Dunántúli Napló, 1979. március (36. évfolyam, 59-89. szám)

1979-03-01 / 59. szám

e Dunántúlt napló 1979. március 1., csütörtök Hot szórakoznak a nagykozáriak? Pécs vonzásában Mottó: „A rejtett felelőt­lenség korunk betegsége” (Almósi Miklós) Két művelődési háza is lehet­ne Nagykozárnak. Az iskola — a bogádi körzet tagiskolája — két évvel ezelőtt megszűnt. Alig járt már ide néhány gyerek. Pécs kilenc kilométer, reggel jár a busz — mondogatják a szülők, és mindenki igyekezett a városi iskolába beíratni gyer­mekét. Többszöf-íjazért, mert a szomszédé is odajár, néhány­szor, mert ott jobbak a lehető­ségek. A 850 lélekszámú községben minden negyedik-ötödik csa­ládnál gépkocsi parkol az udvar­ban. A lakosság nagyobb ré­sze Pécsre jár dolgozni. Kocsi­val 15 perc alatt beérnek. Aki teheti, autóval közlekedik, mert a busz erre-arra kanyarog, be­megy Bogádra, Romonyára is, két óra alatt teszi meg a né­hány kilométert. Ritkán is in­dulnak, nehéz a délutáni jára­tokhoz igazodni. A város közelsége a község művelődési szokásaira is hatást gyakorol. A fiatalok, a középis­kolások munka, tanítás után bent maradnak, ott járnak mo­ziba, ott alakítanak ki társasá­got. A falu, az otthon már nem jelent különösebb vonzerőt. Ré­gebben legalább a bálok al­kalmával összejöttek a fiatalok, idősebbek, de a legutóbbi ren­dezvényen már alig lézengtek. Tudomásul kell venni, hogy életformánk átalakulóban van. Nem is holmi nosztalgia nevé­ben morfondírozunk, hanem, mert úgy érezzük, hogy a he­lyi művelődési „központ" még­sem pótolható. Természetesen csak akkor, ha programjával igényeket támaszt, másrészt ki­elégíti a mór meglévőket. És ha az nincs meg, abban az esetben bizonyára sokaknak feltűnik a hiánya. Vagy még­sem? .. . — Körzeti művelődési há­zunk 8—9 évvel ezelőtt épült. A nagyteremben hetente egy­szer filmvetítést és alkalomad­tán tanácsüléseket tartunk. A kisebbikben megbeszéléseket, tájékoztatókat. A harmadik szo­ba az ifjúsági klubé. Azt most fogjuk felújítani — tájékoztat Crnkovics Antal, a község ta­nácselnöke. — Hétköznap mikor tart nyitva a művelődési ház? — tudakolom az elnöktől és a vb- titkártól, Horváth Zsóliától. — Csak rendezvények alkal­mával. De ha előre elkérik, máskor is odaadjuk a kulcso­kat. — Az ifjúsági klubosok is csak igy juthatnak be? — Ök ideiglenesen elköltöz­tek a rendőrség épületébe, amíg felújítjuk a régi helyüket. — És mit csinál a művelő­dési ház igazgató, ha a kulcso­kat is önök őrzik? — Január óta nincsen igaz­gatónk. Két év alatt négyen is megfordultak nálunk. Nagy probléma ez nekünk. — Hogyan tervezik a továb­biakban? A művelődési házak­ról szóló új rendelet is megkö­veteli bizonyos feladatok elvég­zését. — Van egy jelöltünk, de még nem biztos, úgyhogy névről ne beszéljünk. Érettségizett fiatal- asszonyról van szó, aki a to­vábbtanulást is vállalná. Nem­sokára viheti gyerekét az óvo­dába és akkor jönne ő is. Nagykozáron minden egy ut­cában van. A művelődési ház, a bolt, a takarékpénztár, az óvoda, a volt iskola. Az iskola három terméből az egyikben rendezték be a könyvtárat. Két- ezerhatszóz könyv, ebből 260 a nemzetiségi állomány, a szerb- horvát és a német nyelvű iro­dalom. Nem túl sok, de állí­tólag a 280 olvasónak, mely­nek fele tanuló, elegendő. A könyvtárban egy kis állpndó Maguk készítették játékaikat Óvodások a néprajzi múzeumban-N e csak a négyszáz fo­rintos Legót keressék a gyerekek az óvodában, hanem a maguk készítette egy­szerű játékoknak is örüljenek - mondta az egyik ó\(ónő, a másik pedig azt tartotta említésre mél­tónak, hogy a gyerekek magyar­ság-tudata, hazaszeretete is csí­rázni kezd, ha népi gyermekjá­tékokat készítenek. A levegőben röpködő sok szakmai fogalom: didaktikai cél, nevelési cél, személyiség­fejlődés, motiváció már csak „kísérőzenéje” volt egy nagyon jólsikerült óvodai órának a Ja­nus Pannonius Múzeum népraj­zi osztályának egyik termében. Ebben' a helyiségben már sok tartalmas rendezvénynek bizto­sított helyet dr. Andrásfalvy néprajzi kiállítást is összehoz­tak. Babák nemzetiségi ruhá­ban, egy-két bútordarab. Itt tartják az esküvőket is, ez a község legszebb terme. Az is­kola egyik osztálya „IcPkatlan", semmire sem használják. A másikban az óvodások tornász­nak. Művészeti csoportok nin­csenek a községben, nincsen aki foglalkozna velük. A régi táncegyüttes is ezért oszlott föl. Csupán egy himzőszakkör működik. Az iskolában átellenben az óvoda. Harminchárom gyerek jár ide. A szerb-horvát nyelvű foglalkozáson a magyar és a német anyanyelvű óvodások is részt vesznek. Vadász Zoltán­ná vezető óvónő 17 éve kozári lakos. Vajon hányszor volt a művelődési házban? — Hót angyalom, egy kicsit kiöregedtem belőle. Mikor ta­lán érdekelt volna, a gyere­keimre vigyáztam. Olvasni szok­tam otthon. A műsorok? Nem tudom. A fiaim néha elmenné­nek, de ritkán van igényes elő­adás. A tv utón mór nem lehet akármit adni a falunak. — Tudja, hogy két hónapja semmilyen rendezvény sem volt, sőt igazgató sincsen? — Tőlem ezt hiába kérdezi, az elnökék biztos tudják, más nemigen. Lassan jönnek a gyerekekért. A fiatal anyukák Vadásznéhoz hasonlóan vélekednek. Gyerek, háztartás, háztáji, televízió. „A Hofin és a Kaboson” voltak, de ilyet ritkán rendeznek. — Nem lehet felrázni őket. Csak Pécsre mennek. Most lesz egy svábbál, megnézheti, hogy hányán lesznek ... — pana­szolja a vb-titkárnő. Délután is az italbolt a köz­ség legforgalmasabb pontja. — Nem érdekel minket az ilyesmi, könyvtár, művelődési ház. Nem is hívtak bennünket, meg flanc az, ki ér rá — bi­zonygatja néhány vendég. Nagykozárnak két művelő­dési intézménye is van. A má­sutt hiányolt tárgyi feltételek itt adottak, a munka mégsem olyan, mint ami elvárható len­ne. És ez nem egy-két embe­ren múlik . . . Barlahidai Andrea Kapcsolat a szűkebb hazával Megyei klubok a pécsi felsőoktatásban Még a nagykorú diákok is megérzik, ha hosszabb időre elkerülnek otthonról. Az egye­temi, főiskolai tanulmányok megkezdésével óhatatlanul megszakad, vagy sokkal lany­hábbá válik kapcsolatuk azzal a vidékkel, amelyhez gyermek­koruk kötődik. A felsőoktatási intézmények­ben működő megyei klubok nem azért alakultak meg, hogy a diákok nosztalgia-hul­lámait lecsendesitsék. Alapvető törekvésük az, hogy kapcsola­tot tartsanak a beiskolázó me­gyék tanácsi és kulturális szer­veivel, támogassák a hallga­tók tanulmányait, s ha végez­tek, segítsék elhelyezkedésüket. Ahol feladatukat komolyan ve­szik, fontos szerephez jutnak a középiskolások pályairányításá­ban is: tájékoztatókat tartanak a pécsi továbbtanulási lehető­ségekről. Időnként kirándulá­sokat rendeznek, ..hogy alapo­sabban megismerjék megyé­jüket. Pécsett a Tanárképző Főis­kolán, a Tudományegyetemen és a Műszaki Főiskolán mű­ködnek szervezett formában megyei klubok. Az Orvostudo­mányi Egyetem hallgatói a la­kóhelyükhöz közel eső kórhá­zakban végzik a szakmai gya­korlatot, így a klubok megala­kítására náluk kisebb az igény. A többi intézményben általá­ban dunántúli hallgatók szer­vezik őket, de van Bács-Kiskun és Csongród megyei klub is. A rendezvények célja az, hogy már az egyetemen közösséggé kovácsolják a megyébe vissza­térő fiatal értelmiségieket, akik majd a végzés után is tartják a kapcsolatot egymással. A me­gyei tanácsok igencsak bőkezű mecénások; néha már az okoz problémát, hogyan költsék el értelmesen a klubnak átutalt összeget. Kérdés, megéri-e a megyéknek ez az anyagi áldo­zat? Az általános tapasztalatok szerint igen. A fiatalok nagy része visszamegy a szülőföld­jére dolgozni. Vannak olyan vélemények is, hogy a tanácsok az utóbbi időben — főként a pályázati rendszer miatt — el- kényelmesedtek. Nem küldenek tájékoztatókat az álláslehető­ségekről, nem érdeklődnek any- nyit diákjaik sorsáról. A másik gond az, hogy a klubok működése, tevékenysége sokszor formális: kimerül né­hány összejövetelben, évente egy-egy kirándulásban. Egyelő­re még ritka az olyan gyümöl­csöző kapcsolat, mint amelyet a Műszaki Főiskola Csongrád megyei klubja épített ki a DÉLÉP Vállalattal. A hallga­tók szakdolgozat-témákat, szak­mai segítséget, pénzt, sőt még rajzeszközöket is kapnak a vállalattól. Minden klubnak ehhez hasonló szakmai kapcso­lat ápolására kellene töreked­nie. H. J. Bertalan, a néprajzi osztály ve­zetője: egyebek között rajzszak­köröknek, kiállításoknak, népi díszitőművészeti tanfolyam fog­lalkozásainak. Megérdemelné hát ez a terem, a múzeum fenntartó szerveitől, hogy ne szükségbútorokkal kelljen be­rendezni, különösen most, hogy a felnőtt -múzeumbarátokat is ide szeretnék csalogatni. Két évvel ezelőtt, egy nagy­szabású úttörőverseny során de­rült ki, mennyire érdeklődnek a városi gyerekek a népi kultúra tárgyi emlékei iránt. Nagy Jó- zsefné megyei általános iskolai szakfelügyelő, népi iparművész irányította akkor a gyermekjá­tékok gyűjtését és készítését. A verseny végeztével csaknem kétszáz, hiteles gyermekjáték gazdagította a néprajzi mú­zeum gyűjteményét Az Anikó utcai óvoda vezető­je, Kőhalmi Károlyné a közel­múltban ugyancsak Nagy Jó- zsefnéhez fordult segítségért: mi volna a legegyszerűbb esz­köz arra, hogy az óvodásokban fölébredjen a népművészet irán­ti érdeklődés. A gyerekek ha­marosan fölkeresték a népraj­zi múzeumot, végignézték a gyűjteményt. Ezután o szülők­re várt a feladat: föl kellett ke­resniük a vidéki rokonokat és begyűjteni a játékkészítéshez szükséges alapanyagokat: ku- koricaszórat, -szemet, .csutát, csuhét, kenderkócot, tojást, ra­gasztót. Ez egy hétvégén ösz- sze is gyűlt, s akkor már csak egy talpraesett óvónő kellett, aki az egész foglalkozást szak­szerűen, játékosan levezeti. Vörös Margitnak mindez kitű­nően sikerült; tanúsíthatják a városi óvodákból összegyűlt kollégái és a szakfelügyelők. Az óra végén rengeteg csutka- baba, tojásmiska, paripa, sze­kér, járom került az asztalra. És még arra is jutott idő, hogy a gyerekek körtánccal vezessék le a munka fáradalmait. Jó lenne, ha Nagy Józsefné terve sikerülne, és a népi gyermek- játék-készitést minden óvodá­ban megtanulnák a gyerekek. H. J. Országos nép- művészeti pályázat Szabolcs-Szatmár megye művelő­désügyi szervei a Népművelési Inté­zettel karöltve országos népművésze­ti pályázatot hirdetnek gyermekjáték, hímzett és szőtt textíliák, használati és szobor igényű faragások, kerámia és egyéb műfajokban — például hí- mes tojás, kovácsoltvas, bőrműves­ség, kékfestő stb. A pályázaton bárki részt vehet életkorra való tekintet nélkül, aki pályamunkáit amatőrként készítette. Olyan pályamunkákkal nem lehet nevezni, melyek már országos pályá­zaton dijat nyertek, vagy kereskedel­mi forgalomból ismertek. A pálya­munkákon a készítő nevét, pontos címét — ha nem azonos a kivitelező és a tervező személye, akkor mind­két pályázó nevét — fel kell tüntetni. A munkákat 1979. május 5-ig lehet postán elküldeni a következő címre: Városi Művelődési Központ, Nyír­egyháza, Pf. 53. Szabadság tér 9. 4401. A pályamunkák díjazására Nyír­egyháza város Tanácsa valamennyi kategóriában ,,Gránátalma" nívódi­jat alapított. Ezen kívül három fo­kozatban díjazzák a pályamunkákat, melyekből 1979 júliusában kiállítást rendeznek Nyíregyházán. Az alkotá­sok visszaküldéséről ez év szeptember 15-ig gondoskodnak a rendezőszer­vek. Világnézeti hatások Hatások, élmények, tapasz­talatok formálnak mindany- nyiunkat — senki sem azonos teljesen tegnapi önmagával. A kisgyereknek hiába ma­gyarázzuk a forrót, a tüzet, meg kell égesse magát né­hányszor, hogy távol tartsa magát tőle. Majd mind­annyiunkon van valami jel, heg, emlékeztetőül valami megtanulásának — ez itt a térdemen, hogy tudok két keréken egyensúlyozni, ez az ajkamon, hogy a hintának nem jó szembeállni, az uj- jamon, hogy a kés éles szer­szám. S hogy milyen láthatatlan hegek, jelek maradnak tu­datunkon — emlékezni rá, azonosítani az élménnyel már nem ilyen egyszerű. Már tu­dom, nem Zeusz nyilai a vil­lámok, de felrémlik nagy­anyám magyarázata, az an­gyalok kugliznak. azért dö­rög az ég. Tudom, a halál­lal megszűnünk létezni, de nehéz hozzáidomulni a tu­dathoz, hogy nincs túlvilági élet, mégoly sok vallás ta­nítsa is. Kamaszkori tízfillé­res ponyvák hege — persze begyógyult rég —, hogy az indiánok irtandó akadályai a hős fehéreknek. Ám hányán adnák lányukat férjül cigány­hoz; hányán zsidóznak, to­tóznak turulmadártépte se­bük emlékeként. Minden nemzedék olyan lesz, amilyennek neveltetik, amilyennek engedik, hogy nevelkedjék. Ha ez a nem­zedék jobb lesz, emberibb lesz, tisztább lesz — a ne­velőké a dicséret, nem a job­baké, tisztábbaké. Megtanít­hatjuk ezt a nemzedéket az ősök eddigi erényeire, em­berért való tudására, tiszta szemléletre, helyes világlá­tásra, megtaníthatjuk őket a hibák kijavításának képes­ségére, a tévedés elismeré­sének nehézségére. Olvashatnak -majd ők is ponyvát, találkozhatnak a téveszmék régi és „modern" formáival, tán még új iste­neket is vágynának kitalálni, hogy dzsungeloltóron áldoz- tassanak fel, de biztos, hogy kevesebb kanyafral, buktató­val, tévelygéssel járják majd útjukat, ha (tarisznyájukban jó pogácsa) fejükbe tiszta 'vágyakat, célokat ültet a ne­velők nemzedéke, szilárd vi­lágnézetet. A világ látásának módja meghatározódik a világban élés által, s viszont: gondol­kodásunk, vélekedésünk a természet és a társadalom dolgairól irányítja cselekede­teinket. Lemondás — küzde­lem; hit — tudás; aláren­deltség — szabadság; egyén — közösség; isten — ember: hány és hány fogalom hatá­rolja létünket és tudatunkat jobbról és balról, fentről és lentről, ‘ a múltból és a jö­vőből I Eligazodni a világ dolgai­ban, tévedhetetlenül, ősrégi vágyunk, otthon lenni az em­berek világában különösen. Lerázni tévedéseinket, tiszta lapot nyitni nem lehet, de megváltoztatni a világot igen. Ideális embert nevelni lehe­tetlen, körülményeit meg­változtatni igen: változik vele az ember maga. Minden eddigi hatalom állandósítani kívánta rend­jét, az osztályok, a gondola­tok a hatalom, a kiváltságok, előjogok szövevényét — ön­maga fennmaradására. Ám a változó világ nem tűri a változtathatatlant. Új, forra­dalmi osztály nevében írta Marx közel másfél évszáza­da: „A kommunizmus sze­münkben nem állapot, ame­lyet létre kell hozni, nem esz­mény, amelyhez a valóság­nak hozzá kell igazodnia. Mi kommunizmusnak a valósá­gos mozgalmat nevezzük, amely 0 mai állapotot meg­szünteti. E mozgalom feltéte­lei a ma fennálló feltételek­ből adódnak.” Új fejezetet kezdhettünk a régi papíron: a mindig meg­változtatni a mai állapot fe­jezetét. Megváltoztatni létünket, megváltoztatni gondolatain­kat, hogy változtathatatlan legyen az ember embersé­gében, gondolatai, céljai tisztaságában, szabadságá­ban és közösségében — ez a jelen feladata is, ez a kommunisták mozgalma. B. L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom