Dunántúli Napló, 1979. március (36. évfolyam, 59-89. szám)
1979-03-14 / 72. szám
1979. március 14., szerda Dunántúlt napló 3 egys A változó arcú egész- ségügy immár két éve működő bázisintézménye megyénkben az integráció nyomán összevont — kialakított — Megyei Kórház Rendelőintézet. Feladata közel 100 000 ember ellátása. Bemutatásához, jövőjének, terveinek körvonalazásához dr. Orbán István főigazgató és dr. Berki László főigazgató-helyettes nyújtott segítséget. Az intézmény méreteit jellemzi, hogy évi költségvetése közel százmillió forint — melynek több mint fele bér. Nap mint nap 1200 dolgozó munkáját kell összehangolni a kórház 13 telephelyén, maximumot kell nyújtani a járóbeteg- ellátós, és maximumot a fekvőbetegellátás frontján. Hogy mennyire sikerül ez utóbbi, nehéz megméretni, mindenesetre az intézet etikai tanácsának felmérése jó oldalra billenti a mérleg serpenyőjét. Tavalyelőtt 1000, tavaly 4500 kérdőívet ősz. tottak ki a betegek között, kiváncsion véleményükre, s bejelentés, panasz nem akadt. Ez nagy szó, tudva, hogy évente 440—450 ezer ember fordul meg az ambulanciákon, s hogy az intézet 836 ágyán évente 16 000 embert gyógyítanak. Megbecsülik a dolgozókat Az intézmény dolgozói is megbecsültek — a közelmúlt béremelése 5900 forintra emelte az orvosok, 2800—3100 forintra az ápolók, szakasszisztensek fizetésének átlagát —, több mint 50 százalékuk törzs- gárdatag, és 1975 és 1978 között felére csökkent a fluktuáció. Kevesebben mennek el, kevesebb új ember érkezik, s ez az egészségügy frontján is hasznos Bár a 220 milliós vagyonú intézmény dolgozói „öregednek”; míg 1974-ben a dolgozók 45 százaléka volt 30 éven aluli, 1978-ban csak 21 százalékuk nem lépte át a harmadik X-et. Persze, a kórház jelenlegi felállásában még csak most kezdi a harmadik évet, így a „fiatalos lendület” még kötelező. Ugyanis az integráció korántsem fejeződött be; a gyógyítás elveit itt is, ott is egységesíteni, az ellátási különbségeket egalizálni, a párhuzamosságokat, a felesleges munkát kiküszöbölni, a gazdálkodás forintjait a legcélszerűbben felhasználni.... Azaz, ahhoz, hogy az 1200 dolgozó azonos szemmel lássa a világot, még időre van szükség. Hogy mennyire? — Az a kollektíván múlik. Mindenesetre az intézet vezetésének, politikai, társadalmi szerveinek érdeme, hogy sok mindenben sikerült előbbre lép. ni. Megoldották a „nem sürgős esetek” gyors kórházba utalását: a korábbi többhetes várakozások — krónikus jellegű betegségek esetén — lerövidültek. Az intézet megnőtt-kitágult falain belül jobban gazdálkodtak az ágyakkal, orvoscserék nyomán közelebb került szemléletében a járóbeteg-ellátás a fekvőbeteg-ellátáshoz. Változást hoz a rekonstrukció A jövő évek is a változás évei lesznek a Megyei Kórház Rendelőintézetben. A Dischka GyőA Megyei Kórház Rendelőintézet Az egészségügyi integráció még nem fejeződött be ző utcai szülészet az idén újjászületik: a tervek szerint a Pécsi Építő- és Tatarozó Vállalat elkészül a rekonstrukcióval, s 1980 januárjában a felújított 110 ágyas létesítményt birtokba vehetik a dolgozók. Korszerűbb lesz a szülészeti és az újszülött rész, nem beszélve arról, hogy a megyei vérellátó központ is jobb körülmények között dolgozhat majd. Figyelemre érdemes hír: a bázisintézmény egyik „telephelyét”, a pécsbányatelepi kórházat év végén átadja; s némi rekonstrukció után szociális otthon lesz belőle, A jelenleg 120 ágyas akut belgyógyászati, sebészeti és nőgyógyászati ágyakkal rendelkező kórház így befejezi többéves áldásos gyógyító tevékenységét, s új funkciójában a magukra maradt, idős embereknek nyújt otthont. Az ok: kórházi célú felújítása, modernné tétele aránytalanul nagy összegbe kerülne. A kérdés jogos: vajon az intézmény miként pótolja a 120 ágyat, vajon megyénk egészségügye számára erős érvágást jelent-e mindez? Az integráció ezen a vonalon is kamatoztatható: a megmaradt ágyak jobb kihasználásával el lehet tüntetni a hiányt. Természetesen a 120 ágyról végérvényesen nem szabad lemondani. Annak a lehetőségét kell megtalálni — megkeresni, hogy miként lehetne egy új pavilon építésével 1980 után visszapótolni a kiesett kapacitást, s ezzel az adott népességre számított ágylétszámot ismét az országos normatíva szintjére emelni. Nyitott kapukkal Végezetül számoljunk be egy, ismételten a hatékonyság érdekében hozott döntésről. A bázisintézmény Rákóczi úti telephelyén központi sterilizáló építése kezdődik meg jövőre. A kétszintes létesítmény előkészítési éve az idei, a célja, hogy ne kelljen az orvosi eszközök sterilizálását nap mint nap a munkahelyeken végezni. Nemcsak a sterilizáló készülékeket lehet e központi intézettel megtakarítani, hanem az erre fordított munkaidőt is, s két műszak beállításával a kórház plusz kapacitásával külső intézményeknek — egyéb tanácsi egészségügyi objektumoknak — is segítőkezet nyújthat. A beruházás költsége 14—15 millió forint, s a pénz rendelkezésükre áll. Rövidesen megkezdődik a kórház jelenlegi energiaellátó rendszerének korszerűsítése is: új transzformátorállomás építése kezdődik az idén. A Megyei Kórház Rendelőintézetet az integráció szülte, s jelenét nyitott kapuk jellemzik. S nemcsak a korábban önálló egységek — intézetek — szoros kézfogása valósult meg, hanem olyan intézet felé is kaput nyitottak, amely közvetlenül a gyógyító munkában eddig még nem vett részt, örömmel vettük a hírt, hogy együttműködési megállapodást kötöttek a KÖJÁL-lal, s eztán a közegészségügyi és járványügyi szolgálat különféle vizsgálatokkal — mint például vírus-diagnosztika — lép be az „integrációba”. Evvel ismét eszközöket lehet megtakarítani az egyik oldalon, s eszközöket lehet a korábbiaknál jobban kihasználni a másikon. Kozma Ferenc Új típusú szárazelem Szovjet licenc alapján megkezdődött az új típusú szárazelemek gyártása a VBKM Akkumulátor és Szárazelem Gyárában. Egyelőre a másfél voltos bébielemeket készítik, kísérleti jelleggel. Ezek árusítását az elmúlt napokban már megkezdték néhány üzletben. Az új elemek két és fél, háromszor hosszabb ideig használhatók, mint a hagyományos típusú, ennek megfelelően fogyasztói áruk körülbelül azok kétszerese. Az év végéig forgalomba kerülő bébielemek fele már új típusú lesz, a ceruzaelemeknek pedig 20 százaléka készül a szovjet licenc alapján, A vállalat tervei szerint a későbbiekben elkezdik a góliátelemek sorozatgyártását is. Mindig szolgátalban ■■ Önként a rendért „A lány itt Komlón, a helyi buszon utazott és amikor leszállt, észrevette, hogy hiányzik a pénztárcája. Benne volt a havi fizetése. Azonnal a rendőrségre sietett. Én éppen abban az időben kezdtem meg — társaimmal együtt — az önkéntes rendőri szolgálatot, két kocsival a szokásos ellenőrzésre indultunk volna. Meglett a tettes. A kislány a buszban leejtette a pénztárcáját, ő nem vette észre, de a mellette lévő utas igen: felkapta és zsebre vágta." A történetet Kovács János, a komló—mánfai terület önkéntes rendőri csoportjának vezetője mondta el, amikor a szolgálatról beszélgettünk. — Szeretem a rendet, a nyugalmat, és azonnal felkapom a fejemet, ha valahol a közrendet, a közbiztonságot zavaró körülményt találok. Ezért is vállaltam ezelőtt tizenhét évvel az önkéntes rendőri szolgálatot, ezt a közérdekű társadalmi munkát. Itt a mánfai— budafai részen két önkéntes rendőri csoport dolgozik — hozzánk a mánfai terület tartozik. A helyismeret nagy segítség a szolgálat jó ellátásában. — Milyen foglalkozásúakból tevődik össze az önkéntes rendőri csoportja? — Bányász, lakatos, gépkocsivezető, vízvezetékszerelő, tsz- tag ... és valamennyi már a törzsgárdához tartozik nálunk. Kitűnő kollektíva, sok-sok éve dolgozunk együtt és barátok is vagyunk. A terület és az ott lakók ismerete gyakran segítette őket. — A csoportom egyik tagja — nyugdíjas bányász — két ismeretlen férfit látott az italboltban. Jelentette a komlói rendőrkapitányság ügyeletének — és nem hiába. A Kaposvárról jött két csavargó munkakerülő volt és mint mondták, éppen most indulnak munkát keresni... A szokásos mese, mert tapasztalat: ha munkakerülőket találunk — két, három hónapja nem dolgoznak — mindig az a szöveg, hogy éppen most akarnak elhelyezkedni . .. Milyen a szolgálat? — A körzeti megbízott a csoportunk közvetlen irányítója, vele rendszeresen megbeszéljük, hogy az adott időben, az adott területen mi lesz a munkánk, mire ügyeljünk. Nagyon jó a kapcsolatunk, de hiszen ez természetes is. Megadja a feladatot és aztán az ő irányítása alatt dolgozunk. A rendszeres ellenőrzéseinkhez tartozik többek között ^a mi területünkön lévő fűszerbolt, mozi, orvosi rendelő, posta, italbolt. Éjszaka is megnézzük, nincs-e valami rendelllenesség, jól zárták-e a boltokat. — Az önkéntes rendőr mindig szolgálatban van? — A szokásos, úgynevezett rutinfeladatok elvégzésénél feltesszük a kék karszalagot és ez jelzi, hogy szolgálatban vagyunk. De az önkéntes rendőr — ha a körülmények szükségessé teszik — mindig szolgálatba helyezheti magát. Például velem történt meg: éppen a területemen jártam, amikor egy személyautó belecsúszott az árokba. Természetesen azonnal odamentem segíteni, meg a forgalmat is irányítani. Közben észrevettem, hogy a gépjármű vezetője ittas. Már voltunk ott többen is, beszéltük a történteket, amikor láttam, hogy a kocsi vezetője beül az autóba és kereket akar oldani . . . Odaugrottam és kikaptam az indítókulcsot. Én már előzőleg igazoltam magamat, tehát tudta, hogy önkéntes rendőr vagyok, az iratait is odaadta, mégis távozni akart. No persze,«az ittas vezetés miatt... Ha sikerül neki elhajtani, ki tudja, talán súlyos balesetet okozott volna . . . A csoport tagjai is segédkeznek a különböző rendezvényeken, legyen az bányásznap, Mecsek Kupa kerékpárosverseny vagy más, ahol igénylik munkájukat. — Én történetesen sokat utazom Budapestre is kocsival — mondja. — A 6-os úton ha például valami közlekedési karambol történik és történetesen a közelben vagyok, segítek, intézkedem. Kötelességem. — Nem szokták munkájában akadályozni? — A köztudatban mind jobban ismertté válik az önkéntes rendőr, ismernek éi elismernek bennünket. A köz érdekében végzett munkájáért a Közbiztonsági Érem arany fokozatával tüntették ki. Tizenhárom éve dolgozik a Baranya megyei Tanács Magas- és Mélyépítő Vállalatnál, a tmk-üzem vezetője. Munkahelyén a Kiváló Dolgozó kitüntetésben részesült. Garay Ferenc Einstein világa Születésének századik évfordulójára emlékezünk A lbert Einstein, századunk egyik legismertebb természettudósa volt, aki korunk fizikájának számos területét gazdagította alapvetően új felismeréseivel. Tudományos megállapításainak egy részét elfogadták kortársai, más részüket viszont vitatták. Lassan-lassan bebizonyosodtak igazságai, s megbékélt velük a nemzetközi tudásvilág. A laikusok, a „kívülállók" viszont épp ekkor kezdték fölfedezni őt, s e felfedezési hullám, valamint „tanainak” a csodálata ma is tart. Einstein neve fogalommá vált, melyet általában akkor használunk, ha valami felfog- hatatlannak tűnik számunkra. 1879. március 14-én született egy német kisvárosban, Ulmban. Münchenben, majd Aarauban tanult, 1896-ban pedig a zürichi műszáki főiskolára iratkozott be. Nem volt különösebben jó tanuló — s talán éppen ezért választják ma többen példaképül — hiszen volt vizsga, amelyen meg is bukott. Nem lelkesedett különösebben a matematikáért, 1900-ban nagy nehezen mégis oklevelet szerzett. Ezt már akkoriban sem lehetett egykönnyen felhasználni, így nem tehetett mást, s Bern Szövetségi Szabadalmi Hivatalban helyezkedett el. Úgy látszik, hogy az ott folyó ügyek nem terhelték le túlságosan agytekervényeit, s maradt ideje jócskán elmélkedésre is, melynek eredményeképpen 1905-ben négy, világképet átalakító cikket publikált, sőt még abban az évben bölcsészdoktor is lett Zürichben. Négy évvel később végleg megvált hivatalától, mert egyetemi katedrát kapott. Ezt követően Prágában tanított, majd ismét Zürichben, végül Berlinbe került. Az ottani Porosz Tudományos Akadémia ekkor tagjává választotta, s úgy tűnt, hogy országának megbecsült tudósa lett. A tizenkilenc, Berlinben töltött év azonban korántsem volt nyugalmas. A nyugtalanságot főként nem családi gondjai, nem a kor tudományának mozgása, nem is a jóhiszemű tudósok elméleteivel szembeni értetlenkedései okozták, sokkal inkább a fasizálódó német politika. Az einsteini világkép 1916- ban még teljesebbé vált, akkor jelent meg ugyanis általános relativitáselmélete. A húszas években előadókörúton vett részt, 1923-ban a Szovjetunióban is járt, ahol 1927-ben a Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjává választották. Ez alatt az idő alatt — főként nem a relativitáselmélettel kapcsolatos dolgozataiért — fizikai Nobel- díjat is kapott. És ezidőtájt alakult meg hazájában az Anti-Einstein Liga, melynek egyik vezetője a magyar származású, Nobel- díjas fizikus, Lénárd Fülöp volt. E kör faji alapon támadta Einstein fizikai elméleteit, hogy aztán azokat összegezvén 1933-ban megjelentessék a „Száz - szerző Einstein ellen" c. könyvet. Princetonban végre nagy megbecsülésnek örvendett, s ott értesült 1939-ben a Hahn- Meitner-féle maghasadás fölfedezéséről. Ennek nyomán javasolta Roosevelt elnöknek e témakör azonnali, mélyebb kutatását, mely a Hanhattan- tervhez, s végső soron az atombomba elkészítéséhez vezetett. E gyilkos eszköz előállítása már csak igen közvetve kapcsolódik Einsteinhez, aki hamarosan fel is ismerte ennek veszélyeit, de bevetését mégsem tudta megakadályozni. 1949-ben hozta nyilvánosságra általános térelméletét, melyben igyekezett kibékíteni egymással a gravitációs és elektromágneses teret. E kísérletei végül is nem jártak sikerrel, ahogyan azok sem, melyekben azzal foglalkozott, hogyan lehetne a békés egymás mellett élést a Föld népeinél megvalósítani. Előremutató terveit csak részben teljesíthette, mert 1955-ben váratlanul elhunyt. És halála után a bandungi értekezlet elfogadta a békés egymás mellett élés öt alapelvét. Einstein főként négy szak- tudományi problémával foglalkozott: a Brown-mozgás elmélete, a fatoeffektus és a vele kapcsolatos kvantumelmélet, a relativitáselmélet és az általános térelmélet. Ezek között relativitáselmélete a legismertebb, s ehhez kapcsolódott a leqtöbb kétely is. E dolgozatait Einstein 1905 és 1916 között publikálta, de azok egyik megállapítását, a fény naqy tömegek melletti elhajlását csak 1919-ben sikerült kísérletileg igazolnia. Két évvel később neki ítélték ugyan a fizikai Nobel-díjat, de mivel a relativitáselméletet még mindig kétkedés övezte, a díj indoklásában csak ez áll: érdemdús matematikai-fizikai kutatásaiért, különös tekintettel a fato- elektromos-effektus törvényének felfedezésére. Vagyis egy 1905-ös felfedezését már 1921-re díjazhatónak minősítették. K özvéleményünk úgy tartja, hogy hazánkban elég későn leltek befogadókra ezek a modern elméletek. A relativitáselmélet esetében ez nem áll, hiszen oly szaktudósok foglalkoztak nálunk Einstein elméletével, mint a műegyetem professzora, Zemplén Győző; a jeles középiskolai tanár, Mikola Sándor; a Tudomány- egyetem professzorai, Ortvay Rudolf és Wodetzky József, illetve a bencés tanár, Olasz Péter. E cikkek nagyobb része ma már elsüllyedt, íróikról elfeledkeztünk, s már csak annalc a neve maradt meg emlékezetünkben, akivel e cikkek írói vitába szálltak, akinek elméletével a hazai olvasókkal megismertették: Einsteiné. Gazda István
