Dunántúli Napló, 1979. február (36. évfolyam, 31-58. szám)
1979-02-27 / 57. szám
február 27., kedd Dunántúli llaplo 3 irtékes könyuek ueszekyben E:y délelőtt a pécsi Eyetemi Könyvtárban A ihatár télikabáttal tele, a folyosón oldalazva férünk :sak el, az olvasóteremben vadászni kell az üres hely- e. Az elmúlt hetek vizsgaidőszakának lázas délelőtt- jein ily impressziók érték a pécsi Egyetemi Könyvtárba lá- togatót.|hotároztam, hogy írok egyszer a folyóiratokat izgatottan li)Zgató és a cigarettaszünetben a folyosói mennyezetet bámuló íkokról. Rossz időpontot választottam. Az a délelőtt, amikor v(j| is eljutottam a könyvtárba, már kívül esett a vizsgadrukk tein, tocsogó eső verte az utcákat, az olvasóteremben regg még mindössze a felügyelő és egyetlen árva diák üldögélt. átvételét a továbbiakban megnehezítik a terület alatt húzódó pincék. Máris arra kérték a városi tanácsot, hogy átadás előtt feltétlenül végeztessék el a pincékkel kapcsolatos munkálatokat — fejezte be rövid tájékoztatását a Pécsi Tudomány- egyetem rektora. Bebesi Károly Változik a termékszerkezet Munkában a diszitőfestők Erb János felvétele Elégedett munkásniík a Kesztyűgyár szászvári Szemében ■P WTM „Jé itt lenni, szeretek itt dolgozni” nek megvan a lehetősége, hogy sokat keressen. Szeretnek ezek az asszonyok dolgozni, szerencsére az anyagellátás is jó, amiatt még nem volt problémám.- írja csak meg — hátha akkor többet küldenek — a bélelést szeretjük. Gyorsan megy, naponta 30 párat is elkészítünk, jól lehet vele keresni - mondja Simon Károlyné. Simonná gyors- és gépíróiskolát végzett, a szekszárdi tanácson dolgozott, majd jött a férjhez menés, a két gyerek, ideköltöztek Szászvárra. Két éve kezdett el dolgozni. Most utólag bánja, miért nem előbb. Aki idejelentkezik dolgozni, a gyerekének biztosítják az óvodai felvételt. Egy műszakban dolgoznak, fél 7-kor kezdenek és fél 3-kor befejezik. így mindenkinek van délután bőven ideje a gyerekekre, az otthoni munkára és pihenésre is. A teremben dolgozó nők között a legfiatalabb 17, a legidősebb 66 éves. A hosszú munkaasztaloknál egymás mel- . lett ülnek fiatalok, idősek. munkára jelentkeznek, választhatnak, hogy a kézi-, vagy a gépivarrást szeretnék-e megtanulni. Sokan választják ezt, ki azért, mert jobban fekszik neki a gépi munka, ki azért, mert a kétműszakos beosztás felel meg jobban. Itt nem olyan klubszerű a hangulat, mint a másik teremben, a gépi varrás nagy figyelmet igényel. — A kesztyűvarró üzem beindulása előtt Bonyhádra jártam dolgozni a cipőgyárba — mondja Nádasi Józseiné. Fárasztó volt a szalagmunka és a napi utazás. A mostani munkahelyem összehasonlíthatatlanul kényelmesebb. A lányomat is behoztam ide dolgozni — mutat az előtte ülő fiatalasszonyra. Császár Károlyné az „egyszemélyes adminisztráció" va- lamennyiüket ismeri, családi körülményeiket, gondjaikat egyaránt, és megpróbál segíteni is, ha tud. Fényes Miis igazgatónak viszont az ilytalkalmakkor talán jobban vi ideje arra, hogy elbeszélgessü a könyvtár életéről, nyoma-ó gondjairól, mint egyébkén Végigmegyül egy nyirkos lépcsősoron. A.pcsőkön itt is, ott is feldolgozón, az állományba beépítée váró anyagok, könyvcsomqok. És máris a fölbecsülhetetle értékű Klimo könyvtárban vegyink. Leírták már sokan ezt a fóron szép tágas helyiséget, benne a könyvekkel. Műemlék és núzeum egyúttal ez a hely. Euróoai jelentőségű kulturális érték. A szőnyegeken azonban itt is könyvek, folyóiratok, fekszenek. Hideg van. Nyáron pedig meleg. Ezeknek a könyveknek 20 Celsius fok körüli hőmérsékletre volna szükségük. Pótolhatatlan értékek. Egy-egy polc vagyont érhet... Klímatizáló berendezés? Nincs. Kimegyünk az udvarba. Hátul most készül egy raktárhelyiség. A szakadó esőben elaggot pincelejárathoz érünl^. Fényes elvtárs megpróbálja kinyitani az ajtót. A rissz-rossz „rigli” a kezében marad. Benézek az ajtón. A pince tele van könyvvel. Ha az esőt megfújja a szél, bever az ajtó hasadékain. Kanyargós padlásfeljáró. Poros könyvek a lépcsőkön. Nem tudni milyenek, hiszen több mint 20 éve ott fekszenek. Zsúfolt raktárak, folyóirattároló helyiségek. Ha itt nincs egér, akkor azért nincs, mert nem fér el . . . gondolom magamban. Aztán egy kellemesebb helyiség, az úgynevezett kötelespél- dány-elosztó következik. — Ezt nemrég alakítottuk ki szenespincéből — mondja az igazgató. És máris némi ijedelem fog el, hiszen rögtönzött panasznapnak tűnhet mindez. Nem az. Ezek csupán azok a tények, amelyeket a folyosóról, a kölcsönzőből nem lehet regisztrálni. Hány éve is volt, amikor először hallottam az egyetemi könyvtár raktári gondjairól? Nem tudom. Most min-, denesetre kézben van már a megoldás kulcsa. Súlyos milliókért sikerült megszerezni a belvárosi iskola épületét. Kitűnő terjeszkedési lehetőség ez, hiszen a szomszédos épületről van szó. Sajnos, egy másik belvárosi iskola megrongálódása miatt nem tudják kiüríteni, így a könyvtár jelenleg csupán két helyiséget vehet igénybe. Nézzünk néhány számot! Fényes Miklós igazgató tájékoztatást szerint a jelentős nemzeti értéket képviselő könyvtár állománya több mint félmillió példány. Máris a külső raktár igénybevételére kényszerültek. Állandó felnőtt olvasóik össz- létszáma 3249. Ebből 2000 az egyetemista, illetve főiskolás. 1207-féle folyóirat jár rendszeresen a könyvtárba, ahol minden — Magyarországon egyáltalán elérhető — könyvet, kiadványt kézbe lehet venni. Kutatószobáinak asztalain nem akármilyen kérdések dőlnek el. Csak egy a sok közül: a korabeli sajtó rendszeresen beszámolt a hajdani pincebeszakadásokról. Most számos pincét ezeknek a tudósításoknak a segítségével sikerült megtalálni... A jelenlegi becslések szerint 1983-ban tudják átvenni az iskolát . . .- Mit lehetne tenni addig is? Milyen ellenszert lehetne találni az értékes könyvek pusztulása ellen? Dr. Németh Lajos Pécs megyei Város tanácselnök-helyettese kérdésemre tájékoztatásképpen elmondta, hogy ismeretes előtte az Egyetemi Könyvtár gondja. A Belvárosi Általános Iskola kiürítése egyéb iskolák megrongálódása miatt csak egy új iskola építésével válik lehetségessé. A tanács ennek az iskolának a költségeit szerepelteti a hatodik ötéves tervben. Ha a tervet jóváhagyják, akkor véglegesen megoldódik a könyvtár problémája. Dr. Földvári József ország- gyűlési képviselőt, a Pécsi Tudományegyetem rektorát hivatalában kerestem meg az Egyetemi Könyvtár ügyében. Földvári elvtárs hosszú évek óta ismeri a könyvtár helyzetét, de mint mondta, megnyugtató választ ezúttal sem adhat a kérdésre. Az egyetem vezetése előtt világosak a város általános iskolai gondjai is. Amíg véglegesen meg nem kaphatja a könyvtár a belvárosi iskola épületét, minden évben folyamatosan átvesznek néhány helyiséget és így talán javul a raktári helyzet. 1983. amikor a megoldás legkorábban lehetséges, még messze van, addig is tovább raktárhelyiségek bérbevételére lenne szükség, hogy a kevésbé kurrens anyagokat ott lehessen elhelyezni. Mindez csak a könyvek állagmegóvását tenné lehetővé, de ez sem kevés. — A könyvtár további alapvető problémája az, hogy míg eredetileg valóban az egész pécsi egyetemi ellátás a feladata volt, 1951 óta csak a jogi, ma pedig a jogi és a közgazdaságtudományi kar kiszolgálása volna a fő feladata. Ha csak az idevágó könyveket őriznék, elférnének.A hagyományok, a hírnév, az olvasók szépirodalmi művek iránti igénye azonban kötelez, nem teszi lehetővé a funkcióváltást. Amit az egyetem vezetése a könyvtár gondjainak megoldása érdekében megtehetett, megtette. — Az iskolaépület majdani Szászváron a falu központját egy élelmiszerbolt, a „Jóbarát” vendéglő és a Szentháromság-szobor képezi. A falu közepétől elágazó dombóvári úton áll a régi malom. Egykori tulajdonosa valószínű rá sem ismerne, hiszen csak körvonalaiban maradt olyan, mint volt. 1976-ban vette át a kesztyűgyár. A régi vasajtókat kicserélték pácolt faléces ajtókra, világítást szereltek, mosdót, fürdőt, öltözőt építettek, és akkor beindulhatott a kis varroda. Huszonhat asszonnyal kezdtek, a mai létszám 102. A kézivarró műhelyben 40 nő dolgozik. A kellemesen meleg, tiszta, világos teremben, a jellegzetes bőrszaggal együtt kesztyű bélések pihái, nyúlszőrbélések szálai terjengenek a levegőben, ami az ember orrát csiklandozza, prüszkölésre ingerli. De csak az idegenét, az asszonyok úgy látszik már megszokták. Halk beszélgetés, itt-ott nevetés közben a kezek szaporán öltögetik az exportra szánt bőrkesztyűket. — Jó itt lenni — szeretek itt dolgozni... - hangzik egymásután beszélgetésünk közben. A telepvezető, Guth Jó- zsefné betanítóként jött Szászvárra. Ügy volt, csak addig marad, míg a dolgozók meg nem tanulják az új munkát. Aztán itt maradt. Azóta ez a fiatalasszony naponta vállalja a háromórás buszozást Pécsről. — Miért teszi? Többet keres Így? — Nem. Bent a központi gyárban darabbérben .játszva megkeresném, amit így kapok. Egyszerűen jó itt lenni, szeretem az asszonyokat, és abban a jó hangulatban, ami itt van, mindenki jól érzi magát. — Sok nő van együtt. Előfordul időnként vita, vagy talán kis féltékenység azok részéről, akik kevesebbet keresnek? — Vita soha nincs. És miért lennének féltékenyek, akik kevesebbet keresnek — néz rám csodálkozva — hisz mindenki— Nincs korosztályellentét, nézeteltérés? Tiltakoznak: — Soha! — Itt szinte eltűnik az ember kora! — Megértjük a mások problémáit! - Segítünk is, ha tudunk! - Együtt izgultuk végig Annus néni unokájának születését! — S múlt héten a ba- tyús-bál csodásán sikerült! A gépivarróknál csöndesebb és mégis zajosabb az élet. Csöndesebb, mert itt nem beszélgetnek egymással, vagy csak keveset, és zajosabb, mert csak a gépek kattogása hallatszik. Mikor az asszonyok- Nagyon jól jött Móza- szászvárnak és a környéknek ez az üzem. Azelőtt itt az asz- szonyoknak semmilyen munka- lehetőségük nem volt. A kesztyűüzem elődjében, a Faipari Ktsz kihelyezett műhelyében ugyan dolgoztak nők, de nehéz férfimunkát végeztek. Az átlagkereset 2500 forint. Mégis érthetetlen módon nincs meg az a létszám, amire számítottunk, majdnem kétszer ennyi nőt tudnánk foglalkoztatni. Sarok Zsuzsa Kishajmási kerámiák Kerámia falburkolat Az elmúlt esztendőben mintegy tízmillió forint volt a kis- hajmási Hegyalja Termelőszövetkezet kerámiaüzemének termelési értéke. 1977-ben a dísztárgyak mellett a használati eszközök gyártását is megkezdték, így jelenleg 170 féle égetett kerámia készül az üzemben. A baranyai népi művészet motívumait, formáit felhasználva szebbnél szebb kaspók, bo- kályok, dísztányérok, fűszertartók, szilkék, vázák, qyertyatar- tók kerülnek ki a 78 dolgozó kezei közül, akik között nyolcán keramikusok. Az üzem tavalyi nye-eséqe megközelítette a hárommillió forintot. A terveik között szerepel a néai keramikusművészet hagyományainak ápolása és igazítása a mai ember iqényeihez. Termékeik népszerűsége any- nyira megnőtt az utóbbi évek ben. hogy a jelenlegi keretek közö t az iqényeket nem tudják kielérv'+eni. Ezétt három év alatt 12 millió forinté-t bővítik és korszerűsítik az üzemet. Üj rendszerű villamos alagútkemencét és egy új csarnokot építenek. A munka' még idén megkezdik, s több szakaszban végzik el. A technológiai terveket és a kivitelezést a Szilikátipari Vállalat az éoítészeti terveket a BARANYATERV készíti. A bővítés után az üzem termelése négyszerese lesz a jelenleginek. A termékszerkezet is változik. hisz főleg használati eszközöket gyártanak. Egv új termékkel is piacra lépnek: a kerámia falburkolattal. A gazdaság vezetőinek el- kéozeléseiben szereoel egy új Üzlet nyitása Harkányban így a Décsi és kishai'mási üzletek mellett három helyen árusítják majd a kishajmósi kerámiákat. Idén felvették a kapcsolatot az ARTEX Külkereskedelmi Vállalattal, így várható, hogy külföldre is eljutnak a különféle kerámiatárgyak. R. N. Apad a Tisza A Tisza egész magyarországi szakaszán apad a folyó, s mérséklődött a vízszint a mellékfolyókon is. Szolnoknál hétfőn 823 centimétert jelzett a vízmérce. 81 centiméterrel kevesebbet, mint amennyi az árhullám tetőzésekor volt. Szegednél a tetö- zés óta 70 centiméterrel apadt a folyó. Ennek megfelelően az Al- só-Tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság hétfőn az Algyőtől a déli országhatárig terjedő szakaszon, tehát Szeged térségében harmadfokúról másodfokúra mérsékelte az árvízvédelmi készültséget.
