Dunántúli Napló, 1979. március (36. évfolyam, 59-89. szám)

1979-03-13 / 71. szám

1979. március 13., kedd Dunántúlt napló 3 Feloldani a beruházási feszültségei! Építőipari Koordinációs Iroda Veszprémben ■ Összehangolt kivitelezés ■ Központosított anyag- beszerzés, gépkölcsönzés V eszprém megyében reménykednek abban, hogy hosszú évek után végre enyhülnek a beruházási piac feszültsé­gei, megszüntethető a már krónikussá vált építőipari kapacitáshiány. S minderre az ad alapot, hogy az elmúlt év végén létrejött a megye építőipari szervezeteinek gazdasági társasága, majd annak operatív szerve, a koordinációs iroda. A harmincegy tagot magá­ba foglaló Veszprém megyei Építőipari Koordinációs Iroda célja a résztvevők közötti együtt, működés megvalósítása, a me­gyei építési igények és kapaci­tások egyensúlyának megterem­tése, a beruházási és fenntar­tási tevékenység optimális ösz- szehangolása. Az elmúlt években jelentkező kapacitáshiány feloldására ugyan több intézkedés szüle­tett, a várt eredményt azonban nem érték el annak ellenére sem, hogy a beruházások felét idegen székhelyű vállalatok vé­gezték, sőt kényszerűségből kül­földi építőipari cég bevonására is kényszerültek. Fontos nép- gazdasági és megyei jellegű beruházások húzódtak el, a me­gye építőiparára a kapacitások szétforgácsoltsága volt a jel­lemző. Kezdet A Veszprém megyei Pártbi­zottság és a Megyei Tanács ré­széről először 1977 végén merült föl egy olyan társulás létreho­zásának gondolata, amely ösz- szehangolná az építőipari szer­vezetek munkáját. A megalakult előkészítő bizottság munkájából részt vállalt a Veszprém megyei Állami Építőipari Vállalat, az ÉGSZI, a Dunántúli Vízügyi Építő Vállalat, a Tanácsi Ma­gas- és Mélyépítő Vállalat, va­lamint a Beruházási Vállalat. Első lépésként részletesen ki­dolgozott tesztet adtak át az építőipari szervezeteknek, amely a megye építőiparának mélyebb megismerését szolgálta. A kér­dések közül csupán néhányat ragadunk ki; Kik a főbb meg­rendelők, milyen kapacitásbő­vítést tervez a vállalat, ki tud­ják-e elégíteni a megrendelői igényeket, mit utasítanak el, milyen a munkaerőhelyzet, az anyagellátási színvonal, a gé- pesítettségi fok, várnak-e se­gítséget és milyen területen a többi építőipari szervezettől — például szakipari munkák, gép- kölcsönzés, ipari háttér hiánya — elképzelhetőnek tartják-e a más vállalattal közös fővállal­kozói együttműködést. — A szándékot mindenki megértette és elfogadta — mondja Pálfalvy János, a koor­dinációs iroda vezetője. — A visszaérkezett kérdőívek alapján teljes képet kaptunk a megye építőiparáról, nyilvánvalóvá vál­tak azok a tervezői hiányossá­gok, amelyek akadályozzák a meglévő kapacitások hatéko­nyabb kihasználását. — A felmérés során beigazo­lódott, hogy a középfokú irá­nyítószervek és a vállalatok csak részben ismerték még az 1979. évi feladatokat. Világossá vált, hogy csak a minisztériumhoz közvetlenül tartozó szervezetek­nél megfelelő az ágazati irá­nyítás. Kiderült, hogy az érvény­ben lévő szabályozók az építő­ipari szervezetek közötti koope­ráció kiszélesítése ellen hatnak, ugyanakkor olyan következtetés­re jutottunk, hogy a profilelha­tárolás betartása, a szakosodás végrehajtása létszámnélküli ter­melésbővítést tesz lehetővé az építési ágazatban, és módot nyújthat az ágazatok közötti létszám átcsoportosításra is.- A/létrejött társulás amely egyébként nem jogi személy, milyen feladatokat ró az öt fős irodára? Egyáltalán hogyan Iái­tok munkához? — Mielőtt kérdésére válaszol­nék, hadd szóljak a felépítésről, a tagok jogairól és kötelessé­geiről! A társaság irányító szer­ve az igazgatótanács, amely­ben minden tag képviselteti magát. A koordinációs iroda idei feladatait a következőkben határozták meg: el kell készíte­nünk a megye építőiparának kapacitásmérlegét. Központosítjuk az anyagbe­szerzést: a VÁÉV telephelyén például január elsejével kiala­kítottuk az ÉPTEK részlegét, amely a speciális anyagok be­szerzését biztosítja. így az ÉPTEK-hez már nem kis építő­ipari szervezetek fordulnak meg­rendeléssel, a nagyobb tételek nagyobb biztonságot jelente­nek. Terveink között szerepel a termelési kooperáció lehetősé­geinek feltárása, a gépgazdál­kodás összehangolása. Már elő­készítés alatt van a társulás gépjavításokat biztosító és az alkatrészellátás színvonalát emelő koordinált javítóbázis há­lózatának kialakítása az ÉPGÉP segítségével. A szállítási határidők pontos­ságát segíti elő az ÉPFU-val történt megegyezés. Igen fontosnak tartjuk a tár­sulás tagjai közötti információ- rendszer kialakítását, valamint a társulás tevékenységéről szó­ló rendszeres tájékoztatást. En­nek érdekében született meg az Építőipari Koordinációs Iroda tájékoztatója, amelynek most jelent meg az első száma. Ja­vaslatot készítünk a beruházá­sok sorolására szervezetenként. Haiszoh — Milyen egyéb gyakorlati haszna van a társulásnak? — A társulás tagjai megálla­podtak abban, hogy a garan­ciális munkák egyes területein térítés ellenében segítik egy­mást. Vagy: a téli foglalkozta­tás megoldását segítette a Ta­polcai Közületi Szolgáltató Vál­lalatnál, hogy hárommilliós munkát kaptak a zánkai gar­zonszálló szakipari feladataiból. — Néhány hónap múltán ter­mészetesen nem beszélhetünk még világot megváltó dolgok­ról, de gondolom a lelsorolt cé­lokkal nem merül ki az iroda munkája! — Szó sincs róla! Tájékozó­dunk az építőipari piac hely­zetéről, összehangoljuk a kivi­telezési és gyártási kapacitá­sokat. Állandóan figyelemmel kísérjük az anyagellátást, elfek­vő anyagokat hirdetünk, hi­ányzókat keresünk. [Je ugyan­ezt mondhatom el a gépelló- tásról is. Terveinkben szerepel összevont tanfolyamok szerve­zése, a hiányszakmák feltárása, a munkásszállítás összehango­lása, a munkásszálló kihaszná­lásának vizsgálata. Szó van ar­ról, hogy egész nyilvántartási rendszerünk adatait a számítás­technika segítségével dolgozzuk fel és elemezzük. Az ÉGSZI-től kapott ígéret szerint, amennyi­ben területet biztosítunk a szá­mítóközpont építéséhez, úgy az Építés Gazdasági és Szervezési Intézet biztosítja majd a szá­mítógépet. Salamon Gyula Kádár János fogadta Lékai László bíborost Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának el­ső titkára, a Népköztársa­ság Elnöki Tanácsának tag­ja az Országházban fo­gadta Lékai László bíbo­rost, esztergomi érseket, a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnökét. A szívélyes légkörű ta­lálkozón eszmecserét foly­tattak a különböző világ­nézetű embereket egaránt érintő kül- és belpolitikai kérdésekről. A találkozón részt vett Miklós Imre ál­lamtitkár, az Állami Egy­házügyi Hivatal elnöke. Hogyan bánunk az energiával? Egy felmérés lehangoló tapasztalatai Tízforintosokat láttam - per­sze csak képzeletemben — ki- röpködni a nyitott ablakon. Az energiaellátás területén dolgo­zó szakemberek ugyanis meg­győzően bizonyították: bőkezű­en bánunk a hő-, gáz- és vil- lanyene«§iával, s egy-egy túl­fűtött szoba gyakori szellőzteté­se lényegében az ablakon ki­dobott pénz. Mármint a túlfű­töttség, nem a szellőztetés. Nézzük a családi otthonok fűtését. Olaj- és széntüzelésű kályhák ontják a meleget. Egy szakember szerint az olajkályha GaziSag jubileum 30 éves a Faipari * * Szövetkezet „Tizennégy pécsi asztalos- mester — felismerve a szövetke­zés nyújtotta előnyöket, s a szocialista nagyipar megterem­tésének szükségességét — szö­vetkezetét alapított". Ez a régi, 30 évvel ezelőtti újsághír csak annyiban téved, hogy nem 14, hanem 17 alapí­tó tagja volt a Pécsi Faipari Szövetkezetnek. — Emlékszem, pont most már­ciusban van ennek 30 éve, én voltam a tizenhetedik — meséli régi emlékeit Prekesztics Antal, a szövetkezet immár 10 év óta nyugdíjas, de még ma 70 éve­sen is dolgozó tagja. — Hege­dűs Jenő igen jó nevű asztalos­üzemében dolgoztam, mint se­géd. üzletberendezéseket, por­tálokat készítettünk mindenho­vá. A pécsi asztalosmesterek mind ismerték egymást, ismer­ték az én munkámat is. És mi­kor alakulóban volt a szövetke­zet, szóltak, kellene még egy ember. így beléptem. Tudja, az volt az igazi kollektíva, az iga­zi közösség. Jóban, rosszban együtt voltunk, segítettük egy­mást. Mindenki magáénak érez­te a szövetkezetét olyannyira, hogy pl. Kohlmann János, aki előzőleg Pécs legelső műbútor­asztalosai közé tartozott, a sa­ját kocsijával szállította a szö­vetkezet bútorait Harkányba, és az akkor még poros, döcögős makadámúton a kocsi mellett ment gyalogosan és vigyázta, hogy a bútor meg ne sérüljön. — Kezdetben bennünket még félmaszekoknak tekintettek, nem kaptunk pl. betegbiztosí­tást. Ha valamelyik társunk be­teg lett, egy-két órával többet „rávertünk'’ a munkára, beteg társunkat a pluszpénzzel segí­tettük. Ez volt a táppénze. * A szövetkezet vagyona kez­detben az alapítótagok által hozott kéziszerszámok voltak, ma modern gépsorokkal dolgoz­nak, az eszközérték meghalad­ja a 70 milliót. De, ami még ennél is nagyobb változást je­lent, hogy az egykor sima, ol­csó. festett bútorokat gyártó ke­zek, amikor kellett, képesek vol­tak gyorsan, rugalmasan elsa­játítani a faragott, hajlított bú­torok készítését, mégpedig olyan színvonalon, hogy egy-két év alatt ismertté váltak Európá­ban. S míg az első időkben minden megrendelést örömmel A Faipari Ktsz új ' automata felületkezelő gépsora Fotó; Cseri László elvállaltak, most ott tartanak, hogy a külföldi ajánlatokat sze­lektálhatják, a legkedvezőbbe­ket választják ki. — Természetesen máról hol­napra nem lehet termékszerke­zetet átalakítani, személyi felté­teleket változtatni, teremteni — mondja Klement László, a szö­vetkezet elnöke. — Az embere­ket folyamatosan oktatni kell. A 30 év alatt 200 szakmunkás- tanulót neveltünk ki magunk­nak. így sikerült olyan gárdát létrehozni, akikkel képesek vol­tunk a nagy előrelépést, a stíl­bútorgyártást elkezdeni. Klemertt László szintén ala­pítótagja volt a szövetkezetnek, bár a tanult mestersége nem asztalos. Megismerkedett sok­féle szakmával, így az egyik só­gor műhelyében az asztalos­sággal is. Különösen vonzották o rajzzal, festészettel kapcso­latos élmények. Iparosvilágban nőtt fel, mégsem lett iparos, szülei a kereskedelmi iskolába Íratták Az itt szerzett ismere­teket hasznosította később, a szövetkezet alakulásakor, elő­ször mint könyvelő és anyagbe­szerző, később ügyvezető, majd elnök. Baranyában sok elszórt fa­ipari munkát végző kis szövet­kezet volt, melyek közül többen éveken át veszteségesen mű­ködtek. Ezeket a veszteségesen működő üzemeket 1963-ban a Pécsi Faipari Szövetkezethez csatolták. így lett a szövetke­zetnek melléküzeme többek kö­zött Sósdon, Siklóson, Mohá­cson, Szigetváron, Mecsekná- dasdon. Különösen figyelemreméltó a mecseknádasdi egykori kádár­szövetkezet, ahol a hajdani kádármesterek hordódongák helyett most XVI. Lajos korabeli szék-, asztallábakat és leg­újabb divatú rusztikus paraszt­bútorokat készítenek. „A hordós műhelyben” most 20—25 modern automata, fél­automata gép dolgozik. Az egyik mellett Amrein Antal, aki­nek tanult mestersége a kádár- ság. — 1958-ban kerültem ide ta­nulónak. Ez volt az utolsó há­rom év, amikor még hordókat készítettünk. Ezt tanultam ki. Mikor megszűnt a szövetkezet, illetve másféle munkát kaptunk, mindenkiben egy kis félelem volt: mi lesz most, hogyan to­vább. Amíg a vegyesiparihoz tartoztunk, ülőkéket. festett konyhabútorokat, ajtótokokat, szóval mindent készítettünk. Mi­kor átvett bennünket a pécsi szövetkezet, téli időszakban tan­folyamot tartottak, hogy meg­tanuljuk az új gépek kezelését, az új bútorféleségek készítését. Először idegen volt a hajlított, faragott vonal. Később nagyon megszerettem, szinte élvezet csiszolni a szép, kecses vonala­kat, s a gép segítségével, de a kéz ügyességével alakítani a formákat. A mecseknádasdi üzemben hetvenhaton dolgoznak, ebből harminckettő nő. A szövetkezet által exportált stílbútorok ösz- szes tömör alkatrészeit itt készí­tik. * A Pécsi Faipari Szövetkezet a 30 éves évfordulóra időzítette két új üzemrész hivatalos át­adását. Az új beruházásról ér­demes külön is szólni. Három hónap alatt 5 millió forintért elkészült egy mesterséges fa­anyagszárító és 10 hónap alatt pedig 20 millió forintért saját kivitelezésben egy új felületke­zelő üzem. A felületkezelő kor­szerű berendezése az eddigi pácolás utáni két és fél órás pihenőidőt most 3—5 percre rö­vidítette. A faanyagszárító alagút pedig hatalmas befoga­dóképességével — 8 méteres szekrényfal is befér — Közép- Európában egyedülálló. Sarok Zsuzsa akkor van jól beállítva, ha füst­csövének felszíne csak 80 fokra melegedik, s nem pirosán iz­zik .. . A különböző fűtőberen­dezésekben keletkezett — és ott is hagyott - mindössze egy mil­liméteres koromlerakódás azt jelenti, hogy 10 százalékkal több tüzelőanyagot kell elhasz­nálni a megfelelő meleg eléré­se érdekében, illetve mint amennyi tisztán tartott kályhá­ban fogyna el. Az ország összes energiafo- ' gyasztásában azonban a lakos­ság csak 30 százalékkal része­sedik. Ami azt is jelenti, hogy az energiafelügyelet „vigyázó szeme” elsősorban az állami vállalatokon és intézményeken van. Ezekben a hetekben egy nagy reprezentatív felmérést vé­geznek. Célja egy program elő­készítése, amelyet szaknyelven így fogalmaznak: energiataka­rékossági és racionalizálási' program. Nézzük a felmérés néhány eredményét! Azt, hogy a külön­böző céllal használt különböző helyiségekben mennyi lehet a maximális hőmérséklet, hőlép­csőnek nevezzük. Az energiafel­ügyelet pécsi szakemberei Tol­nában február 28-án és március 1-én végezték el a kijelölt vál­lalatoknál és intézményeknél a felmérést. A Tolna megyei Ál­lami Építőipari Vállalatnál meg­közelítőleg az előírásoknak megfelelő értékeket mértek. Ám jóformán egyedül is maradt ez a tapasztalat. Mert a gyakorlat azt bizonyítja, hogy — elsősor­ban az intézményeknél — nem sokat adnak a hőlépcső előíró- fsaira. Például az OTP Tolna megyei Igazgatóságának irat­tárában az előírások szerint 18 fok melegnek kell lennie, a pil­lanathőmérő azonban 26 fokot mutatott. Érdekes képet mutat a Tolna megyében készült felmérések jegyzőkönyve abból a szem­pontból is, hogy a megvizsgált vállalatoknál és intézményeknél kik foglalkoznak az energiagaz. dálkodással. Gondnok, számvi­teli osztályvezető, hálózatfejlesz­tési előadó, gazdasági csoport- vezető van ezzel megbízva. A tapasztalatok szerint megfelelő energiagazdálkodásról csak azoknak a fogyasztóknak az esetében lehet beszélni, ahol energetikusok dolgoznak. De az ilyen beosztás az intézmények­nél nagyon ritka. Ha mindehhez hozzátesszük, hogy Magyarországon 1 kilo­watt elektromos energia előte­remtése érdekében 50 ezer fo­rint értékű beruházásra van szükség, akkor könnyű belátni: érdemes körülnéznünk a ma­gunk házatáján is. Kicsiben és nagyban — egyaránt. M. A. Baranyában nincs pocokveszély A Baranya megyei Növény- védelmi és Agrokémiai Állo­más dolgozói a megye lucer­na- és őszi búza területein reprezentatív módon felmérték a mezeipocok-fertőzöttséget. Megállapították, hogy az őszi búzánál a mezei pocok-fertő­zés gyakorlatilag minimális. A lucerna előveteményű búzatáb­lákban sem találtak lakott já­ratokat. A mezei pocok 1979, évi kora tavaszi egyedszáma olyan alacsony, hogy semmiféle köz­ponti intézkedésre nincs szük­ség.

Next

/
Oldalképek
Tartalom