedés emelte fel és tartja össze. Ebben szülők és gyerekek, a zenészek és a táncosok egyformák. A vezető is. Amikor elterjedt a horvátországi fesztivál híre, az egyik nagymama megkereste Filáko- vity Istvánt: — Jaj, tanár úr, nehogy megcsinálja a műsort, amíg nem láttam! Én még tudom, ki mit szokott a lakodalomban csinálni, kinek hol a helye, mikor kell énekelni... Karlovácra ugyanis mohácsi népszokást visznek, s mi sem természetesebb, hogy az anyagot helyben, szülői, nagyszülői segédlettel, maguk gyűjtik össze. Ha az idősebbek már nem táncolnak is, a lépéseket, formákat szeretnék átadni. Most már csak azt volna jó elérni, hogy az önerőből ilyen magas színvonalra eljutott együttesre ne csak a színpadon figyeljenek föl a szakemberek, hanem tanácsaikkal a kevésbé jelentős alkalmakkor is támogassák őket. .. H. J. ség. Valamennyi felsorolt település Árpád-kori, s nem egy benne lokó család középkori nevet őriz. Egy eltűnt faluét, vagy a régi volt ősökét — egész Árpád apánkig ... Szűk, északias fekvésű völgyben érünk Magyaregregyre. 1560 körül települt ide a község a Márévár környéki tizennégy vagy még több irtásfaluból. Helynevek, dűlőnevek és családnevek őrzik ezek emlékét is. Az irtásfalvak sorsa ösz- szefüggött a váréval, amely sokszor cserélt gazdát. Amikor a mohácsi csata után széthullott ez a birtoktömb, lakói új helyet kerestek, s ők lettek Eg- regy első telepesei. Ilyen formában az 1500-as években jelenik meg a falu neve, amit a múlt században változtatnak át Magyaregregyre . . . Ezeket és a falu életével kapcsolatos sok egyéb adatot a községben működő honismereti szakkör gyűjtötte össze. 1969-ben alakult Csernavölgyi Endréné tanítónő vezetésével gyerekek számára. Hamarosan bekapcsolódtak munkájába a felnőttek is, most pedig jóformán csak felnőtt tagokból áll. Köztük a régi, középkori eredetű nagycsaládok, vagy ahogy itt nevezték, a „hadak" leszármazottai. Bármely község vagy város megirigyelhetné azt a gyűjtőmunkát, amit az egregyi honismereti szakkör végzett. Egy olyan közösség szellemét sugározza ez a tevékenység, amely ismeri értékeit, tisztában van azzal, mit kell hangszalagra, papírra rögzitenie. A népdalok gyűjtésével kezdték, aztán a néprajz más területeit a helyi gazdálkodásmód emlékeit is feltérképezték — adatközlőik magas életkora tette szükségessé a gyors munkát, ösz- szegyűjtötték a helyi hiedelem- világot, a babonákat, mondákat, s a népdalokkal együtt a szokásokat is. Ekkor jutott szerephez a ma- gyaregregyi hagyományőrző együttes, amely megelevenítette mindezeket. Évekkel ezelőtt azzal hívták fel magukra a figyelmet, hogy az idősebbektől a gyerekekig a falu ap- raja-nagyja játszotta el az egregyi lakodalmast. Az idők folyamán, mint minden amatőregyüttesnek, ennek is változott az összetétele: most a KISZ- korú fiatalság alkotja a csoport javát. A diszkó mellett rendszeresen eljárnak a hétfői próbákra, hogy falujuk táncait, dalait életben tartsák. Nem fűződnek működésükhöz látványos fellépések, külföldi utak — bár többször álltak a televízió kamerái előtt. A magyar- egregyi hagyományőrző csoport tagjai elsősorban a gyűjtést és a megőrzést vállalták. Szólni kell arról is, hogy a község helyet biztosított a honismereti és hagyományőrző tevékenységhez: 1971-ben létesült a faluház, ahová az ösz- szegyűlt régi iratokat, okmányokat és a helyi gazdálkodás eszközeit helyezték el. A falu lakodalmainak és tavasztól őszig a csoport próbáinak pedig egy megőrzésre érdemes népi műemlék, az Arnoid-féle ház adott otthont. Ezt tavaly vette meg a tanács. Az épület- csoport a klasszikus falusi kocsma-mészárszék együttest foglalja magában, a régi berendezési tárgyakkal, a régi cégtáblával és a kettős funkció teljes kelléktárával. Ha valóban sor kerül a jó állapotban lévő jellegzetes falusi kocsma műemléki helyreállítására, egy olyan objektumhoz jut a község, amelyben helyet kaphat a falugyűjtemény, és az épület múzeumi bemutatása mellett továbbra is használhatná a faluközösség — a lakodalma- zók és a hagyományőrzők. Gállos Orsolya Cs. J. Még a férfiak Is hímeztek Készülődés a horvátországi vendégszereplésre
