Dunántúli Napló, 1979. február (36. évfolyam, 31-58. szám)
1979-02-07 / 37. szám
6 Dunántúli napló 1979. február 7., szerda Ahol a finom csokoládé készül A földbirtokos először pandúroknak vélte őket Látogatás a Budapesti Csokoládégyárban ígérik a finomabb kidolgozású csokoládét Arra a kérdésre, hogy sok cukorkát, csokoládét fogyasztunk-e, egyértelműleg az a válasz, hogy minden évben többet! Tavasszal és nyáron sok a gyümölcs — kevesebb édesipari áru fogy, ősszel a nagyobb névnapok idején nő a fogyasztás, amely karácsonykor a legmagasabb. Alig győzik a fogyasztók igényeit kielégíteni, pedig 6 gyár ontja ínycsiklandozó termékeit. A Budapesti Csokoládégyár például tavaly 8—10 vagon karácsonyfa függeléket hozott forgalomba és naponta 12—13 ezer kilogram táblázott csokoládét és nugátot gyárt. Napi termelésük ezen kívül 6000 kg kakaópor és 40 mázsa csomagolt darabáru — sokféle finom édesség. Az idősebbek még jól emlékeznek a Stühmer-csokoládéra, nos a régi gépek közül néhány veterán mind a mai napig megtalálható még az egyre korszerűsödő gyárban. Persze itt is minden esztendőben új, korszerű gépeket állítanak munkába, mert a közönség egyre több és jobb minőségű csokoládét vár a nagy hagyományokkal rendelkező gyártól. Jogelődjét 1868-ban alapították és ezt a mai gyárat 1939— 1943 között építették. Azóta a csokoládéipar mesterei kevés olyan édességet készítettek, Önműködő gép csomagolja a desszertet amely, meg ne nyerte volna gyorsan a közönség tetszését. Érthető, hiszen elsőnek ők maguk kóstolják, bírálják készítményeiket és ki sem engedik a gyárból, ha nekik nem ízlik. . . Gond persze akad itt is bőven, a helyzet nem fenékig csokoládé ... Ki hinné, hogy még itt is kevés a munkaerő, 20 évvel ezelőtt még kétszerannyi munkás dolgozott a szaloncukorgyártáson, mint ma. Világpiaci és szállítási gondok miatt rengeteg alapanyagot, főleg kakaóbabot kell tárolniuk, a raktárak szűkek és elavultak. A gyárban folyamatos a rekonstrukció, egy év múlva — s ezt ígérik a szakemberek — sokkal finomabb kidolgozású, ízű és zamatú csokoládét gyárthatnak majd, bárki ellenőrizheti. Ebből a gyárból sem hiányzik az új termék. Nyugati licenc alapján itt készülnek Oetker-puddíngporok. S lesz majd más is, de az még titok! Annyit elárulhatunk, hogy a csokoládéüzemben új ízeket kreálnak a Nigériából, Ghánából és Brazíliából érkező kakaóbabok keverésével. Kíváncsian várjuk az eredményt... B. I. Tejcsokoládé-táblák, ahogy a formázógépből kikerülnek Ausztrál gyártmányú zselécukor- készítő gép Sokba került - az ajándék 15 millió pesetájába (csaknem négymillió forintba) került a madridi állatkertnek az a panda mackó pár, amelyet a kínai kormány ajándékozott I. János Károly spanyol királynak, az uralkodó múlt évi pekingi látogatásakor. Ennyit tettek ki a mackópár szállítási költségei — beleértve a kínai kísérők ellátását —, valamint a mackók elhelyezéséhez és tartásához szükséges beruházások. A mackók számára légkondicionált ketrecről kellett gondoskodni, táplálásuk biztosítására pedig az állatkert területén bambuszültetvényt kellett telepíteni. Nagy tétel az ápolók fizetése is, mert a mackópárhoz különleges szak- képzettségű ápolókat kellett szerződtetni. Lengyel színes fir-készülékek Befejezéséhez közeledik a lengyel elektronika történetének legnagyobb beruházása, a Varsó melletti Piasecznoban folyó színes televízió-készülékgyár építése. Az amerikai RCA—Corning Glass Works licence alapján készülő színes képcsövek gyártása már idén megkezdődik, egyelőre 56 centiméteres méretben. A készülék, amelyet Jowicz-nak neveztek el, lengyel tervezésű és építésű. A mind a Pál, mind a Secam rendszerben használható tv-k javíthatósága a közlések szerint jobb az átlagos feketefehér készülékeknél, a képcső élettartama pedig eléri a hétezer órát, vagyis 8—10 évi használatot tesz lehetővé. Teljes értékű művészet > *pr// m 9(p « mmm i Magvető Kampós bot Zalai faragó pásztor A régi pósztorélet szokásai szerint Szent Györgykor hajtották ki a nyájat s Szent Mi- hálykor terelték be. A mai pásztorok már nem alkalmazkodnak ilyen pontosan — az időjárás változását —a hajdan még többé-kevésbé pontosan jelző névnapokhoz. Tőke Imre zalai juhász is legelteti negyvenhét juhát a nagytilaji dombokon, mint ezelőtt hosszú éveken át, de lehet, hogy feladja nyugalmát, szabad óráit s már nem legeltetés közben fogja kezébe a hársgyökeret, fűzfát, szilvát, almát, diógyökeret, somot s farag a maga örömére kampós botot, ostornyelet, szobrot, hanem s hovatovább a pásztorfaragást gyűjtők kapzsiságát kielégítően. A Vas megyei Alsóújlakon, 1927. november 4-én született Tőke Imre s farag már több mint húsz esztendeje. Nem tanulta senkitől, pásztorkodás közben faragott előbb botot, szipkát s aztán fejet és teljes alakot. Bojtárkodott disznópásztor mellett s volt gulyás a „pógároknál”. 1943- ban került Somogyba, Erzsé- betpusztóra. Első díjat kapott a megyei Díszítőművészeti kiállításon Egerben, Szombathelyen. Meghívták a nyíregyházi országos népművészeti kiállításra, találkoztunk vele a Munkásmozgalmi Intézetben rendezett „Élő Népművészet” című kiállításon, s a kecskeméti példásan szép naiv művészek múzeumában külön tárlóban láthatjuk munkáit. Pásztorbotjai múzeumaink legszebb kampós botjaival vetekednek. A kosfej, rajtuk a bot nyakán a faragó neve írásba oltott ornamentikával, s a pörge kalapos pásztorfejjel a népi szobrászat remeke. „Magvetője” a nyakán megkötött kötővel s ostornyelei a mai szobrászat negatív tereinek térformáló erejét kihasználó lehetőségeivel egytől egyig valóságos plasztikák, szobrászi értékű alkotások. . Kiss Sándor szobrászművészünk, aki azon a tájon éli pihenő óráit, s most éppen a budapesti Csók Galériában volt kiállítása, feleségével, Les- senyei Mártával, egyszer Cor- pus-t kért tőle. Remekművet adott neki Tőke Imre, ott találjuk műterme legbecsesebb értékei között, Gauguin útmenti keresztjét, a nagy francia festő, Rouault szenvedőit, a középkor faragóit tudnánk csak mellé helyezni. Pásztor- faragás? Szobrászat! — felelhetnénk rá. Mai szobrászaink küzd az élményekért, a megfogalmazható emberi tartalomért. Tőke Imrének kifogyhatatlan tára van belőle, s készségei is, hogy megfogalmazza, kifejezze. Tekintsük hát faragó szobrásznak, s ne szorítsuk le valamiféle régen elavult értékrendszer szerint a „művészkedő magyar pásztorok" közé. Kevés pásztor farag, így nő a megbecsülése teremtő munkájuknak. Nem „művészkedés" ez, de épp oly teljes értékű művészet: naivabb, közvetlenebb nyelven, az alkotó belső látását kifejezően, mint minden más térformálónak, szobrászatnak mondott alkotás. Becsüljük meg ezt a művészetet, amíg ki nem hal egészen. Koczogh Ákos Sobri Jóska utolsó rablása A lápafői erdőben háromórás tűzharc volt A feudális társadalom elleni ösztönös paraszti tiltakozás egyik formája a betyárélet volt. Aki nem tudott a jobbágyi kötöttségek szerint élni, nem akart idegen országokban császári zsoldosként szolgálni, vagy összeütközésbe került a hatóságokkal, az gyakran választotta a társadalmonkívüliségnek ezt a módját. A szegénylegények sokszor a nemzeti ellenállás népi hőseinek számítottak. Elsősorban o gazdagokat fosztogatták, a falvak és puszták szegényei ezért segítették, támogatták őket. Levéltudósítások a történtekről A múlt szazad 30-as éveiben a Dunántúlon Sobri Jóska volt a leghíresebb betyár. Eredetileg Pap Józsefnek hívták. 1834- ben kisebb lopásokért két évre bezárták a zirci börtönbe. Innen sikerült megszöknie, és mivel más választása nem volt, felcsapott betyárnak. Olyan hírre tett szert, hogy a környék betyárjai — Milfaisz, Mógor, Pap Andor — sorra csatlakoztak hozzá. Elsősorban Sopron, Vas, Veszprém és Győr megyékben tevékenykedtek. Utolsó nagy akciójuk Hunkár Antal földesúr kirablása volt — ez okozta a vesztüket is. A nádor nagy számú katonaságot és zsandárságot rendelt ki kézre- kerítésükre, a dunántúli vármegyékben statárium lépett életbe. Sobrira és társaira magas vérdíjat tűztek ki. Hunkór Antal Szolgagyőrött történt kirablásáról több korabeli híradást találhattunk, elsősorban családi levelekben. A Tolna megyei Csapó Dánielnek például sógora, Gindly Antal több levélben is beszámolt a rablásról. A gyors és részletes híradást azért tartotta szükségesnek, hogy Tolna vármegye nemesei is készüljenek fel az esetleges betyártámadásra. „Javaitokat, pénzeiteket jó előre ellátni, biztos helyre hordani talán nem fog ártani” — tanácsolta. „Tudtodra adni kívánom — szólt a levél — azon szomorú hírt, hogy folyó hónak 8-ik éjjelén szeretett barátunk, Hunkár Antal házában meglepetvén, csúfosan kiraboltatott Sobri és társai által.” Az egész csapat megszállta a házat, úgy, hogy „kiki a rablók közül kötelességét előre" tudta. Sobri Hunkárral foglalkozott: „felvont dupla pisztolt mellének szegezvén az úrnak, parancsolta nekie, minden pénzét s ezüstjét elől adni”. Egy másik betyár „az asszonyi ékességeket elől kérvén az asszonyságtól, s minden, ami nékiek megtetszett összeszedték, ... de még az asszonynak jegygyűrűjét is új- jóról lehúzván". Hunkárt ezután leparancsolták a pincébe, ahol a betyárok „magokat felborozván” eltávoztak, ,, az urat ottan bézárván”. Gindly Antal 1836. október 22-i levelében részletesen is le^ írta a rablást, ekkor már beszélt Hunkárral, mert tőle akarta megtudni, „hogy történ- hete ily csúfos kirablása, kinek 17 fegyvere készen állott a rablók megköszöntésére”. A betyárok támadása ünnepnap előtt való estén történt, amikor a cselédek nem tartózkodtak otthon. Sobriék előzőleg megfigyelték, hogy Hunkár minden este megnézi a lovait, ezért kint található az udvaron. Itt lepték meg, „s azonnal körülvették — szárnyalták inkább, s így kísérték fel a grádicson s magoknak mindent felnyittattak, dúltak-fúltak minden javaiban”. A betyárok öltözete A levél részletes leírást ad a betyárok viseletéről: „mindannyian kanász szűrben, dupla puska, két pisztol s baltával felfegyverkezettek, s fehér hosszú rojtos gatya" van rajtuk. „Úri forma, magas tetejű kalap, de nem igen nagy karimával, széles fekete pántlika rajta két arany, s ezüst zsinór forma belé szőve”. A beszámoló szerint annyira meglepte Hunkárt ez egyformaságuk, hogy azt hitte először, a vármegye pandúrjai. Mondta is nekik: „no ideje is mór, hogy ide is tekintettek egyszer”. Sobri Jóska, a veszprémi főszolgabíró jelentése szerint ekkor 27 esztendős volt, magas, sudár termetű, vállbán és csípőben széles, fehér, tiszta, kis- asszonyos képű, fekete nyírott hajú, fölfelé álló kis fekete ba- juszú, fekete szeitiű ember. Gindly Antal hírül adta Csapó Dánielnek, hogy az egyik haramiát, Milfaiszt sebesülten egy kocsmában elfogták. Megtalálták nála Hunkár 700 forintját és több arany holmiját. A betyár, aki a leírás szerint „különösen szép fiatalember", mindent bevallott. A statáriális bíróság azonnali akasztásra ítélte. A levél részletesen beszámol a betyárok üldözéséről. „Itt 20 ezer ember, amint mondatik 4 regimentbeli katonasággal hajtja 10 napig, s minden kikutattatik, a legkisebb csárda is ... kerületi vadászat tartatik 3—4 vármegyékben, azzal a bizodalommal", hogy a rablók nem tudnak átmenni a gyűrűn. A Dunát egész hosszában dragonyosokkal rakták meg. „Ha eddig nem, ezután el nem mehetnek." A rablók és az orgazda Gindly Antal harmadik levele 1837. január 10-én kelt, örömmel közölte, hogy Hunkár elrabolt vagyonának nagy része megkerült. „A fő orgazda egy számadó magyar juhász volt Veszprém vármegye szélén.” Itt „megfogatott két rabló — u. m. személyes leírásaik szerint is olvasható első Nagy János — alias Mogor, második Kiss Jancsi — alias Fűmag, vagy Kala- róbi." Sobriról még egyelőre semmi hírt sem hallott Gindly. „Minden elkövettetik, hogy Pap Andor megkapattassék, ennek fejére 200 frt vagyon Ígérve.” A következő levélben Gindly Antal már Csapó Dánieltől várt híreket, mivel Sobri, a Tolna és Somogy határán lévő lápafői erdőbe menekült. „Sokféle a h'ír, de egy sem bizonyos! Innend 50 gyalog katona 4 nap előtt már kiindult, ama Szakos tájékán tanyázó rabló cimbora elfogására, két főtisztekkel” — írta. Sobri és több társa valóban a lápafői erdőben keresett menedéket. Itt sikerült 1837. február 17-én ártalmatlanná tenni őket. A többszörös túlerőben lévő katonaság körülkerítette az erdőben rejtőzködő betyárokat. Három órás tűzharc alakult ki. Az egykorú leírás szerint „midőn Sobri látta már, hogy elfogják, először a hozzá közeledő kapitányra szegezte pisztolyát, s mielőtt elsütné, visszafordítván úgy meglőtte magát, hogy a golyóbis szívén is keresztül hatván, azonnal kimúlt a világból”. Kisasszondy Éva
