Dunántúli Napló, 1979. március (36. évfolyam, 59-89. szám)

1979-03-12 / 70. szám

Nem ég oda az étel Külföldiek zugpiaca a Keletinél Sikerül-e érvényt szerezni a rendelkezésnek? Rálépnek a lábamra, eltaszí­tanak, összepréselnek, odébb sodornak. A tömeg két csíkosra festett padot vesz körül, de természetesen nem az ülőalkal- matossáq birtoklásáért megy a verseny. Azok a fontosak most, akik a padokon ülnek, körülöt­te ácsorognak, félig nyílt szaty­rokkal, táskákkal, rejtélyes eredetű cuccokat kínálva. Az egyik pádon ülő nő barna méterárut cibál 'ki a táskájából, mellette színes térítőkét, hímzett szetteket kínálnak, egy fiatal­ember kinyújtott tenyerén' Fa szappanokat egyensúlyoz. A nagy tömegen belül kis cso­port verődik össze egy fiú kö­rül, aki karba tett kézzel élvezi a népszerűséget, kabátja ujja éppen csak annyira van be­húzva, hogy jól lehessen látni az eladó 'kvarcórát. (Pontos em­ber lehet, annyi szent, az ér­deklődésre még feljebb húzza a kabátot, karján négy-öt óra sorakozik.) A szobortalapzatnak dőlve, unatkozva kémleli az ég­boltot néhány hölgy, nyaklán­cok vége ujjaikra csavarva, fi- tyegtetik a lánc végén lógó arany- vagy ezüst medálokat. Az ember messziről nézve hajlamos azt hinni, buszra vár a tömeg, hiszen amúgy autó­buszállomásnak tervezték ezt a területet. Budapest, Keleti pá­lyaudvar, Baross tér. A közép­pont Baross Gábor szobra. Ideális hely ez a feketeüzletek bonyolítására. Forgalmas, köz­ponti helyen fekszik, mégis ne­héz „megcsípni" a feketéző­ket, hiszen két oldalról házak és kőkerítések határolják, szem­ben meg az állomáson várako­zó autóbuszok zárják el a ki­látást. Rendőr közeleg. Még nem is látom a járőrt, de a tö­meg már megkapta a „drótot”. Füttyentett valaki? Vagy más jelet adott? A vásárlójelöltek máris átváltoznak békés autó­buszra várókká, az alkalmi el­adók pedig — táskájukba sül­lyesztve értékeiket — már aligha különböztethetők meg a többi várakozótól. Ha a rendőr rövid igazoltatás után továbbáll, folytatódik a zsibvásár. De most más történik. A törzsőr­mester és járőrtársa kitartónak bizonyul. Nem telik bele öt perc, s eltűnik az emberára­dat. Most a Hernád utca és a Thököly út sarkán duzzad fel az érdeklődés. Ott éppen nincs rendőr, ismét előkerül a zug­áru. öt perc alatt ide költözött a vásártér. Segít az árusnak a lépcsőház mélye, a parkírozó autók egyike-másika is feltá­rul. Rendőrautó bukkan fel. Oda se neki! 50 méter innen a Garay tér, ott percek alatt fel lehet szívódni a tömegben. Ugyancsak éles szeműnek kell lennie annak, aki a Garay téri piacon akarja felfedezni azt a csoportot, ahol külföldi áru kapható. Lám, az egyik kapu alatt megint kapni mindenfélét: járóbaba, desodor, magnóka­zetták. Március elsejei hatállyal lé­pett életbe hazánkban néhány, a nemzetközi turistaforgalomra vonatkozó intézkedés, módosí­tott devizaszabály, amelyek az ország gazdaságának és a fo­rintnak a védelmét szolgálják. Köztük egy ilyen kitétel: „Kül­földiek a magukkal hozott ingó­ságaikat magánforgalomban Magyarországon nem értékesít­hetik.” Sikerül-e érvényt szerezni en­nek az intézkedésnek? Vissza­szorítható az utóbbi években felszökött feketekereskedelem? Egyelőre aligha mondható meg, hiszen alig tíz nap telt el ér­vénybe lépése óta. Mindeneset­re komoly munkát, éberséget A Baross téri zugpiac. Madártávlatból autóbuszra váró türelmes tömegnek látszik követel ez a hatóságoktól, hi­szen a zugkereskedelem műve­lői ma már nagy rutinnal ren­delkeznek, rafinált — sokszor szemérmetlen — módon igye­keznek túljárni az illetékesek eszén. Maradjunk egyetlen pél­dánál: ottjártunkkor a Keleti pályaudvar érkezési oldalán igazoltató rendőrök háta mö­gött, csupán néhány lépésre tő­lük cserélt gazdát egy köteg külföldi bankó - természetesen forintért. Zsalakó István Új edények Bonyhádiéi Kvarcóra kézből-kézbe Vásárhelyi László felvételei Vízre szálltak a balatoni halászok Vízre szálltak a halászok c Balatonon. Siófok, Szemes, Fo­nyód és Keszthely térségében húzták meg a hálót. Az ered­mény 100 mázsa keszeg. A múlt heti tapasztalatok alapján ma hajnalban mind az öt halász- brigád kifutott már a vízre, és napnyugta felé dől majd el, hogy milyen szerencsével jár­lak. Nemcsak a hálót húzzák meg ezekben a napokban a vízen, hanem kitették az angol­nacsapdát is a siófoki zsilip­hez. Még tart a vízeresztés, és a tavasz közeledtével megin­dulnak lefelé ezek a furcsa for­májú, de nagyon ízletes halak, A balatoni halászok az idén 100 vagon zsákmánnyal számol­nak. Az ízletes halat a part­menti vendéglátóhelyekre, a halsütőkbe szállítják, Egy részét pedig a fonyódi , hűtőházban dolgozzák fel, és teszik el arra az időre, amikor halászati tila­lom lesz a Balatonon. Szállíta­nak a budapesti konzervgyár részére is. A halászok másik feladata az állomány gyarapítása. Az ősz­szel 16 vagon kétnyaras pon­tyot telepítettek a Balatonba. Előnevelt süllőt, angolnát és csukát is kihelyeztek a tóba, azért, hogy legyen mit befog­ni nemcsak a halászoknak, ha­nem az évről évre több horgász­nak is. K I. Labirintus az Arany­hegy gyomrában Eddig háromszáz vésője csorbult ki az amatőr barlangásznak Még mindig vés, idestova 17 éve egyfolytában Kovács Jó­zsef az Aranyhegyen. A pince- rendszer azonban még nincs kész, de ami eddig elkészült, olyan tágas, hogy a hordók mellett akár táncolni is lehet­ne. A könnyező vörös sziklá­ból cseppek hullanak alá, míg arrébb, a vésett falon koszorút alkot a nemes penész. A T- alakú előpince jobb sarkában vasrács takarja az igazi lát­nivalót. öreg vaslétrán má­szunk le a következő szintre. Kerekre szabott kazánlemezen állunk, majd ezt is felemeljük. A tátongó mélység koromsö­tét, zseblámpával világítjuk meg a kapaszkodókat. — Ne féljen, a kapcsok nem borulnak ki, erősen bebeto­noztam. — Milyen mély? — Úgy húsz méter. Vízgyűj­tőnek szántam, de módosítot­tam az elképzelésemen. Déli és keleti irányba folyosókat csinálok, olyat, hogy kényelme­sen sétálhat benne egy fel­nőtt is. Persze ezt már csak kedvtelésből, mert annyi bo­rom nincs, hogy itt minden vágat tele legyen. Kovács József, az aranyhe­gyi barlangász egyébként a Pécsi Porcelángyárban dolgo­zik, ott is nehéz fizikai mun­kát végez. Műszak végén siet haza, kérges tenyere megszo­rítja a kalapács nyelét és még ezreket ver a spiccvéső­re. Eddig több mint 300'vésőt használt el, és a kétkezi mun­ka eredménye, hogy ma már valóságos föld alatti labirintu­sa van, — Jó lenne egy réselőgép. — Dehogy, így az igazi, ha én magam faragom le a sziklákat a két kezemmel. De, hogy hány köbméter sziklát, palát és földet hordtam ki innen, azt nem tudnám meg­mondani, nem számoltam. Ami­kor annak idején elkezdtem, sokan őzt mondták, nem lesz ebből semmi. Többek között apám is, aki biztatás 'helyett mindig rám szólt, hagyjam már abba! A gyerekeim egy darabig segítettek, aztán ők is megunták. Lassan jutottam előre, az igaz, de ha egy pincerészletet befejeztem, ak­kor hozzáfogtam egy újabb alagút építéséhez, bányászkod- tam tovább. A legnehezebb az volt, amikor a régi pincét kötöttem össze az újjal. Rossz talajban, sziklák sokaságát törtem össze darabokra, na­ponta 15—20 centit haladtam csak előre, és az a tulajdon­képpen nem is nagyon hosz- szú folyosó eltartott egy évig. Kézé már kicsit remeg és ezt akkor lehet jól látni, ami­kor az aranyló bortól csillogó hébérböl csurgatja az olasz- rizlinget a decis pohárkába. — Itt még a legnagyobb melegben is csak 10—12 fok van, az jó a bornak. A leg­nagyobb hordóban kitűnő za- matú olaszrizling van, mellette a kicsikben zöldszilváni és tramini. — Irigylem a kitartásáért. — Ha valakinek a szenve­délye nemcsak átmeneti álla­pot, akkor kitart mellette és szívből csinálja. Kilenc éve jár­tak nálam utoljára az újság­tól, de most is csak azt mond­hatom: még nem készültem el... Müller István A Szekszárdi Városgazdálkodási Vállalat építészmérnököt KERES FELVÉTELRE, VEZETŐ BEOSZTÁSBA. FELTÉTEL: LEGALÁBB 5 ÉV GYAKORLAT. FELVÉTEL ESETÉN LAKAS MEGOLDHATÓ. Jelentkezés: Szekszárd, Hunyadi n. 4. $z„ I. emelet 22. Zománcozott teafőző, éthordó, ovális pecsenyesütő Nemcsak az a fontos, ami a fazékban fő, de legalább any- nyira, milyen fazékban főzünk. Zománcozott edényeinknek ma már sok kívánalomnak kell megfelelniük: a lábas és a fa­zék megjelenésében legyen kedvet és gusztust csináló, zár­jon jól, hogy gyorsan, takaré­kos tüzelés mellett megfőjön benne az étel, de ne kozmá- sodjék le, az edényt a tűzhely­ről fülénél fogva azonnal át­emelhessük az asztalra, a mo­sogatás egyszerű és gyors le­gyen, a füleken ne legyenek olyan üregek és hézagok, ahol ételmaradék maradhat. A hé­ten ilyen edények felett tart­hattunk szemlét a Lamport Zománcipari Művek bonyhádi gyárában, ahol több újdonság­gal is szolgáltak. Bonyhád immár négyféle edénycsaládot gyárt, négyféle színben és mintában, a fél lite­restől a 4,5 literesig. Ezeknél az újdonság, hogy a fedők jól illeszkednek, a fülek vagy mű­anyagból készültek, vagy zárt lemezfülek, azaz nincs rajtuk üreg, ahová ételmaradék ke­rülhetne. A konyhai mun­kákra, például salátamo­sásra a háziasszonyok ed­dig az ún. paraszttálat hasz­nálták. A paraszttálat most ki­váltják, Bonyhád új konyhai munkatálakkal kíván megjelen­ni: 3, 4 és 6 literesekkel. A hazai piacon hiánycikk a zománcozott teafőző. A bony­hádi gyár most tervbe vette, még az idén kijön két teafő­zővel is, két- és egyliteresek­kel, melyeket műanyag fogan­tyúval, illetve gombbal látnak el. Újdonság a színes, zomán­cozott éthordó is, ennek egye­lőre csak kísérleti példányával szolgálhattak. Az éthordó köny- nyen kezelhető, igen praktikus, edényei szétszedve tároló do­boznak is használhatók. Az idén ez is piacra kerül. Talán a legérdekesebb új­donság az ovális pecsenyesütő, ami a tepsit váltja fel. Kimon­dottan pecsenyesütő jelenleg nincs is forgalomban, a zo­máncozott tepsi inkább csak tésztasütésre való. Az ovális alakú, kívül-belül zománcozott pecsenyesütőt fedéllel látták el, olyan nagyságú és alakú, hogy a kacsa vagy pulyka egészben belefér. A sütő fe­délrészén belülről páragyűjtő benyomások találhatók, innen a zsír és a pára visszacsöpög a sülő húsra, ugyanakkor a sütő alján körben és kereszt­ben zsírgyűjtő hornyokat képez­tek ki. Ebben a zárt térben gyorsan és takarékosan, szinte grill minőségű pecsenyét süt­hetünk. A pecsenyesütővel az őszi BNV-n szeretnének megje­lenni, s év végén piacra dobni. Egyébként kísérleteznek olyan zománc használatával is, mely­nek minősége ugyan nem ve­tekszik a teflonéval, de rajta nem ég oda az étel. (—■ mz —) Hétfői □

Next

/
Oldalképek
Tartalom