Dunántúli Napló, 1979. április (36. évfolyam, 90-117. szám)

1979-04-14 / 102. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunát túli napló XXXVI. évfolyam, 102. szám 1979. április 14., szombat Ára: 1,20 Ft Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Munkakultúránk kultúra és a gazdasági színvonal szoros össze­függése, kölcsönös meghatározottsága ma már általánosan — és nemzetközi­leg — ismert. A kutatások ré­gen bizonyították, hogy egy ország gazdasági teljesítőké­pességét alapjaiban befolyá­solja, meghatározza az átla­gos kulturális szint, ami — más szóval — azt jelenti: nem le­het tartósan magas színvona­lon dolgozni az automatizált gépsor, a bonyolult elektroni­kus berendezés mellett, ha a magánszféra, a munkán kívüli életvitel megrekedt a közép­kori hiedelmeknél, primitív szokásoknál, alacsony kulturá­lis színvonalon. Ebben az érte­lemben a közművelődés első­rendűen fontos gazdálkodási tényező. Noha ez ma már köz­helyként ismert igazság — ke­vésbé elfogadott e feltétel lo­gikai ikerpárja. Arra gondolunk, hogy a kul­túra nem szűkíthető, mondjuk, a Beethoven szimfóniák vagy Shakespeare ismeretére — bár a humán kultúrkör a közmű­veltségi szint nélkülözhetetlen alkotóeleme. A kultúrának azonban meghatározó része az is, amit átfogó kifejezéssel munkakultúrának nevezhetünk. Sőt, olyannyira alapvető ez, hogy a munka tette homo sa­pienssé, értelmes lénnyé az embert, s ez a folyamat mind­máig azonos tartalmú: a mun­ka az ember önmegvalósításá­nak, képességei gyarapodásá­nak, s benne kulturális látóte­rének legfontosabb fejlesztője, kibontakozásának terepe. Aligha tekinthető logikai ke- rülőútnak, ha erről az oldalról — tehát a személyiséget fej­lesztő, az alkotóképességet ki­bontakoztató — hatásaitól kö­zelítjük meg azt az összefüg­gést is, ahogyan a munkakul­túra magára a munkára, a gazdálkodás eredményességé­re, színvonalára hat. Kétségte­len, hogy ha a termelés leg­fontosabb tényezője a termelő ember, akkor a munkahelyi kultúra közege is a legjelen­tősebb ponton kapcsolódik a gazdálkodáshoz. Ám célszerű most már hoz­závetőlegesen körvonalaznunk magát a fogalmat, a munka- kultúra tartalmát is, főleg azért, mert ebben nem kevés a félreértés. A fogalorrt termé­szetesen magában foglalja mindazt, amit — némi egysze­rűsítéssel — beruházási felté­telekhez köthetünk, tehát a gépesítettség fokát, a műszak­számot, a munka úgynevezett infrastruktúráját (egészségi, munkavédelmi stb. feltételeit), továbbá tanultsági szintjét, szakképzett vagy kisegítő jelle­gét. De legalább ennyire fon­tos elemei a munkakultúrának azok az egyszerűbb s nem be­ruházási pénzekhez kötődő kö­rülmények, amelyek tömérdek apróbb feltétel összhatásában tükröződnek. Erről szólva hadd utaljunk — szokatlan módon — a Központi Statisztikai Hivatal egy mosta­nában zárult, s nagyhatású vizsgálatának egyik lábjegyze­tére. „A fizikai dolgozók mun­kakörülményei” címet viseli ez a publikált vizsgálat, amely sokrétűen és átfogóan elemzi a munkakörülmények iparági, ágazati feltételeit és rangsorát. A kutatás bemutatja a techni­kai-technológiai fejlődés hatá­sát a munkakörülményekre, ám itt szükségesnek tartja hozzá­tenni: „Egyenletes munkaütem, zavartalan anyag-, rajz-, szer­számellátás, a gépek célszerű sorrendje, rend és tisztaság a munkahelyen, elegendő fény és levegő stb. a tágabban értel­mezett munkakörülmények szer­ves — és szervezést igénylő — részei.” Nos, mindez együtt tölti meg tartalommal a mun­kakultúra fogalmát. S hogy ez a sok apróbb- nagyobb feltétel mekkora je­lentőségű, azt hadd jegyezzük ugyancsak e vizsgálat egyik részmegállapításával. A kuta­tók egyebek között azt is ele­mezték, milyenek a munkakö­rülmények az úgynevezett hiányfoglalkozásokban — ott tehát, ahová az átlagosnál is nehezebben találnak munka- vállalót. Kitűnt a vizsgálatból, hogy e nehezen benépesíthető szakmák némelyikében nem csak, sőt nem is felsősorban a bérek vonzásában van a hiba, hanem a munkakörülmények hátrányai, azt is mondhatjuk: az elmaradottabb munkakul­túra a vonzáshiány fő ténye­zője. nemzetközi termelé­kenységi mezőnyben el­foglalt helyünk éppen­séggel nem tekinthető kedve­zőnek. Ahhoz, hogy gyorsítva lépjünk itt előre, természete­sen egész sor körülmény — köztük sok beruházást feltéte­lező tényező — összhatását kell latbavetnünk. Ezek sorá­ban azonban különleges hely illeti meg a munkakultúra ki­sebb és hozzátehetjük: ol­csóbb, kevesebb pénzt, de több figyelmet kívánó részelemeit. A kifestett műhely, a tiszta üzem, az egyenletes hőmérséklet — mindez és megannyi más so­rolható ide. S végül talán még azt sem felesleges megjegyez­ni: az idei fejlesztési lehetősé­gek, pénzügyi körülmények sa­játos nyomatékat adnak e rész­elemek jelentőségének! Tábori András Befejeződött az SZVSZ főtanácsának ülésszaka Szófiában pénteken befejező­dött a Szakszervezeti Világszö­vetség főtanácsának 30. ülés­szaka. A négynapos tanácsko­záson 64 ország szakszervezeti mozgalmának képviseletében több mint 150 küldött vett részt. Az ülésszakon elemezték a Szakszervezeti Világszövetség (SZVSZ) tevékenységét a tavaly megtartott kilencedik kongresz. szus óta, és kijelölték az 1981- ig terjedő időszak legfontosabb feladatait. Az ülésszak végén a küldöt­tek elfogadták az SZVSZ 1979. évi munkatervét, s az 1981-ig terjedő időszakban végzendő te­vékenység fő irányait, döntöttek több szervezeti kérdésben. Fegyuerbetíltast, korlátozást! Genfben befejeződött a rendkívül súlyos sérüléseket okozó és válogatás nélkül pusztító hagyományos fegy­verek betiltásáról és korláto­zásáról szeptemberben tartan­dó konferenciát előkészítő tanácskozás második, egyben utolsó ülésszaka. Ezekhez a fegyverekhez sorolják többek között a napalmot és a gyúj­tófegyverek egyéb fajtáit, egyes aknákat, valamint azo­kat a lőszereket, amelyek röntgennel ki nem mutatható szilánkokkal okoznak sebesü­lést. Az előkészítő tanácskozá­son 68 ország, továbbá szá­mos nemzeti felszabadító mozgaloi' és nem kormány- szerv képviselői vettek részt. Két dokumentumot fogadtak el, ezeket munkaokmányként terjesztik a szeptemberi kon­ferencia elé, amelyet az ENSZ-közgyűlés 32. üléssza­kának határozata alapján hívnak össze. Az egyik doku­mentum a távirányítású, illet­ve automatikusan működő fegyverekről szól, és azt java­solja, hogy teljes mértékben tiltsák be ezeknek a polgári lakosság elleni bevetését. A másik dokumentum a gyújtó- fegyverek kérdésével foglalko­zik. Szovjet— jamaicai megállapodás Moszkvában közleményt adtak ki abból az alka­lomból, hogy véget ért Michael Manley jamaicai miniszterelnök és az álta­la vezetett küldöttség lá­togatása a Szovjetunió­ban. Közös közleményt írtak alá arról, hogy a Szovjet­unió timföldet vásárol Ja­maicától, Jamaica pedig szovjet árukat importál. Ugyancsak aláírták a két ország közötti halászati megállapodást. Mint a közlemény meg­állapítja, a nemzetközi kérdésekről folytatott esz­mecsere során megelége­déssel állapították meg, hogy a két fél álláspontja számos kérdésben meg­egyezik. A többi között aláhúzták, a Szovjetunió támogatja Latin-Amerika és a Karib-tenger térsége népeinek azt a törekvé­sét, hogy megszilárdítsák politikai önállóságukat és gazdasági függetlensé­güket. Kapcsolatait ezek­kel az országokkal a bé­kés egymás mellett élés elveire építi. Michael Manley hivata­los látogatásra hívta meg Alekszej Koszigint. Schmidt tárgyalásai Latin­Amerikában Helmut Schmidt kancellár pénteken hazaérkezett tíznapos latin-amerikai körútjáról. A nyu­gatnémet kormányfő Brazíliá­ban, Peruban és a Dominikai Köztársaságban tett látogatást. Schmidt latin-amerikai útja tükrözi a nyugatnémet tőke nö­vekvő érdeklődését ama föld­rész iránt, amely hagyományo­san észak-amerikai érdekterü­letnek számít. Brazíliában pél­dául a bonni kancellár elsősor­ban a két ország nukleáris együttműködéséről tárgyalt, amely már a múltban is teher­ként nehezedett az NSZK és az Egyesült Államok kapcsolataira. Schmidt mostani útja nyomán várhatóan fokozódnak a nyu­gatnémet tőkebefektetések a térségben. ftt kell értétcelni a szenléletet A Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Baranya megyei Szövet­sége küldöttközgyűlésén dr. Biró Sándor, a szövetség titkára be­számolóját tartja: az ülésen részt vett dr. Romány Pál — balról a második — mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter. Baranya megye mezőgazdaságának rangos helye van az országban Or. Romány Pál miniszter a tsz- szövetség kiildöttközgylilésén A hatvanhárom közös gaz­daság küldöttei tegnap dél­előtt találkoztak Pécsett, a vá­rosi tanács nagytermében, hogy meghallgassák és megvitassák a beszámolót, amelyet a Bara­nya megyei Mezőgazdasági Ter­melőszövetkezetek Szövetségének elnöksége nevében dr. Biró Sán­dor, a szövetség titkára terjesz­tett a küldöttközgyűlés elé: a napirendek között az első hely­re kívánkozik az az előterjesz­tés, amely a megye termelő- szövetkezeteinek elmúlt évi eredményeit taglalta, továbbá meghatározta az idei feladato­kat is. A kívánt mértékben Az elnöklő Papp Zoltán a napirendek előterjesztését kö­vetően köszöntötte a meghívott vendégeket, többek között dr. Romány Pált, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának tagját, mezőgazdasági és élelmezés- ügyi minisztert, dr. Nagy Jó­zsefet, az MSZMP KB tagját, a Baranya megyei Pártbizott­ság első titkárát, valamint dr. Földvári Jánost, Baranya me­gye Tanácsának általános el­nökhelyettesét. A megnyitót kö­vetően dr. Biró Sándor mon­dott szóbeli kiegészítést me­gyénk mezőgazdasági termelő- szövetkezeteinek munkájáról összeállított írásos beszámoló­hoz. Bevezetőjében utalt arra, hogy a közös gazdaságok túl­teljesítették az elmúlt évi terv­feladatokat, majd a követke­zőket mondotta: — Az 1978. év eredményei­nek megvalósulásában szere­pet játszott a politikai-gazda­sági felkészültség, az anyagi és műszaki színvonal, a jól szervezett munka. A termelési és jövedelmezőségi szint ala­kulását a ráfordítások mennyi­sége és árviszonyai, a szélső­séges időjárással összefüggő hozameredmények és költség- többletek befolyásolták. Tag­szövetkezeteink vetésszerkezete Hosszú távú fehérjeprogram Időben érzékelni a világpiacot a népgazdasági tervnek meg­felelően változott: a kívánt mértékben, két százalékkal nö­velték a kukorica termőterüle­tét, emelték az ipari növények arányát. A fajlagos hozamot tekintve megyei rekord szüle­tett az őszi búza, a burgonya és a lucernatermesztésben. A búza átlaghozama megközelí­tette a hektáronkénti negyvenöt mázsát, kukoricából hatvan mázsa volt a megyei átlag és figyelemre méltó, hogy emel­kedett a répa cukortartalma. A nagyüzemi zöldségtermesztés területe sajnos csökkent az elő­ző évi értékesítési, felvásárlási gondok miatt, a szőlőterületek átlagos hozama viszont meg­közelítette a hektáronkénti száz mázsát. Az elmúlt esztendőben to­vább fejlődött a közös gazda­ságok állattenyésztési tevé­kenysége. Ennek ellenére a fa­jonként előirányzott létszám nem érte el a tervezettet. Fi­gyelemre méltó viszont, hogy 1978 tejtermelési rekordot ho­zott. Dinamikusan fejlődött a háztáji gazdaságok áruterme­lése, a tagszövetkezetek útján 1977-hez viszonyítva az értéke­sített termékek értéke 26 szá­zalékkal nőtt. t Uj szemléletet Az idei feladatok meghatá­rozását követően, a vitában szót kért dr. Romány Pál me­zőgazdasági és élelmezésügyi miniszter. A tárca vezetője töb­bek között a következőket mon­dotta : — Baranyának rangos helye van mezőgazdaságunkban, gra­tulálok azokhoz az eredmények­hez, amelyet az elmúlt eszten­dőben elértek. A miniszter a továbbiakban azokról a feladatokról szólt, amelyek a magyar mezőgaz­daság előtt állnak. Ezek közül a legfontosabbakat idézzük: — Számos területen át kell értékelnünk korábbi nézetein­ket. A mázsa és a hektár szem­lélet helyett a sorrendiséget tekintve az első helyen kell említenem: mekkora ráfordítás­sal termelünk, hány forintért állítjuk elő a termékeket. Pél­daként elég, ha csak a cukor­répatermesztést említem. Ko­rábban a gyárak tőszomszéd­ságában termelték a cukorré­pát, ma viszont tetemes költ­ségtöbbletet eredményez a nagy távolságú szállítás. Ami az állattenyésztést illeti, szük­ségesnek tartom megemlíteni, hogy alacsony a produktivitás, az anyaállomány kihasználása, emellett nagy az állatelhullás. Többek között ez az oka an­nak, hogy drágán állítjuk elő a szarvasmarhát, ami jelentő­sen befolyásolja a jövedelme­zőségi rátát. Vannak tartalékaink Dr. Nagy József, a megyei pártbizottság első titkára a párt­ós állami vezetés nevében mon­dott köszönetét azért a mun­káért, amit a megye mezőgaz­dasági üzemeiben végeztek az elmúlt é,yben és a korábbi esz­tendőkben. Ugyanakkor rámu­tatott azokra a hiányosságokra, amelyek egyben a feladatokat is meghatározzák. — Az abraktakarmány fel- használásában indokolatlanul nagyok a különbségek még az egymás szomszédságában mű­ködő gazdaságoknál is. A sző­lőtelepítést tekintve ebben a tervciklusban ezeregyszáz hek­tár a tervelőirányzat — mondot­ta dr. Nagy József, majd így folytatta. — Ugyanakkor mind­össze háromszáz hektáron tele­(Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom