Dunántúli Napló, 1979. március (36. évfolyam, 59-89. szám)

1979-03-21 / 79. szám

A t Tovább éljen ax utókor emlékezetében A Tanács­köztársaság tanúi Sásdon A kisvaszarl Iskolától a proletár elkötelezettségig „Értesítjük Alispán Urat, hogy a Belügyi Népbiztos rendelete folytán a végrehajtó hatalmat a vármegye meg nem szállott területére vonatkozólag a sásdi munkástanács direktóriuma vet­te át. A direktórium tagjai: dr. Kerese György, dr. Fonyó Vil­mos, Kéméndy József, Csizma­dia Pál és Ignácz József. Fel­hívjuk Alispán Urat, hogy a direktóriumot működésében a legmesszebbmenő támogatás­ban részesítse és rendeletéinek mindenben tegyen eleget. Sásd, 1919. március 28. Baranya vár­megye direktóriuma.” A szűkszavú levél történelmi sorsfordulót dokumentál. Emel­lett azt, hogy rövid ideig Sásd lett Baranya székhelye. A mai nagyközség utcáit járva szinte lépten-nyomon a Magyar Ta­nácsköztársaság emlékét őrző épületre bukkanunk. Az I. világháború végén, az 1918. november 13-i belgrádi fegyverszüneti egyezmény kö­vetkezményeként Baranya négy­ötöd része a szerb—horvát— szlovén királyság csapatainak megszállása alá került. Ezért február elsejei kezdéssel, a hegyháti járás székhelyén, Sás­don szervezték meg a közigaz­gatást. A Tanácsköztársaság öttagú baranyai direktóriuma a község ekkori legnagyobb épületében, a mai bírósági hivatalban ren­dezte be székhelyét. A piros­téglás, egyemeletes ház ma már jóval csendesebb, mint egy-két hónappal ezelőtt. A járásbíróság az új székhelyre, Komlóra költözött, itt már csak amolyan kirendeltség-féle mű­ködik. Csak az évfordulón, már­cius 21-én népesül be a kör­nyék. A nagyközség párt-, ál­lami és tömegszervezetei ilyen­kor koszorúzzák meg a ház fa­lón elhelyezett emléktáblát, amely azt hirdeti, hogy „E ház­ban működött 1919-ben Bara­nya megye direktóriuma". Ha a Kaposvári úton kifelé tartunk Sásdról, az út vége felé a 45-ös számú házon újabb koszorúk, másik márványtábla tűnik fel. Ebben az épületben alakult meg a Kommunisták Magyarországi ^Pártjának első Baranya megyei alapszervezete Pécsi Mihály és elvtársai agitá- ciós munkája nyomón, 1918. november 29-én. (Ezzel egy- időben a megszállók tilalma ellenére a megye más területe­in is alakult néhány illegális kommunista sejt.) A bordóra vakolt, szerény földszintes ház ma egy családnak és egy kis vegyesboltnak ad otthont. Ha az emlékeket földrajzi megközelítéssel keresnénk fel, akkor először is a sásdi általá­nos iskoláról kellene szólnunk. Névadója Albert István, az egy­kori kisvaszari tanító, jótollú publicista, író, a Sásd és Vidé­ke című lap kiadója, szerkesz­tője. ötödmagával alapítója és vezetőségi tagja volt a Ma­gyarországi Tanítók Szakszerve­zete hegyháti járási csoportjá­nak. Emlékét az iskola parkjá­ban mellszobra, bent az épü­letben pedig márványtábla őr­zi. És őrzik az utódok. Az isko­lások minden évfordulón róla is megemlékeznek, gondozzák a pécsi köztemetőben levő sír­ját. Az iskolától pár házzal ar­rébb egy földszintes épületben van a Patyolat-fiók. A Tanács- köztársaság idején itt volt a Bállá és Krautvig cég nyomdá­ja, itt formálódtak ólomsorokba Albert Istvánnak a proletárdik­tatúrát, a nép hatalmát üdvöz­lő forradalmi gondolatai. Szinte csodálatos, hogy a kommuniká­ciós rendszer akkori szintjén, egy kis eldugott baranyai fa­luban ekkora tájékozottsággal és éleslátással lehessen egy egész járáshoz szóló újságot szerkeszteni. A kisvaszari iskola ma is áll, épp olyan mint amilyennek egy megsárgult fényképen mutatja az egykori tanítvány, a nyugal­mazott gimnáziumi igazgató, Miklós Péter. — Szinte most is magam előtt látom, chogy csütörtökön­ként, művészkalapjával a fe­jén, köpenyébe burkolózva bal­lagott az út közepén. Gyalog járt be Kisvaszarról Sásdra, el­készíteni az újságot — emlé­kezik Miklós Péter. — És az is előttem van, ahogy augusztus­ban megjelentek az iskola előtt a rég látott kakastollak, a csendőrszuronyok, közöttük a tanítónkkal, akit soha többé nem láttunk a faluban. Utolsó éveit betegen Pécsett töltötte, hallgatásra kényszerítve. Újságokot, könyveket, terje­delmes kéziratköteget terít az asztalra az egykori tanítvány: — Most dolgozom az Albert Istvánról szóló monográfiámon. Nagyon remélem, hogy még az idén sikerül befejezni. Ez a nagyszerű pedagógus, író és forradalmár tovább kell hogy éljen az utókor emlékezetében. Kurucz Gyula Egy honismereti szakkör naplójából r Elevenen élnek a hatvan év előtti események Megyeközpont, a direktórium székhelye volt Sásd, a Hegy­hát centruma a Tanácsköztár­saság idején, amikor Pécset az antant-szerb megszálló csa­patai tartották kezükben. Az országban elsők között alakult meg itt tizennyolc őszén a KMP, majd amikor távíró útján ér­tesültek a Tanácsköztársaság kikiáltásáról, az egyik alapító tag, Pécsi Mihály vezetésével felkeresték Kun Bélát, hogy az ő instrukciói alapján fogjanak hozzá a tanácshatalom kiépí­téséhez. A házat, melyben megalakult 1918. november 29-én a KMP helyi szervezete, ma tábla jelzi a Kaposvári úton. Ugyanígy emléktábla jelzi a volt sásdi járásbíróság épületén, hogy itt működött Baranya megye direktóriuma . . . Az emlékhelyek felkutatásá­ban, az emlékek ápolásában már hosszú idő óta főszerepet játszik a sásdi honismereti szakkör. Vezetője Vajda József, aki bár Komlón dolgozik a Carbon vállalatnál, máig sem szakadt el szülőföldjétől. Az egyik hétfői foglalkozá­sukra látogattunk el, hogy kö­zelebbről is megismerjük ezt a nagyon tevékeny és igen ered­ményesen működő szakkört. — Mi a titka annak, hogy tizenöt éve töretlen a működé­sük? — kérdeztük Vajda Jó­zseftől meg az összegyűlt szak­köri tagoktól. — Sásdiak vagyunk, érdekel bennünket a szülőföldünk múlt­ja — hangzik több felől és egybehangzóan a válasz — Meg azért is jövünk — teszi hozzá dr. Somogyi István, a helyi OTP igazgatója —, mert ide nem kötelező eljárni. Itt nem kérik számon, ha valaki •elmarad egy foglalkozásról. Elsősorban persze azért jövünk, mert szeretjük ezt a községet, — Hegyhátiak vagyunk — ösz- szegzi Vajda József. — És hogy miért ilyen összeforrott ez a kis csoport? Mert adnak a vé­leményünkre a községben. Meg­hallgatják a javaslatainkat a tanácsnál és a pártszervezet­nél is. — És azt is hozzá kell végül tenni —, summázza a dolgot Gúzsai Lajos, a bara- nyajenői tanácselnök —, hogy szívesen összejövünk a társa­ság kedvéért is. Szeretünk együtt lenni. — Mivel vívták ki maguknak a tekintélyt a községben? — Kutatni kezdtük a helyi emlékeket — meséli Vajda Jó­zsef. — így bukkantunk a nyomára Kiskunfélegyházán Pé­csi Mihálynak, aki alapító tag­ul rvktlyant. I l|l«. márt«« U I 14. SÁSD í I «»«*»*%t ; | #«»»■#> k«r teíM t* I» fc«r W*>' i< k< •> vMw filkM \v»it ?*>* »k-.M :> k *«* im«» POLlttK/U «»•**«***£ é* f*^**4fe*t ALBERT ISTVÁN. *A*lM*?í rnlttéen va*érn»p. Hegyhát lApéhu itiint N^tvér » 4<Ml*ér!w* a vnlwága* Ufőkbfrz mértén ko­molyan, f»‘jflí**l«|». A lorm<lalom meg­mutatja nz utat, amefjíet k&Aetmiuk kell s jaj m-knnk hu arról letérőnk. A kedélyeket ma u nemzet- KyaU- *t vála./támH, »I'frlall.,«alják « tagadhat lati. -bizunyo* aggodalom­mal tekintünk a kapriaelá jetáténeli olé. A v.ilao.I.i, módja ugyanra k- ht-tö* »■ tetwti. hogv a megejtendő pártjelül*****!* távon a Dhtnxetgy nlt'-on iram <rda vak't elemek ja bolyhoz. j ii-itatlak tla „kortan. megfontoltan eá- latztuok. akkut t,i«n-titjuk a forra­dalom azon! hevületének gyámöl- ii magunk z kend utódaink rtaámára. ti* ha káonrelaineti *-iir**r- tlátjuk r -Ua-rtrd-g-.raíaí t a f.it t t rationzág (r-ttzt talajrdjól íoUarrjáa/o ** politikát át* társadalmi kalandor rmjt-lölteki-f juttatunk a néma*tgyü- lé**he, mindt-nt t'lvewzitünk a átkozni fognak gvetmekeínk, unokáink még hald porunkban íz. ördög* zu tudjon lakot vorm; a for­radalom vívmányainak bizto-tlAr-t! . a magyar területek fektzaltatlilázát ullfnzógt-ink fz-tyárktzlózn alól ; akar juk. hogy a múltnak mitelen Iáira*, gyalázata ullutijőn. hogy «vonta **e maradjon annak a koirujit. ptzz.koz retiiiz/oriit-k. mely az. örvény záráén* zotlorta az orzzágot ; akarjuk a kiz* iparosok gyámoiitárát. hogy no Itt gyntiek többé moztoba gyurmokoi az államhatalomnak z hogy ve a föld oo a herék, tie a szorgalmaz muii- kázméhek hazája légyott; hogy őzt a fölt let szabad, független, jogokban egyenlő z anyagilag jólétben élő nép lakja. A nemzetgyűlés uj képet fog mutatni. Néhány régi. a forradalom tüzpró báján kerezatftl ment volt kápvizelőn, a kormányon levő pár* rendet, ttvngalroat teremteni ebben nz agyimzaklatotl nra/ágltatt Kttttek fizó feltett it . bogi a forradalmi. ntttzi uralmott levő pm tok elv jelölteket ál.ázattuk, akik egyéiuzégükkel a köz.biznlomtn tál tlig iz méltóvá. tették magukat legyenek akár egyzzerft muttkáeok, akár a polgárt túizadalom kiválót komoly, érett, kdzberzüiéere értiemez férliak. a beeidet.*** niunka emberei Kitziny nemzet vagyunk, ezer zebltőf vétTÖnk. nekünk, nem leltet é- nem szabod kt-tt-r egzizzteneiákkai kivétietozoí, mórt kockán a jövőtál. a nemzetgyQlez.zel mindent megnyer­hetünk. de mindent el ia vezzjt- hetflnk. A Károlyi párt éz a «zoctál- demokrata párt hivatalnokok. ■ f.',. tgy at akarok. Ax első nemaátgy ülés lezz ta- mntágtétele a nemzwtnek. hogy meg- érett-e a népköxtáraaaégra; hogy nvujt-e kellő bixtoeitékot az ország » épitzák aa uj demokratikus Ma­gyarországot. A két párt együttvéve feltétlen A Sásd és Vidéke c. lap a Tanácsköztársaság idején ja volt a KMP-nek. Ö volt az egyetlen, aki megszökött a hír­hedt kaposvári börtönből. Fel­vettük vele a -kapcsolatot, el­jött Sásdra, elmondta, hogyan alakult az élete a szökés után. Azóta minden évben megjön a távirata március 21-re. Elfe­ledve élt Kiskunfélegyházán, de a mi jelzéseinkre, a fel­sorakoztatott dokumentumok alapján azóta kiemelt nyugdí­jat kap ... — Volt egy szakköri tagunk — szólal meg Török Béla bá­csi —, a Bíboros István. Sem­mit nem tudtunk róla, írnok­ként dolgozta le az életét a közigazgatásban, és csak az élete végén kezdett el mesél­ni: akkor tudtuk meg, hogy a II. Internacionálé ezred had- seregtávírdásza, később pa­rancsnoka volt 1917 után az új szovjet államban. Végül a moszkvai központi hadilevéltár­ból szereztük meg róla a do­kumentumokat, melyek alapján a legmagasabb katonai kitün- tüntetést, a Vörös Csillag ér­demrendet kapta meg a Szov­jetunióból. — Persze Török Béla bará­tunk élete -is kissé történelem — figyelmeztet Vajda József. — Édesapja, Török József is alapító tagja volt a KMP-nek, majd tizenkilecben a járási di­rektórium elnöke lett. Megyei küldöttként vett részt a taná­csok megalapításában .. . — ... másfél év börtönt ka­pott, és hatan maradtunk jtt gyerekek — fejezi be édesap­ja élettörténetét Török Béla. — A börtönben cukorbajt kapott, aztán 1926-ban végleg ittha­gyott bennünket... Elevenen élnek tehát Sás­don a hatvan év előtti esemé­nyek, melyeknek főszereplőit nem mulasztotta el felkutatni a helyi honismereti szakkör. Az ő javaslatukra vette fel az ál­talános iskola Albert István nevét, aki a Tanácsköztársaság idején megjelent Sásd és Vi­déke című lap szerkesztője és kiadója volt. Kiállításokon mu­tatják be időről időre az idei évfordulón is — a birtokuk­ban levő dokumentumokat. To­vábbi kutatási terveikben most a családok birtokában levő el­feledett iratok, levelek össze­gyűjtése áll. És persze folya­matosan készítik ők is a köz­ségkrónikát Sásdról, a Hegy­hát központjáról. Gállos Orsolya Dunántúli napló Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Főszerkesztő: Mitzki Ervin Főszerkesztő-helyettesek: Báling József és Hallania Erzsébet Szerkesztőségi ügyelet 8—20 óráig 10-053, 20 óra után 15-726 Kiadja a Baranya megyei Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Braun Károly Szerkesztőség és kiadóhivatal: Pécs, Pf.: 134. Hunyadi út 11. 7601 Telefon: 15-000, 15-762, 15-852, 15-245, 15-264 Szerkesztőség telex: 12-421 Kiadó telex: 12-320 Készült ofszet rotációs eljárással Saphir 96-os gépen Pécsi Szikra Nyomda Pécs, Engel János u. 8. 7630 Teh: 13-177, 13-696. Telex: 12-211 Felelős vezető: Szendrői György Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj eqy hóra 30,— Ft, negyedévre 90,— Ft, egy évre 360,— Ft Indexszám: 25 054 ISSN 0133-2007

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom