Dunántúli Napló, 1979. március (36. évfolyam, 59-89. szám)
1979-03-30 / 88. szám
O'*5 f 1979. március 30., péntek Dunántúlt napló Hulladéhanyagokból milliók Gyorsan megtérülne a befektetés A falvak, városok határában, az utak mellett, a gödrökben, néhol a belterületek üres telkein gyűlnek 0 kiszórt üvegek, pléhdobozok, vaskályhák és tűzhelyek, autógumik, papírok, rongyok, a használhatatlan eszközök, kacatok. Ezek a gazdátlan szeméthalmok csúfítják és károsítják a környezetet. A legfőbb „bűnük" mégsem ez, hanem, hogy tetemes anyagi kiesést jelentenek a népgazdaságnak. Milliós értékekről van ugyanis szó. Hazánk színesfém- és vaskohászata, papír- és üvegipara importból, belföldi lelőhelyekről és a MÉH által jut a szükséges alap- és nyersanyagokhoz. Csakhát: az import egyre drágább, a hazai kitermelés sem fedezi a szükségletet. A hulladéknyersanyag kimeríthetetlen készletei viszont forintért, méghozzá nagyon is gazdaságosan termelhetők ki. Hazánkban 1950-ben hozták létre a MÉH Melléktermék- és Hulladékgyűjtő Vállalatot. Az elnevezés a gyűjtő helyett 1971-ben változott nyersanyaghasznosítóra. S a névváltoztatás - úgy tűnik - háttérbeszorította a korábbi szemléletet. A MÉH népgazdasági hasznosságát senki sem vonhatja kétségbe, de az ellene felhozott kifogások jogosságát sem. Azt mondják: csak a biztosra, a nagy hasznot hozó tevékenységre mennek, nem érdekük valamennyi kallódó nyersanyag begyűjtése, egyre kevesebb átvevőhelyet üzemeltetnek, és ez-, zel szinte lelohasztják az egyéni gyűjtőkedvet, csak azt és annyit vesznek át, amit és amennyit tőlük az ipar kér. Az észrevételekre Schmidt R. Ottó, a Dél-dunántúli MÉH Nyersanyaghasznosító Vállalat igazgatója válaszol. — Négy megyében, Baranyában, Somogybán, Tolnában és Zalában 22 telephelyünk és jó héhány átvevőhelyünk van. A tavalyi összforgalmúnk 376 millió forint. Telephelyeink többsége korszerűtlen, gépesítettségünk nem a legjobb, a korábbi évekhez képest csökkent a lakóterületi átvevőhelyeink száma. Pécsett két kis átvevőhelyünk van mindössze. Legalább öt kellene. Ez nem elhatározás, hanem pénz kérdése. Nagy bevételeink ellenére is alig marad valami a fejlesztésre, korszerűsítésre. Tavaly a hálózat- fejlesztésre csupán 646 ezer forintunk volt. Valóban a „biztosra” kell mennünk, többnyire az üzemek, intézmények hulladékaival foglalkozunk, ezzel is nehezen boldogulunk. A lakossági hulladék nagy részét az úttörők gyűjtik össze. Ami az úttörők gyűjtőkörútjaiból se kerül el hozzánk, azért mi sem tudunk elmenni, abból soha nem lesz új gép, újság, könyv, az a nyersanyag ott vész el, ahová lerakták. Milliók válnak szemétté.- De vajon törvényszerű-e, hogy a vas-fém, üveg, papit és rongy ezer tonnáit az ipar helyett a szeméttelepi és lerakóhelyi enyészet dolgozza fel? Nem érné meg ezeket is visz- szamenteni, vagy eleve megJavul a propán-bután gázellátás Idén továbbfejleszti a palackos propán-bután gázellátást az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt, hogy lépést tartson az igényekkel. Az ellátás javítására újabb palackozó üzemet építenek Hajdúszoboszlón, megkezdik a palackozók rekonstrukcióját Győrött és Szajolban, s befejezik a fejlesztést Nyíregyházán, Budaörsön és Pincehe-' lyen. A múlt évben több mint 100 új palackcseretelepet építettek, és 50 régit bővítettek. Hasonló építési és korszerűsítési programot bonyolítanak le az idén is. Eredményes intézkedések Kevesebb az üzemi baleset Baranyában Emelkedett az egy balesetre jutó táppénzes napok száma Nem szabad a munkavédelem rovására takarékoskodni Az 1978. évi tapasztalatok és elemzések szerint javult a munkavédelem helyzete megyénkben — állapították meg a Szak- szervezetek Baranya megyei Taoldani, hogy ezek az értékek ne oda kerüljenek? — Minden bizonnyal megérné. De ahhoz, hogy minden kilónyi és tonnányi hulladéknyersanyagot be tudjunk gyűjteni, ahhoz a puszta elhatározás nem sok. Az egyik kifogás munkánk ellen, hogy „csak azt és annyit veszünk át, amit és amennyit tőlünk az ipar kér". Ez így igaz. Számunkra az ipar igénye és az esetlegesen befutó exportlehetőség a mérvadó, A megítélések szerint akkor dolgozunk jól, ha a kért meny- nyiségeket az ütemezések szerint szállítjuk. Még akkor is, ha a jelenleginél is lényegesen többet tudnánk gyűjteni. Pedig tudnánk. — Miért nem teszik? — A megmentett nyersanyag érték, a megmentéshez viszont pénz kell. Abból viszont any- nyink van, amivel a mának élünk. Tulajdonképpen rabló- gazdálkodást folytatunk saját lehetőségeinkkel. Anyagi és gépi eszközeinket kénytelenek vagyunk oda összpontosítani, ahonnét a legnagyobb haszon várható.- A lakóterületi hulladékok zöme továbbra is kárbavész. — Sajnos, így igaz. Különféle rendeleti szigorítások megbénították a gyűjtőengedélyes, az igazolvánnyal gyűjtő, a saját tárolóheliyel rendelkező területi gyűjtők tevékenységét, ugyanakkor megszűnt az úttörők gyűjtését serkentő, úgynevezett pedagógusjutalom is. Korábbi próbálkozásaink is elhaltak. Pécsett, a meszesi városrészben necc-konténerekkel igyekeztünk a lakókat rávenni, hogy a fémhulladékokat abba és ne a kukákba ömlesztve szórják. Feladtuk, mert a kísérleti gyűjtőkonténereket is szemetesedénynek nézték. Üjmecsekal- ján a PlK-kel és a Köztisztasági Vállalattal közösen csináltuk, hogy a lakók az újságokat összekötözve kitették az ajtójuk elé, a házmesterek összegyűjtötték, a köztisztaságiak elvitték a Gomba úti telepünkre. Egy darabig eredményesen ment minden, aztán adminisztratív és egyéb okok miatt ez is abbamaradt. Azt nem tehetjük meg, hogy nagy teherautókkal kószáljunk a településeken, hátha összejön valahol pár kiló vas vagy papír. Az anyagmozgatás nálunk különösen pénzigényes, már csak azért is, mert minden kiló anyagot két és félszer kell megmozgatnunk. Elavult a szállító és feldolgozó gépparkunk, a fémhulladék szállítása eszi a gépkocsikat, az előírtnál sokkal hamarabb mennek tönkre o rakodó- és szállítógépeink. A hulladékgyűjtés és feldolgozás’ iparág, amihez pénz kell. A befektetés viszont hamar megtérül, tiszta hasznot hozva a népgazdaságnak. A MÉH által begyűjtött vas és színesfém, üveg, papír, rongy szinte a semmiből hoz létre milliós értékeket. • * Murányi László Reggelre tiszták a gépek, a munkahely Éjszakai műszak Speciális takarítóbrigád a Baromfifeldolgozóban Este 10 óra. Műszakváltás a Baromfifeldolgozóban. Az elnéptelenedett munkacsarnokokban a leállt gépeken a kétszer 8 órás műszak minden piszka ráragadva elkedvetlenítő látványt nyújt. Ekkor veszi birtokba a terepet a speciális takarítóbrigád. A művezetővel együtt huszonkilencen vannak, legtöbbjük nő, de van köztük egy-két férfi is. Mindig éjszaka dolgoznak, este 10-től reggel 6-ig. Mikor mások lefekszenek, ők akkor indulnak. Bár a szervezet előbb-utóbb alkalmazkodik a munkarendhez, de addig egy-két hónap is eltelik bizony, le kell küzdeni az éjfél utón jelentkező álmosságot, hozzá kell szokni a nappali alváshoz, Mondják, az éjfél utáni két-három óra a legnehezebb. Elnehezülnek a pillák, ég a szem. Ilyenkor jólesik a védő italként odakészített tea és az otthonról hozott étel. Azt mondják, akinek rossz az étvágya, csak jöjjön ide, soha olyan jóízűt nem tudnak enni, mint itt az éjszakai pihenő időben. Minden műszak a művezető irodájában előzetes megbeszéléssel kezdődik. Ilyenkor osztják be, aznap ki, hol dolgozik, aszerint, hogy a nappalos műszakokban melyik vonalon dolgoztak aznap. Aztán a fehérköpenyes, gumicsizmás, gumikesztyűs „tisztasági rohambrigád” nekiindul speciális kefékkel, sú- rolókkal, s a nyolcvan fokos, 40— 50 atmoszféra nyomású vízsugárral munkához lát. Szabó Jenő művezetőtől kérdem, hogy amikor minden vállalatnak takarító személyzet gondjai vannak, hogyan tudták itt biztosítani a kellő létszámot, méghozzá állandó éjszakás műszakban, nehéz munkára. — Jól megfizetjük a dolgozókat. 14 forintos órabér, plusz a műszakpótlék. Válogatni is tudunk a jelentkezők közül. Ide csak azokat vehétjük fel, akik megbizhatóak és tiszták. Itt nem lehet elnagyolni a munkát, egy- egy gépnél a kis fogak, kerekek, lemezek megtisztítása rendkívül aprólékos, nagy-nagy türelmet igénylő munka. A mostani gárda képes erre a feladatra. Nem is tűrik meg maguk között azt, aki nem dolgozik rendesen. Az ő munkájukon áll vagy bukik a másnapi termelés, és nagyrészt az ő munkájuktól fügq az asztalunkra kerülő konyhakész baromfi tisztasága. A kivéreztetőben Laki József- né forró vízsugórral öblíti a csempeborítást, a víz visszafröccsen, gőzöl. November óta dolgozik itt, a Sörgyárból jött át. — Hogy bírja ezt a munkát? — Könnyen megszoktam. Az a módszerem, hogy reggel, mikor hazamegyek, nem fekszem le mindjárt, mosok, takarítok egy kicsit, utána jön az alvás délig, és este mielőtt bejövök, még egy órát lefekszem pihenni. Tv-t nézni hétvégeken, vagy szabadnapon szoktunk a férjemmel. Egyébként sem tudnánk szórakozásra több időt szakítani, egyéves kislányunk van. Lakiné férje is itt dolgozik. Ö a kopasztógépet tisztítja. Ez a legnehezebb munka. A forróvízzel áztatott toll büdös. A finom toliszálacskák a gép forgó kerekei közé a legkisebb helyekre is odatapadnak. Laki József mégis azt mondja, örül, hogy ő is eljött ide dolgozni. — Bár eleinte nehéz volt megszoknom az éjszakázást, egy hónap után már nem jelentett problémát. Szívesen csinálom ezt, mert jól megfizetik. A kettőnk fizetése 7600 forint. A takarítóbrigád szocialista brigád, vezetőjük Brumán Jó- zsefné. Nyolc éve van a cégnél, még a Rét utcai tojásüzemnél kezdte, augusztus óta dolgozik itt. Most az aprólék- hűtő berendezést tisztítja, ami nagy türelmet, gondos munkát kíván. — A férjem sokat segít a háztartásban és a gyerekek nevelésében. Mikor hazamegyek, az otthoniak akkor ébredeznek, együtt megreggelizünk, és mikor mindenki elment, ki dolgozni, ki iskolába, akkor fekszem le. Szerencsére a 7—8 órát így nyugodtan végig tudom aludni. Nagyon szeretem ezt a munkahelyet, igazi, családias légkör alakult ki közöttünk. Most nemrég a névnapomra például annyi ajándékot kaptama kollégáktól, hogy alig bírtam hazavinni. Nagyon jól esett. Az éjszaka végefelé, mikorra az asszonyok mindent csillogóra sikáltak, elindítják a fertőtlenítőgépet. Fertőtlenítik a falakat, és a gépek legkisebb alkatrészeit egyaránt. Ezután még egy utolsó tisztavizes öblítés következik, s jöhetnek a délelőttösök, tiszta munkahely, tiszta gépek várják őket. Sarok Zsuzsa nócsának elnökségi ülésén. Tavaly 11 százalékkal csökkentő három napon túl gyógyuló üzemi balesetek szórna: 6190-ről 5589-re. Az ezer foglalkoztatottra jutó üzemi balesetek száma a tavalyelőtti 42,1-ről 28,9-re csökkent. A balesetek súlyosságát tekintve viszont rosszabb a helyzet: az egy balesetre jutó táppénzes napok száma 23-ról 25,2-re emelkedett. Tavaly 29 halálos baleset történt a megye üzemeiben, ugyanannyi, mint 1977-ben. A halálos baleseteknek több mint fele, számszerint 16, a bányászatban következett be, tíz a Mecseki Szénbányáknál, öt a Mecseki Ércbánya Vállalatnál, egy pedig az Aknamélyítő Vállalatnál. Jelentősen, 14-ről 23-ra emelkedett a csonkulásos üzemi balesetek száma, s ezeknek 39 százaléka a mezőgazdaságban történt. Az üzemi balesetet okozó körülményekben és a balesetet közvetlenül kiváltó okokban a rakodás, szállítás, személyek elesése, elcsúszása, tárgyak esése dominál. A gépek, berendezések nem megfelelő állapotára enged következtetni, hogy a balesetek több mint 10 százaléka munkagéppel történt. Feltűnően sokszor okoztak balesetet a kéziszerszámok, többnyire a dolgozó figyelmetlensége miatt. A mezőgazdaságban a traktor borulásából eredő balesetek és halálos balesetek szórna a védőkeret alkalmazása óta jelentősen csökkent. Tavaly ilyen baleset egyáltalán nem fordult elő. A statisztika szerint az ösz- szes balesetek 25,6 százaléka nőkkel történt. Ez az arány hét százalékkal kedvezőbb, mint 1977-ben volt, de az országos 17—18 százalékos átlagnál sokkal rosszabb. Még mindig sajnálatosan magas a 14—18 éves korosztály ^11,8 százalékos részesedése a baleseti statisztikában. Az adatok azt mutatják, hogy az 1978 és azt megelőző évek munkavédelmi intézkedései összességükben eredményesnek bizonyultak, de a balesetek számának csökkenése nincs arányban a munkavédelem javítását szolgáló erőfeszítésekkel. Tovább fejlődött ugyan a munkavédelem társadalmasítása, hatékonyabb lett az állami, gazdasági vezetők és a szakszervezetek együttműködése, de kedvezőtlen jelenségek is tapasztalhatók. Sok helyen háttérbe szorul a munkavédelem, esetenként a munkavédelem rovására takarékoskodnak, a termelési és a munkavédelmi feladatokat külön választva kezelik. A tavalyi, a korábbi éveknél kedvezőbb baleseti helyzet nem lehet könnyelmű elégedettség forrása, a munkavédelemben nem lehet megtorpanás. D. I.
