Dunántúli Napló, 1979. március (36. évfolyam, 59-89. szám)

1979-03-27 / 85. szám

Dunántúli napló 1979. március 27., kedd Megye/ tanács, Közgazdasági Társaság Pályázati felhívás A Baranya megyei Tanács végrehajtó bizottsága és a Magyar Közgazdasági Társa­ság megyei szervezete pályáza­tot hirdet. A pályázat téma­köre: javaslatokat kérnek a me­gye 1981—1985. évek közötti fejlesztésére. A témakörön be­lül a pályázó szabadon választ­hat témát. A téma lehet egy- egy ágazat egészét vagy csak egyes részkérdéseket feldol­gozó, a megye egészének, vagy egyes részeinek (például egy település) komplex, esetleg részkérdéseinek feldolgozása. A pályázók egyaránt kidolgozhat­nak vállalati, szövetkezeti vagy tanácsi tapasztalatokon ala­puló javaslatokat. A pályaművekkel szembeni követelmények a következők: Célszerű lenne, ha a pályá­zók a feldolgozott témakörrel összefüggő helyzetleírás és a javaslatok megfogalmazása mellett foglalkoznának azzal is, hogy szerintük kinek és mit kellene tennie javaslataik rea­lizálása érdekében. A pályaműveknek Baranya megyei vonatkozásúaknak kell lenniük. Ha a pályázó meg van győ­ződve javaslatának helyességé­ről, csupán alkalmazhatóságá­nak látja valamilyen (például jogszabályi) akadályát, arra is térjen ki. A pályaművek terjedelme 10 —50 gépelt oldal legyen, mel­lékletek nélkül. A pályázat feltételei az aláb­biak: A pályázat jeligés. A pályá­zó adatai (név, munkahely, lak­cím) zárt borítékban csatolan­dók. A pályázatokat 1979. októ­ber 15-ig kell eljuttatni 3 pél­dányban a Magyar Közgaz­dasági Társaság Baranya me­gyei Szervezete címére —7601 Pécs. Pf. 346. A bíráló bizottságot a pá­lyázatot kiíró szervek a beér­kező pályaművek témájától és a javaslatok jellegétől függően hozzák létre. A pályázat díjai: I. dij 1 db 7000 Ft II. díj 3 db 5000 Ft III. dij 6 db 3000 Ft A fenti dijak kiadására leg­alább 20 pályázat beérkezése esetén kerül sor. Ha nem ér­kezik kellő számú pályázat, ak­kor a díjazásra rendelkezésre álló pénzek felosztását a kiíró szervek megváltoztathatják. Ha nem érkezik be annyi színvo­nalas pályamű, hogy a 10 di­jat kiadják, akkor ezek szá­mának csökkentése mellett a rendelkezésre álló összeg ere­jéig különdij is adható. A pályaművekkel a pályázók 1979. december 1-től szabadon rendelkezhetnek, publikálhat­ják vagy más pályázatra is be­nyújthatják. Az ár és a szabályzók mondják meg, mi a gazdaságtalan Előadás a Széchenyi klubban A gazdaságtalan termeléssel fel kell hagynunk — az újságol­vasónak is refrénszerűen vissza­térő gazdaságpolitikai szenten­cia. Nagyjából tudjuk is — fel­mérések sora bizonyítja, de jó­formán meg lehet ítélni enélkül is —, mi az, ami gazdaságtalan, ami helyett mást kellene gyár­tanunk, s hazai gyártás helyett külföldről beszereznünk. Egy felmérés szerint világpiaci mér­tékkel csaknem 100 — főként könnyűipari és gépipari — vál­lalatunk gazdaságtalanul ter­mel. Tudjuk, s mégis nagyon nehéz lépni. Tolvonással nem tudunk megszüntetni tevékeny­ségeket, vállalatokat, avagy — ma már erről is szó van — ága­zatokat. Mindez bevezetőül szolgálhat dr. Csáki Gyula, a Pénzügymi­nisztérium főosztályvezető-he­lyettese előadásához, melyet a Magyar Közgazdasági Társaság megyei szervezete rendezvénye­ként a baranyai műszaki és köz- gazdasági tudományos hetek alkalmából tegnap délután a pécsi Technika Háza Széchenyi klubjában tartott. A gazdaság­talan termeléssel összefüggő pénzügyi politikáról volt szó. Ha tudjuk mi az, amit gaz­daságtalanul termelünk, kézen­fekvő kérdés, miért nem változ­tatunk rajta, miért nem hagyjuk abba? A múltat, ha tetszik, sa­ját árnyékunkat — nem tudjuk átlépni. Azaz egyszerre nem. El­jutottunk jelen helyzetünkhöz, adott termelési szerkezetünk, adottak kapacitásaink, a mun­kaerő, erre a termelésre rendez­kedtünk be, ez adja kivitelün­ket. Ebből a helyzetből — tegyük hozzá, nagy fájdalmak és meg­rázkódtatások nélkül — nehéz kimozdulni, gazdasági és politi­kai szempontból egyaránt. Mi az, ami változást hoz? Előadása második részében ezt körvonalazta dr. Csáki Gyula. A változásokat, a gazdaságta­lan termelés visszaszorítását az 1980-ban esedékes árreformtól és a közgazdasági szabályzók változtatásától várhatjuk, ezek a mostaninál egyértelműbben fogják a vállalatoknak jelezni, mi a gazdaságtalan és ráfizeté­ses tevékenység. A változásokat természetesen nem lehet va­rázsütésre kikényszeríteni, bizo­nyos átmenet szükséges a jó­irányú folyamatok kibontakozta­tásához, ámbár ez az idő nem türelmi idő. A gazdaságtalan termeléssel immár nem élhetünk együtt, oda más vállalatok jö­vedelmét nem szabad adni, fej­lesztésre egy fillért sem hagyni. Az előadó gazdasági helyze­tünkkel és a fejlesztésekkel kap­csolatban paraszti példát ho­zott: ínséges időben, amikor a föld és a szűkös vetőmag adott volt, a paraszt nem szórta szét a magot, hanem csak a legjobb földbe vetette, ahonnan a leg­több termésre számíthatott. Miklósvári Zoltán Művészetszervezés Baranyában és a Vajdaságban Kölcsönös bemutatkozások Szabadkán jártak az elmúlt héten a Baranya megyei Ta­nács képviselői Brandstötter György művelődésügyi osztály­vezető-helyettes, G. Molnár Ju­dit főelőadó, valamint Rétfalvi Sándor, a Magyar Képzőművé­szek Szövetsége Dél-dunántúli Szervezetének művészeti titká­ra és Újvári Jenő, a Pécsi Gra­fikai Műhely vezetője. Látoga­tásuknak az volt a célja, hogy előkészítsék a szabadkai kép­zőművész-szervezet, a Likovni Susret, azaz Képzőművészeti Találkozó vezetőivel a Magyar­ország és Jugoszlávia között megkötendő államközi egyez­ményt, és összeállítsák az 1980- 81-82-es évekre a következő szerződés alapját képező mun katervet. A baranyaiak látogatását megelőző napokban Szilágyi Gábor festőművész, a Képző- művészeti Találkozó vezetője Pécsett járt, és a következőket mondta el a szervezet tevékeny, ségéről: — Sok-sok egyéni és csopor­tos kiállítás, művészcsere jelzi, hogy a szabadkai és a dél-du­nántúli művészeti szövetség kö­zött igen tartalmas kapcsolat áll fenn évek óta. A 81 jugo­szláviai művésztelep központja egyébként Szabadkán van, így a szabadkai Képzőművészeti Ta­lálkozó legfontosabb feladata, hogy ezek számára szervezzen rendezvényeket. Gyűjtjük a 81 művésztelep dokumentu­mait, melyek alapján mono-, gráfiaszerűen mutatjuk be te­vékenységüket. Háromévenként festészeti, szobrászati, kerámia és grafikai triennálét rendezünk a jugoszláviai köztársaságok­ban. Ezek során 8—8 művész­telep tevékenységét mutatjuk be. Az ilyen kiállításokra kül­földi művészek alkotásait is el­kérjük, így került sor többek között a Siklósi Alkotótelepek, a Pécsi Grafikai Műhely, a mis­kolci biennálé vagy a békés­csabai alkalmazott grafikai biennálé anyagának bemutatá­sára. Évente 6—6 művész tesz cserelátogatást Dél-Magyaror- szág és a Vajdaság között, kö­zülük ketten jönnek Dél-Dunán. túlról. Másfél millió négyzetméteren Tavaszi nagytakarítás Pécsett Másfél millió négyzetméter. Ekkora területet kell a Pécsi Köztisztasági és Útkarbantartó Vállalatnak a megyeszékhelyen a tavaszi nagytakarítás kereté­ben tisztába rakni. A nagyszabású munka már­cius 8-án kezdődött és még javában tart. Ezen a héten már harmadszor mennek végig Pé­csett a seprőgépek, az öntö­zőautók, hogy megtisztítsák az utcákat a télen lerakódott és a járművektől az úttest szélére sodort sártól, homoktól, sóma­radéktól. Négy darab IFA- és öt Verro City gyártmányú sep­rőgép járja az utcákat, nyo­mukban az öntöző-mosó gép­járművek haladnak, amelyek egy-egy műszak alatt 124 ezer )iter vizet felhasználva tüntetik el a tél nyomait, s teszik tisz­tává a várost. szüntetésére alkalmazott sózott homok maradványai is lépten- nyomon megtalálhatók, (tavaly nem sóval vagy homokkal, ha­nem magnéziumkloriddal ol­vasztották a jeget, s a havat, az viszont hamar eltűnt). Akárcsak minden esztendő­ben, most is a Mecsekről indul­va kezdődött a tavaszi nagy- takarítás, ami már eddig jóval több gondot okozott, mint a korábbi években. A Ivov-kertvá- rosi, a Szőlőskert Étterem kö­rüli és a 6/A úti építkezésekről kikerülő földet ugyanis a becő- bányai törmeléktelepre való szállítás közben a teherautók szerte a városban elpotyogtat- ták, ezt is el kell tüntetni. Amel­lett az utak síkosságának meg­A Dömör-kaputól a siklósi vá­rosrészig, az ürögi úttól Pécs- Vasasig szépül a város a tavaszi nagytakarítás ideje alatt. Az ut­cák takarítása után a kátyúk eltüntetésén szorgoskodnak a vállalat dolgozói, és ezzel egy- időben felújítják az útburkola­ti jeleket is. Erre 4600 kiló fes­ték fogy el. A Köztisztasági és Útkarbantartó Vállalat mellett a KPM Pécsi Közúti Igazgató­ság is besegít ebbe a munká­ba, dolgozói a hét végére be­fejezik a megye összes gyalog- átkelőhelye zebracsikjainak új­rafestését, aztán a pécsi felül­járó korlátáit sikálják át és má­zolják le. majd az útburkolati jeleket újítják fel. A tavaszi nagytakarítást Pé­csett a Köztisztasági és Útkar­bantartó Vállalat e hónap vé­gére fejezi be, aztán kezdőd­het az újabb vállalkozás, a város 1300 szeméttároló konté­nerének mosása, amelyet ösz- szesen hatszor végeznek majd az idén. H. L. Politikai plakát­kiállítás a FEK-ben Részlet a plakátkiállításról Rodin Gondolkodójának kis­sé vaskosabb „testvére" uralja a képet, felette emlékeztetőül két dátum: 1919—1979. Fotó­montázs a Tanácsköztársaság kikiáltását ünneplő tömegről, súlyos bilincs, amelynek egy láncszeme elszakadt. A résben diadalmas lángvörös számok: 133. Néhány lépésnyire tőle fényképmontázs gyermeksze­mekről, gyermektekintetekről, csak szemek: mosolygósak, szo­morúak, ijedtek, csodálkozóak, elrévedezők. Utcarészlet, ahol a fényképről eltűntek a gyerme­kek, csak élénkpiros sziluettjük figyelmeztet reájuk. Igazi gyer­mekrajzok a jellemző motívu­mokkal : játszó gyerekek, álla­tok, fák, virágok, nevető nap, harsány kék, piros és sárga szín. Tegnap délután a Fegyveres Erők Klubjában Szőke Attiláné, a KISZ Baranya megyei Bizott­ságának titkára nyitotta meg a politikai plakátkiállítást, amely­nek a témája a Tanácsköztár­saság emlékezete és a nemzet­közi gyermekév. A kiállítás a Pécsi Doktor Sándor Művelődé­si Központ Lantos Ferenc által vezetett amatőr képzőművészeti műhelye tagjainak pályamun­káiból állt össze a KISZ Bara­nya megyei Bizottságának meg­bízásából. A megnyitón került sor a pályázat eredményhirdetésére is. A zsűri mind a tanácsköztár­sasági megemlékezés, mind a nemzetközi gyermekév kategó­riában Kiss Istvánt jutalmazta első díjjal. A nemzetközi gyer­mekév témakörében második helyezést nyert Konkoly Thege Klára, a Tanácsköztársaság té­májában pedig Zalavári József és Terbe János ért el második, illetve harmadik díjat. A kiállítás április 5-ig tekint­hető meg a FEK-ben. D. I. Radio melleit A riportban azt mondta egy fiatalember — aki éppen tizen­kilenc esztendős — s akinek éppen van egy Opel kocsija, hogy egy trabantos haver akár a fű alatt lopakodhat őmel- lette, ha arról van szó, hogy a „bundák" (azaz lányok) melyik kocsit válaszják, s ő ezt a helyzeti előnyt ki is használ­ja, a bunda szinte beleájul a kocsiba, kihajt vele a hegyek­be, „ .. . megkarmolom” (ezt értsük, ahogy akarjuk .. .), az­tán vissza a városba és kész. — És ezenkívül még mi ér­dekel? — Ezenkívül a disco és sem­mi más. Miért? Kellene, hogy valami érdekeljen ezenkívül? Aztán még elcsevegett az Opel-tulajdonos ifjonc, mond­ván, hogy neki a kocsit „ösz- szedobta" a család, mert sivár napjait el sem képzelné már kocsi nélkül, a mezítlábasok ko­ra már rég lejárt. A hüledezések kora viszont még nem járt le — ezt tapasz­talatból tudom —, mert én bi­zony e riport hallatán csak hü- ledeztem: hát hogy tudtak en­nek „összedobni" egy Opelt, aki tizenkilenc éves fönnállása alatt aligha kereste meg a szá­raz kenyérre valót, hiszen — amint kiderült — érettségi után összesen egy évet dolgozott, s az egy év alatt is már a ne­gyedik munkahelyen rondít be­le a munkamorálba. De van autója, Opelje, amely sült­galambként röpült bele a szá­jába, amelyet nem mulasztott el kitátani. Olyan igen nagyon persze nem lepődtem meg, hi­szen — néhány éve — egyik érettségiző osztály harminc- valahány diákja közül kilencen kaptak autót ajándékként a szülőktől, illetve nagyszülőktől, amiért voltak szívesek elvégez­ni a középiskolát. Ezek a gye­rekek „kiléptek az életbe”, de a szülői gondoskodás megóvta őket attól a veszélytől, hogy esetleg elvegyülnek a szimpla „gyalogosok” közé. Hogy aztán ezek a gyerekek majd milyen szemüvegen át néznek körül a világban — amely befogadásra várja °Let — azt nem nehéz elképzelni... Igaz persze, hogy az „autó” némely felnőttet is megbolon- dít: panaszolja egy autótulaj­donos, hogy a házak közötti parkolóba ugyan munka utáni érkezési sorrendbe állnak be a lakóház többi autósai —, egy valaki kivételével, aki szinte kisajátítja magának a kis „par­cellát" és ha „idegen" kocsit ott talál, akkor kiszereli a sze­leptűket és eldobja. Első fi­gyelmeztetésképpen ... A má­sodik retorzióra még nem ke­rült sor, de rossz rágondolni. Ez az ő „bérelt” helye. Nem­csak pesti szokás ez. Hasonló módszerrel — nem is olyan ré­gen — Pécsett, az Athinay ut­cában állt bosszút egy autós. Eldobálta a szeleptűket és ki­látásba helyezte, hogy esetlég még a gumikat is fölszabdalja. így hát csak egy kicsit irigy­lem a gépkocsi-tulajdonosokat. Azokat pedig — akik Pesten, a Röppentyű utcai használtautó­telepen várakoznak bebo­csátásra — már egyenesen saj­nálom. A telep alkalmazottai precíz tömörséggel elmondot­ták, hogy az új rendeletnek megfelelően hogyan zajlik le itt a használt autók vásárlása. Éspediglen: „Reggel nyolckor nyitjuk a kaput, negyed kilen­cig mindenkinek jogában áll kiválasztani a kocsit, utána sorsolunk, a cédulák be a ka­lapba, húzás, aki nyer, az nyer, délután kettőig van pénz­tár, lefizeti a kocsi teljes órát és kész ..." Egy főember még azt is hozzá nyilatkozta, hogy ezt ő nagyon korrekt, igazsá­gos módszernek tartja. Hogy a kedves vevő — aki a jóég tudja hány évig gyűjti, kuporgatja pénzét, veri magát adósságba, húzogatja nadrág­szíját és álmodik a „kocsiról”, az álmok netovábbjáról — s végül kitárják előtte a karám- ajtót és tülekedhet, rohamoz­hat mindössze negyed óráig, és megalázva, csapzottan vá­rakozhat, hogy talán kiemelik a nevét a kalapból és azt a negyven-hatvan-hetvenezer fo­rintját még oda is adhatja —, szóval, hogy ezt a kedves vevő is „korrekt és igazságos eljá­rásnak” tartja-e, azt nem tu­dom. Én nem tartom annak! Rab Ferenc Új taneszközök az új tantervben Dienes- készlet, képkártya­sorozatok, applikációs ele­mek ... E felsorolásra sokan felkapjuk fejünket és elgondol­kozunk rajta, hol is használ­hatják ezeket az eszközöket. Az általános iskolákban beveze­tendő új tanterv újfajta tan­eszközöket is igényel. Már nem elegendő a gyurma és a szá­molókorong. Az Oktatási Minisztérium évenként ajánlójegyzéket állít össze és o tanácsok művelő­désügyi osztályai ezek alapján rendelik meg a nélkülözhetet­len szemlél tető két. Az új tan­tervhez igazodva, idén a IV. számú ajánlójegyzéket bocsá­tották ki. Ebben huszonöt­féle alapvető taneszközt sora­koztatnak föl. Ezek közül valók a mór említettek, vagy a kü­lönböző tanulói kísérletekhez szükséges felszerelések, hang­szalagok, építődobozok, han­gosított diasorozatok. A Pécsi városi Tanács mű­velődésügyi osztálya másfél millió forint értékben igényelt az eszközökből. A TANÉRT Vál­lalat ígérete szerint az őszi tanévkezdésre hiánytalanul megérkezik a szállítmány. Né­hány kísérleti eszközt már hasz­nálnak, de zömmel a követke­ző tanévben lesz rájuk szük­ség. Elsődlegesen az alsó­tagozatosok matematika, kör­nyezet, ének-zene oktatásához, valamint o felsősök kémia, fi­zika és rajz tanításához ren­deltek eszközöket. A taneszközök beszerzésére öt évvel ezelőtt hirdettek egy kormányprogramot, miszerint országosan központi hitellel támogatják ezeket a vásárlá­sokat. Pécs ebben az évben 700 000 forint hitelt vett át. Eh­hez a városi tanács előző évi pénzmaradványából 700 000 forintot és a városi tartalékból százezret fordítottak erre a cél­ra. A teljes felszereltséghez még körülbelül félmillió forint szükséges. Ezen az összegen a város 37 általános iskolája „osztozik" és így az iskolák csak tíz—tizenötezer forintot fi­zetnek taneszközért. b. a.

Next

/
Oldalképek
Tartalom