Dunántúli Napló, 1979. április (36. évfolyam, 90-117. szám)
1979-04-12 / 100. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Megvalósítani a feladatok és kapacitások összhangját! XXXVI. évfolyam, 100. szám 1979. április 12., csütörtök Ára: 1,20 Ft Pécs látképe északról, az új lakónegyedekkel Feszítő gondok az építőiparban Lelkes társadalmi összefogás ÚJ óvoda épül Sellyén Munkával, pénzzel segítenek Elkészült az alapozás A Baranya megyei Pártbizottság határozatot hozott az építő- és építőanyagipar távlati fejlesztésének feladatairól Az építő- és építőanyag-ipar helyzetét, fejlesztésének feladatait vitatta meg tegnap dr. Nagy József első titkár elnökletével a Baranya megyei Pártbizottság. A kibővített ülésen részt vett és felszólalt Szilágyi Lajos építésügyi és város- fejlesztési miniszterhelyettes és Lantos László, az MSZMP KB munkatársa. A végrehajtó bizottság írásos előterjesztéséhez Czégény József, a pártbizottság titkára fűzött szóbeli kiegészítést. Jelentős eredmények Az elmúlt években az építő- és építőanyag-iparban elért eredmények igen elismerésre méltóak. Az építőipar jelentősen segítette a megye társadalmi-gazdasági célkitűzéseinek megvalósítását. Csak a tanácsi beruházásokban ebben az ötéves ciklusban a lakásokkal együtt 7 milliárd forintot meghaladó fejlesztési — döntően építési jellegű — feladatot valósítanak meg. Az építőanyag-ipar a bányászat, a bőr- és bőrfeldolgozó és az élelmiszeripar után gazdasági súlyát tekintve a negyedik helyen van. Az országban lévő építőanyag-ipar eszközállományának közel 10 százaléka a megyénkben van. A mészhidráttermelés közel felét, a cementtermelés 20—21 százalékát a zúzott kő termelésének közel egyötödét adják a megye építőanyag-termelő helyei. Az építőanyag-ipar további fejlesztését szolgáló beruházások ebben az ötéves tervidőszakban közel 2 milliárd forintot tesznek ki. Mindezek mellett — hangsúlyozta az előadó — a nega-> tívumokról is őszintén és reálisan kell szólni. Az építőipar a növekvő teljesítőképesség ellenére nem tudott lépést tartani a dinamikusan fejlődő igényekkel. Az építőipari kapacitáshiány már hosszabb ideje megyénk egyik legsúlyosabb problémája. Nagyságrendje ma is akkora, hogy sem ebben a tervidőszakban, sem a közeli néhány évben a probléma megoldására nem számíthatunk. A helyzet reális megítélésénél a kapacitáshiány mellett azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy sok esetben nem kielégítő az előkészítés és a beruházásokban részt vevő szervezetek együttműködése. A megyében az építőipari kapacitás a kívánatosnál decentra- lizáltabb, a szétforgácsoltság kirívóan nagy. A gazdálkodó szervek széles köre kisebb-na- gyobb építőipari kapacitásra rendezkedett be, úgyhogy jelenleg az építőipari munkások mintegy 40 százaléka a nem szervezett építőiparban dolgozik. Ebben a helyzetben a koordinációval csak azt tudtuk elérni, hogy a legfontosabb létesítményeket soroltuk előbbre és építették meg, de ezzel egy- időben még jobban szétzilálódtak a sajátos profilok és a célszerű munkamegosztás elmaradt. A tatarozók, a szövetkezetek is jórészt óvodát és más középületeket építettek és elmaradt a felújítás. Összehangoltan Az építőipar fejlesztésének feladataival kapcsolatosan két dolgot hangsúlyozott a megyei pártbizottság titkára. Ügy látjuk, hogy az egyensúlyi helyzet hosszú távú megoldása csak az ágazat országos fejlesztési koncepciójának részeként valósulhat meg, vagyis szorgalmazzuk egy házgyár létesítését. A lakásépítési és ehhez kapcsolódó kapacitás fejlesztésében — alapvetően a megyei Állami Építőipari Vállalat kapacitásbővítésében — a központi döntés és támogatás nélkülözhetetlen. Ezzel párhuzamosan elkerülhetetlen, hogy a megyében meglévő erőforrások tervszerűbben, céltudatosabban legyenek felhasználva. Ezt nem lehet tovább halogatni. Jelentős megyénkben a nem megyei székhelyű vállalatok tevékenysége is. Ezt mi igényeltük, szerveztük és a jövőben is számolunk ezzel. Nagyon reméljük, hogy a Központi Bizottság tavaly októberi és a most megjelent minisztertanácsi határozat végrehajtása megyénket is kimozdítja a holtpontról, fokozatosan elősegíti az építőiparnak az igényekkel összehangolt fejlesztését, és a VI. ötéves tervidőszak végére az építési feladatok és kapacitások közti alapvető összhang megvalósul. Mire alapozzuk e célkitűzést? — tette fel a kérdést a napirend előadója. — Elsődlegesen a többirányú központi intézkedések hatásától várható az egyensúly javulás, majd helyreállítás. Itt nem csupán orra a középtávú tervezés keretében végrehajtandó intézkedésre gondolunk, hogy „az építőipart a népgazdaság indokolt építési igényeivel összefüggésben kell fejleszteni", hanem a területi tervezésre, a beruházási folyamat korszerűsítésével kapcsolatos feladatokra, az építés ipari hátterének, műszaki-gazdasági fejlesztési koncepcióinak végrehajtására, ezek várható pozitív hatásaira. Az ÉVM vezetőivel kialakult a nézetazonosság a megye építési problémáinak, az építésügyi ágazatba tartozó szervezetek helyzetének és fejlesztési kérdéseinek megítélésében. S végül úgy látjuk, az építőiparban meglévő nem kevés belső tartalékok feltárása és kihasználása a jelenleginél jobb helyzetet teremthet, s ez elsősorban rajtunk múlik. A vállalatok, szövetkezetek az üzem- és munkaszervezés jelentős javításával, az eszköz- állomány jobb kihasználásával, színvonalasabb munkaerő-gazdálkodással, vagyis belső tartalékaikból mennyiségi és minőségi többleteket hozhatnak. Az együttműködés fejlesztése halaszthatatlan feladat. Különböző szintű társulásokkal, együttműködésekkel a meglévő eszközök, kapacitások kihasználását feltétlenül fokozni kell. A fejlesztések színvonalas koordinációja, közös fejlesztések, lehetőségek keresése, mind-mind olyan terület, amelyben jelentősen lehet előrelépni. Említhetem itt a beruházó, tervező, kivitelező szervezetek közti együttműködés mai — kiemelkedőnek nem minősíthető — színvonalának javítását Vissza kellett küldeni a gépkocsik egy részét, amikor megkezdődött a téglahordás. Bár a fuvarozást előre megszervezték, egymástól hallva a hírt, jóval többen jöttek segíteni, mint amennyi járműre szükség volt azokban a napokban. Remélhetőleg megmarad ez a lelkes segíteni akarás a sellyeiekben, hiszen nem kisebb célért fogtak össze, mint egy új, 150 kisgyermek elhelyezésére alkalmas óvoda létrehozásáért. Sellyének már van egy óvodája. Az ötvenes évek elején épült. Ahogy teltek az évek, mind kisebbnek bizonyult az épület és a fokozatos bővítés, korszerűsítés ellenére az 1970- es évek elején már sok jelentkezést kellett visszautasítaniuk. A népesedéspolitikai határozat nyomán a nagyközségi tanács külön intézkedési tervben foglalta össze azokat a tennivalókat, melyeket a határozat minél eredményesebb végrehajtása érdekélsen tenni kívánt. Közöttük szerepelt az új óvoda építése is. A költségek kétharmadát részben megyei támogatásból, részben saját fejlesztési alapjukból rendelkezésükre állt. Segítségükre volt, hogy a pécsi Építsünk óvodát! akció nyomón a DÉDÁSZ sellyei ki- rendeltségének Kiss Géza nevét viselő szocialista brigádja felhívással fordult a sellyei üzemekhez, szövetkezetekhez, hogy pénzzel és társadalmi munkával támogassák a sellyei óvoda építését. A tervek készítésénél egy ide- ig ugyan elakadt az óvoda építésének előkészítése —, de segítségükre sietett a Pollack Mihály Műszaki Főiskola két intézete — a mélyépítési és az épületgépészeti berendezési — és társadalmi munkában vállalták a tervezést. Az elmúlt év őszére elkészültek a tervek. Ekkor — az üzemek — pénz- és munkafelajánlása mellett — a dolgozók, illetve a helyi családok is jelentkeztek, hogy munkával, pénzzel, hozzájárulnak a némileg megnövekedett költségek fedezéséhez. A tanácstagok, a népfront és vöröskeresztes aktívák, egy hétvégén sorra járták a házakat és megkérdezték, mivel és milyen mértékben tudják támogatni az óvodaépítést. Több mint kétszázezer forint kerekedett ezekből a dolgozói, lakossági hozzájárulásokból, amit az üzemek, szövetkezetek — a mezőgazdasági szakmunkásképző intézet, az AGROKÉMIA, a Dráva menti Víztársulás, az Ormánság Termelőszövetkezet, a DÉDÁSZ, a posta, a MÁV több százezer forinttal és jelentős társadalmi- munka-felajánlással tetézett. Idén februárban elkezdődött a munka. A víztársulás azóta már elvégezte a teljes mélyépítési munkát, a lábazat kialakítását. Jelenleg falazásra kész állapotban van a leendő óvoda. Az építés társadalmi munkáit Bary István nyugdíjas intézi. Az időpontokat és a tennivalókat a generál kivitelező, a Sellyei Költségvetési üzem szakembereivel egyezteti, akik közül számosán, szintén felajánlásként irányítják a hétvégi lakossági, üzemi, társadalmi munkákat. A sellyei óvoda a tervek szerint 1980-ban készül el. T. É. (Folytatás a 2. oldalon) Társadalmi munkával felújítják a Mechlabor sportpályáját. A Május 1. szocialista brigád kezdte el a munkálatokat. Képünkön a kerítés oszlopait állítják fel.
