Dunántúli Napló, 1979. március (36. évfolyam, 59-89. szám)
1979-03-07 / 65. szám
1979. március 7., szerda Dunántúlt napló 3 Műszaki hátterük a KGST ipara Baranyai ételkülönlegességek Rekord évet zárt a BKR Tavaly rekord évet zárt a Bajai Kukoricatermelési Rendszer. Erről tájékoztatta Sibalin Antal rendszervezető Baján, dz évzáró közgyűlésen partnergazdaságait. Az 1972 óta működő BKR az egyetlen termelési rendszer, amely technológiai fejlesztését kezdettől a hazai iparra, illetve a KGST ipara által gyártott anyagokra, gépekre, eszközökre alapozza. A rendszernek az országon belül 126, a Szovjetunióban egy, Bulgáriában két partnere van. Ezeknél a partnereknél a kukorica, a búza, a lucerna, a napraforgó és a szója szaktanácsadását összesen 182 000 hektáron végzi a BKR. A rendszer életképességét, működésének hatékonyságát igazolják a tavalyi eredmények. Rendszerátlagban — amibe a külföldi területek is beszámítanak - kukoricából hektáronként 61,7 mázsás termést értek el,' ami 10 mázsával több az országos átlagnál és 20 mázsával jobb a partnerek öt év előtti átlagánál. Moldáviában a súlyos jégkár ellenére 67,9 mázsás, Bulgáriában, ahol különösen aszályos volt a nyár — 53,6 mázsás kukoricatermést ért el a BKR. Mindkét országban megduplázták a két év előtti átlagtermést. Az egy hektárra eső jövedelem 338 forinttal nőtt, az 1977. évihez képest. A kukorica mellett szójából is az eddigi legmagasabb termést érték el — 18,2 mázsát hektáronként — míg búzából, napraforgóból és lucernából megtartották az előző évi magas hozamot. A termelési rendszer ezeket az eredményeket a legújabb kutatási eredményeket tartalmazó komplex technológiák kidolgozásával és üzemre adaptáló-, sával, az eddiginél is magasabb színvonalú anyag- és eszközellátással érte el. A BKR legfőbb termelési tényezője a szellemi tőke. A BKR 115 dolgozójából — akik a bajai központban, a hat hazai és a három külföldi körzetben dolgoznak — 54 egyetemet és főiskolát végzett mérnök, szakmérnök, 23-an végeztek szakközépiskolát és 38 a szakmunkás. A szakemberek rendszeresen részt vesznek hazai és külföldi továbbképzésben. Az oktatást, továbbképzést a partnergazdaságok részére is megszervezik. A BKR révén 1978-ban 30 gépészmérnök részesült külföldi oktatásban az NDK-ban, a Szovjetunióban és Csehszlovákiában. A partnergazdaságokból 86 gépész szakembert képeztek tovább, és 480 gépkezelőt képeztetett ki a rendszer. Ebben az évben a szakember- és a szakmunkásképzést még magasabb színvonalra emelik: december 21-én, Baján átadták a Fortschtritt oktatási központját. A termelési rendszerhez húsz új partnergazdaság kapcsolódik, 20 000 hektár területtel. Ezen kívül ágazattársítással meglévő partnereinél is újabb 8000 hektárral növeli területét. Bulgáriában a jelenlegi 1600 hektáron felül újabb 8000 hektár rendszerbe vonására kérték fel a BKR-t. Az eddigi hat megyén túl újabb két megyében, Zalában és Hevesben állítanak fel BKR termelési körzetet és kidolgozzák a BKR úgynevezett homoki technológiáját. Március végére a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskolával közösen elkészítik a BKR komplex gyephasznosítósi technológiáját és 25 000 hektár gyepet vonnak be a rendszer termelésébe. Elkészült a silókukorica-termesztés és tartósítás BKR technológiája és befejezés előtt áll a szemescirok-termesztés alaptechnológiája. Az idei tervekben BKR- partnergazdaságok 350 millió forint értékű gépet vásárolnak. Tavaly is 400 nagy teljesítményű erőgép — szovjet Kirovecek és T—150-es traktorok, valamint csehszlovák Zetor Crystalok és Kukoricából 61,7 mázsa a rendszerátlag A szovjet és bolgár partnerek is elégedettek NDK gabonakombájnok kerültek használatba. Mindez pa- rancsolóan sürgeti a BKR szerviz fejlesztését. A BKR szerviz vevőszolgálatot és garanciaellátást Bács, Baranya, Somogy, Tolna és Fejér megyékben végez a megyei AGROKER Vállalatokkal közösen. Az idén hat új szervizkocsit és egy diagnosztikai kocsit állítanak munkába. A rendszer vetőmagszükségletét, a legjobb hazai és külföldi fajták és hibridek beállításával, a jövőben rendszeren belül termeltetik meg. A BKR segíteni kívánja partnereinek terméktárolási és értékesítési munkáját. A Növényolajipari Vállalattal együttműködve bővítik partnereik termény - mindenekelőtt a napraforgó tárolási lehetőségeit. Ilyen új tárolókapacitás építésére az idén Baranyában is sor kerül, a görcsönyi Mecsek- völgye Termelőszövetkezetben. A|iii|tÍs tfÍS napjai Újoncok A barátok ugratásai, az ismerősök „rémtörténetei'' még elevenen bennük élnek, a legénybúcsú üvegbontogató hangulatát már kipihenték. Civilruhájuk már hazaért, még nehezen szokják az egyenruhát. Már nem civilek, még nem igazi katonák. Újoncok. Az első két nap élményei, történései, benyomásai kihatnak a következő többi hétszáz valahányra. Az első napok a legnehezebbek, ezek jelentik az átmenetet. Erről az átmenetről beszél sokuk közül három újonc. 1, Kovács Sándor vagyok, 22 éves és nőtlen. Kiskunhalasról jöttem, az ottani állami gazdaság árukísérője voltam. A határőrséghez készültem, hogy közelebb lehessek szüléimhez, barátaimhoz. Az induláskor közölték: Pécsre kerülök. Nem volt beleszólásom, különben mindegy, úgyse jártam még itt. Mondják, szép ez a város. A búcsúesten vigasztaltak, hogy csak az eleje lesz nehéz, lám ők is túl vannak a tényleges katonai időn, ugrattak, hogy rám fér egy kis megemberese- dés. Egy napi vonatozás után hajnalban érkeztünk, a laktanyáig nem sokat láttam a városból. Remélem lesz időm megismerni, ha már itt kötöttem ki. Itt bent már gyorsan peregtek az események: fürdő, orvosi vizsgálat, civilruhából ki, egyenruhába be, átvenni féltucat ruhaneműt. Suta mozdulatok, fe- szélyezettség, kötöttségek — ez mind új számomra. A kapkodás, a reggeli torna, az ágyazás, a parancsszavak, az engedélykérések, meg az értet- tem-ek is, meg hogy nincs egy pillanatnyi szabad időm se. Nem könnyű átállni. Másnap megkaptuk qz alakulat címét, nem tudtam magam rászánni az írásra. Sose hordtam sapkát és mindig nyitott volt a felső gombom, ezeket is meg kell szoknom. Tegnap nagyon nehéz volt, rónk- szakadt egy sor tanulnivaló, a ruhahajtogatástól a felmosásig — mégse fáradtam el. Ma már a haditechnikánkkal ismerkedünk, szabályos órákon, szünetekkel. Kapkodtam a fejem mindennél. Hogy melyiknél kötök ki az alapkiképzés után, nem tudom, de nem is lényeges. Bármelyikhez osztanak, azt tisztességesen kitanulom. A bátyám is itt töltötte le két évét, örülök, hogy én is ide kerültem. Pécsi vagyok, 22 éves, három éve nős, gyermekünk nincs. A Bányászati Aknamélyítőnél segédvájárként a pécsi pincéket tömedékeltem — sorolja Gelu Ferenc. Beérkezésemkor a táskavizitnél nálam nem találtak italt, ennivalót is csak annyit hoztam, hogy elég volt reggelire. Aki nem hozott, az kapott szendvicset, aki nagyon felpakolt, az ott hagyhatta a fölösleget. Miért hoztak annyit? Beosztottak körletekbe mindany- nyiunkat, ott kaptam meg a gyakorló ruházatot, a melegítőt, sport- és tisztálkodási felszereléseket, pizsamát, meg <j menetfelszerelést. A hátizsákba annyi holmi került, hogy fel se tudnám sorolni. A vegyvédelmi cuccok is szép málhát qlkotnak. Megmutatták az ágyat, a szekrényt, tanulgatom az ágyazás és a katonás rakodás fortélyait. Az ágyazás szokatlan, a napi egy-kétszeri felmosás is, a megszabott, percre beosztott idő, a parancs, az engedély is. Reggeli tornát otthon is végeztem, írtam a feleségemnek már egy lapot, remélem vasárnap délelőtt meglátogat. Ha engedik, vagy ha nem kell takarítani, este nézhetjük a tv-t. Alig vártam, hogy ágyba zuhanjak, kéí- három kemény műszak se szedett ki belőlem ennyit. Nehéz megszoknom a magázódást, meg a háromszori étkezést. Otthon reggeliztem és délután hazaérve egyszerre ebédeltem és vacsoráztam. Itt annyit adnak, hogy meg se tudom enni. Felfedeztem pár havert, de még egyikkel se tudtam szót váltani. Közölték, hogy aki akar, beiratkozhat a könyvtárba .. . Délután lövészeti bemutatóra megyünk, megismerkedhetünk a gyalogsági fegyverekkel, nem sokára úgyis lőni fogunk. Néhány hét múlva letesszük a katonai esküt, utána már kimehetünk. Itt a közelben lakik a nővérem, a város túlsó felén a feleségem. Jó lenne mielőbb hazaugrani. Tegnap érkeztem Békéscsabáról, a BÉKÖT-nél voltam segédmunkás a kőművesek mellett. Csatári Mihály a nevem, 23 éves és vőlegény vagyok. Eddig több munkahelyem volt, ez most két évig stabil lesz. Harckocsizó szerettem volna lenni. Ahogy elnéztem hadi- technikánkat a bemutatón, szóval az a jó, hogy nem nekünk kell vontatni azokat, bár megmozgatni se lesz könnyű. Az első napon o raktárban kapkodtam a fejem, a nadrág a hónom aljáig ér, a felsőruhám a térdemet verdesi, de megnyugtattak, kicserélik méretesre. A napi négyszeri étkezést alig győzöm, kór hogy egy kicsit idegen a koszt. Fűszeresebbhez szoktam. Külön újonc körletben vagyunk, így biztos könnyebb lesz az átállás mint hajdanán, amiről oly sok kellemetlen dolgot meséltek. Sokan így is nehezen viselik. Vigasztalom őket, pedig nekem se könnyű. Mosolyogni még nem igen tudunk, még az a jó, hogy ügyetlenek vagyunk és ezzel megmosolyogtatjuk egymást. Az új surranó töri a lábam, ha nem puhul meg a bőre, kicseréltetem nagyobbra. Este felüdülés papucsba bújni. A kantinba még nem mehetünk, ha szükségünk van valamire, akkor összeírják, ki mit kér és meghozzák. Hoztam magammal pár száz forintot, nem jöhetek zavarba. Nem is tudom mennyi lesz a zsold és mikor kapok először. Az első kimenőn igyekszem megismerkedni a várossal, elvégre itt töltök el két évet. • A Bajcsy laktanyában kóstolgatják a katonaéletet. Vajon hogy zökkennek bele, és milyen élményekkel lesznek gazdagabbak a leszereléskor? Murányi László A Borostyán étteremben jól lehet étkezni Gyűjtik a régi ételek receptjeit Nem sajnálják a többletmunkát A Borostyánnak nem kell reklám. Amióta újjáalakítva megnyílt, látogatóinak száma növekszik, évi forgalomemelkedése 15—20 százalékos, jelenleg mintegy ezren keresik fel naponta. Nem hiszem, hogy bárkit is a zsúfolt eladótér vonzana, ahol nyáron, csúcsidőben még állóhelyet is nehéz kapni. A titok nyitjára rájöhetünk, ha figyelmesen átböngésszük az étlapot. Egy „átlagos" napon is negyvenöt- féle ételt, s ezen kívül cukrászsüteményeket kínálnak. Ez a maximum — gondolhatná a vendéglátóipar által nem túlzottan elkényeztetett vendég - ugyan mi várható még el egy önkiszolgáló étteremtől? ♦ Nagypál László üzletvezető és Mikó Sándor főszakács azonban másképp vélekedik: ételspecialitásokkal is kell szolgálni, mégpedig olyanokkal, amelyek kizárólag megyénkre jellemzőek. Igazukat bizonyítja a farsangi vacsoraestek rendezvénysorozata — igaz, a Borostyánban inkább ebédekről lehet beszélni —, amikor három nap alatt ezerötszáz(l) adag baranyai ételkülönlegesség fogyott el. A legnépszerűbbnek a levesek közül az ormánsági kötött gombóc leves és a horvát húsgombócle- ves bizonyult, a főételek közül pedig a tettyei velős máj — pécsi specialitás —, a sokác eredetű kozári kolbászkák, a sváb pri máj, a sokác káposzta és az ormánsági töltött dagadó. A tökkel dúsított túrósrétesből és a sárgarépás mákosrétesből alig lehetett eleget készíteni, annyira fogyott. Az ünnepi napokat nem valamiféle „kipipálható" programnak tekintették a Borostyánban, hanem felmérésnek: melyik különlegességeket lehet rendszeresíteni. Ugyanis egy kivételével valamennyi bevált, csak az almával ízesített gön- téri csirkét nem kedvelte meg a közönség. A többit azóta is felváltva főzik. Azon a napon, amikor felkerestem az éttermet, ötféle specialitás közül lehetett választani. Vajon mekkora energiabefektetést igényel a választék ilyen jellegű bővítése? Először is receptekre van szükség. Hogyan gyűjtötték össze? Nagypál László, a Magyar Szakácsok és Cukrászok Szövetsége Mecseki Társaságának szakmai irányítója. A társaság célja: a gasztronómiai hagyományok felkutatása, az ételek korszerűsítése. Megyénk valamennyi vendéglátással foglalkozó vállalata, szövetkezete részt vesz a munkában. Nincs könnyű dolguk, mert írásos emlékek alig maradtak fenn, ezért a szájhagyományra támaszkodnak. Gyűjtőutakat szerveznek, amikor idős főzőnénik tapasztalatait jegyzik fel. Jelenleg 60 recept birtokában vannak. Vajon kifizetődik-e az önkiszolgáló étteremnek a jelentős többletmunkát igénylő ételek elkészítése? Ugyanis - ezt a példát Mikó Sándortól hallottam — kétszáz adag rétes elkészítése nyolcszáz forint hasznot hoz, és leköt egy embert hat órára. Ugyanennyi jövedelmet eredményez hatvan adag sertéspörkölt elkészítése is, ez azonban mindössze egy órai munkába kerül. Nagypál László és Mikó Sándor azonban úgy tartják, hogy a vendéglátást csak magas színvonalon szabad művelni. Az üzlet — amelyet régen előszeretettel kerestek fel az italozók — lemondott a szeszes ital bevételből származó haszonról, csak sört árul, ugyanakkor üdítőből bőséges a választéka. Az eladó helyiséget sajnos, nem lehet bővíteni. Viszont a konyha felszerelése korszerű, ami lehetővé tenné, hogy a jelenleginél többet főzzenek. Ezért a nyárra a járdán „kerthelyiséget" létesítenek. ♦ A lelkes munka személyes sikereket is hoz. Nagypál László neve már régóta jól cseng a szakmában, ezért is választották meg a helyi gasztronómiai társaság szakmai irányítójává. Mikó Sándor tavaly megnyerte a megyei vendéglátó vállalatok szakácsversenyét, s jövőre tagja lesz annak a szakácsküldöttségnek, amely a moszkvai olimpiára utazik. Tófalvi Éva
