Dunántúli Napló, 1979. március (36. évfolyam, 59-89. szám)

1979-03-18 / 76. szám

DN HÉTVÉGE 10. HAGYOMÁNY 1979. MÁRCIUS 18. 33 hónap története (Ifi.) Adalékok az antant-szerb megszállás történetéhez szocialista újságírás történetéből Előkerült a „Pécs-baranyai Szak- szervezeti Tanács hivatalos lapja’ ■í. Siánt. * jK&a (Ti VW Meitékíet a Munkás 183. számához a!a o® »» i.TTv.T ZAKSZERVEZETI KOZLOf A PÉCS-BARANYA! SZ A KSZ ÉRV EZET1 TANÄCS HIVATALOS LAPJA A icocgraszzas a már közalt lá;gjsorazaltal a váres székház Mi­sái tartóén Itsz megtartra. Kazdeta vasamap délelőtti pont 9 órakor, linóin kúídett pontosan jelenjen cej. Kgszállatí terülstek szervezett munkásaihoz! Első ízben jönnek össze a szer­vezett munkásság képviselői a •rvegszáliás tartama alatt, hogy aHácskozásüikica] a munkásság jazdasá«! érdekeit előbbre ví- ryék Nehéz időkben, amikor a •uindrnt eítaposó Hóithy-hiénák szeretnének úrrá ier.rti a megszál­lott területek dolgozói fölött is. Rendkívül nagy gazdasági érde­kek fűződnek ahhoz, hogy a Horthy elnyomatás en e a terü­letre ne tegye be a lábát és a ízrakszcTvezetek vezetőinek első- torban kell gondoskodni arról, hogy o szervezett munkásság aunt egy ember -álljon ellent ért­sék o mindent elfJutö kísérletnek. A szakszervezett kongresszus* »ak az a colja, hortv a munkásság St-tszinvonalúi a'm«rs?u«llfctl tr- rüitlv J-iíítj a lehetőséghez képest megiav »tlyan ha'ározaloküt hozzon, auííiv ?. m»j.kős>áyá öézve csak üdvös jegyEzeket ,1 vívmányokaf esi;';t !<■­j szünk képesektermészetesen meg- j tartani, ha ezt a területet a min­den Tirankásjóléti intézményt ei- tipró Horthy-rczsimiől megtud­ni k védeni. A szakszervezeti kongresszus megfogja találni a móriét és esz­közöket arra, hogy a munkásság érdekében mindent elkövessen. Ám a vívmányoknak a megtar­tása attól függ, hogy a.munkás- síig milyen mértékben lesz képes oUentállnj a mindent elsöprő Horthy-rezsimrc k nevezett ázsiai rémuralomnak. Ha a munkásság ebben e tekintetben megteszi kötelességét, amiben mi egy pil­lanatig sem kételkedünk, akkor igv szebb jövő virrad reánk, Ebben a reményben Uos/.önt- júJv a megszállott tgrüh ten élő szervezett munkásságot .abból az, alkaloH.’ból. amikor lapunk első példáiméi kezébe adjuk. Elvtársi üdvözlettel :* Szakszert ezeli Tanáds, folyt be. mely összegből segélyben rc.szesüU. 13 segélyre szoruló munkás cs munkása« 27370 kór., a lakácsai tüzkácoüultak 840 kor., a szegedi ifjú vakok 965 kor., összesen 29.220 kor. Segélyalap pénztárállománya-, 2570 kor. T, nnész tKmi segélyben 14 csatádf részesült. Szociális kurzus. Az 1919-1920. évi szociális kurzus tartását a szaksam teli tanács tá­mogatásával a munkásképző ren­dezte. Az 1920. és 1921. évi szociális kurzus tartását a szakszervezeti ta­nács vállalta magára, azért, hogy megfelelő helyiséget biztosíthasson. A kurzus erkölcsi nivólát külön hangsúlyozni felesleges. Anyagi szem­pontból pedig lehetővé tette, hogy a szaktanács, dacára hogy nem állt kellő befektetési tőke rendelkezésére, lehetővé vált az Üráma-hdysjégének renbe helyezése, A szociális kurzus 1929. november hó 18-án vette kezdetét c$ 1921. év február hó 17-én fejeződött be. Az előadások száma 25, hallgatók szíiina átlagos előadásként. 600. Uránia bérlete» A szakszervezetek tagjainak kul­iorális fejlődésének előmozdítására, más, megfelelő helyiség hiányában, 1920. év október havában a haszná­igényt*, megjegyezve, hogy a legtöbb cselben már akkor, amid*; a jog­orvoslás késő volt. A mente agyi birásaghaz tarferzo ügyek rohr.moaan emelkedtek, egy­részt nwr? ;; munkaadók a fekosdh­r«'ndek'.«!:tl vagy nem UrftaSlrtk vagy a politikai élet. hullámzásai síi­tái az önzés egyéniségének adtak ki­fejezést, hogy az altelmazotfaitet ily módon megkárositsák. Ezcncünca a jogvédőhöz 164 cselben utaltattak és kiutasítás iránt 10S esetben volt szükség, ugyancsak egyes adőnetetk- beji való felebbczés 81 esetben vélt szükségessé. A bányamunkások áhTI átutalt ügyek a legtöbbször nagyobb utánjárással vált lehetővé as elinté­zés és laHöoösen kiemelendő a kizár­tak felebbezési ügye, amidőn műi­den egyes jegyzőkönyv több oldalra (erjed. A szervezetek köréből kiinduló szövetkezetek jogi xnrgbirüíésa óz ügyészhez tartoznak. A tanácskor* mány megszülésével kezdő politikai üldöztetések', kümrrolások. haláron való átdoéélásnak meggátolása által igénybevett jogvédelem, dacara an­nak, hogy ott jogi elismerésre nem talált, igénybe vetetett és legtöbb esetben, ha nem is teljes, de sikerrel járt.. Szorosan vett pártügyészi teen­dők jogi tanácsból áll és ha figyelembe vesszük « pártot érintő kényes ügye­«..»< 1«a»v <* W> f ónáCSadÓS Horthy emberei mór a Ma­gyar Tanácsköztársaság ide­jén beépültek az antant pé­csi bizottságaiba (Nánásy, Mégay alezredes) a szerb ki­rályi kormány tudtával, mert abban az időben inkább elő­segítették, mintsem akadá­lyozták a szerb érdekeket. A magyar munkásállam leve­rése után szerepük megvál­tozott. Tevékenységük most már arra irányult, hogy a szerb csapatok mielőbbi ki­vonását siettessék, és a Horthy-féle magyar csapatok bevonulását előkészítsék, ha erre lehetőség van, erőszak útján is. Bőre kijelölték Baranya vármegye katonai parancs­nokát, Riffl Sándor honvéd alezredest és a megye leen­dő csendőrparancsnokát, Fischer József csendőrőrna- gyot. Terveket dolgoztak ki Ba­ranya vármegye katonai megszállásához. önkéntes karhatalmi alegységeket szerveztek, fegyvereket gyűj­töttek és rejtettek el. A szerb hatóságok nem sokáig tűrték az ellenük irányuló szervezke­dést. Házkutatásokat (1919. dec. 11-én), letartóztatáso­kat (1920. januárban) eszkö­zöltek, kémkedés, lázítás cí­mén vádat emeltek o szervez- kedők ellen. A magyar és a szerb burzsoázia közötti jó viszony — érdekeik ellentéte mlattt — megromlott. Baranya vármegye „felsza­badítására” több tervezet és elképzelés született, nagy ter­jedelmük miatt csak a lényeg kerül ismertetésre a fentebb jelzett tervekből. „Baranya vármegye kato­nai parancsnokság. 2. szám. Tárgy: Baranya vármegye megszállásához tervezet. Magyar Nemzeti Hadsereg Fővezérlete. Pécs, 1919. november 6-án. S i ófo k." E tervezet Riffl alezredes vezetésével készült el és fel- terjesztésre ikerült, jóváha­gyásra a „Fővezérséghez”. A tervezet egy általános szöveges részből, több had­műveleti elképzelésből, tér­képből és vázlatból állott, valamint négy részletes uta­sítást tartalmazó szöveges részből tevődött össze. A megszálláshoz szükséges fegyveres erőt — mint mini­mumot — a következőkben szabta meg. 6 (hat) gyalog­zászlóalj, 2 (kettő) db pán­célvonat, 2 (kettő) db pán­célautó. E meghatározott fegyveres erő fő feladatai: először is a felszabaduló területek meg­szállása, másodszor — és er­re fektették a fő hangsúlyt — a megye lakosságának — el­sősorban a munkásságnak — o fékentartása, vagy ahogy a tervezet szerzői írják: „a cső­cselék fékentartása", meg­fékezése. Ebből a célból kezdték meg 1919 szeptem­berében egy baranyai polgár­őr zászlóalj szervezését. A zászlóalj szervezésének alap- elveit az alábbiakban össze­gezték: „nem sok kell, hanem jó . .., bízni, de erősen meg­válogatott 6—12 emberből álló őrsöket a falvakba, 25— 30 fős szakaszokat a járási székhelyeken. Járásonként egy-egy század. A hét járás és Pécs városa egy zászlóal­jat alkot. A polgárőr zászló­aljba csak feltétlenül meg­bízható, keresztény polgárok, lehetőleg érettebb, komo­lyabb, vagyonos emberek szó- litandók fel." Különös gondot fordítot­tak Pécs város és a bányá­szok lakta helységekben a „rend" biztosítására. Tartot­tak a bányászok, a munkás­ság ellenállásától. Ezekre a helyekre külön erős csendőr­különítményeket szerveztek: Hosszúhetény: 1 gyalog­szakasz, Vasas és Vasasbá­nya: 1 gyalogszakasz és 1 géppuskásszakasz, Mecseksza- bolcs és Szabolcsbánya 1 gya­logszakasz és 1 géppuskás­szakasz, Pécsbányatelep: 2 gyalogszakasz és 1 géppus­kásszakasz. Külön utasítás foglalkozik a sásdi csendőrtartalék zászló­alj feladatával, mert ez a zászlóalj kapta feladatul Pécs város és a bányavidék megszállását, valamint a köz­rend biztosítását. Az utasítás ikimondja: „...a sásdi csendőr tartalék zászlóalj gyors és határozott előnyomu­lása a vármegye és Pécs megszállásának sarkköve." Tartottak attól, hogy az el­sőnek bevonuló zászlóaljnak és a polgárőrségnek nehéz feladata lesz a megye szívé­ben és a bányavidéken a közrend fenntartásában. Ezért is fogalmazott az előnyomu­lásra és megszállásra vonat­kozó utasítás a következő­képpen: .......gyorsan, inga­dozás nélkül, kíméletlenül. Feltartóztatás el nem képzel­hető, aki ellenáll, el kell sö­pörni." A tervezetet értékelve, ele­mezve megállapítható, hogy készítői nem ismerték eléggé az adott időszak politikai (főleg külpolitikai) helyzetét. A megszállás, illetve a szerb csapatok kivonulását szinte napok kérdésévé teszi. A következő tervezetet Forster angol őrnagy, az an­tant pécsi bizottságának tagja készítette, melyet meg­küldött a tábornokok taná­csának jóváhagyás végett. 1920 júniusában 1 példányt átadott Horthy megbízottjá­nak, Nánásy Mégay Ernő al­ezredesnek, aki ezt is a többi jelentésével együtt továbbí­totta a „Fővezérnek”. „Terv a dunántúli területek kiürítésére és a magyar csa­patok által történő megszál­lására. A fordítós hiteléül! Ható Károly." A tervezet három fő had­műveleti részre tagolódott: Az első hadművelet célja: Somogy és Tolna vármegyék megszállása. A feladat végre­hajtását két napra tervezik. A második hadművelet cél­ja: Pécs város és a bányavi­dék megszállása. Egy nap alatt tervezik a végrehaitását. A harmadik hadművelet pélja: első napon a szerb csapatok kivonulnak a határ­ra. A második napon a ma­gyar csapatok bevonulnak a szerbek által kiürített terüle­tekre. A tervezet szigorúan 'előír­ja, hogy a megszállandó kör­letekbe, Vadász- vagy tarta­lék csendőralakulatok nem vonulhatnak be, csak rendes katonai alakulatok. A terv ké­szítője jól tudta, hogy a tar­talék vadászszázadok fedő­név alatt a kegyetlen véreng­zéseket végrehajtó tiszti kü­lönítmények rejtőznek. Az antant bizottság nem vállal­ta a „Különítményesek" rend­csinálásának nemzetközi poli­tikai következményeit. A tervezetet értékelve meg­állapítható, hogy az átgon­dolt, jól ütemezett volt. A ta­golt, szakaszos, de mégis ösz- szefüggő tervezés célja az volt, hogy a kivonuló szerb és a bevonuló magyar csapatok közvetlen érintkezését (sem­leges vonalak), az összeütkö­zések lehetőségét minimálisra csökkentse. A feladat „nyu­godt", „tervszerű” végrehaj­tását, politikai és katonai szempontokat egyaránt figye­lembe vevő tervezet volt. Boros István ____________________________ Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága propaganda és mű­velődési osztálya 1966-ban ki­tűnő kis biblográfiát adott ki dr. Iglói Zoltán szerkesztésé­ben: „Pécs-Baranya sajtójá­nak bibliográfiája, 1918—1921" címen. A kiadvány 37. lapján a szerző a következőket írta: „Szakszervezeti Közlöny — Al­cím: A Pécs-baranyai Szakszer­vezeti Tanács hivatalos lapja. Megjelenési hely: Pécs. Indu­lás: 1921. augusztus 14. Meg­szűnés: 1921. augusztus 20. Felelős szerkesztő: (Leitkám Árpád). Kiadó: A Pécs-bara­nyai Szakszervezeti Tanács ... Megjegyzés: Az első szám a Munkás c. napilap 1921. évi 183. számának mellékleteként jelent meg. Az augusztus 14- én és 15-én ülésezett kong­resszus határozatot hozott a lap önálló megjelentetésére, ez azonban a „nemzeti hadse­reg” Pécsre való bevonulása és szakszervezeti vezetők Jugoszlá­viába történt emigrációja mi­att nem valósult meg.” A rendszeres kutatás nem hozott eredményt, a 13 évvel ezelőtt keletkezett biblográfiai adatokon túl a lapról nem tudtunk többet. A Tanácsköz­társaság 60. évfordulójára szervezett kutatásunk közben bukkantunk a már sokszor át­tekintett gyűjteményes iratok között a lap egyetlen megma­radt példányára, amely iga­zolja Iglói megállapításait, va­lóban a Munkás című szocia­lista pécsi újság melléklete­ként jelent meg e becses, rit­ka értékű darab. A kuriozitásán túl elsősorban a négy teljes oldalon levő tar­talom teszi nagyon értékessé. A Szakszervezeti Tanács, amely ekkor az egész megszállt terü­let irányítását vállalta, e lap hasábjain összefoglalót adott a legkülönbözőbb kérdésekről. 1918—1921 közötti szakszerve­zeti mozgalom és munkásmoz­galom fő kérdéseiről megdöb­bentő pontossággal és teljes­ségre törekvéssel számol be e lap. Hogyan jöhetett létre egy szakszervezeti újság alapításá­nak a gondolata, adataink fé­nyében ma már eléggé vilá­gos. 1918 végétől a szakszer­vezeti mozgalom a Délkelet- Dunántúlon hatalmas lépések­ben fejlődött. A Szakszervezeti Tanács kimutatása szerint 1919 -1921 között (A lap 4. olda­lán található.) 28 szakma: 13 441 munkást tömörített Pé­csett és a megyében. Ez ekkor országosan is kiemelkedő szá­mot jelentett. Külön figyelmet érdemelnek a korabeli munkásművelődésre A z első világháború de­rékba törte azt a mun­kát, amely Pécs mun­kásságának műveltségi színvonalát volt hivatva magas szintre emelni. Sajátos, ellent­mondásos módon az antant megszállás három évében emel­kedett olyan magas szintre, mint amilyenre később csak 1945 után látunk példát. „Az okos és tanult munkást nem lehet megtéveszteni Föl­ismeri osztályhelyzetét és az abban rejlő eleven erőt" írta a Munkás 1919-ben. „Nevelni, oktatni, öntudatos forradalmá­rokká kiképezni a munkástö­megeket...” — feladat jegyé­ben indította meg a Pécsi Szo­cialista Párt 1919 novemberé­ben az úgynevezett „szociális kurzust". Egy-egy oktatási ciklus novembertől májusig tar­tott A témaköröket úgy állítot­ták össze, hogy azok felölel­ték a társadalomtudomány a szociológia, a jog, a filozófia, a természettudomány kérdéseit. Az előadók, Pécs és a Tanács- köztársaság leverése után, Pécsre menekült értelmiségiek köréből kerültek ki. Előadásaik témáit mindig a legújabb tu­dományos eredmények felhasz­nálásával, a marxizmus tala­ján állva, fejtették ki. Az 1920/ 1921. évi oktatási ciklus téma­tervéből adunk áttekintést a fent mondottak alátámasztásá­ra: Latz Frigyes: A szocializ­mus kultúrjelentősége; Harasz­ti Sándor: Művészet és forra­dalom: Szigeti Géza: A törté­nelmi materializmus: Doktor vonatkozó hivatalos szakszerve­zeti kimutatások, az 1919—1920 közötti időszak munkáskönyvtá­rának forgalmi adatai. A Szak- szervezeti Tanács 5000 kötetes könyvtárral rendelkezett. Á könyvtárat igénybe vette 3578 tag. 1920-1921 között 8260 munkás olvasója volt a szak- szervezet könyvtárának. A könyvnyomdászok 1444 alka­lommal, a famunkások 1558, a vas- és fémmunkás szakszerve­zet tagsága 1800 alkalommal vette igénybe a könyvtárat. Fi­gyelemre méltó volt az érdek­lődés a földmunkások között is; 420, a kerámiai dolgozók közül 530 munkás olvasót je­gyeztek fel. 1920—1921 között a könyv­tári állomány tovább gyarapo­dott, 1075 kötettel növekedett a pécsi szakszervezeti könyv­tár. Legjelentősebb a nyom- dószmunkások helyi könyvtára, amely 1090 kötetet, továbbá a magántisztviselők szervezetéé, amely 1074 kötetet tartalmazott. A Pécsi Munkásképző Egylet 514 kötettel a harmadik. Emel­lett még tizenegy olyan szak­Sándor: A nő társadalmi hely­zete címmel még ma is kor­szerű felfogásban tett hitet a nők egyenjogúsága mellett: Stehly Kálmán: A paraszt a forradalomban című előadásá­ban a Tanácsköztársaság föld­birtokpolitikájának tanulságait leszűrve kifejtette, hogy „A földéhség röghöz való ragasz­kodása olyan lelki tulajdonsága a parasztnak, amelyet okvetle­nül tekintetbe kell venni a földkérdésnél.” Ugyanakkor a nagyüzemi gazdálkodás mellett foglal állást, olyan összefüg­gésben, hogy először az álla­mi birtokokon kell termelőszö­vetkezeteket létrehozni, hogy ezeken keresztül lássa a pa­rasztság ennek a termelési for­mának az előnyét. „Csak ezen az úton lehet a parasztot las­san megnevelni a kollektív ter­melésre, a magántulajdonhoz való görcsös rakaszkodás levet- kőzésére.” Steinmetz István pe­dig azt fejtegette hallgatóinak, hogy „A proletárságnak a dik­tatúra nem cél, csak eszköz, csak átmeneti állapot az ideá­lis osztálymentes demokrácia felé.” Az egyik előadó — Ha­raszti Sándor — visszaemléke­zésében visszaadja ennek a kornak forradalmi hangulatát: szervezeti munkáskönyvtár mű­ködött, amelynek 100—600 kötet között volt az állománya. A lap összefoglaló jelentést közölt 1919. augusztus 1.— 1921. július 30. között eltelt időszak szakszervezeti életéről. É jelentés felbecsülhetetlen ér­tékű forrása a helyi szakszer­vezet történetének. A gazda­sági harcokról, segélyezési ak­ciókról, a szaktanács kulturá­lis tevékenységéről, az államo­sítási kíséretekről(l), a pécsi munkásszövetkezeti mozgalom sikeréről ad részletes képet. Megismerhetjük a Pécsi Építő­munkások Termelőszövetkeze­te, o Pécsi Cipészmunkások Termelőszövetkezete, Pécsi Fa­munkások és Asztalosok Ter­melőszövetkezete, valamint a Pécsi Festőmunkások Termelő- szövetkezete főbb adatait és tevékenységük főbb mutatóit. 4,2 millió koronával működő szövetkezetek felügyelete köz­vetlenül a szaktanács egy bi­zottságához tartozott. A szaktanács a katasztrofális hús és zsír ínség következté­ben felállított egy sertésüze­„A pécsi kurzuson egyébként Új irányok a magyar irodalom­ban címen tettem hitet a ma­gyar avantgarde, Kassákék mellett, olyan kihívó maga- biztossággal, amire a 20-as évek viharszelében bódult fia­talságom adhat csak utólag mentséget” A munkásság kulturális szín­vonalának emelése érdekében nagyon sokat tett a „Pécsi Munkásképző Egylet Munkás Műkedvelő Kör” tagsága, akik a korabeli kritikák szerint, sok­szor művészi színvonalon oldot­ták meg feladataikat. Nemcsak színdarabokat adtak elő, ha­nem zenematiné sorozatokat is rendeztek, melyeknek kereté­ben előadások is elhangzottak, s így „valóságos hézagpótló kultúrmunkát” végéztek, ahogy a Pécsi Napló kritikusa megál­lapította, 1919 júniusában. A Munkás Műkedvelő Kör prog­ramjai között műsoros estek is szerepeltek, amelyeken ének­számok, hangszeres darabok, szavalatok és „főleg Ady-ver- sek hirdették a proletár kultú­rát”. . Ha valaki 1919 őszén meg­látogatta Pécs népiskoláit, na­gyon siralmas kép tárult elé. A világháború olyan nagy hiú­mét, ebben munkásvezetés mel­lett olyan termelés folyt, amely segítségével 40%-kal olcsób­ban lehetett húsáruhoz jutni. A tüzelőanyag-hiány megoldá­sára „Munkás Faüzemet” állí­tottak fel, amelynek működését ugyancsak részletesen bemu­tatja az újság. Külön cikket érdemel 1918— 1921 közötti bonyolult időszak­ban az internacionalizmus erő­sítésére hozott határozatok egész sora, amelynek érvénye­sítésére 4 határozat született. A Szakszervezeti Közlöny ma­gas nívón szerkesztett politikai lap volt. Azonban, mint ezt jeleztük cikkünk elején, sajnos, csak egyetlen példánya jelen­hetett meg. Az ellenforradal­mi hadsereg bevonulása után emigrációba kényszerült szak- szervezeti vezetés csak a fel­szabadulás után jöhetett visz- sza. Sokan közülük a pécsi de­mokratikus újságírás szolgála­tába léptek, s folytatták a mun­kát ott, -ahol negyedszázaddal azelőtt abbahagyták. Szita László levéltárigazgató nyokat okozott az iskolai fel­szerelésekben, hogy ez már az oktatás lehetőségét is veszé­lyeztett e. Ezt felismerve, a munkásság nagyarányú akciót kezdeményezett. Célja az volt, hogy kulturális rendezvényso­rozatok bevételeiből fedezzék a felszerelésekre szükséges pénzösszegeket. Pécs egész tár­sadalma magáévá tette a fel­hívást. 1919 októberében, no­vemberében magas színvonalú, a kultúrtörténet legjelesebb képviselőinek műveiből össze­állított előadássorozatok zaj­lottak le Pécsett, az „Iskola­hét” keretében. A Pécsi Szocialista Párt nagy erőfeszítéseket' tett, hogy a munkáskultúra objektív feltéte­leit, a „hol” problémáját meg­oldja. A Zrínyi utcai Munkás- otthont már kinőtte Pécs mun­kássága, ezért tervet készítettek, hogy az új munkásotthont a vá­rosi tornacsarnokban hozzák létre. Azonban az átalakítás olyan nagy pénzösszegbe ke­rült volna, hogy ezt nem lehe­tett megvalósítani. Tervbe vette a pártvezetőség, hogy a külte­rületeken „Esti Munkás Tár­salgóikat hoz létre, melyben könyvtárakat, büféket állítottak volna fel, „hogy még bensősé­gesebbé tegyék a munka utá­ni kulturált kikapcsolódását a munkásságnak”. Azonban a közbejött politikai események miatt ennek a tervnek a meg­valósítására sem kerülhetett sor. Tegzes Ferenc levéltáros mi' Pécsett (1918-1921)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom