Dunántúli Napló, 1979. február (36. évfolyam, 31-58. szám)
1979-02-11 / 41. szám
DN HÉTVÉGE 10. HAGYOMÁNY 1979. FEBRUÁR I I. Karel Ludvlk Flequelmont pétervári osztrák követ felesége volt-e Puskin Tatjánájának prototípusa A klasszikus orosz irodalom egyik kitűnősége, A. Sz. Puskin (1799-1837) Jevgenyij Anyegin c. műve egyik központi alakjával, Tatjánával kap. csolatban az utóbbi évek kutatásai meglehetősen sok érdekességet derítettek ki. Josef Kajetán Tyl (1808— 1856) cseh drámaíró, elbeszélő, publicista, irodalomszervező, a cseh himnusz szerzője 145 évvel ezelőtt (1834. január ■2-án) Kvéty ceské (Cseh virágok) címen irodalmi-művészeti jellegű folyóiratot indított, ami a mai cseh hetilap, a „Kvéty" (Virágok) elődjének tekinthető. Az utóbbi hetilap 1979. évi 1. száma (január 2.) A. Sz. Puskin és a volt osztrák követség pétervári szalonja c. cikkben számol be azokról az irodalom- és kultúrtörténeti jelentőséggel bíró relikviákról, amelyek nemrég kerültek elő az észak-csehországi Teplice egyik empire kastélya restaurálása közben. Az előkerüli festmények közül talán a legértékesebb az az 1835-ben készült akvarell, amely az egykori pétervári osztrák követ, Karel Ludvik Ficquel- mont és felesége, Darja Fjodo- rovna Tiesenhausenova-Fic- quelmontova tulajdonát képezte. A követ művelt és bájos felesége egyébként a híres orosz hadvezér, Kutuzov unokája volt, s az apja, Ferdinánd Tiesenhausen 1805-ben esett el az austerlitzi csatában, s a morvaországi Zarosiceben van eltemetve. Hősi halálát Lev Tolsztoj a „Háború és béké”- ben örökítette meg - Bolkonsz- kij herceg történetében. Darja Fjodorovna Tiesen- hausenova, akit egyébként ,,Dolly’’-nak szólítottak, 10 éves pétervári tartózkodása alatt a legpompásabb irodalmi szalonok egyikét tartotta fenn az akkori orosz fővárosban. Ficquelmonték szalonjában a kor orosz művészei megismerkedhettek a legújabb európai irodalommal, s nem véletlenül nevezték az osztrák követ felesége, Dolly grófnő szalonját „Európára néző ablak”-nak. A család gyakori vendégei, később pedig barátai közé tartoztak olyan jeles költők is, mint Zsukovszkij, Vjazemszkij és Pus- kis. Puskin „Dolly grófnő" szalonjában szerezte meg a haladó francia filozófusok műveit, s 1835-ben pedig a követtől ajándékba megkapta az Oroszországban betiltottnak minősített Heinrich Heine műveit. Ficquelmonték szalonjában folytatott tárgyalásokat Puskin A kapitány lánya c. műve franciára fordításáról, és ebbe a szalonba hozta el a költő szép, fiatal feleségét is, hogy bevezesse őt az elit pétervári társaságba. Idejárt egyébként D'Anthés is, cki 1837-ben párbajban megölte Puskint. Tény az, hogy Puskin megcsodálta a csinos és művelt Dollyt, és nemegy művében adóz a költő Dolly emlékének. Feltételezik, hogy Dolly inspirációja érezhető Tatjána figurája megalkotásában a „Jevgenyij Anyegin” második részében. A puskini mű cselekményéhez hasonlóan Ficquelmonték esetében is nagy a korkülönbség a házastársak között. Vitathatatlan az is, hogy Pétervár egyik legszebb asszonyának, Dollynak viszonya volt Puskinnal, amiről nálunk a közelmúltban megjelent Kortársak Puskinról (Gondolat Kiadó, Bp., 1978.) c. műben is olvashatunk Puskin egyik legközelebbi és leghívebb barátja, P. 7. Nas- csokin és felesége visszaemlékezéseiben. A vonzalom kölcsönös volt, hiszen az észak-csehországi de. cini levéltárban őrzött, terjedelmes Írásos hagyatékában Dolly részletesen tudósít pl. Puskin haláláról is. Puskin temetésén ünnepi díszben jelen volt K. L. Ficquelmont osztrák követ is, aki a Metternich kancellárnak küldött tudósításában azt írta, hogy Oroszország kiváló íróját és kimagasló költőjét vesztette el. Az észak-csehországi Tepli- cében talált, 1835-ben készült akvarell Ficquelmonték pétervári szalonjáról azért is rendkívül értékes, mert a puskini „Pikk-dámá”-ban ábrázolt szalon feltételezett prototípusa in- terieur-jéről eddig alig tudott valamit az irodalomtörténet. A teplicei leletek között találjuk Darja Fjodorovnát egy 1824-ből származó olajfestményen, valamint egy 1840-ből származó másik olajfestményen. De hogyan kerültek ezek a festmények az észak-csehországi Teplicébe? Úgy, hogy Dolly grófnőék 1841-től egyetlen lányuknál, Alzbeta Alexandránál tartózkodtak gyakran Teplicében, a híres cseh fürdőhelyen. Alzbeta Alexandra egy odavaló birtokoshoz, Edmund Clary-Aldrin- genhez ment férjhez. Az óváros központjában lévő empire kastély 1945-ig egyfolytában a Cla. ry-Aldringen hercegeké volt, s a Puskinnal kapcsolatos ereklyéket sikerült átmenteni korunknak is úgy, hogy azok ma a Honismereti Múzeum (Ob- lastni vlcstivédné múzeum) tulajdonát képezik. A feltételezett puskini Tatjó- na-prototípus és családja emlékét az említett relikviákon kívüj egy templomocska őrzi csupán a Teplicétől 5 kilométerre lévő Dubiban. Ez év június 6-án lesz A. Sz. Puskin születésének 180. évfordulója, s nem véletlen, hogy a kutatók már az új év első napjaiban megkezdték a művészetével és személyével kapcsolatos, megoldatlan kérdések ilyen vagy olyan szintű megválaszolását. És ezek között ott szerepel az is, hogy valóban Kutuzov unokája, a pétervári osztrák követ nagyon szép felesége („Dolly grófnő”) ins- pirálhatta-e Puskint Tatjána figurája megalkotásában. Dr. Hajzer Lajos Az új esztendő elején valóban elmondhatjuk: Nem ette meg a kutya' a telet. Télapó többször is megrázta szakál- lát, s minden bizonnyal lesz majd dolga jégtörő Mátyásnak is. Már az év első napja farkasordító hideggel kezdődött. A népi mondás szerint: A tél tél, de a szél szél! Vagyis: a tél még hagyján, de a szele kellemetlenül hi-' deggé teszi a telet, s a hófúvások miatt ilyenkor néha megbénul az élet. Szólásainkban, közmondásainkban gyakran szerepel a hó, a tél, a fagy. A hófehér orcú nőknek nagyon szép 'bőrük van. A népköltészet szerint azonban az sem baj, ha valakinek a bőre ragyás: Azért, hogy egy kicsit ragyás, Kend az én szeretőm, nem más. A ragya persze úgy elmúlhat, mint a tavalyi hó, főleg ha „besegít" a Fabulon. Ma már olyan a ragya, mint az éjjeli fagyás, nem sokat számit. A hóhullás kemény próba elé állította a köztisztasági szerveket is. Napokon át olvashattuk a felhívást, hogy nappali és éjszakai munkára „hóeltakarító idénymunkásokat” keresnek. Régebben az ilyesfajta foglalkozást űzőket hóhányóknak nevezték. Ma már ez becsületsértés, merte fogalomnak kettős értelme van. Nemcsak a havat hányó munkásokat nevezték így régebben, hanem a kisebb szélhámosságokra hajlamos, megbízhatatlan férfiakat is. A „másik" értelemben használt hóhányó szavunknak nem sok köze van a hóhányáshoz. Minden bizonnyal a cigánynyelvből került szókincsünkbe. Cigányul ugyanis a chochano, hohano, chocheno szó hazug, szélhámos embert jelent. Szélhámos szavunkat is ma már más értelemben használjuk, mint régen. Eredetileg összetett szó volt: a szél = valaminek a külső része, határa, pereme; a hám pedig lószerszámot jelent. Mindkét szó külön-külön is él mai nyelvünkben. A köznyelv azonban a szél szón a levegőmozgást jelentő főnevet értette, s így a kifejezés belekerült a szél és a felfogásbeli, magatartásbeli ingatagság, könnyelműség közti jelentéskapcsolat kifejezősorába: szeleburdi, széltoló, szeles értelemben. Még valamit! Pécsett régebben a Havihegyet Kakas-dombnak nevezték. Az ottlevő Havi Boldog- asszony templom után azonban lassankint a dombot is ekként kezdték mondogatni, mert az 1698-as pestisjárvány után a 250 m magas Havihegyre fogadalmi templomot építettek. A „havi” szó azonban félreértésekre adhat alkalmat. Helyesen így kellene írnunk, mondanunk: Havas Boldogasszony. E kis templom copfstílű oltárképe a római S. Maria Maggiore templom Má- ria-képének másolata. A „Havas Boldogasszony” kifejezés eredetét így magyarázzák: egy János nevű római patrícius (valamikor a IV. században) arra kötelezte magát, hogy Mária-templomot épít, ha valamiképpen megtudja az építés helyét. Egyik nap ólmában azt az utasítást kapta, hogy ott építsen bazilikát, ahol a földet reggel hó borítja. Másnap az Esquilinus- domb tetejét a legforróbb nyár ellenére hóval fedve találták. Ide épült a négy római bazilika egyike. Bízzunk abban, hogy nálunk augusztusban nem fog havazni! Tóth István Egy elfelejtett hungarofil historikus Megjegyzések a Dunántúli Napló „Hodinka Antal” A történelmi Magyarország nemzetiségei között társadalmipolitikai helyzeténél és számarányánál fogva sem töltött és tölhetett be vezető szerepet az északkeleti Kárpátok lejtőjén élő ukrán törzs, a ruszin nép, amelynek fiaként született városunk egyetemének volt történe- lemprofesszorc, Hodinka Antal. Ez a nép évszázadok • óta külön élt testvéreitől a hosszú ideig fennálló idegen uralom alatt. Az országhatárok, a szociális, politikai és nemzetiségi elnyomás, az asszimilációs törekvések következtében a ruszin nép fejlődéstörténete különbözött a Kárpátokon túl élő rokonaiétól, nyelvének és kultúrájának sajátos vonásai is kialakultak. Nemzeti öntudatra ébredésének első periódusa egybeesett az 1848-as magyar polgári forradalommal, értelmiségének túlnyomó többsége karddal és tollal is támogatta azt. Később, a Monarchia oroszbarát politikája idején a nemzeti újjószületési mozgalom russzofil jelleget öltött. Az orosz—osztrák viszony elhidegülése után a ruszinofil— ukránofil irányzat mellett egyre inkább tért hódít az „uralkodó” néphez alkalmazkodó hungarofil irányzata, melynek belpolitikai hátteréül a milleneum nacionalista légköre szolgált. Az említett két tábor ellentétének, azaz a ruszin nép megosztásának és megoszlásának alapja a Nemzetiségi Bizottságnak 1861-ben kelt deklarációja, amely szerint „Magyarország minden ajkú polgárai politikai tekintetben csakis egy nemzetet, a magyar állam históriai fogalmának megfelelő egységes és oszthatatlan magyar nemzetet képviselik”, holott tudvalévőén a nemzetiségek többek között annak elismerését kérték, hogy a „közös hazát” több nemzet lakja. A ruszin értelmiségnek az adott helyzettel megbékélő és asszimilálódó része az Ungvá- ron Romanecz Aladár szerkesztésében megjelenő „Kárpáti Lapok" (1895—1903) ill. az 1903-tól Budapesten kiadott „Görögkatolikus Hírlap" köré csoportosult. Ennek az irányzatnak felfogását hűen jellemzi Romanecz krédója: „Az ember, ha nem magyarnak született... politikai téren akkor ér el a legtöbb előnyt, ha nemzetiségre magát magyarnak vallja, mert ebben az esetben követelheti és igényelheti mindazt, amit a macímű cikkéhez gyár törvény a magyar hazában magyarnak biztosít." Ezen, a fennálló társadalmi rend megkövetelte alapon, vált a ruszin értelmiség kétnyelvűvé. Az állam és az egyház alkalmazottjának, vagyis az értelmiség túlnyomó többségének a néppel való szótértés miatt tökéletesen kellett tudnia az „uralkodó” nép nyelvét is, gyermeke továbbtanulása is csak így volt biztosítható. ' A Zemplén megyei bilingvis papcsalád fia az ungvári gimnázium elvégzése után a budapesti egyetem teológiai fakultására kerül, de ő inkább történelmet és filológiát hallgct, az előbbiből doktorál és világi pályát választ: történész-muzeológusként kezdi meg tudományos pályáját, ugyanúgy mint kortársai és barátai, Bonkáló Sándor és Sztripszky Hiador, akikkel élete végén együtt irányította a Kárpátaljai Tudományos Társaság tevékenységét. Ez utóbbi kettő munkásságát már kellően értékelte a magyar és külföldi szlavisztika. Hodinka Antalnak (a historikusnak és nem „szlavisztikus”- nak) munkássága, életműve még értékelésre vár. Hodinka Antal életútjával kapcsolatban tudnunk kell, hogy rövid ungvári tartózkodása után Bécsbe helyezik át, majd itáliai útja befejeztével a pozsonyi jogakadémián, ill. az egyetemen tanít s az ismert történelmi körülmények következtében kerül városunkba. Munkaköre tehát nem viszi vissza szűkebb hazájába így nem lesz népe ébresztője, hanem az jut osztályrészéül, hogy népe történelmét élete végéig kutassa és velünk is megismertesse. Kora történelem felfogását tükröző szemléletét és következtetéseit természetesen nem tudjuk kritika nélkül elfogadni, de a kutatásai során feltárt események, adatok, tények alapul szolgálhatnak az ezen a területen végzendő további kutatásoknak. Kiadatlan művei __ elsősorb an a hazai szláv könyv- nyomtatásról és Tokaj szláv kapcsolatairól — bizonyára értékes segítséget nyújtanának szlavistáinknak a történelmi Magyarország szláv nemzetiségeinek. valamint a határainkon túli szlávoknak nemcsak társadalomtörténeti, de irodalmi- és nyelvi kapcsolat-történeti kutatásaiban is. Medve Zoltán Dolly grófnő — lattanai Dolly grófnő, a feltételezett „prototípus" Ficquelmonték pétervári szalonja a 10 éves A. A. Ficquelmontovával (1835) A tél tél
