Dunántúli Napló, 1979. március (36. évfolyam, 59-89. szám)

1979-03-01 / 59. szám

1979 március 1., csütörtök Dunántúli napló 3 GÖDRE, 1919—1979. 1919-ben Egy baranyai község fejlődése és gondjai A termelőszövetkezet meghatározó a falu életében A gödrei tsz gabonaszáritója és 'tárolója Március 27-én lesz hatvan éve annak, hogy a gödrei Je­szenszky uradalmat birtokba vette a környékbeli parasztság. A ma már történelmi távolba tűnő eseményekben Weisz Já­nos termelőszövetkezeti elnök segít eligazodni. Az elnök, aki helyi születésű és húszadik éve a közös gazdaság vezetője, lel­kes dokumentumgyűjtő, s talán az az idő sincs messze, hogy papírra vesse Gödre történetét, de hallgassuk őt. — Az ezerhétszázas években Gödre jelentős településnek számított Baranya határán. A működő posta, a később ka­pott vósárjog és az, hogy a községben esperesi kerület is működött, mezővárosi rangot jelentett Gödrének. A dimbes- dombos terület nem kedvezett a mezőgazdasági művelésnek, de a bortermelés, a fakiterme­lés és az állattartás igen je­lentős volt abban az időben. A gödrei gyapjúnak híre volt. Abban az időben Gödre és kör­nyéke uradalmi birtok: a Kol­ler, a Siskovics meg a Jeszen­szky csalód gazdálkodott ezen a területen. — Milyen körülmények között jött létre tizenkilenc tavaszán az első baranyai termelőszö­vetkezet? Egy jegyzőkönyvi másolatot tesz elém, amelyen a követke­ző áll: ,,Felvétetett Gödrén, 1919. március 27-én a termelőszövetkezet közgyűlé­séről. Minthogy a földbirtok reformnak parcellázás útján való keresztülvite­le sem a földet nem juttatja elég gyorsan az igényjogosultak birtoká­ba, sem a termelés folytonosságát nem biztosítja, mondja ki a közgyű­lés, hogy a helybeli igényjogosultak földigényüket szövetkezeti gazdálko­dás formájában óhajtják érvényesí­teni, s követeli, hogy a gödrei ura­dalom (1200 katasztrális hold) — tu­lajdonosa, özv. Jeszenszky Imréné - teljes felszerelésével haladéktalanul az igényjogosultak, illetve az ezek­ből alakulandó szövetkezetnek bir­tokba adassék. Ennek megtörténtéig és a birtokba­vételig a közgyűlés megbízottjai út­ján azonnal foganatosítja, s a bir­tokon való rendelkezést jelen pilla­nattól átveszi. A birtokról élő vagy holt vagyon nem vihető el, ezen ténykedés esetleg karhatalommal akadályozandó meg. A közgyűlés a birtok ideiglenes kezelésére a következő elvtársakat delegálja: Weisz Dezső, Kőmives István, Révész József, s egyben uta­sítja őket, hogy a közgyűlésnek az azonnali birtokba vételére vonatko­zó határozatát haladéktalanul hajt­sa végre.'* — A záradék alatt huszon­nyolc aláírás van. Mi történt ezt követően? — A Tanácsköztársaság meg­döntéséig működött a termelő- szövetkezet. Úgy tudom, még közösen learattak, a gabonát szét is osztották, de az őszi ve­tés mór az uradalmi birtokon történt ismét. Weisz Dezsőt és a többieket a kaposvári direk­tórium tagjaival együtt „össze­szedték." — Rokonságban van ön Weisz Dezsővel? — Annyit sikerült kinyomoz­nom, hogy nagyon távoli roko­nom volt. Az egykori uradalmi kastély mellett védett gesztenyesor, beljebb a termelőszövetkezet központi majorja: a takarmány- készítő üzem, a szárító, mellet­te a szerelőműhelyek. A sza­badban kombájnok, nagytelje­sítményű erőgépek. Rábák, Ki- rovecek. Eszembe jutnak We­ber János bácsinak a zárszám­adó közgyűlésen mondott sza­vai : — „Dehogy gondoltuk mi, hogy húsz év után eddig ju­tunk. Csak azt éreztük, ezt az utat kell járnunk.” Kaszanits Simon tanácselnök kilenc esztendeje került Gödré­re. — Gödrének ma 1380 lakosa van. Az utóbbi években csök­kent a lélekszám. Ez annak tu­lajdonítható, hogy Kaposvár, Dombóvár, illetve Sásd váro­siasabb körülményeket biztosít. Hátrányosan érinti a falun la­kókat ugyanis, hogy jóval ke­vesebb támogatásban részesül­nek, ha építkezni akarnak, mint a városban lakók. Mindig akad megüresedett porta, tavaly há­rom házat adott el a tanács, legutóbb pedig kettőt. A tsz tagjait és a cigónylokossógot részesítjük előnyben. Az a ter­vünk, hogy 1980-ig felszámol­juk a kecsketáli cigánytelepet, ahol ma mindössze öt család él. Egyébként kevés új ház épül a községben: az elmúlt évek­ben mindössze tíz. De, ha las­sú ütemben is, folyik az önerős építkezés. Idén várhatóan hat ház kerül tető alá és legalább ennyien vettek telket is. Persze, a községnek jó né­hány olyan gondja is van, ame­lyek külön-külön is figyelmet érdemelnek. Például fertőzöttek az ásott kutak: igaz, a megyei tanács kiszorított némi össze­get arra, hogy az áfész törpe vízmüvére két kifolyót szerelje­nek, de ez csak enyhítés. Az is igaz, hogy az utóbbi időben vagy három kilométer út épült - a termelőszövetkezet segítsé­gével —, de továbbra is gond az utcák szilárd burkolattal történő ellátása. A tanács költségvetéséből idén — a tavalyi maradványt is beszámítva — 350 ezer forint jut fejlesztésre. Ebből jut a fő­téri parkoló kialakítására, kö­vesét építésére, az öregek ott­honának felújítására, a védő­női lakás kialakítására, vízel­vezető árkok tisztítására, épí­tésére, az óvoda világításának korszerűsítésére, a tavaly meg­kezdett iskolabővítés befejezé­sére, amely többek között poli­technikai helyiséggel gazdago­dik. Gödre fejlődéséért a tanácsi költségvetés biztosította forin­tokon kívül a termelőszövetke­zet teszi a legtöbbet. Megha­tározó szerepet tölt be a köz­ség életében. Eredmények Tavaly november hetedikére adtuk át az ABC-áruházat — kapcsolódik a beszélgetésbe Weisz János. — Amit a mi épí­tőbrigádunk készített el. Mi ké­szítettük el a járdát, a köves- utat, a mi építőbrigádunk dol­gozott az iskola bővítésénél, az orvosi lakás építésénél. A ter­melőszövetkezet tisztítja az ár­kokat, télen az utakat, rend­ben tartjuk a sportpályát. Szo­cialista brigádjaink két iskolát és óvodát patronálnak. • Kirán­dulni visszük a kicsinyeket a tsz autóbuszán, felszántjuk és megtrágyázzuk az iskolai vete­ményeskerteket. Évente átlago­san két-háromszázezer forintot áldozunk a gazdaság területén lévő települések — Gödreszent- márton, Vidákpuszta stb. segí­tésére. Ez az, ami anyagiakban kifejezhető. Ez a teher végső­soron a község lakóinak húsz százalékát érinti, mert csupán ennyien dolgoznak nálunk. A többség eljár Kaposvárra, Dombóvárra, Sásdra, Komlóra dolgozni. A városokban lévő ipari üzemek viszont nem se­gítenek bennünket: a dolgozók ott végzik a társadalmi munkát, onnan kapják a különböző ked­vezményeket.- Tehát úgy érzi, hogy a ter­melőszövetkezet erején lelül vállal a gondokból? — Az, hogy ezt vállaljuk ter­mészetes. Ha meg akarjuk tar­tani a fiatalokat, még többet kellene adni. De mi erre egye­dül képtelenek vagyunk. Csak úgy tudnánk lépést tartani a városi fejlődéssel, ha a kulturális lehetőségeket tekintve is töb­bet kaphatnának o község la­kói. És még egy dolgot hadd említsek! Építőbrigádunk már korábban is segítette az új ott­hont teremtőkel. Ettől az évtől kezdve a termelőszövetkezet la­kásépítési alapot képez, amit évről évre növelünk. Ez a lete­lepedő fiataloknak hitelforrást jelent. Salamon Gyula Új versenyértékelési rend a Sásdi Talajvédelmi és Vízgazdálkodási Társulatnál Csak minőségi munkát vállalnak Két éve változtattak a szo­cialista munkaverseny értékelé­sében a Sásdi Talajvédelmi és Vízgazdálkodási Társulatnál. Ezt megelőzően a brigádver­senyben százalékban mérték a teljesítményt, s így határoz­ták meg a brigádok közötti sorrendet. Ennek a módszernek az volt a hátránya, hogy nem ösztönzött minőségi munkára, Négy megye res lére dolgozik A Pécsi Állami Gazdaság gyulapusztai telepén ellenőrzik a fejőgépek állapotát a szervizállomás dolgozói Állattartási gépszerviz A Pécsi Állami Gaz­daság fejleszteni, bővíteni fogja ál­lattartási gépjavító tevé­kenységét Ezt a szolgálta­tást közel másfél évtized­del ezelőtt indították be Szilágypusztán, amikor a nagyüzemi tehenészetekben általánossá vált a gépi fe- jés. A részleg akkor még a Zengőaljai Állami Gazda­sághoz tartozott s a szol­gáltatás eleinte csak az ál­lami gazdaságok fejőgé­peinek szervizére korlátozó­dott. Később kiterjesztették a javítást a termelőszövet­kezetek gépeire is. Ma már négy megyében látják el ezt a szolgáltatást. Szilágypusztán ■ 80 tehenészeti telepet lát el ■ Hibaelhárítás 24 órán belül ■ Országos feladatokat is vállalnak A gépjavító üzem vezetője Decsi Árpád elektromérnök. Az üzem szerelői, akik részére az industria évenként egy he­tes bentlakásos továbbképzést tart. három szervizkocsival jár­ják Baranya, Tolna, Somogy és Bács-Kiskun megye gazdasá­gait, ahol a külső munkálato­kat végzik. A gépegységeket a szilágypusztai üzemben, csere­darabos módszerrel újítják fel, vagy egyedileg javítják. Várat­lan meghibásodás esetén, tele­fon bejelentésre általában még aznap kimegy a helyszínre a .cseredarabokkal — különböző vákuumszivattyúkkal, pulzáto- rokkal és hűtőkompresszorokkal — felszerelt hibaelhárító gépko­csi. Az alkatrészellátást az állami gazdaság eddig saját raktár- készletéből oldotta meg. A még biztonságosabb ellátás érdeké­ben 1979-ben a MEGÉV-vel együttműködve kihelyezett Alfa- Laval konszignációs raktárot hoznak létre. A szilágypusztai állattartási gépszerviz jelenleg 80 tehené­szetben 20 000 tehénférőhely technológiai berendezéseinek rendszeres szervizellátását vég­zi a szerződéses rendszerben. A fejőbe rendezéseket; hűtő­rendszereket és egyéb tejházi berendezéseket negyedéven­ként vizsgálják felül. Rendsze­resen ellenőrzik a fejőberen­dezések különböző típusainok elhasználódását és az így szer­zett tapasztalatok alapján fej­lesztési javaslatokat tesznek partnereiknek. Javaslataik alap­ján több gazdaságban és ter­melőszövetkezetben korszerűsí­tették a régi fejőgépet Alfa- Laval egységekkel. A Pécsi Állami Gazdaság ál­lattartási gépjavító üzeme a 14 év alatt olyan színvonalas szol­gáltatóbázissá alakult, hogy szakgárdája a legújabb típusú berendezések beszerelését is el­vállalja. Ők szerelik majd be az első Kalifornia típusú beren­dezést, az új amerikai karusz- szelt, amely a Bólyi Mezőgaz­dasági Kombinát most épülő idamajori tehenészetében fog működni. Az új beruházások mellett a teleprekonstrukciók­ba is bekapcsolódtak, á felújí­tásoknál már a tervezési mun­kákban is részt vesznek és se­gítséget adnak a partnergaz­daságoknak a megfelelő gépek, berendezések kiválasztásában. A berendezéseket beszerelik, az üzemkész berendezést kipróbál­ják és beüzemelik, és ezzel egy­idejűleg kiképzik azokat a dol­gozókat, akik a berendezést működtetni fogják. A telepek saját szerelőit és gépkezelőit meghívják az industria spe­ciális bentlakásos tanfolyamai­ra is. Sőt lehetővé teszik, hogy a nemrég alakult társ állattar­tási gépjavító üzemek - KA- TEJ, TSZKER — szerelői Szilágy­pusztán gyakorlati oktatáson vehessenek részt. Fontos szolgáltatás a szilágy­pusztai üzemben a tíz éve mű­ködő érintésvédelmi csoport, amely mérő- és szabványszerű- ségi vizsgálatokat végez a gaz­daságok részére. A korábban és a jelenlegi ötéves tervben épült nagy te­henészeti telepek karbantartá­si és javítási igénye a követ­kező években jelentkezik majd tömegesen. Számítani kell rá, hogy a szűkösebb új beruházá­si lehetőségek miatt, a rendel­kezésre álló fejlesztési forráso­kat mindenekelőtt a felújítások­ra fordítják majd a gazdasá­gok. Ez növekvő feladatot ró a szilágypusztai állattartási gép­javító bázisra is. Az állami gaz­daság ezért a szolgáltatások további bővítését, az üzem mű­szaki korszerűsítését, a dolgo­zók szakmai továbbképzését ter­vezi. A bővülő szolgáltatási fel­adat sikeres megoldásához azonban, a központi szervek nagyobb támogatása mellett, az eddiginél jobb kereskedelmi gép- és alkatrészellátás is szükséges. Rné a műtárgyépítő-brigádok csak arra törekedtek, hogy minél gyorsabban befejezzenek egy híd- vagy egy bukóépítést. Mivel a műtárgyak kivitele­zésénél nagyon fontos szem­pont o minőség, a társulat ve­zetői elhatározták, hogy új ér­tékelési rendet vezetnek be. — Alakítottunk egy bizottsá­got, mely évente kétszer érté­keli a brigádok munkáját. Pon­tozni 1—10-ig lehet név nélkül. Az első értékelésnél sem egyes, sem tízes pont nem akadt, a brigádok általában 5-ös, 6-os, 7-es pontot kaptak - mondja Tóth Imre, a társulat vezetője. — A második értékelésnél már furcsa dolgok történtek: há­rom brigádvezető összefogott, s egymás munkáit kölcsönösen felértékelve, jó néhány 10 pon­tot szereztek. Ebből adódóan a másik három versenyben le­vő brigádot lepontozták, így maguk között döntötték el az első három hely sorsát. Az el­ső értékelésnél még a brigád­vezetők, míg a másodiknál a műszaki vezetés határozta meg, hogy a brigádok mely munkáját értékeljük. A pontozásos rendszer beve­zetése után a munka minősé­ge érezhetően javult, viszont az emberek zúgolódtak, hogy így nem reális az értékelés. Tavaly a pontozásban a bri­gádvezetők már nem vettek részt. — Ezzel az apró finomítással nagyot javult munkánk minő­sége és jóval hatékonyabban dolgoztunk. A műtárgyak mű­szaki átadásánál 1977-ben há­romszor reklamáltak a meg­rendelők, tavaly egyszer sem. Az egy főre jutó termelési ér­tékünk az elmúlt esztendőben 24,5 százalékkal emelkedett 1977-hez képest, azaz 185 000 forintról 230 000 forintra. A számokon túl azonban kiala­kult egy olyan egészséges ver­senyszemlélet, ami nem is a pénzért — a brigádtagok az első helyezésért 1000 forintot kapnak —, hanem a presz­tízsért folyik. Nem akarunk szégyenkezni. Olyan ösztönző ereje van en­nek az új értékelésnek — teszi hozzá Dudás Lajos, az egyik szocialista brigád vezetője, hogy képesek vagyunk elmen­ni a szomszédos brigádokhoz, hátha látunk valami újat, amit mi is hasznosítani tudunk. — Végighcjtjuk a napot, nem sok idő jut lazsálásra — mondja Tóth. — Minden em­bernek megvan a helye, nem szaladgálunk össze-vissza, mint azelőtt. Szerencsére az anyag- ellátás jó. A többi a mi dol­gunk ... A Sásdi Talajvédelmi és Víz­gazdálkodási Társulat csak el­ső osztályú munkákra köt szer­ződést. A megrendelők igé­nyeit néhány éve még nem tudták maradéktalanul telje­síteni, most viszont igen. Az idei munkaverseny értékelésé­nél tervezik, hogy a megren­delő cégtől is meghívnak szak­embereket. R. N.

Next

/
Oldalképek
Tartalom