Dunántúli Napló, 1979. április (36. évfolyam, 90-117. szám)

1979-04-14 / 102. szám

1979. április 14., szombat

Dunantüli napló

3

Péúsi művészek hangversenye

Joggal kifogásolhatja a hangverseny-látogató, hogy a kamarazenei sorozatból egyre inkább kiszorul a kamarazene, triók-kvartettek helyett újabban versenyművek és szimfóniák, tehát zenekari művek szerepelnek a műsoron.

Nos, az április 11-i hangversenyen legalább egy olyan szám volt, melyre nem vonatkozik ez az észrevétel, jóllehet tizenhét muzsikus játszotta, karmester irányításával. Darius Milhaud A világ teremtése című balettszvitje valódi kamaramuzsika, s egyben olyan nagyszerű darab, hogy érthetetlen: miért nem jutott eddig senkinek sem eszébe Pécsett előadni? Már a műsorra tűzésért elismerés illeti tehát Hirsch Bencét, de még- inkább azért, hogy ezt a rit- mikailag nagyon nehéz darabot kitűnően kézben tartotta. A dzsesszstilusban írott kompozíció szokatlan feladat elé állította a Pécsi Filharmonikus Zenekar muzsikusait is. Győzték, s az újfajta hangzás lát- hatóan-hallhatóan saját maguknak is örömükre szolgált.

Paláncz Tamás virtuóz technikával, szép hangon és világos formálással adta elő Krommer-Kramar Esz-dúr klarinétversenyét. A középső tétel néhány mélyebbről fakadó lírai megnyilatkozásától eltekintve mindvégig könnyed, elegáns szórakoztató zenét

hallottunk —, természetesen a szó XVIII. századi értelmében - a pécsi székesegyház egykori karnagyának versenyműve aligho több ennél. Tudjuk, hogy a klarinétverseny irodalma szegény, mégis szívesebben vennénk, ha egy olyan kvalitású művész, mint Paláncz Tamás, sajnálatosan ritka zenekari estjein a műfaj remekműveivel örvendeztetne meg bennünket.

Kezdeti elfogódottságából ezen az estén nem tudott egészen feloldódni Vass Ágnes, Mozart A-dúr hegedű- versenyének szólistája. Voltak nagyon szép megoldásai: az első tétel Allegro-jának indítása, a finálé rondótémája például ragyogóan sikerült. Átélt, szép részletek voltak a középső tételben is. Kár, hogy az első tétel félénk, lassú bevezetése, vagy a harmadik magyaros (törökös?) epizódjának ritmikai megcsúszása, és méginkább az egész mű megoldatlan lezárása beárnyékolta ezeket a szépségeket.

Prokofjev Klasszikus szimfóniájának életvidám, harsány első és utolsó tétele ebben a kissé hajszolt és túlpoentiro- zott előadásban helyenként már a cirkuszi zene határait súrolta. Jobban tetszett a két közbülső, bár a Gavott bájos könnyedségével Hirsch Bence adósunk maradt.

Dobos L.

Filmjegyzet

Októberi vasárnap

Kovács András saját bevallása szerint sem szereti a „történelmi figurákat maszkírozott színészekkel, hiteles idézetekkel megelevenítő filmeket'1, ha el is ismeri létjogosultságukat. Egy nyugatnémet producer ajánlatát elfogadva, mégis történelmi filmet készített' maszkírozott színészekkel. S hogy ne essen saját magával ellentmondásba, filmjének főhőséül olyan személyt választott, akiről vajmi keveset tud a történelem, ám mégis résztvevője volt választott témájának, Horthy balszerencsés, átgondolatlan, következetlen, mindenféle -tálán, -télén kiugrási kísérletének. Aminek ugye, a nyilas hatalomátvétel lett a következménye.

Felemás film született 1944 októberének néhány napjáról. A nácik akkor rabolták el ifjabb Horthy Miklóst, akkor jelent meg a Szovjetunióval való fegyverszünetet bejelentő kormányzói döntés, s akkor kerültek hatalomra Szálasiék. A film központi figurája Horthy egyik szárnysegéde, aki mindent tud a fegyverszüneti tárgyalásokról. Egyéni sorsán keresztül áll elénk az a néhány nap, amely talán a legjobban példázhatja az akkori ország urainak minden gyávaságát, balgaságát, korlátoltságát.

Mert hogy nem közismert figura volt eredetiben, s ma már senki sem tud lényegit erről a valóban élt emberről: Kovács András újra kitalálja a főhőst, emberi gyengéit és erényeit egyaránt. Játékfilm! hős lesz belőle. Ám a film egyúttal dokumentálja azokat a napokat, mást nem is tehet; a kormányzó fiát tényleg elrabolták, a fegyverszünet bejelentése tényleg is történt, s az is változtathatatlan, hogy eredménytelenül. Adva van tehát egy félfiktív figura és a

szigorú tények — ebben a ‘megvalósításban mint egymás gyengítői. A játékfilmes vonások kibomlását gátolják a történelmi tények és viszont. Némileg ellentmondani látszik ennek a kijelentésnek az, hogy szerkezetében, képi megjelenítésében egységes filmet készített Kovács András. Sok korabeli híradófelvételt használ fel filmjében, s nem mellékletként. Ezt úgy éri el, hogy az általa felvett jeleneteket igazítja a korabeli felvételekhez: mintha valóban akkor készült volna a film a történtekről. (Fekete-fehér technika, alapobjektívek használata, fél- totál-totál beállítások.)

A dokumentum- és játék- filmelemek keveredése még nem okozott volna különösebb ellentétet a filmben, ha egyúttal a rendező nem tartja szükségesnek az események megértéséhez való információk túlzó közlését is. Nem vitatom ezek szükségességét, lehet, valóban kellenek e történelemórai adatok és magyarázatok a film széles körű megértéséhez, ám a csak informatív részek gyengítik a játékos- és a dokumentumformákat. Egyik sem viseli el ugyanis a túl- magyarázást, s ennek is köszönhető, hogy szembenállásukra fény derül.

Mindazonáltal érdekes film az Októberi vasárnap, .hiszen ha túlzottan didaktikuson is, bepillantást enged történelmünk legdicstelenebb és nagyhatású korszakába, felvillantva a mi lett volna ha? - lehetőségét.

A képi megjelenítés egyöntetűségéért Lugossy István dicsérendő, a népes, ám nem nagy feladatok ellátásával megbízott színészek közül Bács Ferenc játéka emelkedik az átlag fölé.

Bodó László

Hincz Gyula 75 éves

Táblaképet fest, rajzol, üvegablakot készít, mozaikot, faliszőnyeget alkot, díszletet, gobelint tervez, illusztrál, épületekre sgraffitót rak, szobrot formáz. Igazi reneszánsz művész, mondhatnánk e sokoldalúság láttán. De Hincz Gyula ízig-vérig korunk, a XX. század művésze.

Afrika-sorozata az algíri háború elleni tiltakozás - barátságban, békében ábrázolja a színesbőrű népeket. Béke-sorozata a háború ellen agitál. A hatvanas évek elején készült munkái a békegalambos jelképek változatainak százai, a leányfej- galamb, csillag motívum az űrkutatásra vagy a fenyegetettségre utaló jelekkel kombináltan nemzetközileg ismertté lett, mert rajz, illusztráció, plakát variációban terjedt.

Táblaképet fest a chilei tragédia napjaiban. S azt a Vietnamot álmodja vissza napjainkban, amelyet húsz évvel ezelőtt távol-keleti útja során megismert.

Ismert illusztrátor. Darvas József, József Attila, Illés Béla, Juhász Ferenc, Váci Mihály,

Devecseri Gábor műveinek díszítése mellett számos nagysikerű gyermekkönyv is dicséri mesterünk sokoldalúságát. üvegablakai, mozaikjai, gobelinjei egyetemek, művelődési házak, középületek díszei.

Hetvenöt évesen is tevékeny. Most a Semmelweis Orvostudományi Egyetem üvegablakait készíti. Művészetének sokoldalúsága és mélysége, humanizmusa, őszinte elkötelezettsége tiszteletet ébresztő. Alakja törékeny, arca fáradt, de munkabírása ma is töretlen.

lUlüiveszportre

Étkészlet és játszótér

Az étkészletből mindössze kettő van, az egyik az Iparművészeti Főiskolán, a másik Knoll Éva konyhaszekrényében. Következésképp ez utóbbi van használatban: egy diplomamunka mégiscsak hasznosult a gyakorlatban — esznek belőle.

Knoll Éva egy éve szerezte meg diplomáját a főiskolán az étkészlet révén. A Zsolnay gyárban kapott lehetőséget annak elkészítésére, azóta is izgatja fantáziáját a gyár, az ipari termelés. A fentiekből már sejthető, Knoll Éva keramikus. Pécsett él és dolgozik, s hogy szereti szakmáját.

A székesfehérvári iskolást tanára irányította Pécsre: művészeti gimnáziumba jelentkezett, itt ismerkedett már középfokon az agyag és az emberek világával. Nemigen gondolt arra, hogy néhány év után ismét itt lesz, csak már nem a padban, hanem a katedrán. Gimnáziumi növendékeinek egy része követte az Ifjúsági Házba is, ahol a kerámiaszakkört vezeti.

— Ez azért i$ szerencsés, mert ott találkoznak azokkal, akik a munka után jönnek formázni, s a diákok és a dolgozók szerencsésen kiegészítik egymást. A gimnazisták többet tudnak az agyagról, a dolgozók az életről, az emberekről, s a közös munkán kicserélődnek a tapasztalatok — mondja.

Ezek után szinte természetes, hogy Knoll Éváról nemcsak felettesei, hanem diákjai is elismerő véleménnyel vannak, hogy szeretik emberségét, tisztelik tudását, méltányolják szigorát. S így van vele közönsége is: a tavaly nyári reneszánsz estére ő tervezte és ő is korongozta az étkészletet, a tányérokat, kupákat. Nem sok maradt belőle, a közönség vitte magával, ami megmaradt, az ismerősök kunyerálják el.

— Szeretek személyeknek készíteni hasznos eszközöket. Harmadéves főiskolás koromban részt vettünk a házgyári konyhaprogramban, diplomamunkám étkészlet volt, a reneszánsz est után is sokan kértek, készítsek nekik is. A sokat emlegetett környezeti kultúrához nagyon is oda tartozik, hogy milyen használati eszközök között élünk. Hogy esztétikusak-e, funkciójukban is megfelelőek, s praktikusak-e — mondja, miközben bemutatja, mit tud az étkészlet. A tányérok átalakulhatnak fedővé a tálakra, egymásba rakva pedig kevés helyet foglalnak el.

A tavalyi megyei tárlat látogatói emlékezhetnek arra is, hogy Knoll Évától nemcsak kerámiákat, használati eszközöket láttak, hanem egy vörös

A diplomamunka étkészlet, terítve és összerakva

márványból készült harmonikus ívelésű plasztikát is.

— Igaz, félhivatalosan, de meghívást kaptam Nagyhar- sányba e szoborért. Mégis, jobban szeretnék elkerülni Siklósra vagy a Zsolnay gyárba, hiszen mégis csak az az én területem. Itthoni lehetőségeim igencsak kevesek, a lomtárban felállíthatom a korongot, de kemencére még jó ideig nem telik. Pedig nagyon foglalkoztat most a japán raku-techno- lógia, ezt szeretném kipróbálni.

S tervei között szerepel, hogy a nemzetközi gyermekév alkalmából egy olyan játszóteret szervezzenek, ahol a gyerekek kipróbálhatják az agyagot, ahol játékba gyúrhatják álmaikat. Biztos, ha a gyakorlatlan ujjak tétováznak, Knoll Éva segítségével ki fog alakulni a forma.

B. L.

Reklám

Mi a „szocialista reklám” immáron klasszikussá vált negatív példája? „Cipőt a cipő- boltból!” Ezt a példát is idézték szerdán este a televízió Kockázat című műsorában, és teljes joggal. A műsorban ugyanis szakemberek segítségével azt a kérdést bogozgat- ták, hogy mi a reklám szerepe, helye, feladata és jelenlegi helyzete nálunk, ahol ugye a fogyasztók manipulálása nem cél és nem is lehet az.

Az már önmagában jó dolog, hogy egyáltalán beszéltek a fenti témáról és egyáltalán napirenden van, előtérbe került a reklám problémája. Mert a reklám az elmúlt években sokféle betegségen átesett, leszólták, rosszul csinálták, lebecsülték és túlbecsülték, túl kevés pénzt költöttek rá vagy túl sokat, semmibe vették a reklám-szakembereket (helyesebben: azzal foglalkozókat), miközben sokan egészen jól megéltek belőle. De hogy a reklámot mint közgazdasági kategóriát és mint iparunk-ke- reskedelmünk szerves részét megpróbálják a helyére tenni, arra a jelek szerint eddig nem sok gondot fordítottak. Ez éppen az említett műsorból derült ki.

Megtudtuk ugyanis, hogy a magyar reklám már nem is jár olyan gyermekcipőben, mint hajdanán, jócskán funkcionál, hiszen a világpiacon nélküle nemigen rúghatnánk labdába. Megtudtuk azt is, hogy „de azért még sok a tennivaló”. Megtudtuk, bár igen szemérmes megjegyzések révén, hogy a szocialista áruk reklámja^ hazánkban nem a legjobb. Mivel a testvérországok nem fordítanak olyan gondot ideirányuló exportjuk reklámozására, mint - valószínűleg — a tőkés partnerek. S mivel nem hangzott el az az ösz- szehasonlítás, miszerint a magyar reklám olyannyira különb lenne a szomszédos országokénál, így fogalmat alkothattunk magunknak arról, hogy hol állhatunk ebben a versenyben, amely könyörtelen erővel folyik a világpiacon.

Szó esett a jó reklámról és a rossz reklámról is. Szemléletes példák sorakoztak — ha nem is a „Cipőt a cipőboltból I", de hasonlók, alig jobbak — arra, hogy néha jogos a laikus kifogása: mi az ördögnek költünk pénzt például annak reklámozására, hogy a ruházati bolt üzleteiben készruhát árusítanak. De oda kell figyelni a nyelvész észrevételeire is, nemcsak nyelvhelyességi okokból, de azért is, amit bizonyára sokan érzünk: ha ilyen tempóban szaporodnak a hiper-, szuper-, extra- és különleges jelzők a reklámszövegekben, akkor bizony a reklám elveszíti minden szavahihetőségét és ezzel elveszíti értelmét is. De az is igaz, hogy o nyugat-amerikai szórakozóhelyek hangulatát idéző reklámfilm, amelyben szuperfiatalok szuperzeneszó mellett szuper-Márkát isznak, nemcsak félrevezető, de kissé nevetséges is.

. A legtanulságosabb eredménye a műsornak mégiscsak az volt, hogy ha manapság a reklám már szakma, akkor ezt szakembereknek kell csinálniuk, akik valamit tanultak is erről, nem pedig érettségizett leánykákból lett önjelölt reklámelőadóknak, botcsinálta vers-szerzőknek, „átirányított” könyvelőknek és egyebeknek. Mert nemcsak a szakma fontosságáról győzött meg a műsor, hanem arról is, hogy itt nagy pénzekről van szó.

H. E.