Dunántúli Napló, 1979. február (36. évfolyam, 31-58. szám)
1979-02-08 / 38. szám
e Dunántúli napló 1979. február 8., csütörtök lUeuelésí-oktatűsi lehetőségek Tanítók közt Mecseknádasdon Szili Károlyné tanítja az elsősöket r Uj tantervekről — a gyakorlatban Üj tantervek jelentek meg az idei tanévben az általános iskolák néhány osztályában. Az elkövetkezendő évek jelentik majd a fokozatos bevezetés, és az esetleges korrekció időszakát. Teljesen új úton indultak e! az idei első osztályosok. Tanítóik úttörő munkát végeznek, amikor a gyakorlatban először alkalmazzák az új tantervet. lATSSZUNK MATEMATIKÁT! — Most játsszuk azt, hogy átteszek két piros golyót egyik zsebemből a másikba. Mennyi lesz a két zsebben? — kérdezi a tanitónéni az elsősöktől. Ök jelentkeznek vagy már fújják is. — Eljátsszuk — mondja a tanító néni. — Ez csak vicc volt!... Nézd meg jobban, igazat mondtál?! — A kisdiák gondolkodik, jobban megnézi a táblát, majd kijavítja a tévedést. A mecseknádasdi iskolában vagyunk Szili Károlyné óráján az iskola igazgatójával, Vörös Dezsővel. Szinte minden gyerek dolgozik, eleven, aktív. — Ezeken a gyerekeken meglátszik az óvoda minden előnye és utóhatása is — súgja oda óra közben az igazgató. — Ezeket az eredményeket nem produkálnák az óvodai előkészítés nélkül, viszont még úgy viselkednek, mintha óvodai foglalkozások lennének. Közben sok és sokféle feladatot old meg az osztály. Már nem is egyszerű összeadási, kivonási alapműveleteket, hanem logikai feladatokat is. Aztán hat színes labda meg színes idomok, színes rudak kerülnek elő. Az egész nem hasonlít arra, amit mi számtanórának ismerünk. A gyerekek játszanak, és eközben szinte észrevétlemül oldanak meg matematikai, logikai műveleteket. — A szülők igen elcsodálkoztak a nyílt napon, amikor eljöhettek az iskolai órákra, és látták gyerekeiket munka közben. Bizony bajban vannak a számtannal — fűzi a látottakhoz Vörös Dezső igazgató. — Mi azt tanácsoltuk, hogy biztosítsák otthon a gyermek tanulásához a megfelelő nyugodt körülményeket, és ez már fél siker lehet. Egyébként nagyon örültek a nyílt napnak, többször is igényelnék. Ez ismét egy olyan lépés, ami közelebb hozza egymáshoz a szülői házat és az iskolát. ÉS tllll PEDAGÓGUS?... Az óra utón arról beszélgetünk a mecseknádasdi pedagógusokkal, hogy a korábbi tantervek némiképp aláértékelték a gyerekekben rejtőző képességeket. Sokkal több van bennük, sokkal többet képesek produkálni természetes logikájukkal, mint képzeltük, s az új tantervek most ezt is számba veszik. Céljuk a gondolkodni, vitatkozni tudó, önálló véleményt alkotó gyermek nevelése, és az eddigi gyakorlat azt mutatja, hogy ez a célkitűzés közelebb áll a gyerekek érdekeihez. — És hogyan győzi a pedagógus? — kérdeztük az óra után Szili Károlynét, aki rutinos játékvezetőként brillírozta végig az órát. Hat vagy*nyolc játékot illetve feladatot oldatott meg az osztállyal. Nehezebb dolga volt, mint amikor még alapműveleket kellett súlykol- niuk. — Szerencsére elég jól előkészítették az elsős tanterveket a megyében, de még így is sok a készülni való. Naponta minimum négy órám megy el, amíg előkészítek mindent, megírom a feladatlapokat. Mégis jó a benyomásunk az új tantervről: remek a technika című tantárgy. Érdekes, milyen jól megértik a gyerekek az ének, a zene legfontosabb elemeit, ügyesen csinálnak zenés ritmuskíséretet, élvezik a zene- hallgatást. A környezetismeret kitűnő alapozó a földrajz, biológia, kémia elé. Az első osztályokban tanítók szerepe ebben és a következő évben kulcsszerep: ők az úttörői a tantervi reformnak. OSZTALYFÖliSia ÓDA Megnézzük Dechant Teréz osztályfőnöki óráját is az alsó tagozatban. A negyedikesek a pályaválasztás témájáról beszélgetnek. Érdekes, mennyire reálisak a terveik. A 27 gyerek 20 féle szakmát választ, s itt még nem a divatszakmák uralják a terepet. Vajon nyolcadikig is ilyen marad-e az ítélőképességük? . . . — Ennél a tantárgynál is érződik, hogy önállóan gondolkodó, cselekvő embert kiván nevelni a modern pedagógia — összegezi a látottakat Vörös Dezső. — Azelőtt sokféle témába belekaptak az osztályfőnöki órákon. Most viszont évek folyamán erősíteni vagy gyengíteni tudjuk a különféle hatásokat. * A mecseknádasdit a megye jól dolgozó iskolái között tartják számon. Igaz, hogy csupa régi épületben tanítanak, de még a sok régi terem is kedves, hangulatos a bennük lévő virágok, szemléltetőeszközök tarkaságától. Mecseknádasd nemzetiségi község, az iskola tanulóinak 80 százaléka tanulja a németet. Tanulócsoportjaikban elenyésző a bukások száma. Ez viszont Nádasdon nem különlegesség, mert olyan a gyerekanyag, olyan a nevelő- testület. Körzeti iskola a mecseknádasdi, iskolabusszal járnak be mindennap az ófalui és az óbányai gyerekek. Sokfélék, sokrétűek a feladataik. Különösen most, az új nevelésioktatási dokumentumok bevezetésével. Gállos Orsolya Bemutató előtt Bóbitáék próbáján Móricz Zsigmond és a gyermekév alkalmából — Unom! - kiáltott föl a színpadra a szigorú rendező, mire a két kis ökör ijedten rebbent szét. Elvonultak a színpad szélére és mókásab- ban igyekeztek viselkedni. A Bóbita bábegyüttes idei, első új műsorának próbáján vagyunk. A nemzetközi gyermekév és Móricz Zsigmond születésének 100. évfordulója alkalmából öt Móricz-mesét dolgoztak föl. Az Iciri-picirit, a Török és a tehenek-et, A kisegeret, a Többet ésszel, mint érövéit és A kismalac és a farkasok történetét.- Ez az ugri-bugri gyermek az összekötő szöveg — penderít elém egy copfos vigyorit Kós Lajos, az együttes vezetője, a darab rendezője. Kiki, az „összekötőszöveg” a maga 10 évével már régi tagnak számít. Régebben a nővére járt ide, de ő most már mással foglalkozik és így Kiki vette át a szerepét. A színpadon a díszletek mutatós rendben. A cica háza, a tarló, az erdő. A színpad forog, olyan minden mint a mesében. Kiki mesél és bábokat gyárt. Ö nemcsak ösz- szekötőszöveg, hanem közjáték is egyben. — Hol a kellék, nincsen kellék? Dolgozzon a kellékes, úgysem kap érte semmit. Ildikó táncolj, bukfencezzen az a róka! — vezényel „Lulu bá'”. Aztán eltűnik a nagy piros tök, az ökrök nem tudnak belebújni. Bartók gyerekeknek írt zenéje hol előbb szólal meg, hol később. Közben pereg a mese, én élvezem a játékot, csak Kós Lajos talál benne kifogásokat. Néha azért elmosolyodik és bólogat, hogy szépen megy a dolog. Panna, a másik „konferanszié" föl-alá csapkod a teremben. Ugyanis (tét csoport játssza fölváltva a meséket, két mesélővei. Pannára ma már nem kerül sor, zokon is veszi. Ezt úgy akarja tudtunkra hozni, hogy időnként fölmászik a színpadra, aztán leereszkedik, és félhangosan mormogja a szöveget.- A kaszáló az sárga, gyerekek, nem zöld! — sóhajt a rendező. Persze, hiányzik a Kenu, nem tudott eljönni, mert délutános. Kellékes, díszletes, nehezen boldogulnak egyedül. A malacka házát nem is tudják rászerelni a forgóműre. Visszakerül hát a cicáé, ideiglenesen az is jó lesz. — Feljebb azokat a bábokat, nem látjuk őket! —harson a következő utasítás. Pedig jókorák a habszivacsból készült ötletes figurák. Bóbitáék kooperáltak a miskolci Balogh Sándornéval, a népművészet mesterével. Ö készítette el a tervek alapján a bábokat. Közben a kismalac leforrázta az utálatos farkast, sőt a többiekkel is elbánt és gondosan összeszedegette a kimúlt példányokat. — Hol marad a Kiskece lányom? — tudakolja a rendező, Tibor, a hangmester tiltakozik. — Én nem tudom, elfogyott a szalag. - Ja, igen, tévedtem, bocsánat — tapsol Kós Lajos. — Szedjetek össze mindent! Próba pénteken is, hogy elkészüljünk február 11-re. Kiki a szemét dörzsölgeti, de az álmosság sem érdekes, ha lehet játszani. Otthon még újra előveszi a könyvet és tanulja, tanulja a szórakoztató meséket. Barlahidai Andrea Közművelődés falun Gondok és vigaszok E redetileg Udvar határszéli kis faluba készültem, ahol a nyáron avattak fel egy takaros művelődési otthont. Hiába mentem volna. Az egybenyitható L-alakú tanácskozó- és klubteremben fölpuposodott a parketta. Kb. 20 centire . . . Bizony ezt ki kell javíttatni. Egy újabb gond a majsi körzeti tanácsnak, ahol már ketten is vártak rám: Lőrincz Gyula elnök és Bajor Antal pedagógus, aki a falu népművelője itt és immár éppen 18 éve. A gyarapodó falu és körzet (Ormány-puszta, Udvar, Majs) művelődéséről fűzzük a szót és sok mindenről, ami ide tartozik. Az önkéntes tűzoltószervezet például ebben a faluban az idén éppen 100 éves és erre okkal büszkék Majson, (az egyik legrégebbi az országban.) A szekszárdi központú varroda 80 lánynak és asszonynak ad itt munkát, de anyagilag is több ízben enyhített a kultúra gondjain. A tsz évi húszezer forinttal segíti az ily módon közös fenntartású majsi művelődési házat. A felnőtt lakosság egy része a környéken dolgozik üzemekben, ÁG-üzemegységben, a többség a tsz-ben és a varrodában. Jegyzem gépiesen az adatokat és megpróbálom talán inkább megérezni, mint meglátni mögöttük a munkahely és a bejárás; a helybenlakás és a szabad idő, s a művelődésre fordított és forditható idő közötti összefüggéseket. Gondolataim és kérdéseim a majsi kultúrház és az emberek; a népművelő és az emberek; az elnök és a kultúrairányítás helyi viszonylatai körül tapogatóznak. Eleinte úgy érzem, a legégetőbb, a leglényegesebb gond valahogy nem akar „előjönni” az adatok, elképzelések, tervek és rendezvények sokasága közül. Az: hogyan lehetne minél többeket — a fejlődő, változó, gyarapodó falusi életmód új lehetőségeihez igazítva — a művelődés hatókörébe vonni. Milyen formában, milyen módszerekkel? Az egész országban keresik ró a választ. Itt is, hiszen az adatok, számok, törekvések mögött ez is ott vibrál. A megoldás, az új forma és közelítés csak ott és mindenütt csak ott helyben található meg. A falu népművelője egy elejtett mondatában utal is rá. Igen, a felnőtt lakosság körében viszonylag kevés a könyvtári olvasó és jó lenne az ízlésbeli igényeket egy kicsit az értékesebb, a tartalmasabb, a művészi felé közelíteni. örömeikről kérdezem őket, és máris nyitott zsilipen árad a szó. A legtárgyilagosabban: örömük indokolt, vigasz a gondokban, egy s másra büszkék is lehetnek. Fokozatosan bővülnek itt a művelődés tárgyi feltételei. Az óvoda, a napközi létesítése után májusra elkészül — szeretnék legalábbis — az új ifjúsági klub helyisége. Kétharmadrészben helyi erőből, társadalmi összefogással, egyharmadában állami be. ruházási keretből, összköltsége jó egymillió forint, várhatóan. De meg is érdemlik a fiatalok. Erős. tartalmas a KlSZ-szerve- zet munkája a faluban is, a varrodában is. Szívesen találkoznak egymással a jelenlegi klubban, sőt a fiatal házasok sem „morzsolódnak le” ettől a kialakult közösségtől a lagzi után . . . Hagyománya van a politikai vetélkedőknek, ahol mérnök és mezőgazdasági munkás egy csapatban igyekszik fölkészülése, tudása javát adni. Az egész falu nagy öröme a nyolc éve működő, szép hangú majsi úttörő fúvós- zenekar, egy kicsit mindig hagyományos ünnep, ha rázendítenek. Gyermektánccsoport működik és honismereti szakkör a felnőtteknek is, utóbbit a falu párttitkára, Szentkirályi Lajos vezeti. A varrodából hatan vállalkoztak a szakmunkás- képző tanfolyamra: tavaly 14 fizikai dolgozó — 25-től 50 évesig — szerzett munka mellett általános iskolai végzettséget. 26 asszony és lány megtanult szabni-varrni,- a művelődési ház tanfolyamán. Röviden eny- nyit örömeikről, ami nem kevés. Mit szeretnének a jövőben? Függetlenített népművelő embert a faluba. Főhivatásút, nem tiszteletdíjast. Igen, ez kellene. És nemcsak ide, A megye több, mint 80 körzeti intézményébe (eddig 35-ben már van). És jó szakemberek’ kellenek és hosszú ideig, mint Majson. De ez már egy másik téma ... W. E. Egy diákszínpad vendégjátékára Á ltalában nem nagy elismerése valaki munkájának, ha úgy minősítjük, feltalálta a spanyolviaszt. Egyszerű, kézenfekvő, vagy már meglévő, már fetlalált dolgok újrafelfedezésére valóban nincs nagy szükség. Van azonban olyan területe életünknek, ahol néha kifejezetten szerencsés az újrafelfedezés, feltalálás — ez a tanulás, s ennek a pedagógusok a megmondhatói. Mélyebb lesz az ismeret, ha valaki maga jön ró a Thalesz-tételre, mintha bebiflázza azt; alaposabb, ha felfedezi magának Adyt vagy Móricz Zsigmondot, annál, ha bemagolja a tankönyv anyagát rólúk. Külön öröm, ha az iskolai elfoglaltságokon túli lehetőségekben is keresi egy fiatal tehetségét, ha a szervezett kereteken túl kialakít magának formákat, eszközöket a világ felfedezésére. Az sem nagy baj, ha újrafelfedezésre. Mindez Szigetváron fogalmazódott meg bennem, a gimnáziumban, ahol a pécsi Nagy Lajos Gimnázium Hegonia nevű diákszínpada vendégszerepeit abban a hiszemben, hogy soha nem használt eszközökkel, soha nem látott szempontból, soha nem közölt gondolatokat közölnek. Hogy a színjátszás eszközeivel és lehetőségeivel felfedezik a világot. De mert érdeklődő fiatalok, s mert kíváncsiak hatásukra, beszélgetésre invitálták a nézőket az előadás után. 8 mert „vendégjátékaik” rendszeresek, s az azt követő beszélgetések úgyszintén, s amilyen őszinte a játék, a gondolatközlés vágya, ennek megfelelően őszinte — felnőttnek már-már kegyetlen — a kritika is. Ennek nyomán rájönnek, hogy nem feltétlenül modern, ami érthetetlen, hogy nem feltétlenül új, amit ők találtak ki, hogy nem feltétlenül érdekli a fiatalokat, ami őket érdekli, hogy nem feltétlenül ott keresendők a konfliktusok, ahol ők megtalálni vélik — s ha csak ennyivel szembesülnek, nagyon sokat tudnak meg a világról. Lehet kényelmesebben ib tapasztalatokat szerezni. Szebben aligha, s maradandóbban. Kívánom, hogy minél több követője legyen ezen fiataloknak. Ha nem a színjátszásban, akkor a kelő mag figyelésében, egy rádió összeállításában, Magyarország felfedezésében. S kívánom, hogy soha ne feledjék a megismerés eme módját se. (bodó)
