Dunántúli Napló, 1979. március (36. évfolyam, 59-89. szám)

1979-03-08 / 66. szám

1979. március 8., csütörtök Dunántúlt napló 3 Számítás- technika - tanároknak Először indított ebben az évben számítástechnikai speciális tanfolyamot kö­zépiskolai tanárok részére a Baranya megyei Peda­gógus Továbbképzési In­tézet. Matematika tagoza­ton ugyanis oktatják a számítástechnika elemeit, és ez a modern ismeret- anyag benne lesz a fakul­tatív gimnáziumi tanterv­ben is. A tanfolyam célja tehát felkészíteni a közép- iskolás tanárokat, hogy azok továbbadhassák az ismereteket tanítványaik­nak. Programjukon számí­tástechnikai alapvetés, számítógép-ismeretek, a numerikus analízis elemei és módszertani ismeretek szerepelnek. A foglalko­zásokat a Pollack Mihály Műszaki Főiskola tanórai tartják. Nmkéxebh gazdasági teltételek Tovább romlik a pénzügyi fegyelem? A gazdálkodás megváltozott körülményei közepette a válla­latok és a szövetkezetek fészer sebb pénzügyi helyzetbe kerül­tek, ez minden bizonnyal kihat a pénzügyi fegyelem alakulá­sára is. A nehézségek fokozó­dásával milyen gondokat lát a vállalatok és szövetkezetek pénzügyi-gazdasági ellenőrzé­sével foglalkozó bevételi szer­vezet? Erről nyilatkozott la­punknak dr. Székelyhídi Gyula, a Pénzügyminisztérium Bevételi Főigazgatóság Baranya me­gyei Hivatalának vezetője. — A bevételi apparátus éven­te országosan 3000-3500 vál­lalatnál és szövetkezetnél vé­gez pénzügyi-gazdasági ellen­őrzést, ennek tükrében el­mondhatjuk, egyre több az el­marasztaló megállapítást tevő revíziók száma. Mindez azt mutatja, hogy a gazdálkodó 11 Vörös Hadsereg géppuskása Perecz József — Tizennyolc éves koromban, 1915-ben besoroztak, aztán az orosz frontra irányítottak és a következő évben fogságba ke­rültem. Sokadmagammal Mur- manszkba vittek, vasútépítésnél dolgoztunk, innen aztán Szibé­ria, az omszki gyűjtőtábor volt a következő állomás. A továb­bi utamat már meghatározták az oroszországi történelmi ese­mények, 1917-ben önként áll­tam a Vörös Hadseregbe. Gép­puskás lettem. Harcoltam a ja­pánok ellen, ritkítottuk Kolcsak fehér bandáit... így kezdi régi idők emlékeit a 82. életévében levő Perecz József, aki pécsi kis lakásában — felesége mellett ülve — idézi a múltat. Kérte, hogy a beszél­getésre bármelyik napon, de csak délelőtt kerítsünk sort — Máskor nem érek rá, mert — bár nyugdíjban vagyok — most is dolgozom, a Pécsi Álla­mi Gazdaság telefonközpontjá­ban, mindennap délutántól es­tig. Testi és szellemi frisseségét látva nem hallgathatom el a megjegyzésemet: „Józsi bácsi kitűnő egészségnek örvend". — Pedig fiatal éveimet a harcterek árkaiban töltöttem. Amikor 1919 végén oroszokból, magyarokból, bolgárokból, osztrákokból és ki tudja még mennyiféle nemzet fiaiból meg­alakult az I. Szibériai önálló Lövész Divízió — itt lettem gép­puskás —, több ezren indultunk Lemberg — a mostani Lvov — felé a harctérre. Bevagoníroz- tak bennünket és a szerelvényt Moszkván keresztül irányították a célhoz. Moszkvában megálltunk a kijevi pályaudvaron. Lenin elv- társ jött hozzánk. Beszédet tar­tott nekünk, katonáknak. Szólt a forradalomról, egyszerű sza­vakkal magyarázott burzsujról és proletárról, urakról és szol­gákról. Megértettük, miről van szó és hurráztunk. Életem leg­nagyobb és legszebb esemé­nyeként tartom szómon ezt a pályaudvari találkozást.. . Célúkhoz érve bevetették a divíziót Wrangel fehér gárdái ellen. — Támadtak bennünket ezer felől — folytatja. — De kelepeit az én géppuskám is ... Nagy ütközeteket, csatákat vívtunk. Emlékszem: jöttek ellenünk a francia tankok, ágyúval, gép­fegyverekkel felszerelt acélször­nyetegek. Kezdetben bizony láttalcra félelem töltött el ben­nünket, de aztán kitapasztal­tuk a gyengéjét — a gépfegy­vere közvetlen a tank mellé nem tudott lőni, volt egy holt­tere. Nos, a mi katonáink be­ugrottak ebbe a holttérbe és a tank gépfegyverének csöve melletti nyíláson bevágták a kézigránátot. Nagy bátorságra, lélekjelenlétre volt ehhez szük­ség. Perekopnál megsebesült. A Harkovtól nem messze fekvő Szumiba került kórházba. — Ott ismerkedtünk meg — mondja felesége, Paula néni. — Igen, Paula ott volt tele­fonközpontos a kórházban — mondja Józsi bácsi. — És látja, azóta is együtt vagyunk. — A fronton harcolva hallót- tak-e a Magyar Tanácsköztár­saság megalakulásáról? — Hallottunk és nagy öröm töltött el bennünket. Megélje­neztük a Tanácsköztársaságot! Arról is beszéltünk, hogy az orosz forradalom volt a Tanács- köztársaság gyökere is... Kigyógyult sebesüléséből, az­tán 1924-ben leszerelt. Szumi- ban egy cukorgyárban talált munkát, majd 1927-ben felesé­gével együtt hazajöttek Pécsre. — Pécsett sokfelé dolgoztam — bőrgyárban, dohánygyárban, aztán két évig Miskolcon kap­tam munkát, majd 1951-től is­mét Pécsett. A pécsi cement­ipari üzemből mentem nyugdíj­ba, 1959-ben. Telepvezető vol­tam, alapszervezeti párttitkár. Harmincnégy éve vagyok párt­tag. Kis dobozban gyűjtött kitün­tetéseket vesz elő a szekrény­ből. Köztük egy érem: „Perecz József, a Szovjetunió Legfel­ső Tanácsa Elnöksége Harci Érdemekért Érdemérem" — ol­vasom a kitüntetés dökument- jét. A dátum: 1968. Piros do­bozból veszi elő az MSZBT aranykoszorús jelvényét. Az órára pillant. — Lassan indulnom kell, nem késhetek a munkahelyemről — mondja, miközben felölti kabát­ját. - Mielőtt bemegyek, még leszaladok ide a boltba kenyé­rért ... V Garay Ferenc Segít a Pénzügyminisztérium ellenőrző szervezete egységek pénzügyi-gazdasági fegyelme nem javul — mutatott rá elöljáróban dr. Székelyhídi Gyula. - Nem csökken azok­nak a megállapításoknak a száma és összege sem, ame­lyek az államot megillető be­fizetések hiányosságaira és hi­báira, az eredményelszámolá­sok helytelenségére, az alap­képzések korrekciójára vonat­koznak. A vállalatok és a szö­vetkezetek jelentős részének számviteli rendje és bizonylati fegyelme nem felel meg az előírásoknak. A nyilvántartások rendezettsége vagy hibája nyil­vánvalóan tükörképe a gaz­dálkodásnak, azzal pedig min­denki egyetért, alapvető pénz­ügyi és számviteli rendezetlen­ség mellett nehéz lehet fe­gyelmezett gazdálkodást foly­tatni. Kritikus jelenségek A bevételi szervezet témavizs­gálatainak tükrében érdemes néhány kritikus jelenségre fel­hívni a figyelmet. A gazdálkodó egységek többsége — nem mindig valós indokkal - foggal-körömmel harcol a juttatásokért. így nem csoda, ha az állami tá­mogatások, preferenciák és dotációk összege évről évre emelkedik. Úgy tűnik, a gazdálkodó egységek többségét nem ér­dekli a termelési költségek alakulása. Következményeként nem javult számottevően a költséggazdálkodás. A gazdaságos termékszerke­zet kialakítása, a gazdaságos termelés és export részarányá­nak fokozása csak igen las­san és alig észrevehetően ha­lad előre. A szerződéses fegyelem te­rén is sok még a tennivaló. Ezt azért is fontos hangsúlyoz­ni, mert a vállalatok és szö­vetkezetek eredményes vagy éppen gazdaságtalan működé­se sokszor az egymás iránt tanúsított fegyelmezett szállítá­si kondíciókon múlik. A bérgazdálkodás arra hív­ta fel a figyelmet, hogy a gazdálkodók egy része na­gyobb mértékben akar része­sülni a megtermelt javakból, mint amennyi számára az el­osztás során járna. Egyes vá1- lalatoknál és szövetkezeteknél a „jó bázis” megteremtésén munkálkodnak, előfordul, hogy indokolatlan bémreferenciák igénybe vételére törekednek. — A negatív jelenségek mel­lett - húzta alá dr. Székelyhí­di Gyula — pénzügyi-gazda­sági ellenőrzéseink során nap mint nap tapasztaljuk, hogy a gazdálkodó egységek szo­cialista típusú vállalatok és szövetkezetek, azokat korrekt, színvonalas gazdasági és poli­tikai felkészültséggel rendelke­ző vezetők irányítják. Ezért min­den lehetőség adott ahhoz, hogy fegyelmezett, a népgaz­dasági érdekeket a csoportér­dekekkel szemben előnyben ré­szesítő gazdálkodás folyjék, egyre kevesebben keressenek kiskapukat. A Pénzügyminisztérium ellen­őrző szervezete eddig is min­dent megtett azért, hogy a re­víziók hibakereső szemlélete oldódjék, es a hibák megelő­zésére fordította és fordítja a fő hangsúlyt. Törekvésük az is, hogy ellenőrzési tapasztalatai­kat a felügyeleti és a gaz­dálkodó szervezetek mind szé­lesebb körben tudják haszno­sítani. A revízió segítő jellege A vállalatokkal és a szövet­kezetekkel való kapcsolataik szervezésében már eddig is abból indultak ki, hogy egyen­lő rangú, közös érdekű, de egyes esetekben eltérő néző­pontú partnerekről van szó. A vizsgált gazdasági egységek képviselői számára ezért lehe­tővé teszik a vizsgálati témák és a tapasztalatok teljeskörű megismerését. A bevételi szervezet a jövő­ben is tovább mélyíti a pénz­ügyi-gazdasági ellenőrzés szo­cialista vonását, nyíltságát. A revízió segítő jellegét számos eszközzel kívánják fokozni, így a gazdálkodó egységeket kellő időben tájékoztatják a jogsza­bályokról, a közérdekű állás- foglalásokról, a jogszabályok alkalmazásakor felmerülő vitás esetekben készek bármikor ta­nácsot adni. Rendszeresen meg­tartják a gazdasági vezetők tájékoztató értekezleteit, de a különböző társadalmi szerveze­tek szakosztályainak rendez­vényeit is felhasználják arra, hogy a pénzügyi, számviteli területen dolgozók kérdéseire válaszoljanak. Gyorsabban fejlesztik a telefonhálózatot Idén huszonötezer előfizetőt kapcsolnak be az országos te­lefonhálózatba. Ez is egyik eredménye a telefonhálózat gyorsabb fejlesztésére 1977. végén hozott kormányhatáro­zat végrehajtásának. Mi történt eddig a Minisz­tertanács határozata nyomán? Mire számíthatnak a telefonra várakozók az idén és jövőre? Az elmúlj évben megterem­tették a határozat végrehajtá­sának lehetőségeit. A fejlesz­téshez részletes tervet állítottak össze, a BHG és a posta szak­emberei kialakították az ezer állomásos konténet telefonköz­pont mintapéldányát, megren­delték a BHG-nál a stabil fő­központok bővítéséhez szüksé­ges berendezéseket. Az idén megkezdődik a konténer-köz­pontok telepítése, üzembehe­lyezése és a terven felüli bőví­téshez szükséges kábelhálózat építése. Budapesten már helyére ke­rült az első ezer állomásos kon­ténerközpont Kőbánya-Újhe­gyen, ahol az év végéig még egy hasonló berendezést állí­tanak fel. Ugyancsak az idén vidéken Baja és Ózd kap két- kéf, Kiskunhalas pedig egy ha­sonló konténer-központot. Ezek a fejlesztések is hozzájárulnak ahhoz, hogy az idén Budapes­ten 11 ezer, vidéken 14 ezer új előfizető kapjon telefont. A kormányhatározatban elő­írt állomástöbblet — Budapes­ten'35000, vidéken 10 000 — 1980 végére áll rendelkezés­re. Ennek megfelelően öt év alatt az eredeti 71 000 helyett 98 000 telefonállomást szerel­hetnek fel. A terven felüli fejlesztés ko­rántsem szünteti meg a telefon­gondokat. Lehetőség nyílik vi­szont arra, hogy olyan helyeken is megteremtsék a telefon fel­szerelésének lehetőségét, ahol az eredeti tervek szerint erre nem lett volna mód. 70 éve született Rajk László E ddigi egyetlen rövidke életrajzának írói — be­nyomásokra, személyes közlésekre és visszaemléke­zésekre támaszkodva — nyurga, egyenes derekú, hig­gadt és komoly embernek ír­ják le, akinek mongolosan széles arccsontjai, kreolos bőre, mélyen ülő nagy barna szeme és nyílt mosolya már az első látásra megmaradt az emlékezetben. Munkbbí- rása, kötelességtudása és többszörösen, legvégül tra­gikus körülmények között bi­zonyított hűsége pedig a ro­konszenves külsőt hasonló értékekkel párosította. Rajk László Székelyudvar­helyen született egy szegény cipészmester tizenegyedik gyermekeként. Iskoláit szülő­városában, majd Budapesten és Nyíregyházán végezte. Testvérei támogatásával ta­nult tovább. A budapesti egyetem bölcsészeti karának francia—magyar szakára irat­kozott be, majd közel egy évig Franciaországban töké­letesíthette nyelvtudását. Itt kerültek kezébe marxista könyvek és fordult figyelme a munkásmozgalom felé. Hazatérése után kapcso­lódott be tevékenyen a kom­munista mozgalomba. Részt vett az egyetemi hallgatók baloldali mozgalmának szer­vezésében, majd a KIMSZ tagja lett, és 1931-ben fel­vették az illegális kommunis­ta pártba. „Nem azért vagyok forra­dalmár, mert a párthoz tar­tozom, hanem azért vagyok párttag, mert forradalmár vagyok” — írta ebben' az időben, utalva arra, hogy az igazi forradalmárt önként vál­lalt belső kötelék fűzi a moz­galomhoz. A 30-as évek ele­jén több ízben letartóztatták, és 1935-ben — mint román állampolgárt — az országból is kiutasították, de nem hagyta el hazáját, hanem — az egyetemet elhagyva — építőmunkásként dolgozott tovább. Sztrájkot szervezett a MÉMOSZ-ban, előadásokat tartott, illegális értelmiségi összejöveteleken „Mór” fedő­néven agitált. (Az ismertebb Kirgiz fedőnév 1944-es el­lenállási tevékenysége idején volt használatos.) Az 1935-ös nyári nagy építőmunkás sztrájk meg­szervezésében Rajk László­nak is jelentős szerepe volt, így a rendőri üldözés elől il­legalitásba ment. Sőt 1936- ban az országot is elhagyta. Illegális úton tért haza, ám itthon is az internólótábor várta. 1944 szeptemberében került szabadlábra és azon­nal bekapcsolódott az ille­gális kommunista párt mun­kájába. A párt titkára lett. Mint a Magyar Front egyik vezetője, közvetlenül is irá­nyította az ellenállási mozgal­mat. Egyik »előkészítője volt a kommunista és a szociál­demokrata párt 1944. október 10-i megállapodásának. December közepén ismét rendőrkézre került és Sopron­kőhidára, innét Németország­ba, Münchenig hurcolták. 1945. május 13-án tért haza, A párt májusi „pünkösdi" konferenciáján a Központi Vezetőség, a Politikai Bizott­ság és az öttagú Titkárság egyik tagjává választották, és egyben nemzetgyűlési kép­viselő is lett. A kormányban is a talán legfontosabb posz­ton, a belügyminiszterin ta­láljuk. Forradalmár értelmiségi­ként sokat segítette a népi kollégistákat, akik példaké­püknek tekintették. 1948 augusztusában Farkas Mihály és Péter Gábor intrikái nyo­mán eltávolították a belügy- ből, és külügyminiszterré ne­vezték ki. Az 1949. május 15-i választások alkalmával neve még az országos lista negye­dik helyén állt. Május 31-én azonban letartóztatták. Szep­temberben koholt vádak alapján bíróság elé állítot­ták egy kirakatperben, el­ítélték és október 15-én ki­végezték. R ehabilitálására 1955-ben került sor. Hamvait 1956. október 6-án helyezték örök nyugalomra a Mező Im­re úti temető munkásmozgal­mi pantheonjában. „Azok, akiknek nevében fájdalom­mal búcsúztatom Rajk László elvtársat, harcolni akarnak azért, hogy pártunkban a legmélyebben érvényesüljön a lenini demokrácia, orszá­gunkban erős legyen a szo­cialista demokrácia, a szo­cialista humanizmus és a tör­vényesség . .. Azt akarjuk, hogy soha többé ne legye­nek Rajk-perek" — mon­dotta búcsúztatójában Mün- nich Ferenc. Mindezekre pártunk több mint két évtizedes, követke­zetes és elvi politikája a biztosíték. V. S.

Next

/
Oldalképek
Tartalom