Dunántúli Napló, 1979. március (36. évfolyam, 59-89. szám)
1979-03-29 / 87. szám
6 Dunántúlt napló 1979. március 29., csütörtök Kórushangversenyek Händel: Theodora Jubilál az áfész női kara Vosórnap délelőtt került sor a Zeneművészeti Főiskola pécsi hallgatóiból alakult zenekar és a pécsi Liszt Ferenc Kórus közös hangversenyére, Antal György irányításával. Mindenekelőtt ki kell emelnünk Antal György kezdeményezését, aki annyi emlékezetes Höndel-produkció után egy olyan művel ismertette meg a pécsi közönséget, amelyik most hangzott el első alkalommal hazai hangversenydobogón. A Theodora európai viszonylatban is ritka műsorra tűzésének egyik oka a darab dramaturgiailag vitatható felépítése. Az oratórium az első tételek tömegjelenetei után fokozatosan visszaesik. A harmadik rész végére erejét vesztett kontemplációvá szelídül a tragédia. A darab egyensúlya talán azáltal lenne elérhető, ha valamilyen eszközzel a második, harmadik részt kiemelnénk a fokozatos érdektelenné válásból. Ez a szerep várt egyebek közt a sajnálatosan nélkülözött orgonára, ami az első rész után a trombiták és kürtök kiválásával keletkezett űrt lett volna hivatva betölteni. Az oratórium szólistái közül Prevoz János nagyszerű technikai felkészültséggel, még a második rész túlhajszolt tenoráriáját is jól győzte. Benne olyan kivételes képességű szólistát ismertünk meg, akit nem lehet kizökkenteni, akit nem Sikerült olyan finom, rendkívül vékony üvegelektródákat készíteni a Magyar Tudományos Akadémia Tihanyi Biológiai Kutató Intézetében, amellyel a kagylók és csigák sejtjei után a jóval kisebb rovarsejtek működésének vizsgálatát is megérhet meglepetés, mindig bármilyen körülmények között feltalálja magát. Takács Tamara kellemes, lágy hangszínével és különösen érzékeny dallamformálásával szerzett emlékezetes perceket. Németh Zsuzsa karakteresztikus orgánuma, jellegzetes színe volt az előadásnak, kár, hogy fráziskezdései ritkán sikerülnek zökkenő nélkül. Nagy Gábort először hallottuk Pécsett oratóriumi énekesi szerepkörben, s ebben is legalább olyan megbízható volt, mint legutóbb a Don Giovanni Masseto-joként. Rajtuk kívül Balatenicz Márta és Németh Aliz voltak a darab énekes szólistái. A kórus, a lendületes nyitó tételek után, fáradtsággal is küzdve igyekezett helytállni. Ez kisebb intonációs bizonytalanságok árán sikerült. Mindkét rész zárókórusa emlékezetes maradt. • Este ugyanitt lépett pódiumra a Pécsi ÁFÉSZ Janus Pannonius női kara az együttes megalakulásának 15 éves jubileuma alkalmából. kezdhették. így lehetőség nyílt olyan rovarélettani alapkutatásokra, amelynek eredményei egyéb tudományos értékük mellett hasznos információt adhatnak a növényvédőszer-kutatáshoz is. A női kar hagyományaihoz híven most is csaknem kivétel nélkül kortárs szerzők műveiből állította össze műsorát. fva- sivka Mátyás, az együttes alapító karnagya évtizedek óta egyik leglelkesebb propagálója a századunkban kialakult, s napjainkban is alakuló új kórushangzásnak. Széles körű nemzetközi kapcsolatai révén igen alapos kitekintése van a legújabb kórusmuzsikára. Ezt a kitekintést reprezentálták a Finnországban élő Papp Ákos, az Ausztriában élő pécsi származású Takács Jenő és mások művei. A Janus Pannonius női kar kiemelkedően legértékesebb része az alt-szólam. Sajnálatos, hogy a mezzó hangminősége elmarad a kórus többi részétől. A kórus vitathatatlan erénye, hogy egy rendkívül fegyelmezett, valódi együttes, s ez még hosszú évekre elegendő energiát rejt magában. A hangversenyeken közreműködő vendégegyüttesek közül az első az ugyancsak Iva- sivka Mátyás által vezetett Mecseki Szénbányák Kodály Zoltán férfikara volt. Az utóbbi években örvendetesen megfiatalodott gárda elsősorban Liszt Ossa arrida című ritkán hallható művével hívta fel magára a figyelmet. A szombathelyi Jeunesses Kamarakórus Deáky István vezetésével három motettát adott elő Schütz Cantiones sacrae című sorozatából. Deáky helyenként igen eredeti, olykor meglepő barokk interpretációjáról lehet vitatkozni, egy azonban tagadhatatlan: elképzeléseit vaskövetkezetességgel megvalósítja, és ez előadásuknak végig egyenletesen magas színvonalat biztosít. A hangversenyen közreműködött Karai József, Szilágyi Tamás és Szalai István. Jobbágy Valér Különleges elektróda rovar sejtvizsgálatra Édes anyanyelvűnk Ki fogadná hálásan, ha megcsipkedik otromba, nehézkes mondataiért, nyelvi hibáiért? Most mégis ölömmel olvassuk Fábián Pál „Ezt követően" című írását, mivel az oly sokat magára várató, régi hiányt pótló nyelvművelő folyóiratunk első számában jelent meg, az „Édes anyanyelviünkben. A lap népszerű elődje, a „Magyarosan” harminc éve szűnt meg, s feltámasztását Kodály Zoltán is hiába sürgette. A pécsi nyelvművelő konferencia határozata után, amely a lap újraindítását javasolta, az olvasók húszéves „átfutási” idő után most vehették csak kézbe a lapot. Mit találhatunk a január— márciusi szárpban? A már említett glosszában az „után" névutó lassú, de biztos pusztításáról ad hírt a szerző. Miért kapja vajon a teasütemény — az ebben az összeállításban komikusán hangzó — Néró; a nadrág — Leonardo és a bútorszövet a neves tudós Kepler nevét? Az áruk magyar elnevezésének rendszeréről, rendszertelenségéről tájékoztat a „Nyelvünk világa" rovatban megjelent írás. A lap célul tűzte maga elé beszédkultúránk szolgálatát is. A rádió „Beszélni nehéz” című műsorával közösen tanítják a mondatok helyes ejtését, hang- súlyozását. Természetesen a nyelvművelő mozgalom eredményeiről, eseményeiről, ismeretterjesztő munkájáról is hírt adnak. Értékelik a rádió, tévé nyelvi műsorait, a sajtó ismeretterjesztő cikkeit. S „éber szemmel, éber füllel” figyelik az újságok, folyóiratok cikkeinek, reklámszövegeinek, hirdetéseinek sajnos nem ritka nyelvi baklövéseit. Rendkívül szerencsés, hogy a lap a nyelv szépségének bemutatását is vállalta, így találkozhatunk a magyar írók, költők alkotásainak nyelvi elemzésével. Elsőként Krúdy Gyula prózájának különös nyelvi világával, sajátos szimbólumrendszerével foglalkoznak. Az olvasók, a magyar nyelv ügyét figyelemmel kísérők, örömmel köszöntik az új folyóiratot. Mindehhez már csak azt fűzhetjük hozzá, reméljük az induló háromhavi megjelenés helyett nemsokára havonta kereshetjük az újságárusoknál a lapot. — soós — A tantervi reform újabb lépése Állampolgári ismeretek az iskolában Régóta foglalkoznak a szakemberek azzal a kérdéssel, hogyan készítsék fel a fiatalokat, pontosabban az általános iskolásokat állampolgári mivoltukra, arra az időszakra, amikor teljesjogú honpolgárként munkát vállalhatnak, ügyeiket intézhetik, képviselhetik saját jogaikat. Hiszen a tizennégy éves fiatal személyi igazolványt kap, a tizennyolc éves választó és választható, a két év közötti időszakban pedig a diák vagy dolgozó fiatal egyre többször kerül olyan szituációba, amikor közéleti emberként, állampolgárként kell fellépnie. Sokszor elhangzott már, hogy az iskolák kevéssé készítik fel minderre a fiatalokat. Ugyanakkor tény, hogy hazánkban kétszáz éves múltra tekinthet vissza az állampolgári ismeretek oktatása. Az ötvenes években, emlékezetes, a nyolcadik osztályosok számára oktattak alkotmánytant. Jelenleg a közgazdasági szakközépiskolások, illetve a felnőttoktatás adnak diákjaiknak, hallgatóiknak állampolgári ismereteket. Mire a jelenlegi elsősök ötödik osztályba lépnek, általános lesz ezeknek a tudnivalóknak az oktatása. Történelem és állampolgári ismeretek — így nevezik máris a tantervkészítők ezt a tantárgyat, abból az észszerű meggondolásból, hogy a mindenkori történelmi helyzet feltárása nélkül nem lehet beszélni az adott kor emberének állampolgári mivoltáról, ötödiktől kezdve tehát a történelem tantárgy folyamatosan kitekint az egyes korszakok emberének, az egyes osztályoknak társadalmi aktivitására, jogaira vagy éppen jogfosztottságára. Jelenkori történelmünkhöz közelítve differenciálódik a helyzet. Mindig is nagy feladatot jelentett, sok vitára adott alkalmat a jelen és a közelmúlt történelmi eseményeinek tanítása. A történelem és állampolgári ismeretek tantárgy nyolcadik osztályban tájékozódást ad a fiataloknak olyan témakörben, mint hazánk gazdasági élete, jelenlegi politikai helyzete, a szocialista közösségek rendszere, hazánk kulturális élete. Mindemellett pedig felkészíti a tanulókat bizonyos készségekre, közéleti aktivitásra, felszólalásra, kérvény, beadvány, stb. készítésére, ügyintézésre. Első alkalommal az 1974. évi központi bizottsági határozat sürgette az állampolgári ismeretek előtérbe helyezését az iskolák munkájában. A jelenlegi tantervi reform most ezt a feladatot is próbálja megoldani, hiszen társadalmunkban egyre nagyobb szerepe van az egyes emberek aktivitásának, közéleti tudatosságának. G. O. Ellátja Újmecsekalját Bővül a Ságvári Művelődési Ház Új, kétszintes épület magasodik a Ságvári Endre Művelődési Ház régi szárnya mellett. A Mecseki Ércbányászati Vállalat művelődési intézményére ráfért a bővítés. A nagyterem, a zeneszóba, a klubok és a presszó már nem tudta ellátni a látogatókat. Nemcsak a vállalat dolgozói vették igénybe, hanem a harmadik kerület lakói is. A bővítés 1976-ban kezdődött. Az új épület alsó szintje hagyományos módon, a felső része pedig könyűszerkezetes technológiával épült. Alul könyvtárat, fotólabort, politikai kabinetet, büfét és irodákat létesítenek. A könyvtárban nyolc-tízezer kötetet kívánnak elhelyezni és ezzel tizennégyre emelkedik a vállalat könyvtájainak száma. A politikai kabinetet a legkorszerűbb audio-vizuális eszközökkel szerelik föl, és ott tartják majd a párt-, a KISZ- és a szakszervezeti oktatásokat. A kétszázhetven személyes emeleti teremben színházi előadásokat, filmvetítéseket lehet rendezni. A vállalat irodalmi színpada a Pécsi Tanárképző Főiskola színpadával egyesült. Az új házban ők is berendezkedhetnek. A Baranya megyei Moziüzemi Vállalat vasárnap délelőttönként matinéelőadásokat hirdet és hetente két estén „felnőtt" filmvetítésekre kerül sor. Termet kap a fúvószenekar és a szakköröket összefogó alkotó kör is. Az előtér kiállításokra alkalmas. Az elképzelések szerint minden helyet kihasználnak, ülősarkokat hoznak létre és esetleg egy hírlapolvasó is sikeredik. Ezeken kívül néhány öltöző és egy iroda táplálható még az emeleten. Az épület termeit a MÉV építési csoportja készítette és a kivitelezést is a beruházási osztály, az építési csoport és a szolgáltató üzemük végzi. A munkálatok befejezéshez közelednek, nemsokára a bútorok is megérkeznek Gyuláról. A beruházás, melyhez a SZOT négymillió forint támogatást nyújtott, mintegy tizenötmillió forintba kerül. b. a. A kérdést — mérhető-e a műveltség? — egy szocialista címért küzdő brigád tagja tette fel o brigád értékelésekor. Hát igen, volt idő, amikor a kulturális vállalások teljesítését úgy „mérték” némely helyen, hogy megszámolták a naplóba ragasztott színházjegyeket, az ugyancsak mellékelt könyvtári olvasójegyeket (?), jobb esetben az azokon szereplő kikölcsönzött könyvek számát. Amelyik brigádnak több volt ezekből, az kulturáltabb volt — oldották meg némelykor a bonyolult kérdést. Hogy azután voltak-e tényleg színházban a jegytulajdonosok, hogy elolvasták-e a kikölcsönzött könyveket, s ha igen, mit láttak, a Mórica grófnőt vagy az Éjjeli menedékhelyet, mit olvastak, Agatha Cristie-t vagy Thomas Mann-t — ez már elhanyagolható részlet- kérdésnek számított. Szerencsére a szocialista brigádmozgalom szakított ezzel az értékelési móddal. Ma mór többre becsülik azt a vállalást, amely akár a nyolc osztály elvégzését tűzi ki célul, mint a kulturális rendezvények, könyvtárak „dokumentumokkal bizonyított” látogatásának számbe- liségét. És hasznosabbnak tekintik, ha differenciáltabb egy- egy brigád kulturális vállalása: ha egyénekre szabott. A kérdés azonban még mindig megmarad és jogosult: mérhető-e a műveltség? És ha igen, akkor milyen módon? Nyilvánvaló, hogy az, aki elvégezte a nyolc általánost, a gimnáziumot vagy szakmunkás lett, a bizonyítványával az abban lévő jegyekkel közvetlen mértéket is kapott ott szerzett műveltségéről: matematikából jó, magyarból jeles, történelemből közepes — a tanuló brigádtagok válla» lása ily módon mérhető, értékelhető. De mérhető-e annak műveltsége, aki nem tanul szervezett formában? Mert nyilvánvalóan gazdagodik annak tudása, műveltsége, aki szabad idejében olvas, zenét hallgat, fényképeket vagy amatőrfilmet készít, aki szobrokat farag fába, növényeket gyűjt, megismeri az országot... Bizonyos vagyok benne, majd mindenkinek volt olyan tanára az iskolában, aki egyeseket sűrűbben feleltetett, némelyiket alig. Nekem volt ilyen tanárom. ’V. Z. például csak formálisan felelt matematikából, hogy meglegyen a naplóban a minimálisan szükséges jegy. Mert tudtuk mi is, diáktársak, hogy V. Z. többet tud matematikából, mint ami a tananyag. V. Z.-t ugyanis érdekelte a matematika, szerette. Tudta ezt a tanár is, hiszen ő is segítette a számunkra túlontúl elvont régiókba, ezért volt formális, gyakorlatilag szükségtelen a felelte- tés. Miért említem ezt? Mert jól kitapintható a szocialista brigádmozgalom azon törekvése, hogy ne számonkérje, és mérni próbálja a brigádtagok szellemi gazdagodását, hanem felkeltse az érdeklődést az önképzés, a művelődés iránt. Hogy minél többen legyenek V. Z.-k, legyen szó matematikáról, szakmai műveltségről, életmódról, közösséghez való kapcsolatról vagy irodalomról, zenéről. örvendetes, hogy a mérhetőség elébe mind inkább, s mind több helyen a művelődés iránti igény felkeltése lép, s az, hogy az ébredő igény megfelelő irányítást, tájékoztatást és lehetőséget kapjon. Mert az igaz, mindenkinek magának kell műveltségére szert tennie, más helyett senki sem tanulhat meg valamit, nem értékelheti a zene szépségeit, nem fedezheti fel a világ gazdagságát, de ebben nagyon sokat tehetnek a brigádmozgalom szervezői és irányítói. Az önképzés szükségessége leghamarabb a szakmai képzés terén talált megértésre. Természetes is, hogy itt születtek az első jelentős, tömeges méretű eredmények: az a munkás, aki elhanyagolja szaktudásának mélyítését, előbb utóbb zsebén is megérzi ezt. Egyre gyarapszik azon brigádok száma, amelyeknek értékelése — hasonlóan V. Z. matematikafeleléséhez — jó értelemben lesz formális: értékelt és értékelő egyaránt tudja, hogy abban a brigádban természetes a művelődés, a tanulás, az önképzés. Mert bármely eredmény, amely csak a minősítésért született, halálra ítélt a minősítés megtörténtével. Hiába végzi most el a nyolc általánost, szerzi meg a szakmunkásbizonyítványt bárki is, ha annak birtokában „teljesítve” vállalását nyugodtan ül babérjain. Az a műveltség, amit nem táplálnak, elsorvad, az a tudás, amely nem gyarapodik, elfelejtődik. S az is igaz, akit egyszer elkapott ennek szépsége, megejtett gazdagsága, nem mond le róla soha. Ami valamikor a jó papokra volt igaz, minden dolgozóra igaz ma: a jó munkás, a jó mérnök, a jó tanár, a jó paraszt, a jó művész, a jó politikus holtig tanul — és értelmetlenné válik a kérdés: mérhető-e a műveltség, Bodó László Mérhető-« a műveltség?
